You are here

A legendás griffmadár

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Nyelv:

A griff vagy más néven griffmadár az egyik legnépszerűbb mitológiai lény, ábrázolásaival a mai napig találkozhatunk. A wikipedia szerint ezt a legendás mitológiai állatot az ókorban oroszlán testtel, sas szárnnyal és fejjel képzeltek el. A griff alakja megjelenik magyar népmesékben is. A Fehérlófia-mesék hőse az alvilágból, ahol munkáját (a sárkányok legyőzését és a királylányok kiszabadítását) elvégezte, egy griff hátán utazik fel a felső világba.

A griffek nagy testű állatokra vadásztak, a magasból csaptak le és erős karmaik és szárnyaik segítségével a levegőbe ragadták az áldozatot, majd lakhelyükre vitték, ahol kampós csőrükkel marcangolták szét a prédát.

Tekintettel arra, hogy griffet valójában senki sem látott, így az egész valószínűleg csak legenda. Valóban és teljes egészében az volna? Eltekintve az állat kinézetére és „isteni” jelentőségére vonatkozó egyes, nyilvánvalóan túlzó elképzelésektől, vajon elképzelhetetlen, hogy egykor létezhettek olyan nagytestű, értelmes ragadozó madarak, amelyeket az ember megszelídíthetett és munkára (szállításra) foghatott?

Márpedig az Urantia könyv szerzői éppen ezt állítják: „45.000.000 évvel ezelőtt (...) [e]gy nagytestű, struccszerű szárazföldi madár három méter magasra fejlődött és huszonháromszor harminchárom centiméter befoglaló méretű tojásokat rakott. Ezek lettek az ősei azoknak a későbbi vándormadaraknak, melyek nagyon értelmesek voltak, és egykor emberi lényeket is szállítottak a levegőben.” (61:1.9)

A könyv szerzői az általuk fandoroknak nevezett s az ősi időkben élt óriásmadarakkal kapcsolatban állapítják meg, hogy „(...) a halandók már e kor kezdetén megtanulnak tüzet gyújtani és őrizni, és a találékony képzelőerő növekedésével és az eszközök fejlesztésével a kifejlődő ember hamar legyőzi a nagyobb és lomhább állatokat. A korai emberfajták széles körben veszik hasznát a nagytestű repülő állatoknak is. E hatalmas madarak képesek egy-két átlagos termetű embert egyvégtében nyolcszáz kilométernél is hosszabb úton szállítani. Némely bolygón e madarak nagyon jó szolgálatot tesznek, mert meglehetősen értelmesek, s gyakran képesek az adott teremtésrész nyelvén számos szót is kiejteni. E madarak roppant értelmesek, nagyon engedelmesek és hihetetlenül ragaszkodók. Az Urantián e vándormadarak már régen kihaltak, de a korai elődeitek még élvezték a szolgálataikat.” (52:1.5)

E madarak emberi szolgálatba állítására legkorábban mintegy ötszázezer évvel ezelőtt kerülhetett sor. A korabeli világ nagy kulturális központját az akkori idők perzsa-öbölbeli vidékén (abban a térségben, amely a későbbi Mezopotámiának felelt meg) fenntartó csoportnak „(...) sikerült betanítania a nagy fandorokat szállítómadárként, azonban a fandor több mint harmincezer évvel ezelőtt kihalt.” (66:5.6)

Ádám és Éva azonban még láthatta ezeket a madarakat, hiszen még a fandorok kihalása előtt, „(...) a Kr.u. 1934. évhez képest 37.848 évvel ezelőtt (...)” jelentek meg a világunkon. (74:0.1) Az Urantia könyv szerint nem csak hogy láthatták, hanem még igénybe is vehették a szolgálataikat az Édenkert bejárásakor: „A harmadik napot a Kert ellenőrzésének szentelték. Ádám és Éva a nagy vándormadarakról – a fandorokról – tekintette meg az alattuk elterülő hatalmas kiterjedésű Kertet, ahogy a madarak a föld leggyönyörűbb helye felett repültek. (...)” (74:3.4)

A fentiek alapján nem elképzelhetetlen, hogy a mitológiai griffmadár létének valóságalapját az egykor élt nagy fandorok képezték. Talán nincs messze az idő, amikor a kérdésre egyértelmű választ adnak a régészeti leletek.

 

 

Felhasznált irodalom:


Creative Commons Licenc