Miért jött Jézus, és miért ölték meg?
Mottó: „Minden nemzedéketeknek eddig nemzeti vagy faji vallása volt; most azért jöttem, hogy személyes vallást adjak nektek.” (145:2.4) Mindenki önmagáról számol be az Istennek. (139:6.5).
A világegyetemünk dolgainak és lényeinek teremtője Jézus. Azért jött, mert Teremtő Fiúként csak úgy nyerhette el a világegyeteme feletti teljes főhatalmat, ha azok életét is megtapasztalja, akik az evolúciós fejlődés állati rendjéből kiemelkedve kaptak személyiséget, mely együtt jár az Istent felismerni és követni képes értelemmel.
A Teremtő Fiú leszületése
-
a teremtményei közvetlenebb megértését,
-
az isteni tapasztalatszerzést és
-
az övéi részére történő személyes mintaadást is szolgálja.
A Teremtő Fiú világegyetemében nem minden lakott bolygó részesül ilyen leszületési ajándékban, csak egyetlen egy. Más bolygók népeit – a fejlettségük hasonló időszakában – a Teremtő Fiúnál alacsonyabb szellemi ranggal bíró küldöttek oktatják korszakos kinyilatkoztatás keretében. Ettől függetlenül, az általa mutatott életmintát Jézus a világegyeteme minden személye számára adta.
„A Mester egy egész földi korszakkal kapcsolatban tanította meg az alapvető igazságokat ezeknek az apostoloknak. Gyakran figyeltek a tanításaira olyankor, amikor valójában az, amit mondott, a szándéka szerint más világok ösztönzését és képzését szolgálta.” (141:7.7)
„Bár az apostolok csak néhány tanítását értették meg a táborban, más világok azonban értették, és más nemzedékek érteni fogják.” (143:7.9)
Jézus azért választotta a mi bolygónkat a világegyeteme fölötti főhatalma végleges elnyerésének helyszínéül, mert a Lucifer-féle lázadást, valamint Ádám és Éva vétségét követően – a sötétség képviselőinek működése közepette – a Fény így tudott a legnagyobb hasznára lenni minden igazságkeresőnek.
Jézus az Egyetemes Atya szeretetét nyilatkoztatta ki.
Ez a szeretet
-
lehetőséget ad a teremtmény gyermekei létezésére, melynek nem a múlandóság a célja, hanem
-
a személyes fejlődés végtelen útjának megtapasztalása.
Ennek érdekében az Isten, a korszakos kinyilatkoztatásai által újra és újra, egyre magasabb szinten mondja el – a küldöttei révén pedig be is mutatja – hogy miként lehet szabad és boldog az, aki az Isten családjához való tartozás ajándékát elfogadja.
A fentiek igazságának az emberek elméjében való tudatosulását véleményem szerint két dolog befolyásolja. Egy belső adottság és egy külső körülmény.
a) A belső adottság a szabad akarat. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az emberi tapasztalást a saját döntések és azok következményének megélési módja, vagyis az egyéni világlátás alapvetően határozzák meg.
b) Az isteni jóakarat felismerését általánosan befolyásoló körülmény pedig az Isten elleni lázadásból eredő hatalmi törekvés, mely igyekszik eltorzítani és elhallgatni minden olyan isteni eredetű igazságtartalmat, amely az egyének szellemi felszabadítását célozza az Isten valóságában megélendő életre.
Azt, hogy az Isten felől jövő szeretet megismerését korlátozni akaró erők valóságosak, két dolog is alátámasztja az időben:
-
Az egyik az, hogy Jézust hajdan egy hatalmát féltő vallási csoport ölette meg egy földi, világi hatalom képviselőjének bevonásával.
-
Az Isten elleni lázadás időben való fennállását pedig az is mutatja, hogy az Isten Atyaságára és az emberek testvériségére vonatkozó jézusi tanítást úgy alakították át és tartják fenn még ma is, hogy a Fiúságot már csak Jézusra vonatkoztatják, az emberek egyetemes testvériségének eszményét pedig a különböző felekezetekhez való tartozássá alakították. Az pedig tudott, hogy a felekezetiség a látszólagos alapja a vallási szembeállásoknak és az Istenre hivatkozva vívott vallásháborúknak, melyek mindig azért a legkegyetlenebbek, mivel az ilyen háborúkba a résztvevők bele szokták adni minden erejüket, nehogy már az Isten ne lássa őket hűségesnek és odaadottnak.
A félreértésen alapuló sértődés és megbántottság sok szembenállásnak az oka. S bizony, az Isten elleni lázadásban érdekeltek szándékosan idéznek elő félreértésen és kitisztázatlanságon alapuló szembenállásokat a bolygónkon.
De akkor kinek van igaza? Jézus már megmondta. Annak az embernek van igaza, aki azt a jót keresi, amit szerinte az Isten is akarna, ha a helyében lenne. A „szerinte” itt nagyon fontos, mert az Isten, mint Atya, soha nem akar a gyermekei helyett dönteni, viszont azt szeretné, ha a gyermekei lényeges döntéseiben isteni bölcsesség nyilvánulna meg.
Mivel az ember képes keresni az igazságot és képes mérlegelve választani a felismert döntési lehetőségek közül, ezért az Isten akaratának keresése az emberi szabad akarat egyik megnyilvánulása.
Az egyén hasznosságának tehát két útja van a világban: a saját út és az Atya útja.
-
A saját út „(…) az a mód, amely a legkellemesebbnek és a leghasznosabbnak tűnik (…)” (136:4.7) az adott cél elérése szempontjából.
-
A másik az Atya útja. Ez „(…) a teremtményi élet messzebb tekintő eszményképének példaként állítása (…)” (136:4.8) az Atya akaratának keresése és megjelenítése által.
Az Atya útjának választása nem jelenti azt, hogy az eszményi életre törekvés háttérbe szorítja a napi örömök megélését. Az embereknek mindkettőre szükségük van.
Jézus mondja: „Hasonlóképpen kell most elrendeznetek az országbeli életeteket annak érdekében, hogy miközben gondoskodtok a mostani örömötökről, biztosítjátok a mennyben felhalmozott kincseitek jövőbeli élvezetét is.” (169:2.2)
A Forrás lehet isteni eredetű, de az igazság terjedésének és megélésének természetesnek, hétköznapinak, emberinek kell lennie.
Hozzászólások