Hősök
(az emberekben élő isteni eredetű Gondolatigazítók megpróbáltatásai és örömei)
Mottó: „Az isteni Igazítók mindig is azon munkálkodtak, hogy az Isten-félést Isten-szeretéssé alakítsák.” (86:7.6)
1) Mi a Gondolatigazító?
Az elmével és akarattal bíró, de személyiséggel nem rendelkező isteni minőségű szellemrész – az Egyetemes Atya egy szellemszilánkja – akkor költözik az emberek gyermekeinek elméjébe, amikor azok meghozzák az első, szellem-erkölcsi értelemben értékelhető döntésüket. Ma a bolygónkon, az emberi elme az 5 – 6 éves kor közötti időszakban válik alkalmassá arra, hogy elkezdjen együtt munkálkodni az isteni Gondolatigazítóval a halált túlélni képes emberi lélek felnevelésében.
A feladatára és a láthatatlanságára utalva nevezik az Egyetemes Atya ezen egyedi ajándékait Titkos Nevelőknek is.
Tehát a Gondolatigazítóval kapcsolatban két fontos dolgot mindenképp érdemes megjegyezni:
-
A „(…) világ minden épelméjű saját akaratú teremtménye Igazítót kap, amint elérte az erkölcsi felelősség, a szellemi választás életkorát.” (52:5.6)
-
Az emberi „(…) lélek az Istent ismerő halandói elme és az abban lakozó isteni szellem, a Gondolatigazító közös alkotása.” (86:5.2)
Az emberben való munkálkodása által az Igazító megjeleníti azt az igazságot, hogy az Isten az ember szellemi Atyja (107:0.6).
Bár az Igazítónak nincs személyisége, amíg az egyre szellemibbé váló lélekkel eggyé nem kapcsolódik – viszont addig is „(…) e Nevelő olyan értéket mutat meg, olyan isteniség-illatot áraszt, mely a legfelsőbb és végtelen értelemben is személyes.” (103:1.6)
Ezek az „Igazítók jelentik az Atya szeretetének tényleges megtestesülését az emberek lelkében (…)” (107:0.2).
„Nem szabad úgy tekinteni az Igazítótokkal való együttműködést, mint valami különösen tudatos folyamatot, mivel nem az; de a késztetéseitek és a döntéseitek, a hűséges elhatározásaitok és a nemes vágyaitok valódi és eredményes együttműködéshez vezetnek.” (110:3.6)
Az ember tudata alul a hústest elektro-kémiai rendszereihez kapcsolódik, míg felül a fél-anyagi – szellemi energiarendszerhez csatlakozik.
Hústestben élve az ember egyik rendszert sem tudatosíthatja tökéletesen, mivel egyszerre képes érzékelni mind a két létsíkot. Bár az ember anyagi testben él, de éppen a felsőbb létsík vonzása és a kifejlődő lelkének fél-anyagi volta teszik lehetővé a múlandó testének túlélését. Mivel az ember – belül – két létsík határán él, ezért kell az elméjét munkára bírnia azzal kapcsolatban, ami a tudatába jut.
Bár az embernek használnia kell az értelmét, hogy értsen és értékeljen, azonban „(…) a továbbélés biztosításához nem annyira az a fontos, hogy az elme mit ért meg, hanem inkább az, hogy mit kíván megérteni; a szellemmel való azonosulás létrehozásához nem annyira az a fontos, hogy az elme milyen, hanem inkább az, hogy milyenné válásra törekszik. A világegyetemi felemelkedéshez nem annyira az a fontos, hogy az ember tudatosítja Istent, hanem inkább az, hogy az ember epekedik Isten után. Nem olyan fontos az, hogy milyenek vagytok ma ahhoz képest, hogy milyenekké váltok napról napra, az örökkévalóságban.” (111:1.5)
a) Az ember a hústestben élve alakíthatja ki a továbbélésre vonatkozó szándékát, vagyis azt, hogy van-e benne vágy erre vagy nincs. Mivel az emberi létezés oka az Isten akarata, ezért az emberi személyiség továbbélése is csak az isteni létviszonyok felé haladva lehetséges. Az Isten mindig hűséges önmagához, így minden más személynek is – aki az Ő akarata alapján létezik – a saját isteni teljessége és tökéletessége felé haladó létet kínál.
