Igazság, szépség, jóság és Te

„Az isteniséget a teremtmények eszmei igazságként, szépségként és jóságként foghatják fel[.]” [3.4]

Képzeld el magad egy pillanatra a Paradicsomban, ahol Atyánk végül befogad az örökkévalóságba, azon a napon, amikor találkozol Istennel. Atyánk konstatálja, hogy honnan származol, miközben áhítattal és szeretettel megilletődve nézel az arcába. Elgondolkodsz az Istenhez vezető hosszú, hosszú utadon, melyet az Urantiától a Paradicsomig bejártál. Látod magad mögött a tanulás és tanítás hatalmas állványzatának elemeit, és várakozással tekintesz az örökkévalóságban való szolgálatra, fáradhatatlanul segítve Atyánkat sok nagy léptékű, rendkívüli munkában. A soha véget nem érő létpályádon elérkezett a várva várt pillanat; az a Szellem-véglegesség, melyet az igazság megélésével, a jó megcselekedésével és a szépség megteremtésével elértél a Haza vezető úton, s amely az időből az örökkévalóságba való átlépésedben csúcsosodott ki. Gratulálok, agondonter!

Ha meg akarod ismerni az Istent, akkor értsd meg az igazság-szépség-jóság eme hármasát. Az Urantia könyv szerzői sokféleképpen utalnak erre, sőt, több mint nyolcvan olyan bekezdés van, ahol e három szó összekapcsolódik a kinyilatkoztatásban. Ha valóban meg akarod ismerni az Istent, és olyan akarsz lenni, mint ő, akkor el kell mélyedned a lényében, mert Isten az élő szellemi érték-tökéletesség megtestesülése. Ahogy felfedezed és egységbe rendezed magadban az Atyád igazságát, szépségét és jóságát, te is ezekké az élő értékekké válsz. Mindezek tebenned és rajtad keresztül hatnak. A valódi érték a szellemi terület lényege, amelyben az adományozott személyiség és az isteni ragaszkodás egyesül, hogy megteremtse a személyiségek nagy, sokszínű, isteni családját – beleértve téged is.

Az egész kinyilatkoztatásban több mint háromezer mondatban szerepel az „igazság”, „szépség”, „jóság” vagy ezek valamelyikével rokonértelmű kifejezés; ezek kétharmada az igazsággal kapcsolatos. Miért az igazságé a nagyobb szerep a szövegben a három közül? Hogyan közelíthet az időhöz/térhez kötött ember a legjobban ezen ősi, hármas fogalom megértéséhez, amely Isten eredeti, végtelen, örök és személyes értékeit próbálja leírni?

Isten-atya a világegyetemet akarja neked ajándékba adni, az elképzelhető legnemesebb anyagba csomagolva. A középpontjában az élő igazság, a határtalan szépség és az örök jóság áll – tehát ezt jelenti a mi Atyánk és a paradicsomi otthonunk. Oda fogsz eljutni, de előbb át kell esned egy gyors próbán itt, a térnek eme félreeső, keringő teremtésrészében elhelyezkedő, aprócska lélekbölcsődében. A próba arra irányul, hogy megvan-e benned a lehetőség arra, hogy a paradicsomi kihíváshoz szükséges nemes értékeket magadban kifejleszd.

Az anyagi világegyetem csillagok körül keringő, térben lebegő szigetekkel van teleszórva, amelyeken a hozzád hasonló emberek, Isten gyermekei megszületnek, elindulnak az életben, tanulnak és a szellemi valóság megismerésére épülő iskolarendszer következő világaira eljutnak. Mindannyian a Paradicsom körüli körön járunk, és előbb-utóbb tökéletességben és döntések által megismerjük az Atya igazságát, szépségét és jóságát.

Kérlek, ne hagyd, hogy a világegyetem-egy-ajándék szókép félrevezessen, mert a Paradicsomig vezető út bizony nehéz lesz. Minden elképzelhető módon meg fognak próbálni téged, és még ennél is többet fognak követelni tőled – de nem is akarhatnád másképp. Ha az abszolút tökéletesség és a paradicsomi Atya elérése egyszerű és könnyű volna, akkor a kihívás nem lenne vonzó, dicsőséges, csodálatra méltó, értékteremtő vagy követésre méltó.

„A véges ember számára az igazság, a szépség és a jóság az isteniség valóságának teljes kinyilatkoztatását magába foglalja. (…)” [648.3]

Mily nagy kaland részese vagy! Ezen az aprócska, kihűlő csillaganyag-tömbön születtél, a galaxis egyik szerencsétlen sorsú ágának peremén, amely a többi, majdnem végtelen csillaghalmazzal együtt kering a térben. Itt egy új, Istenhez vezető utat kezdesz, amelyen sem azelőtt, sem azóta nem jártál. Mindez úgy történik, hogy az Atya nagy tervéhez hű életet élsz – egyszerre egy tapasztalatot szerzel.

