Mikor lép a bolygónk a fény és élet korába?
A fény és élet kora az evolúciós emberi társadalmak fejlett szintje, mely az Isten atyaságának ismeretén és minden evolúciós eredetű személy testvériségének az elfogadásán alapul. Egy ilyen társadalom azért is fejlődésképes, mert a tudomány eredményeit mindenki javára bevezetik, s nem egy kis csoport befolyásának biztosítására használják.
A fény és élet kora hét fejlődési szakaszt foglal magába, melyek közül a hetedik az evolúciós társadalmak leghosszabb ideig tartó létszakasza (50:5.10).
Azok a bolygók, melyeket nem sújtott Isten elleni lázadás, már a korai időktől kezdve korszakos kinyilatkoztató támogatásával fejlődnek. Az egymás után érkező korszakos kinyilatkoztatók tisztában vannak a fejlődés során jelentkező problémák megoldásának jobb módjaival. A tapasztalat hamar visszaigazolja, hogy azok az evolúciós embercsoportok, amelyek hallgatnak a korszakos kinyilatkoztatók tanácsaira, sikeresebbek. Legyen szó állattenyésztésről, földművelésről, ipari termelésről, vagy vallási működésről, közösségi és bolygóközi kapcsolatokról.
1) A következőkben igyekszem érzékeltetni, hogy a mi Földünk helyzete – világegyetemi nevén Urantia – miben tért és tér el a szabályosan fejlődő bolygóktól.
a) Az első korszakos kinyilatkoztató, vagyis a Bolygóherceg előtti ember korszaka – (52. írás 1. fejezet) – a mi esetünkben nagyon hosszúra nyúlt annak következtében, hogy a világunk kísérleti bolygó. Ezt a szerepet nem önkényesen osztották ránk. A csillagrendszerünk minden tizedik evolúciós bolygóján új életformák és fejlődési lehetőségek kipróbálása is történik. Ez a Bolygóherceg vonatkozásában azt jelentette, hogy az első korszakos kinyilatkoztató csak akkor jelent meg a bolygónkon, amikor közel félmillió éves emberi fejlődést követően, a színes emberfajták is megjelentek és szaporodni kezdtek. Más evolúciós bolygók esetében, a Bolygóherceg az ősember felegyenesedett működésének megkezdése után százezer éven belül már megjelenik a világokon.
b) A Bolygóherceg utáni ember korszaka (52. írás 2. fejezet) az első korszakos kinyilatkoztató megjelenésével kezdődött, és a mi világunk esetében társadalmi katasztrófába torkollt, miután a küldetését eláruló Bolygóhercegünk az Isten ellen lázadó Lucifer csillagrendszer fejedelem pártjára állt kétszázezer évvel ezelőtt. Innentől kezdve a bolygónk kétpólusú lett, melyeket az Isten ellen lázadó, magukat törvények felett állónak tartók, illetve az Istenhez hűséges, emberi közösségeket szolgálók csoportjai képviselnek. E két eltérő érdekközösség működése azóta is jelen van a bolygónk társadalmában. Természetes szembenállásuk megjelenik a politika, a tudomány, de még az irodalom terén is.
Amint mesterséges értelemből is kettő fajta van – az embereket szolgáló és az emberek feletti uralomra törekvő – úgy az emberek vezetőiből is alapvetően kétféle létezik. A közösséget szolgáló, velük együtt küzdő és az önző, felelősséget másokra hárító, megtévesztésre építő vezető.
c) Az Ádám utáni ember kora (52. írás 3. fejezet) Ádám és Éva működésével vette kezdetét a bolygónkon, melyből törvényesnek csak 117 év volt mondható.
Az ő történetük – és így a mi sorsunk – alakulhatott volna másképp is, ha Ádám nem követi Évát a vétekben, vagyis nem térnek el mindketten az emberi fejlesztés érdekében részükre előírt szabályoktól. Érdekes, hogy Ádám, szembesülve Éva vétkével, nem volt megtévesztett, sőt nagyon is tisztán látott e téren, viszont érzelmileg befolyásolta az, hogy nem akarta Éva nélkül folytatni az Istentől kapott földi küldetését. Ezért ő maga is elkövette a vétket. Ők nem az Istennel fordultak szembe, hanem attól a működésmódtól tértek el, ami az emberiség fejlődését szolgálta volna (75:5.2). Az ő történetük – a Bolygóherceg szabad akaratból elkövetett árulása mellett – további igazolása annak, hogy az Isten küldötteinek is szabad akarata van, s persze a döntéseiknek következménye.
