A bolygói rendeltetési cél elérésének három útja

Az Urantia könyvben foglalt inspiráló igazságok fordulópontot jelentenek az emberi történelemben a világ egésze számára éppúgy, mint minden olyan ember számára, aki az elkövetkező évszázadokban lakja majd bolygónkat. Hiszem, hogy az alábbiakban ismertetett három út megtestesíti azoknak a spirituális (szellemi) kihívásoknak a kulcselemeit, amelyek az egész új évezredben és a következőben is ösztönözni fogják az emberiséget.

Ezen utak bármelyikének – vagy mindháromnak – a tevékeny követése megadatott minden őszinte, jóakaratú emberi lény számára. Remélem, hogy a leírásuk ösztönözni fogja az egyének és csoportok ötletes kezdeményezéseit, s egyúttal az Urantia könyv olvasóit is arra ösztönzi, hogy egyhangúlag üdvözöljék ugyanezen egyének vagy csoportok erőfeszítéseit. Amikor ezek a testvérek tevékenyen cselekednek, hogy igénybe vegyék a saját energiájukat, éleslátásukat és elkötelezettségüket, akkor az ő és a mi erőfeszítéseink együttesen fognak tisztelegni a kinyilatkoztatás szelleme előtt, és bőségesen igazolni fogják a kinyilatkoztatónak az emberi faj végső evolúciós győzelmébe vetett bizodalmát. [736:7]

1. A bölcselet útja

A bölcselet olyan elmetechnika, amely segít áthidalni az anyag és a szellem közötti űrt [1136:4]. A kinyilatkoztatás döntően hozzájárul ezekhez az erőfeszítésekhez, mert a kinyilatkoztatás egyik fő célja, hogy a látszólag eltérő természettudományokat és a vallás teológiáját egy következetes és logikus világegyetem-filozófiává, a tudomány és a vallás összehangolt és töretlen magyarázatává szintetizálja, s ezáltal megteremtse az elme harmóniáját és a szellem megelégedettségét, amely az emberi tapasztalatban választ ad a halandói elme azon kérdéseire, melyek annak megismerésére irányulnak, hogy miként viszi véghez a Végtelen az akaratát és a terveit az anyagban, az elmékkel és a szellemen. [1106:0]

Az elkövetkező évszázadok során az emberi lények arra fognak törekedni, hogy magukba szívják az Urantia könyv tanításait és alkalmazzák azokat a mindennapi életükben, miközben a mindenségrendi igazság, a világegyetemi szépség és az isteni jóság kibővített és magas fokon egységbe szervezett, modern fogalmaiból egy új és vonzó életfilozófiát igyekeznek felépíteni [43:3]. Így ezek a bölcselet útján zarándoklók igyekeznek majd előmozdítani:

az anyag, az elme és a szellem egységének megértését, és ezzel együtt az Atya teremtő szándékának széles körű elfogadását;
annak az ellentétnek a megszüntetését, amely gyakran elidegenítette a vallást a tudománytól és a tudományt a vallástól;
a „világi” és a „szent” közötti ellentétek érzelmi felhangjainak jelentős enyhülését; és
a materializmus és a szekularizmus mint a mai társadalomban uralkodó kulturális hatások elutasítását.

A bölcselet útja az igazság strukturálatlan és informális keresése lesz, amely teljes mértékben a vonzódás és a meggyőzés útján működik. Annak megértésével, hogy a személyiség (a személyes identitás) állandó, és hogy a személyes kapcsolatok sohasem állványzatok, a bölcselet útján zarándoklóknak bőséges lehetőségük lesz arra, hogy jóindulattal, kedvességgel és barátsággal forduljanak a társaik felé. [1235:4]

2. A szellemi testvériség útja

Ábrahám idejében a sálemi Melkizedek mindent megtett, hogy bemutassa a személyes vallást – a szellem vallását. Amikor a főhatalmat elnyert Teremtő Fiúnk a názáreti Jézusként élte alászállási életét, megvilágította a személyes szellemi tapasztalás vallásának értelmét, és mindannyiunkat arra hívott, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan az Isten, a mi Atyánk szeret mindannyiunkat. Azok, akik a szellemi testvériség útját járják, ugyanazt a szellemi küldetést teljesítik. Ez az elkötelezettség mélyen inspiráló lehetőségeket nyújt.

„Az Urantia jövőjét kétségkívül a vallási igazság – az Isten Atyasága és az összes teremtmény testvéri viszonya – tanítóinak megjelenése fogja jellemezni. De csak remélni lehet, hogy e jövőbeli próféták buzgó és őszinte törekvései nem annyira a vallások közötti korlátok erősítésére fognak irányulni, hanem inkább a szellemi istenimádás vallási testvériségének erősítésére, a (…) [csillagrendszerbeli] Urantiára olyannyira jellemző különféle értelmi istentanok számos követője javára.” [1010.4]

„Az óra közeleg, amikor a buddhizmusnak, a kereszténységnek, a hinduizmusnak, sőt mindenféle hitű népnek nem a Jézusról szóló evangélium, hanem Jézus evangéliumának élő, szellemi valósága fog megmutatkozni.” [1041.5]

Így a szellemi testvériség útja az emberiséget a következő irányba vezeti:

az egész emberiség szellemi feléledése és megújítása felé, amely minden vallásra kiterjed, tekintet nélkül a tantételekre vagy fegyelemre épített tekintélyelvre;
minden ember lelki szükségleteinek és gondjainak szolgálata felé, függetlenül a vallási meggyőződéstől és hittől;
a személyes vallásnak – az egyén Istennel való kapcsolatának – egyre tevékenyebb keresése felé;
a jellemünk fejlesztése felé az önzetlen szolgálat cselekedetein keresztül, amelyek erkölcsi természetünkön és a társainkkal való szeretetteljes kapcsolatainkon keresztül bontakoznak ki [1862:7]; és
Jézus valódi vallásának széles körű elfogadása felé, hogy a férfiak és nők egyre inkább annak szenteljék életüket, hogy megértsék a mennyei Atya akaratát, és az életenergiákat az emberek közötti testvériség önzetlen szolgálatának szenteljék. [2083:2]

3. Az eszményelvű szolgálat útja

Ahogyan az Isten minden egyes embernek szolgál, elősegítve a személyes növekedést és az önmegvalósítást, úgy mutatja ki szeretetét a világ egésze iránt is azáltal, hogy tevékenyen és szüntelenül előmozdítja az emberi társadalom fokozatos fejlődését. Hasonlóképpen, az eszményi szolgálat útja nemcsak az emberek közötti együttműködés keretét alkotja, hanem az Istennel és az ő angyalaival való partnerséget is.

Az Urantia könyv szerzői az emberek eszményelvű törekvéseit összekapcsolják az Isten bolygónkkal kapcsolatos terveivel és céljaival. Érdekfeszítő meglátásaik közé tartoznak:

ajánlások öt személyes átalakulásra és bolygószintű kiigazításra vonatkozóan, amelyeket az Urantia alászállás utáni korszakában kell végrehajtanunk [597-598];
tizenöt olyan tényező elemzése, amelyek kulcsszerepet játszanak az emberi civilizáció fenntartásában és fejlesztésében [906-912];
a főszeráfok folyamatos erőfeszítéseinek leírása, akik arra bátorítják a férfiakat és a nőket, hogy saját szabad akaratukból a legmagasabb szintű felismerések alapján cselekedjenek [1254-1256].

Az eszményelvű szolgálat útján zarándoklók arra fognak törekedni, hogy az emberi társadalmat olyan vívmányok és körülmények felé tereljék, amelyek egy normális világot jellemeznek az alászállás utáni korszakban. Például:

az emberi jellem óriási átalakulásokon megy keresztül, hogy az aranyszabály a gyakorlatban is érvényesülhessen;
a valódi önkormányzatiság működni kezd; egyre kevesebb korlátozó jogszabályra van szükség;
a betegségek és a bűnözés problémái gyakorlatilag megoldódnak;
az átlagos élettartam jóval háromszáz év fölé emelkedik;
a mindenségrendi valóságba való behatolás és a szellemi valósággal való közösség e megítéltetési korszak halandói szenvedélyévé válik. [595-597]

Ez a három út nyitott, alakítható és rugalmas. Olyan távlatokat és eszményképeket testesítenek meg, amelyek mindenkit ösztönözhetnek a bolygónkon. Ezért, miközben arra törekszünk, hogy megértsük számtalan más jóakaratú ember törekvéseit, ez a három ösvény tág határokat jelöl ki ahhoz, hogy az Urantia könyv olvasói elérjék és megosszák kinyilatkoztatásunkat az egész világgal, miközben együtt, az együttműködés és az odaadás szellemében követjük az Urantia sorsának alakulását.

E három ösvényen semmi sem ad okot arra, hogy az Urantia könyv olvasóinak csak magukra kellene összpontosítaniuk; az ösvényeken nyoma sincs annak a makacs és káros tévedésnek, a választott nép téveszméjének [1005:4]. Ahogyan szeretett teremtő fiúnk – Krisztus Mihály – élete és tanításai minden vallás és minden nép közös örökségévé válnak, ugyanúgy az Urantia könyvben bemutatott eszményképek, távlatok és kilátások is az emberiség közös örökségévé lesznek [1330:1].

A bölcselet útja arra épül, amit az Urantia könyv egyik szerzője kíváncsiságnak nevez: a vizsgálódás szelleme, késztetés a felfedezésre, a feltárás hajtóereje; e természetes indíttatások nem pusztán azért jelentkeznek, hogy akadályozzanak és visszatartsanak bennünket. [160:1]. Az új évezredben a társadalmi igazodás és alkalmazkodás jelentősen felgyorsult üteme azt jelenti, hogy a megfelelő életmódot még gyorsabban és gyakrabban kell újratanulni, mint a korábbi korszakokban; hogy az elmélyült gondolkodás, amely a bölcseleti út egyik legfontosabb jellemzője, nagymértékben hozzá fog járulni ennek az új valóságnak a kezeléséhez [1772:4].
A szellemi testvériség útja elősegíti a bizalmat és az örömöt, támogatja a személyes növekedést és fejlődést, kihasználva annak megértését, hogy Isten szeretete és kegyelme nem tanoktól, hitvallásoktól vagy szertartásoktól függ, hanem ehelyett szabadon és bőségesen adományoz belőle minden normális gondolkodású, jóakaratú férfinak és nőnek. Ahogy a főhatalmát elnyert Teremtő Fiúnk, Krisztus Mihály biztosította a hívőket, amikor a názáreti Jézusként megtestesült: Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket [1796:4].

A második út követése ösztönöz és bátorít részt venni

„(…) mind közül a legizgalmasabb és legösztönzőbb emberi tapasztalásban: az igazság utáni személyes kutatásban, az értelmi felfedezés veszélyeivel való szembenézés lelkesültségében, a személyes vallási tapasztalás valóságainak felfedezésére irányuló elhatározásban, ama legfelsőbb szintű megelégedettségben, mely az értelmi kétség feletti szellemi hit győzelmének tényleges felismerését eredményező személyes diadal megtapasztalásából fakad (…)” [1729.5]

Az eszményelvű szolgálat útja lehetővé teszi az emberek számára, hogy együttműködjenek egymással – valamint Istennel és az ő angyalaival – egy fejlettebb és tartósabb civilizáció felépítésében. Az egyik Fenséges Hírvivő által ajánlott öt személyes átalakulás közül négy társadalmi vagy értelmi, és csak egy szellemi [597-598]. A tizenöt tényező közül, amelyet egy főangyal a civilizáció fenntartásában és fejlesztésében döntő fontosságúnak nevez, csak kettő tekinthető részben szelleminek (azaz a fáklyavivők jelleme és a faji eszményképek), míg a fennmaradó tizenhárom tényező teljes mértékben elmebéli vagy anyagi jellegű [906-912]. A főszeráfok tizenkét testülete közül, akik az Urantia bolygónkon a fokozatos növekedés és fejlődés elősegítéséért felelősek, csak egy testületnek van kifejezetten szellemi küldetése (vagyis a vallási őrangyaloknak); a fennmaradó tizenegy más célok széles skáláját szolgálja [1254-1256].

Mindezen okokból kifolyólag az eszményelvű szolgálat útja mindenképpen magában foglalja a főszeráfok munkájáról mintázott módszeres erőfeszítéseket (…), de ez a harmadik út átfogóbb, számos más szempontot és tevékenységet is magában foglal, most és az elkövetkező nemzedékekben egyaránt. Ahogy egy Melkizedek tanítja:

„A vallás dolga kialakítani, fenntartani és ösztönözni azt a mindenségrendi hűséget az egyes állampolgárban, amely e nehéz, de kívánatos társadalmi szolgálatok eredményes vállalása felé tereli őt.” [1089.8]

A bolygónk rendeltetési célja

Az Urantia könyv egyik szerzője azt állítja, hogy „Az Istennek az egyén iránti szeretete hozza létre a minden egyén isteni családját, a paradicsomi Atya szabad akaratú gyermekeinek egyetemes testvériségét.” Továbbá azt is közli, hogy:

„A testvériség tényszerű kapcsolat minden világegyetemi létet élő személy között. Egyetlen személy sem vonhatja ki magát azon előnyök vagy hátrányos következmények alól, melyek a más személyekkel való kapcsolat eredményeképpen jelennek meg. A rész az egészhez való viszonyának mértékében nyer vagy szenved. Az egyes emberek jó erőfeszítései minden ember hasznára válnak; az egyes emberek tévedése vagy rossz volta az összes ember szenvedését növeli.” [138.5-6]

Bár az urantia lakói valóban az Atya szeretett gyermekei, gyakorlati szempontból továbbra is komoly hátrányban vagyunk a kollektív megpróbáltatások miatt, amelyek a kaligasztiai árulás és az ádámi vétek következtében sújtották az emberiséget. Másrészről viszont szeretett Teremtő Fiúnk, Krisztus Mihály alászállása rendkívüli megtiszteltetés és kiváltság volt, és tudjuk, hogy az Atya, a Fiú és az Együttes Cselekvő szellemei továbbra is kiárasztják az Isten szeretetét, kegyelmét és segédkezését.

Szellemi értelemben a fent leírt három út olyan felhangokat testesít meg, amelyek az első hármasegységet – a kegyelem és a segédkezés háromszoros egyesülését, a három végtelen paradicsomi személyiség céltudatos és személyes társulását – jelképezik, akik a felemelkedés tervét támogatják [1147:6-1148:7]. Például a bölcselet útjának aspektusai az Egyetemes Atya egyesítő jellegét idézik meg, aki az Abszolútok abszolútja és az eredeti abszolút forrás, akiből minden anyag, elme és szellem származik; a szellemi testvériség útjának aspektusai az Örökkévaló Fiú határtalan kegyelmét, erőteljes szellemi vonzását és nemes alászállási tervét idézik meg, amelynek révén az Örökkévaló Fiú Fiai az Atya szeretetét mutatják és tükrözik; és az eszményelvű szolgálat útjának aspektusai az anyag és az elme számára való szüntelen segédkezést idézik meg, amelyet a Végtelen Szellem nyújt, azzal a kitétellel, hogy a véges dolgok szintjén a segédkezés számos formáját az ő helyi világegyetemi gyermekei végzik.

Mint az egyetlen olyan bolygó a Nebadonban helyi világegyetemben, ahol a szeretett Teremtő Fiúnk, Krisztus Mihály a teremtésrész halandójaként megjelent (illetve meg fog jelenni), az Urantia valószínűleg a hetedik alászállásának szentélyévé válik, valamint azoknak az utolsó lépéseknek az emlékhelyévé, amelyek a főhatalmának elnyeréséhez vezettek és ezáltal Tökéletes Fiúvá tették. Mi, az Urantia népe, Mihály felé a legőszintébb erőfeszítéseinkkel tartozunk annak érdekében, hogy felszámoljuk az Urantia korábbi korszakos kudarcainak elhúzódó utóhatásait, miközben beteljesítjük a bolygói rendeltetésünket. Bár az utánunk jövők és az utódaink előtt éppúgy, mint mielőttünk kihívásokkal teli, meredek és fáradságos felkapaszkodás áll, úgy vélem, hogy az általam leírt három út energikus követése meghatározó lehet az eljövendő nemzedékek és évszázadok során.

Az eredeti mű: