Megértés

Megértés

 

Mottó: Ha nem értem a másikat, érdemes megkérdeznem, hogy ő mit ért az általa használt fogalmak és kifejezések alatt. 

 

I.

Az ember számára a legnagyobb kihívás önmaga és a világ – benne mások és az Isten – megértése.

  • Az Istent jellemzi az alkotása. Például az ember úgy van megalkotva, hogy szereti, ha szeretik. Viszont az ember csak akkor lehet boldog, ha ő is szeret. 

  • Isten az alapján is megítélhető, hogy egy szilánknyi valóságrészt ajándékoz önmagából minden értelemmel bíró ember számára azért, hogy az emberek személyisége örökkévaló lehessen.

  • Az Isten őszinte szándékát mutatja, hogy minden kezdettel bíró személyiséget a gyermekének tekint akkor is, ha e személyek között vannak olyanok, akik éppen tagadják az Isten létezését.

  • Az Istenre az is jellemző, hogy osztozni akar a valóságán a gyermekeivel. Ezért, hogy alkalmassá váljanak a nagyobb jó megtapasztalására, azt kéri tőlük, hogy lépjenek a tökéletesedést célzó fejlődési útra. 

Mert az Isten olyan, hogy ami neki jó, azt a gyermekeinek is felkínálja. Az Isten szeretete ajándékozó szeretet, melyet lehet elfogadni vagy elutasítani.

„Az Atya Istenben a szabad akarat szerint való cselekvést nem uralja hatalom (…)”. (…) [E] gyöngéd természet abban találja meg a legerősebb kifejeződési formáját és a legnagyobb mértékű megelégedést, hogy szeret, és hogy szeretik.” (4:4.6)

Az Isten akkor is boldog, ha valaki Őt nem szereti. Mivel az Atya tudja, hogy a szeretet boldogít, a közömbösség és a gyűlölet nem, ezért kitart a saját szeretete mellett.

Egy ember lelki értelemben vett felnőttsége akkor kezdődik, amikor felismeri, hogy a létének jó alapérzete – vagyis a szívbékén alapuló boldogsága – a mennyei Atyával való értelmi, érzelmi és akarati kapcsolatán múlik. 

Bár az Isten elméjét nem érthetjük meg teljesen, a szeretetének megtapasztalása csak a szellemi valóságra irányuló érzékelésképességünktől függ, valamint attól, hogy mennyire akarjuk viszontszeretni az Istent mennyei Atyaként (3:4.6). 

Az Atya mindenkivel szívesen társul, „aki képes őt megérteni, szeretni és őhozzá közeledni” (5:1.2).

Az önmagát értő Isten képes teremtő módon megnyilvánulni, mások számára működési mintákat kínálni. Az Isten a személyek egymás közötti legjobb működési módjának az ösztönző és támogató testvériséget találja, a szabad akarat messzemenő figyelembe vétele mellett.

Az ember először azt tanulja, hogy miként lehet ember, aztán ha akarja, azt is elkezdheti tanulni, hogy miként lehet az Egyetemes Atya gyermeke – fia, lánya. Aki erre törekszik, szellemi újjászületést fog megélni. Az Isten megértésére törekedve célt és módszert találunk az emberi személyiség fejlesztéséhez.

Az eszményképek az Isten személyére vonatkozó igazságok, melyeket az Isten szellemi gyermekei komolyan vesznek és igyekeznek a saját életükben megjeleníteni.

Örök életet élni, és közben az Atya akaratával örökké szembe menni nem lehet. Az Atya akarata elfogadásának kulcsa annak megértése, hogy az Isten nem csak a létezésünket biztosító Teremtő, hanem az önmaga valóságát élményszerűen ajándékozó Atya is. Aki számára ez a távlat vonzó, örökké fog élni. 

Az Isten szellemi szabadságot kínál. A szellemi ez esetben mindazt jelenti az értékek szintjén, ami igaz, szép és jó. „Az igazságot megértő és a szépséget szerető lélek számára a jóság iránti vágy és szomj biztosítja az örök üdvözülést (…).” (132:3.4)

Miért fontos az igazság, a szépség és a jóság keresése és megértése?

  • Mert az igazság a tudomány és a bölcselet alapja, s ez képezi a vallás értelmi alapját is,

  • mert a szépség élteti a művészetet és a zenét,

  • és mert a jóság magába foglalja az erkölcsiséget, valamint a vallást olyan értelemben, mint a tökéletesség tapasztalásának vágyát (56:10.10). 

Egyébként pedig hasznos észben tartani, hogy egy személy nagyságának mértékét a nagy mindenségben a jóságának mértéke mutatja (56:10.12).

Mit érdemes magába foglalnia az Isten felé irányuló emberi hitnek? Véleményem szerint a következőket mindenképp:

  • az alkotó Isten létének bizonyosságát,

  • az Isten szeretetének és a vele való kapcsolatnak a megtapasztalhatóságát,

  • annak elfogadását, hogy az Isten egy része (szellem szilánkja) benne él az értelmes emberben,

  • valamint azt, hogy a korszakos kinyilatkoztatások tanításai az emberek által felfoghatók és alkalmazhatók.

Az igaz hit azért épülhet elmélyült gondolkodásra és őszinte önbírálatra (132:3.5), mert az Isten személyes értékei mintául szolgálnak a hívő számára, akit egyébként az Isten kér arra, hogy legyen olyan, mint Ő.

Az Isten sok tartalommal bíró valóság az ember számára, így a megértésére irányuló törekvés újabb és újabb érzékenységet, kapcsolódási lehetőséget hoz létre az emberben. 

Minden isteni személyiségérték, melyet az ember képes felfogni, valamilyen mértékben az ember birtokává is válik, ha az ember is akarja ezt. Az Isten megértésének vannak emberi korlátai, de ez, éppen az Isten megértésére való törekvés által folyamatosan tágítható. Míg a megértés csak részismereteket képes felfogni az Istenből, addig a hit az Isten teljes valóságának megragadására törekszik. 

El fog jönni az idő, amikor „(…) [az] oktatás a jelentéstartalmak megvilágítására törekszik, a műveltség pedig a mindenségrendi kapcsolódásokat és az igaz értékeket ragadja meg.” (50:5.9)

Csak a szellem vallása adhat az embernek szabadságon alapuló élményt a teljességre irányuló kapcsolatában. 

Jézus mondja: „Minden nemzedéketeknek eddig nemzeti vagy faji vallása volt; most azért jöttem, hogy személyes vallást adjak nektek.” (145:2.4)

 

II.

A másik ember annál jobban megérthető, minél inkább rálátunk

  • az indítékaira (174:1.4) és a késztetéseire (100:4.6), 

  • a benső természetére (174:1.5),

  • az ő igazi vágyaira (174:1.5)

  • és az érzéseire (100:4.6).

A megértés élményerejű felismerés is lehet a másikkal kapcsolatban, így ez értelmileg és érzelmileg is hathat a felismerőre.

Mások megértését segíti az is, ha saját magunk megértése kapcsán a személyiségünk olyan értékeit fedezzük fel, melyeket másban is elismerhetünk.

A megértés segít a másikban is meglevő rokon vonások felismerésében. A legtöbb barátság azáltal jön létre, hogy az addig idegenek rokon vonásokat fedeznek fel egymásban. Olyanokat, melyeket magukban is kedvelnek.

Míg az anyagias összehasonlítások elválasztják az embereket egymástól, addig a közös lelki és szellemi vonzalmak alapot szolgáltatnak a barátsághoz és az együttműködésre.

A megértés akkor adja a legnagyobb megelégedettséget, ha kölcsönös. Tartós, kölcsönös megelégedést adó együttműködés csak megértésen alapulhat. Mivel az ember személyes kapcsolatokból származó örömökre lett teremtve, ezért a megértést meg kell tanulnia. Különös tekintettel arra, hogy a megértés az őszinte megbocsátásnak is feltétele.

A személyes tapasztalásaim szembesítenek engem önmagammal. A tapasztalásaim megélésének módja révén újra és újra levizsgázom magam előtt azzal kapcsolatban, hogy mit tartok lényegesnek, milyen az önértékelésem, van-e elég türelmem, és így tovább. A különböző helyzetekre ösztönösen adott értelmi és érzelmi válaszaim sok mindent elárulhatnak rólam a magam számára, ha figyelek.

A magunkra és másokra vonatkozó legkedvezőbb nézőpontot az Istentől kaptuk meg (170:2.1; 92:5.16). Mivel az Isten előtt az emberi személyeknek azonos szellemi rangja van, ezért helyes dolog minden emberre olyan tisztelettel tekinteni, mint magunkra. Mivel a szellemi rang a személyiségünkben rejlő lehetőségekre vonatkozik, ezért ez független a tapasztalható különbözőségeinktől. Emberként mások pillanatnyi adottságait és teljesítményeit látjuk, Isten azonban az emberekben rejlő lehetőségeket is ismeri.

Mivel az emberi értelem képes az Istent egyre jobban megismerni, sőt felé közeledni, ezért az ember a vele szellemi szempontból egyenrangút, az embertársát is meg tudja érteni, ha akarja.

Amire az anyagi test levetése utáni életben is szükség lesz, az a türelem, az elfogulatlanság és irgalmas rokonszenv (112:5.8). S ezek pont szükségesek a megértés gyakorlásához is. 

A szellemi testvériségnek nincs látható egyenruhája, csak tapasztalható magatartása. A megértésen alapul és gyakorlati szeretetben nyilvánul meg.

Ha valaki megbecsülésre érdemes dologért küzd, az tiszteletet és együttérzést kelthet másokban, ami a küzdő támogatására ösztönözhet. Mivel a támogatás szabad akaratú tett, ezért annak tartalma csak olyan lehet, amit a támogató helyesnek ítél. A legegyszerűbb támogatás a másik bátorítása.

A szellemi eredetű irgalom nem azonos a támogatással és a jótékonysággal akkor sem, ha ezeket a sajnálat érzése előzi meg. A kinyilatkoztatók szerint az irgalom akkor szellemi eredetű, ha azt a következők előzik meg: 

  • megelégedés találása a helyes cselekvésben, 

  • majd megelégedés a tisztességes életben, 

  • megelégedés a türelem gyakorlásában és 

  • megelégedés találása a jóságban (28:6.8).

 

III.

A férfi és a nő természetbeli adottságai, nézőpontjai, viszonyulásai, gondolkodásbeli különbségei és életmegnyilvánulásai nagyon eltérnek. Éppen ezért a nő és a férfi egymás teljes és valódi megértésére nem képes. 

Ebből következően a nemek közötti teljes megértés a bolygón nem kivitelezhető (84:6.3-6.5). Azonban mindez „(…) igencsak előnyére válik az emberiségnek, mind egyedi, mind pedig közösségi síkon” (84:6.5) a következők miatt. 

A férfinak és a nőnek fel kell ismernie, hogy az eltérő nézőpontjaik ellenére több dologban is rá vannak kényszerülve az együttműködésre. Így a férfinak és a nőnek fel kel ismernie, hogy nem csak a látásmódjukat kínálhatják fel egymásnak, hanem csak kölcsönös jó akarat és megértésre törekvés révén, egymást tisztelve képesek tartósan együttműködni.

A magasan fejlett evolúciós bolygókon születő emberi értelmek olyan tanulási folyamaton mennek keresztül, melynek révén képesek a faj nemi különbözőségeit teljes mértékben a javukra fordítani egyedileg és közösségi szempontból is.

A megértés felelősséggel jár. A másik megértése nem ad jogot a visszaélésre. Isten soha nem árulkodik egyik gyermekéről egy másik gyermekének.

Szerző
Év

Hozzászólások