A magam részéről úgy vélem, hogyha legalább Ádám kitart „(…) az Urantia eredeti fejlesztési terve mellett, akkor e szellem-testvériség mostanra már hihetetlen mértékű átalakulásokat eredményezett volna az emberi faj esetében.” (39:5.4)
d) A lázadástól és vétektől mentes világok, vagyis az első és a második korszakos kinyilatkoztató áldásos jelenlétét élvező, szabályosan fejlődő bolygók harmadiknak más korszakos kinyilatkoztatót szoktak kapni (52. írás 4. fejezet), mint aki hozzánk érkezett a fent vázolt szellemi veszélyhelyzet következtében.
„Egy átlagos, elkötelezett világon e korszak úgy köszönt be, hogy a halandó emberfajták már összekeveredtek és élőlénytanilag egészségesek. Már nincsenek faji vagy bőrszín gondok; már úgyszólván minden nemzet és emberfajta egy vérből való. Az emberek közötti testvériség virágzik, és a nemzetek megtanulják, hogy miként éljenek békében és nyugalomban a világon. Az ilyen világok egy nagyszerű és kiteljesedő értelmi fejlődés előestéjét élik meg.” (52:4.1)
Azonban a mi bolygónkon nem ez volt a helyzet Kr.e. 2000 táján. Az embercsoportok a mások fölötti hatalom megszerzéséért harcoltak vagy az ilyenekkel szemben védekeztek, és a vallás a babonán alapult, nem az igazság ismeretén alapuló belső meggyőződésen. Ezért aztán a bolygónk harmadik korszakos kinyilatkoztatóként egy Melkizedek küldöttet kapott, aki veszélyhelyzeti alászállást – pontosabban testet öltést – valósított meg, hogy az igazság ismerete, az élet fénye ki ne hunyjon teljesen a világunkon.
Kr.e. 1980-ban, a Melkizedek Palesztinában való megjelenése idején, a minden embert magába foglaló szellemi testvériségre vonatkozó tanítás még nem kezdődött el. Azonban a Melkizedek működésének volt köszönhető az, hogy a Jézus előtti világ nagyobb vallásaiban, valamint a jobb gondolkodók tanításaiban megjelenhetett az aranyszabály ismerete: a tedd azt mással, amit szeretnél, hogy mások veled tegyenek, illetve a ne tedd azt mással, amit nem szeretnél, hogy mások veled tegyenek tanítása.
Bár a Melkizdek, amilyen hirtelen megjelent, oly váratlanul el is távozott a bolygónkról, azonban a szellemi létsíkról továbbra is támogatta azoknak a prófétáknak a működését, akik Ábrahám népét igyekeztek szellemileg felemelni. Tehát, amíg más bolygókon a harmadik korszakos kinyilatkoztató működése idején már virágzik a szellemi testvériség tanításán alapuló társadalmi testvériség, addig nálunk éppen csak elkezdődött annak a tanításnak a terjesztése, hogy szeresd az Istent mindenek felett, a felebarátodat pedig úgy, mint önmagadat. S akiknek ezt hirdették, azok az Istent megvesztegethetőnek tartották, a felebarátjuk alatt pedig csak a saját népükhöz tartozót értették.
Bármely bolygó számára, amely a fény és élet kora felé tart, a társadalmi testvériség megteremtése elsődleges fontosságú. Az egymás irányában bizalmatlan, háborúzó nemzetek között nem lehet tartós béke, és ezért nem lehet összefogás sem a közös fejlődés érdekében. Tudják ezt a luciferi elveket követő lázadók is, akik kétszázezer év óta folyamatosan azon ügyeskednek, hogy az embereket és a nemzeteket egymás ellen ugrasszák, manapság pedig már azon is dolgoznak, hogy az embereket önmaguk ellen fordítsák.
e) A bolygónk negyedik korszakos kinyilatkoztatója a helyi világegyetemünk Teremtő Fiúja, Jézus, aki az ádámi vétek után döntött úgy, hogy a mi, bűntől és vétektől sújtott bolygónkon fogja teljesíteni azt az utolsó próbát, mely révén elnyerheti a világegyeteme fölötti teljes főhatalmat. Eljött, hogy bemutassa azt, milyen életet él az Isten emberként, hogy így bátorítsa minden eljövendő kor minden emberét egy olyan életre, amely azonos az Atyához vezető úttal.
Jézus olyan embert mutatott be, akinek a magatartása és a döntései a fény és élet korában élő, szellemileg felvilágosult, tudatos emberekre jellemző.
A szabályosan fejlődő bolygókon a negyedik korszakos kinyilatkoztatást adók a mi Teremtő Fiúnknál alacsonyabb szellemi ranggal bírnak (52. írás 5. fejezet). Ők olyan világokra szoktak érkezni, melyeken az emberfajták már felemelkedtek „(…) az értelmi fejlődés és az etikai fejlettség legfelsőbb szintjére.” (52:5.1) Hozzájuk képest Jézus egy minden tekintetben elmaradott, megosztott bolygóra érkezett. A negyedik korszakos kinyilatkoztató megjelenésével kezdődő szellemi korszakot az alászálló Fiú korszakának nevezik.
f) A szabályosan fejlődő bolygók ötödik korszakos kinyilatkoztatói a tanító fiak egy csoportja, akik a fény és élet korának küszöbéig vezetik az adott világot (52. írás 7. fejezet).
2) Ha összehasonlítom a fény és élet kora első szakaszának eléréséhez szükséges átlagos időmennyiséget azzal az időhosszal, ami az ember megjelenése óta a bolygónkon eddig eltelt, akkor a következő látszik.
A szabályosan fejlődő bolygók átlagosan 100.000 + 500.000 + 25.000 + 37.000 + 2000 = 664.000 év alatt, öt korszakos kinyilatkoztatás segítségével jutnak el a fény és élet kora első szakaszáig. (Az időadatokat az 52. Urantia írásból vettem.)
Velük szemben az Urantia bolygón, eddig 498.000 + 463.000 + 35.000 + 2.000 + 2.000, vagyis közelítőleg 1.000.000 év telt el. (Az időadatok a kinyilatkoztatás több írásából valók.)
A korszakos kinyilatkoztatók által megadott adatok alapján egyértelműen látszik, hogy a szabályosan működő, átlagos fejlődési időt magukénak tudó bolygókhoz képest több mint háromszázezer évvel le vagyunk maradva. Véleményem szerint, már régen a fény és élet korának felsőbb szakaszaiban járnánk, ha az Isten elleni lázadás nem nyomorítaná jelenleg is a bolygónk társadalmát.
Jól mondják az ötödik korszakos kinyilatkoztatás átadói, hogy a bolygónk „(…) egy teljes megítéltetési időszakkal, vagy többel, el van maradva az átlagos bolygói ütemtervhez képest.” (52:3.6) S köszönhetjük ezt azoknak, akik bolygói szinten még mindig hazudnak, megtévesztenek és az emberiség megosztásán munkálkodnak.
Más bolygók népei, annyi fejlődési idővel, mint amennyi már mögöttünk van, földi mennyország jellegű társadalmakat hoztak létre és jelentős űrvállalkozásokat vittek véghez. Egymillió év fejlődési idővel más, lázadás által nem nyomorított fajok már rég belakták a naprendszerüket és annak határaitól jóval távolabbra is eljutottak. Azonban az embereket az Isten ellen lázadók bezárták a bolygójukra. Persze, foglalkoztatva vagyunk nyári és téli időszámítással, a nemünk szabad megválasztásának lehetőségével, gazdasági válságokkal, háborúkkal, most éppen a vírusprogram zajlik. Ezek azonban nem azok a dolgok, melyekre az emberek vágynak. Változás csak azt követően lehetséges, ha az ilyen elfoglaltságokat világszinten működtetők személyét és módszereit leleplezik.
Ha mostanra a szellemi testvériség létjogosultságát és fontosságát jó pár ember fel is ismerte, az ebből következő társadalmi testvériség megvalósításáig még sok tennivalónk van. A fény és élet kora ugyanis nem jöhet el a társadalmi testvériség megjelenése nélkül.