Isten elvárja tőlünk az igazságban, szépségben és jóságban való végső tökéletességet. Szerető Atyánk bőséges időt hagy nekünk, és számtalan bölcs tanítót is biztosít, hogy segítsen nekünk tanulni és mindegyiket tökéletesen igénybe venni az előttünk álló paradicsomi utazás során.

Egyesek úgy gondolják, hogy a hazaút húszmilliárd urantiai évet is igénybe vehet! Mások úgy vélik, hogy a Paradicsomhoz közeledve az idő besűrűsödik, ezért az időtényező meghatározhatatlan. Bárhogyan is lesz, alakítsd ki most a megfelelő hozzáállást, tűzd ki célul a Paradicsomot, s az utazásod már el is kezdődött, ha egyszer emellett döntesz. Egy lépés, aztán egy másik, majd a Paradicsom! A Paradicsomon túl egy még nagyobb terv kibontakozása vár, amelyben neked is szereped lesz. Látod, hová vezet a tökéletesség?

Minden tekintetben tökéletessé válni sokkal több, mint amit a bolygón született teremtmények eleinte el tudnak képzelni, de idővel és az isteni vezetést kereső, szabad akaratú választás gyakorlásával ez a cél elérhető. Ha erősen kitartasz a cél mellett, megőrzöd a hitet és bizodalmat a mindenek Atyjában, akkor minden egyes döntési ponton kielégítést nyernek a valódi szükségleteid.

A kozmosz (mindenségrend) egy hatalmas tanhely, ahol az Isten teremtő ereje és a szabad akarat adományozásának vágya nyilvánul meg BENNED! Az Atya biztosít neked egy világot, ahol az életed elindulhat, mely egy tanítókkal bőven ellátott tanuló élete lesz, és egy utat, hogy beteljesítsd az emberiség leghőbb, korszakos vágyát – egy utat, hogy megmenekülj a halál véglegességétől, és megtaláld a szerető Isten feléd nyújtott karját. A jóság és a szeretet minden továbbélő lélek számára útjelzőtáblát alkot minden akadály mellett, az igazság a világítótorony, a szépség pedig mindig ösztönzést jelent az alkotókészség megnyilvánulására a lét és a cselekvés tekintetében végig az út során.

Te egy lélek vagy – egy zarándok, aki a végtelen világegyetemben vándorol a tökéletes szeretet és az isteni megértés utáni nemes kutatásban. Sokbilliónyi testvérrel együtt utazol, akik szintén a minden dolog és lény középpontját keresik, ahol a nagyszerű Atya helyet tartogat mindenkinek, aki sikerrel jár e küldetésben.

A Paradicsomból alászálló gyermekek isteninek születnek. Kiáradnak a térbe és az időbe, hogy igazsággal, szépséggel és jósággal köszöntsenek téged. Megmutatják az utat az Atya házához, és megtanítanak arra, hogyan legyél tökéletes az ő szemében. Azért teszed ezt, mert Istent megismerni és szeretni annyit jelent, mint engedni az ő mindent átfogó és örökké sugárzó szeretetének, bájának, jóakaratának és isteni fényének. Képzeld el, milyen lehet az Isten, ha a világegyetemek mindenségét a jósággal mint próbakővel teremtette. Egy ilyen világegyetemben szükség van a személyiség keretének felállítására. Ennek az állványzatnak a három fő pillére az igazság, a jóság és a szépség.

A sötét térben keringő galaxisok miriádnyi lélekbölcsődéjében tartózkodó, gondolkodni képes személyeknek fel kell tenniük a kérdést maguknak és a lakótársaiknak: Mi ez az élet, és ki teremtette? A kinyilatkoztatott igazság – mind a személyes, mind a korszakos kinyilatkoztatás – megmutatja az igazi fényt egy személyes Isten, a mindenkit szerető Atya formájában. A mi Istenünk a kijelölője és a megalkotója mind az egyetemes célnak, mind pedig annak a személyes szeretetnek, amely élő igazságként, jóságként és szépségként nyilvánul meg.

Minden öntudatos teremtmény meg akarja ismerni valamikor az Atyaisten igazságát, és ez némelyeknek sikerül is, még egy olyan világban is, mint a miénk, ahol a jelzőtáblákat a hűtlenek átrendezték és összekeverték. A valódi kinyilatkoztatás azt mondja, hogy az Isten megismeréséhez ismernünk kell az igazságot, a jóságot és a szépséget, és azzá is kell lennünk. Az Isten mind a három, azok élő és teljes abszolút dicsőségében.

Isten úgy tervezte a világegyetemet, hogy téged mint társalkotót tartott szem előtt; Istennek szüksége van a te tapasztalatodra. Az Atya a szabad akaratot is a tőle legmesszebbre adja le, amikor megadja azt a hozzád hasonló földi teremtményeknek – de sokan vannak előtted, akik szintén élvezik a szabad akarat ajándékát. A szabad akaratodért cserébe csak annyit várnak el tőled, hogy valamikor majd hittel úgy dönts, hogy az Isten soha véget nem érő, mindig bővülő mindenségrendi családjának tagjává válsz, és hogy segítőn közreműködsz minden vállalkozás legmeghökkentőbbjében: a tökéletesség gyermekeinek e számtalan tagú családját felépíteni az időn és téren át, egészen a legfelsőbb, végleges és abszolút határokig.

„A jóság, a szépség és az igazság őszinte keresése elvezet az Istenhez. (…)” [2078.3]

Az igazság, a szépség és a jóság egyetlen nagy és titokzatos, mindenek felett álló Lényből ered, akit Istennek – a mi Atyánknak – nevezünk. Isten szeretetet ad és szeretetre vágyik; a mi Atyánk személyesen és meghatóan szereti még a legkisebbet is az ő Istent ismerő utódai közül – téged. Mily nagyszerű ez az Atya, aki ezt a személyes szeretetet mutatja az olyan jelentéktelennek tűnő lelkeknek, mint amilyenek mi vagyunk, mindannyiunknak, úgy, hogy közben még mindig működteti a mennyek esztergáit!

A tökéletes szeretet az Atya egyetemes hozzáállása irányodban, míg a szépség nem más, mint az igazság és a jóság elkerülhetetlen kifejeződése. Úgy tűnik, az Isten jósága ősi, mindenütt jelenlévő és folyamatosan gyarapodik is a kiterjedt világegyetemben szétszórtan élő gyermekei billióinak életében. A jóság kicsírázik, gyökeret ereszt és virágba borul az Atya jó kertészeinek, például Jézusnak a működése nyomán. Isten személyes szeretetével népesíti be a világegyetemet – és a szeretet az igazság, a jóság és a szépség megvalósulása.

A jóindulat és az irgalom az Atya természetéből és hozzáállásából ered, amikor a tudatlanságoddal és a hiányosságaiddal szembesül. A tudatlanság és a tévedés nem helytelen vagy szégyenletes dolog, amennyiben a tökéletesség felé vezető ugródeszkaként tekintünk rájuk és így vesszük hasznukat. Talán a gyermek szégyenkezik, mert fiatal? A Paradicsomra vezető út jó szándékkal van kikövezve, amíg az út végén el nem érjük a szándékbeli és cselekedetbeli tökéletességet.

Bizony sokféle kifejezési formát ölthet az igazság, a szépség és a jóság egy olyan hatalmas világegyetemben, mint amilyenben élünk. Az emberiség gyorsan megszabadul a félelemtől és megismerkedik a tudomány tényeivel. Ugyanakkor az emberek ma már jobban sejtik egy nagyszerű Isten létezésének igazságát, hiszen az olyan teremtés, mint te vagy éppen a mindenségrend, nem származhat valamiféle véletlenszerűen létrejött és rendeltetési cél nélkül létező valóságból.

Személyes tapasztalatokat három szinten szerezhetsz: a fizikai, az értelmi/érzelmi és a spirituális (szellemi) szinten. Mindegyik egy személyes Istentől, mindenki szerető Atyjától származik. Minden lény és dolog középpontjában Isten Szellemszemélye áll. Az Istennek személynek kell lennie, hiszen a személyiség teremtője lehetne-e nem-személy? Valóban az Isten az Első Személy, de akkor milyen az Isten?

A társadalomban felhalmozódott kinyilatkoztatások és a kérlelhetetlen tudományos kutatás a globális civilizációt egy régóta esedékes vita lefolytatására kényszeríti az Isten létezéséről és a nagybetűs Igazság természetéről. Isten létezését csak a benső vallásos tapasztalat erősítheti meg, ezért a vallási hívek között csak egyféle vita folyhat. Miben áll az Isten Igazsága? Ha Isten az abszolút Igazság, akkor minden más igazság az Istenhez kapcsolódik. Isten-atya az Igazság mércéje a világegyetemek mindenségében.

„(…) Isten semelyik létezési szinten sem haladhatja meg az adott szinten élő lények felfogóképességét. A halandó embernek az igazság felismerése, a szépség értékelése és a jóság imádata révén kell eljutnia odáig, hogy felismerjen egy szerető Istent s ezután a Legfelsőbb megértése felé vivő, egyre magasabb istenségi szinteken keresztül haladva kell tovább fejlődnie. Az Istenséget, miután a teremtmény azt mint hatalomban egyesültet felfogta, a megértéshez és az eléréshez szellemben megszemélyesítheti.” [641.4]

Az eredeti mű: