Isten és ember
Az ember két dolgot biztosan nem akar elfogadni. A halált elmúlásként és a boldogtalanságot állapotként. Mára már egyértelmű számomra, hogy az ember nem is arra született, hogy ezeket elfogadja, hanem arra, hogy belső békét éljen meg és örökké boldog legyen. Ezek természetes igények és szükségletek az ember esetében.
Ahogy az ember gyermeke elkezdi megtanulni a szükségletei és az igényei kielégítésének módjait, érdemes ezt tennie az örök élet és boldogság utáni igény esetében is.
Azt látom, hogy az ember alapvetően szabad akaratú, aki önmagáról véges lényként gondolkodik, egészen addig, amíg nem lép kapcsolatba az Istennel. Az Isten személy és eldönthetem, hogy akarom-e ismerni annyira, hogy baráti kapcsolatot ápoljak vele.
Az Isten akkor is tud rólam, ha én nem állok vele szóba, ha viszont szóba állok azzal, hogy létezik és elkezdek érdeklődni a személye után, akkor már nem csak ő tudhat rólam, hanem én is megtudhatok és megtapasztalhatok vele kapcsolatban egyet s mást.
Egy kapcsolat két személyen fordul. Így van ez az Isten és az ember esetében is. Mivel az Isten a személyek szellemi Atyja, ezért ugyanúgy lehet hozzá beszélni őszinte érdeklődéssel, ahogy egy másik, bennünket érdeklő személy esetében tennénk.
Az emberi értelem két dologban biztos különbözik az állati értelmektől: képes az istenimádatra és képes a bölcsességre. Éppen ezért az ember a saját létének értelmét a legmesszebb menőkig kiterjesztve keresi.
Az Urantia írások szerint az Isten közel van emberhez, mivel minden erkölcsi döntésre képes emberbe beköltözött a mennyei Atya egy eredeti szellemrésze, egy „szilánkja” (107:1.5).
-
Az Atya rajtuk keresztül van jelen az ő fejlődő teremtményei elméjében és lelkében (108:4.1), ezért tudják az emberben az Isten belső jelenlétének érzését kelteni (111:0.2).
-
Ez az isteni rész, melyet Gondolatigazítónak is neveznek, képes megjeleníti az ember számára 107:0.6 „azt az igazságot, hogy az Isten az ember Atyja.”
-
Ezek az egyedi szellemrészek igazán és istenmód szeretik a védenceiket (107:6.2), sőt az élet viszontagságainak megtapasztalásában is osztoznak az emberi lényekkel (108:0.2). Bár egy Gondolatigazító nem csökkentheti az élet nehézségeit a küzdelem világában bejárt út során, de kész az ember mellett és érte harcolni (111:7.2).
-
Igyekszik kutató, igaz vágyódást kinevelni az emberi lélekben a tökéletességre, 102:1.6 „valamint egy olyan mélyreható kíváncsiságot, melyet megfelelően kielégíteni csakis az Istennel” lehet.
-
Képes 108:5.5 „fenséges értelmi békét és felséges szellemi megnyugvást” hozni a kihívásokat és a mély gondolkodást vállaló védence számára. Ez az istenrész, amely arra vár, hogy az ember majdan eggyé kapcsolódjon vele, a jó őrzője a lélekben (108:3.6).
-
A tevékenységét értelmi alapon végzi (111:1.1). Nem próbálja meg szabályozni az emberi gondolkodást, 110:2.3 „inkább annak szellemivé, örökkévalóvá alakításán dolgozik.”
-
109:5.2 Az egyének Gondolatigazítói a bölcsesség, az igazság, a jóság és a szépség hordozói és belső közvetítői az emberek számára (109:5.2). Törekszenek átalakítani az ember félelem érzeteit a szeretet és a bizalom meggyőződésévé (108:5.8). Bár a hangjuk mindig szól bennünk, akár halljuk azt, akár nem (110:7.9), csak ritkán vagyunk képesek úgy hallani őket, mint egy másik emberi lényt (110:6.5).
Mivel Isten elsősorban a lelki-szellemi fejlődésünkben érdekelt, ezért érdemes azt kérdezni tőle, hogy mi szolgálná ezt legjobban az adott helyzetben. De van egy másik hasznos kérdés is az Isten felé, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy az adott helyzetben mit tenne Jézus a helyünkben.
Amíg Istennel nem kerülök bensőséges kapcsolatba, addig is az utána való érdeklődés mindig lehetőség arra, hogy olyan szempontokat lássak meg az ő révén, melyeket nélküle valószínűleg soha nem láthatnék.
Aki érdeklődik az Isten után, annak érdemes megismerkednie az Isten jellemével, hiszen csak így döntheti el, hogy érdemes-e bíznia benne. Az Isten nem árul zsákbamacskát. A kinyilatkoztatásai révén elmondja, amit tudni érdemes róla általában – a vele kapcsolatos személyes tapasztalat pedig úgy is egyéni döntés kérdése.
Az Isten legjobb módon Jézus által mutatkozott be az emberek számára. Mivel Jézus nem kortársam a hústestben, örömmel fogadtam az Urantia írások negyedik részét, amelyet jelenleg a Jézus életéről és tanításáról elérhető leghitelesebb és legteljesebb közlésként ismerek a bolygónkon.
Pontosabban, ez a bemutatás és bemutatkozás a 122. írástól értendő. Annak idején én is innen kezdtem az Urantia írások olvasását, és nem az előtte levőkkel. Később persze azokat is elolvastam, és általuk jobban megértettem, hogy miért létezem és hogyan érdemes élni.
Az Istenhez való hűség egy belső igen az Isten mellett. E hűség nem attól függ, hogy az ember tökéletesen teljesít-e kifelé. Csak attól függ, hogy az ember belső igenje megmarad-e a csak szeretni tudó, de minden emberi értelemnek szabad akaratot adó Isten mellett. Mindig a szándék a lényeg. Mi csak a tetteket látjuk, Isten azonban a bátor szándékot is.
Miután egy ember megszületik, megfelelő fizikai környezetre van szüksége ahhoz, hogy testileg növekedni tudjon. De mivel az embernek vannak lelki képességei, a lélek is növekedni akar benne, mégpedig az Isten szelleme irányában. Ha ezt a lélek nem teheti, akkor sorvadozik, szenved. A nyújtózkodás jó érzés. A lelkünk akkor érzi jól magát, ha az Isten felé teheti ezt. Ami a test számára a felnövesztő táplálék, az a lélek számára az Isten Szellemével való kapcsolat.
Hozzászólások