A kinyilatkoztatók szerint a fény és élet korának első szakaszát el lehet érni úgy is, hogy a bolygó társadalmának több beszélt nyelve, több vallása és több bölcselete van. Azonban a fény és élet kora első szakaszánál nem lehet tovább fejlődni, ha a bolygó társadalmának nem lesz végül egy a nyelve, egy a vallása és egy a bölcseleti gondolkodása.
A kinyilatkoztatók azt is közlik, hogy egy összekeveredett, de élettanilag egészséges emberfajta léte megkönnyíti a fény és élet korának egymás utáni szakaszaiba való belépést, azonban a bolygónk több emberfajtájának létezése nem zárja ki a fény és élet kora felsőbb szakaszainak elérését (55:3.22).
A több emberfajta megléte azért nem zárja ki a fény és élet felsőbb szakaszainak elérését, mert a hasonló gondolkodású emberekkel való magas szintű együttműködés szempontjából az egyének látásmódja számít, s nem az, hogy milyen a bőrük színe.
Egy magasan fejlett bolygó egyetlen emberfajtájának személyei szintén ilyen látásmóddal közelítenek a többi bolygó eltérő kinézetű emberfajtáihoz. Mivel az emberek közötti viszonyok szempontjából az igazság ismeretén alapuló látásmód számít, ezért nem zárható ki a fény és élet felsőbb szakaszainak elérése több emberfajta megmaradása esetén.
Ha két, szellemileg magasan fejlett evolúciós faj eltérő kinézetű képviselője képes arra, hogy egymást ugyanazon szellemi Atya gyermekének, vagyis testvérnek tekintse, akkor erre a „mutatványra” őszintén és szívből, a bolygónk eltérő emberfajtáinak is képesnek kell lenniük, ha Istent a magáról adott kinyilatkoztatása alapján ismerik meg. Az Istennel való személyes barátkozás mellett ez a legjobb módja annak, hogy az Atya akaratát is megszeressük.
Korszakos kinyilatkoztatóként Jézus az Istent olyan Atyaként mutatja be, aki minden gyermekét szereti és őket magához akarja emelni.
A bolygónk embereinek olyan közös látásmódra, olyan közös vallásra van szüksége, ami a nem ártó, megbocsátó és segítő Atyával való személyes kapcsolaton alapul. A fény és élet kora a bolygó közösségi kora, ezért van szükségünk egyetemes igazságon alapuló közös látásmódra.
Fontos, hogy a mai és az eljövendő nemzedékek megértsék, hogy az „Istennek az egyén iránti szeretete hozza létre a minden egyén isteni családját, a paradicsomi Atya szabad akaratú gyermekeinek egyetemes testvériségét.” (12:7.10)
Jézus nem vallásokhoz, hanem emberekhez jött. Jézust az Atya nem vallásokhoz, hanem az emberekhez küldte. Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás egyik feladata az, hogy Jézus küldetésének célját, az ő életét és tanításait hitelesen és közvetlenül ismertesse meg azokkal, akik kíváncsiak az emberek által feltett honnan jöttünk, hová tartunk, és hogyan érdemes élni kérdések Istentől érkező válaszaira.
Amint a kinyilatkoztatók mondják: „Az óra közeleg, amikor a buddhizmusnak, a kereszténységnek, a hinduizmusnak, sőt mindenféle hitű népnek megmutatkozik nem is a Jézusról szóló evangélium, hanem Jézus evangéliumának élő, szellemi valósága.” (94:12.7)
Bár a Jézusról szóló intézményesült vallás már kibontakozott a bolygónkon, azonban ez nem teljesen azonos a Jézus által képviselt szellemi alapú vallással. A mai keresztény vallásokban olyan tantételek és hitelvek is megjelentek, amelyek Jézus tanításában még nem voltak jelen.
Érdemes tehát a hangsúlyt a lényegre tenni. Csak az Atya akaratának szeretete, a „legyél olyan, mint én” elhívás elfogadása biztosíthatja a közös értékrendet, egymás tiszteletét és a közös célok elérése érdekében az együttműködést. A vallásoknak, majd pedig az emberiség egyetlen igaz vallásának ebben kell támogatnia az egyéneket.
Az örök célok és a magasrendű erkölcs értékelése teszi lehetővé a gondolkodó ember számára azt, hogy köze legyen a mindenséghez és a teljességhez.
3) Fontos tudnunk, hogy azon a bolygón, melyen a Teremtő Fiú öltött testet, a további kinyilatkoztatások teljes menete az ő döntési jogkörébe kerül át (20:4.5). Ezért is ígérhette meg Jézus azt, hogy a jövőben vissza fog térni a világunkra.
Jézus azért választotta az emberi megtestesülése helyéül az Urantia bolygót, mert még kétezer évvel ezelőtt is ez volt a csillagrendszerünk legalacsonyabb rendű, leginkább összezavart, megtévesztett lakott bolygója (46:5.19). És ez a helyzet kétezer év óta is csak kicsit változott. A csillagrendszerünk harminchét, korszakos kinyilatkoztatók által elárult bolygója közül, „csupán egy vagy két világról mondható, hogy ott rosszabb a helyzet” (114:7.15).
A Melkizedek működésétől kezdve, aki szellemi szempontból Jézus földi működését is felvezette, a bolygónkon egy nagy szellemi fordulat előkészítése zajlik, melynek meglátásom szerint az a célja, hogy mostantól számítva két korszak elmúltával a bolygónk a fény és élet korába léphessen. Az addig hátralevő két korszakból az első most kezdődik és nagyjából ezer évig tart majd.
Mielőtt az erre vonatkozó állításomat alátámasztom, álljon itt a kinyilatkoztatók egyik közlése: „Az Igazság Szellemének kiáradása biztosítja az alászállásban részesült világon élő emberi faj érdekében megteendő nagy előrelépésekhez szükséges szellemi alapokat. Az Urantia ezért sokkal jobban felkészült egy olyan bolygói kormányzat mihamarabbi létrehozására, mely törvényekkel, működési rendekkel, jelképekkel, egyezményekkel és közös nyelvvel rendelkezik – melyek összessége oly nagy mértékben képes hozzájárulni a világbéke törvényes megteremtéséhez, és amely elvezethet a szellemi törekvéseket kibontakoztató korszak valamikori beköszöntéhez; és az ilyen korszak jelenti a fény és élet eszményi korainak bolygói küszöbét.” (72:12.5)
Áttekintve a korszakos kinyilatkoztatások között eltelt időszakok hosszát, a bolygónk esetében a következő látszik.
-
A harmadik korszakos kinyilatkoztató, vagyis a Melkizedek megjelenéséig körülbelül 996.000 év telt el az emberiség történelmében. A korábbi két korszakos kinyilatkoztató közül – akik a Melkizedek megjelenéséig eltelt 996.000 év során működtek – az első elárulta a küldetését és szembe fordult az Egyetemes Atyával. A második korszakos kinyilatkoztató pedig vétkezett.
-
A harmadik korszakos kinyilatkoztatónk – a Melkizedek küldött – 4.000 évvel ezelőtt teljes mértékben teljesítette a rábízott küldetést, ami arra volt elég, hogy az élet igazságfénye fennmaradhatott a bolygónkon és megkezdődhettek az egyetlen Istenről tanító próféták kinyilatkoztatásai azon a vidéken, ahol a Melkizedek a földi élete során működött.
-
Jézus, mint negyedik korszakos kinyilatkoztató, 2.000 évvel ezelőtt szükségszerűen született le azon nép gyermekének, melynek egyes prófétái már az Isten egyetemes, szerető személyéről is tanításokba kezdtek.
-
Aztán, Jézus földi működésétől számítva nem telt el kétezer év, és az ötödik korszakos kinyilatkoztatás is átadásra került. Már 1955-óta, vagyis 66 éve hozzáférhető.
-
S ebben az írott, elterjedés előtt álló ötödik korszakos kinyilatkoztatásban előrevetítik azt, hogy Kr.u. 2934 táján, vagyis nagyjából ezer év múlva újabb korszakos kinyilatkoztatás átvételére készülhetünk. Ennek alátámasztására lásd például a számokkal jelölt közléseket: (330.2) 30:0.2; (1086.4) 99:1.1; (1109.3) 101:4.2.
Tehát ötezer év alatt – Kr.e. 1980-tól Kr.u. 2934-ig – négy korszakos kinyilatkoztatásban részesülünk, ami igencsak egyedi megoldás egy fejlődő bolygó életében, de szükséges akkor, ha e bolygón kétszázezer év óta tartó küzdelem folyik az emberek felszabadításáért.
Jézus már kétezer éve is tisztában volt azzal, hogy az emberiségnek szellemi és gazdasági felszabadulásra van szüksége Lucifer megtévesztő tanai és a kiszolgálói által működtetett, az egész bolygót fojtogató szellemi és gazdasági elnyomás alól.
„Hadd biztosítsalak titeket, hogy végül győzelemre visszük a közös erőfeszítéseinket a világ megvilágosításában és az emberiség felszabadításában.” (174:5.12)
A korszakos kinyilatkoztatások előbb vázolt sűrű, rövid időszakonként való egymás utánja számomra a következőket mutatja:
-
nagy szükségünk van a tisztánlátásra, az igazság felismerésére és a gondolkodásunk átalakítására,
-
a mennyei Atya és az ő családtagjai pedig nagyon akarnak segíteni nekünk.
S hogy ne pusztuljon el minden, ahol kell, ott határozott fellépések, más területeken pedig tárgyalások vannak már most is folyamatban: „Az emberi fajnak meg kell békélnie a változások, átalakítások és alkalmazkodások folyamatával.” (99:1.1)
Az előbb említett tisztánlátásra azért is szükségünk van, hogy az Isten ellen lázadó, az embereket bolygói szinten eláruló hatalmi csoport bújtatott törekvéseit meg tudjuk különböztetni az emberiség felszabadításáért és fejlődéséért küzdők tevékenységétől. Jézus erre kínálja azt a módszert, hogy a cselekedeteik gyümölcsei alapján ítéljük meg az embereket, mivel a tetteink mutatnak be bennünket egymásnak, s nem az, amit híresztelnek rólunk.
A szellemi felemelkedés munkája egyszerre értelmi és szellemi tevékenység, mivel a megismert dolgokról való gondolkodást és az Istennel való beszélgetést, az imát is magába foglalja.
Ahhoz, hogy egymást jobban megértsük, szükség van arra, hogy a különböző nemzetekhez és emberfajtákhoz tartozók megismerjék egymás érzéseit, hogy a más nemzetek és fajok embereinek érzéseiben megláthassák a saját egyéni és közösségi érzéseiket, vágyaikat.
Ez viszont csak akkor valósulhat meg széles körben, ha az emberek érzelmileg érettebbé válnak és lemondanak az indulat alapú döntésekről.
Létezik olyan kijózanító történés, amely az egyéneket képes arra ösztönözni, hogy a gondolkodásukat jobb alapra helyezzék. A kinyilatkoztatók többek között ezt mondják erről: „Amint az ember már eléggé kiábrándult azoktól a szomorú csalódásoktól, melyek az önzőség ostoba és csalóka követésével járnak, és miután felfedezte az alakias vallás sivárságát, csakis akkor lesz hajlandó teljes odaadással az országról szóló evangélium, a názáreti Jézus vallása felé fordulni.” (195:9.7)
S a kinyilatkoztatók tudhatnak valamit, ha azt jövendölik, hogy az „(…) Urantia jövőjét kétségkívül a vallási igazság – az Isten Atyasága és az összes teremtmény testvéri viszonya – tanítóinak megjelenése fogja jellemezni.” (92:5.16)
A mennyei Atya nagyon sokra tartja az egyéneket, mivel Ő az összetartozást személyes kapcsolatokon keresztül éli meg. Ezzel szemben az Isten ellen lázadók az egyéneket lenézik, eszköznek tekintik.
4) Az ötödik korszakos kinyilatkoztatást mindenképp arra szánták, hogy az emberiség szellemi fordulatát – felszabadulását – elősegítse. Ugyanis általa a kinyilatkoztatók olyan tartalmakat is közölnek, amelyeket a fény és élet kora előtt álló bolygók lakóinak szoktak átadni.
A nagy világegyetem szervezési egységeire vonatkozó ismereteket, melyeket a szabályosan fejlődő bolygók fokozatosan kapnak meg, nekünk egyszerre adták át az ötödik korszakos kinyilatkoztatáson keresztül, ami négyezer éven belül a harmadik korszakos kinyilatkoztatásnak tekinthető a Melkizedek és a Teremtő Fiú működése után.
A nagy világegyetem igazgatására vonatkozó ismeretek korszakos kinyilatkoztatások keretében történő átadása a szabályosan fejlődő bolygók esetében a következőképp néz ki:
a) Az elsőként érkező korszakos kinyilatkoztató „(…) és kísérete teszi meg az első kinyilatkoztatásokat a felsőbb igazságról és a világegyetemi szerveződésről. A kinyilatkoztatott vallás ezen első leírásai nagyon egyszerűek, és rendszerint a helyi csillagrendszer ügyeivel kapcsolatosak.” (52:2.3)
b) A második korszakos kinyilatkoztató megjelenését követően az „(…) igazság kinyilatkoztatása kiterjed egészen a csillagvilágok igazgatásának szintjére.” (52:3.11)
c) A szabályosan fejlődő bolygók esetében a harmadik korszakos kinyilatkoztatás átadói „(…) az igazságról tett kinyilatkoztatást kiterjesztik a helyi világegyetem és segédszférái ügyeinek bemutatására.” (52:4.4)
d) A negyedik korszakos kinyilatkoztató eljövetelével az „(…) igazságról szóló kinyilatkoztatások már kiterjednek a felsőbb-világegyetemre is.” (52:5.3)
e) Aztán, a lázadástól nem nyomorított bolygók ötödik korszakos kinyilatkoztatójának működése idején az igazságról szóló kinyilatkoztatás már „(…) kiterjed a központi világegyetemre és a Paradicsomra is.” (52:7.3)
A fenti kinyilatkoztatások a fény és élet korába való belépést előzik meg a szabályosan fejlődő bolygók esetében, mi pedig most, egyszerre kaptuk meg az erre vonatkozó, korábban elveszett vagy át sem adott eligazító közléseket.
De tovább megyek. A fény és élet első korszakában az igazság kinyilatkoztatása olyan mértékű, amely „(…) magába foglalja a világegyetemek mindenségének működését (…)” (55:3.12) is. Mi pedig ezt – ha nem is a maga teljességében, de azért elég részletesen – ezer évvel és egy korszakkal a fény és élet korába való belépés előtt már megkaptuk.
Elgondolkodtató az is, hogy a kinyilatkoztatók miért mondják el nekünk, hogy milyen egy fény és élet korába lépett bolygó emberi társadalmának az adózási rendje (55:3.2-7).
Továbbá azt is elmondták, hogy a szabályosan fejlődő világok esetében a fény és élet kora előtti utolsó korszak hossza „(…) a bolygói időben mért ezer, néha pedig jóval több év (…)” (52:7.2).
A fentiek egyértelműen azt jelzik, hogy az égiek felvették a kesztyűt a lázadók zavaró működésének semlegesítése érdekében, azonban ezt a küzdelmet csak velünk – az értelmi és a szellemi törekvéseink által – lehet sikerre vinni.
A bolygónk azáltal tudja behozni a lemaradását, ha az Isten Atyaságán alapuló egyetemes szellemi testvériség tényét felismerjük és ezt a társadalmi testvériség gyakorlatában meg is jelenítjük.
„Lényegtelen, hogy milyen az egyes bolygó sajátos természetes történelme, nem számít, hogy a teremtésrész teljes egészében elkötelezett volt-e, megfertőződött-e a rosszal vagy a bűn átka sújtotta-e – nem számít, hogy milyenek voltak az előzmények – előbb vagy utóbb az Isten kegyelme és az angyalok segédkezése elhozza a Háromsági Tanító Fiak eljövetelének napját; és a távozásukkor, a végső küldetésük teljesítését követően veszi kezdetét a fény és élet nagyszerű korszaka.” (52:7.14)
Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás átadói ezt közlik az utolsó írásukban: „Milyen felemelő szolgálat lenne, ha ezen a kinyilatkoztatáson keresztül az Ember Fia kiszabadulna a hagyományelvű istentan sírjából, és az élő Jézusként lépne az ő nevét viselő egyház elé és minden más vallás elé is!” (196:1.2)
Hozzászólások