b) Az anyagtest halálát követően, a fél-anyagi világokba kerülve, az örökkévaló életre irányuló vágyát nem feladó személy – az ott szerzett újabb tapasztalatok birtokában – fokozatosan megerősítheti a továbbélésre vonatkozó szándékát.
c) És mire az emberi sajátlényeg eléri a szellemi szint kapuját, már maga is olyan értéket képvisel önmaga előtt és mások számára, hogy kész az örök továbbélésre vonatkozó végleges döntése meghozatalára, ami a Gondolatigazító istenrész és az emberi lélek eggyé kapcsolódása által valósul. Az eggyé válás révén a lélek megistenül, az Igazító pedig személyiséget nyer. „Ekkor kezdheti el az emberi lény felmérni és kihasználni azokat a végtelen lehetőségeket, melyeket az így létrejött társas viszony, az Istennel való mennyei társulás rejt magában.” (112:7.14)
„Az Igazítóval való eggyé kapcsolódással az Egyetemes Atya teljesítette ígéretét, melyben önmagából egy részt adományozott az ő anyagi teremtményeinek; megtartotta ígéretét, és teljesítette a tervet, mely szerint örökre isteniséget adományozott az emberiségnek.” (112:7.14)
„Jóllehet az Örökkévaló Fiú személyesen nem vehet részt a Gondolatigazítók adományozásában, az örök múltban részt vett azon a tanácskozáson, ahol a Gondolatigazítók adományozására vonatkozó tervet jóváhagyták és a kivitelezésben való együttműködésben megállapodtak az Egyetemes Atyával, amikor is az Atya, előrevetítve a Gondolatigazítók adományozását, azt javasolta a Fiúnak, »Alkossunk halandó embert a saját képünkre.«” (6:5.7)
„Az Igazság Szellemének adományozása óta az embert háromszoros szellemi felruházottság tanító és iránymutató hatása éri: az Atya szelleme, vagyis a Gondolatigazító; a Fiú szelleme, vagyis az Igazság Szelleme; a Szellem szelleme, vagyis a Szent Szellem.” (194:2.11)
„Az ember az örökkévalóságban nem csak a pártatlan Istenség végtelenségét fogja felfedezni, hanem ugyanennek az Istennek az alanyi részét alkotó végtelen lehetőségeket is. Az Igazító mindig Isten csodáját fogja a halandói személyiségnek kinyilatkoztatni, és ez a mennyei kinyilatkoztatás sosem érhet véget, mert az Igazító Isten része és olyan is mint az Isten a halandó ember számára.” (107:4.7)
A következő részben – még azelőtt, hogy az emberekben élő Gondolatigazítók munkájának nehézségeivel és örömeivel foglalkoznék – a feladataikat igyekszem bemutatni.
2) Mi a Gondolatigazítók feladata?
Az Igazító és az ember kapcsolatát tekintve fontos tisztázni, hogy nincs „(…) semmilyen közvetítő vagy közbeavatkozó hatóság vagy erő, mely az isteni Igazító és a halandó társa között működne; Isten és ember közvetlen kapcsolatban áll.” (108:2.4)
Az emberbe költöző Gondolatigazítók kettős cél érdekében végzik a feladataikat.
-
Az egyik az, hogy az ember számára a lelkén keresztül képviseljék és megjelenítsék az Egyetemes Atyát.
Ezt nem könnyű eredményesen végezni az emberi szabad akarat tiszteletben tartása mellett, továbbá azért sem, mert az Igazítók nem szerves részei az embereknek (110:1.1).
-
A másik céljuk az, „(…) hogy a paradicsomi-tökéletesség isteni magasságaiba és szellemi szintjeire emeljék a halandói elmét és átvigyék oda az emberek halhatatlan lelkét.” (108:0.1)
Egy Igazító nem gondolkodik a saját védence helyett és döntéseket sem hoz helyette. Képes viszont bizonyos késztetéseket felkínálni az ember számára, de az már az ember feladata, hogy az ilyen késztetést külön válassza a saját félelmeitől, esetleges bizonytalanságaitól, vágyaitól. „Ő a magasabb rendű és igaz belső szellemi gondolat-ösztönzés, ellentétben azzal a külső, fizikai ingerrel, mely az anyagi test idegi-energia rendszerén keresztül éri el az elmét.” (108:6.4)
Az Igazító mindig „(…) a lelken belülről és a lelken keresztül hat (…)” (113:4.1) az emberi elmére.
Az Igazítók az emberek szellemi felemelésében érdekeltek. Ezért elősegítik
-
az igazság értelmi felfogását,
-
az isteni jóság emberi érzékelését,
-
és a személyiség pártatlan szeretetre irányuló késztetését,
-
melyek érdekében gondolatot igazítanak és pontosítanak,
-
továbbá összehangolják az embert érő szellemi hatásokat, miközben
-
őrzik a védencük jellemértékeit, amit úgy érnek el, hogy 108:6.5 „megkettőznek minden elmebéli alkotást, megalkotva azok szellemi megfelelőjét”, készülve a továbbélők világaiban való feltámadásra.
Az Igazító képes az örök cél ember elé vetítésére és az isteni tökéletesség utáni vágy felkeltésére – azonban ezek felfoghatósága függ az ember együttműködésétől.
Mivel az Igazító feladata szellemi jellegű, ezért nem része a küldetésének az, hogy pátyolgassa az ember sértett érzelmeit vagy babusgassa a megtépázott büszkeséget (108:5.6). Az Igazítók nem csökkenthetik az élet megpróbáltatásait, de azok megélésében segíthetnek bennünket, ha építünk rájuk.
3) Mi nehezíti a Gondolatigazítók munkáját és okoz számukra szenvedést?
Az ember állati eredetű testének elektro-kémiai működése alapvetően nehezíti a szellem-iránymutatások emberi elme elé való vetítését. Aztán az Igazító emberi elmével való együttműködését szintén nehezítik az elme mérgek és az együttműködést teljesen megakadályozhatják a fizikai mérgek.
Az emberi elme Gondolatigazítóra való nyitottságát nehezítő elme méreg a félelem, a harag, az irigység, a féltékenység, a gyanakvás, a türelmetlenség, az előítéletek, a meggyökeresedett felfogások és a gőg.
„A bennetek lakozó Igazítónak rettenetes szenvedést okoznak azok a gondolatok, amelyek tisztán aljasak és önzők; elszomorítja őket a széppel és az istenivel szemben tanúsított tiszteletlenség, és az emberek ostoba állati félelmei és gyerekes aggodalmai ténylegesen akadályozzák őket a munkájukban.” (108:6.2)
4) Mi szerez örömet a Gondolatigazítóknak?
A Gondolatigazítók legnagyobb örömét az adja, ha végül siker koronázza az emberi elmében megélt magányos időszakaikat és megfeszített küzdelmeiket, mivel a védenceik előbb vagy utóbb nem csak választják a továbbélést, hanem ki is tartanak az Isten mellett. De már az is könnyebbség lesz számukra, ha a fél-anyagi világokba kerülve közvetlenebbül tarthatják velünk a kapcsolatot.
Addig is örülnek minden eredménynek, amely tisztább tudatot eredményez az emberben az Istenről. Örömöt szerez nekik az is, ha hozzájárulhatnak a földi boldogságunkhoz, és együtt örülnek velünk minden olyan bolygón elért sikerünknek, amelyek nem hátráltatják az örök fejlődésű jövőbeli életünket (110:1.3).
Hozzászólások