Jóság és az Isten
„Az Isten elsődleges tökéletessége nem valamiféle feltételezett pártatlanságban van, hanem inkább az ő isteni természete jóságának eredendő tökéletességében. Ő végleges, teljes és tökéletes.” [36.3]
Az Atya tökéletes jósága mindig eljut minden egyes világegyetemi létpolgárhoz, amikor és ahol csak szükség van rá. Az Isten jósága egyetemes és határtalan. A jóságnak ez a sugárzása végül az Istenhez való hasonlatosság iránt emésztő vágyat kelt benned.
Ha őszintén olyanok akarsz lenni, mint az Isten, akkor a jóságot a tökéletesség szintjére kell fejlesztened tanulásban és tanításban egyaránt, el kell jutnod a Paradicsomra, találkoznod kell az Atyával, részesülnöd kell az isteni befogadásban, és a világegyetemi családod számára az örökkévalóságig teljes jóságban kell segédkezned. Szerencsére több milliárd év és számtalan tanító áll rendelkezésetekre, hogy tökéletessé válhass a jóságban.
A mi Istenünk, mint az Eredeti Személy, szintén abszolút és tökéletes jóságú – sőt nagyszerű – lény. Lévén, hogy egy Benned Lakozó Istenrész él és munkálkodik az elmédben, ugyanez a nagyság vár terád is! Te és a paradicsomi Társad lelket fejlesztetek az időben és térben, s végül az örökkévalóságban tökéletes mértékig növelitek a jóságotok/nagyszerűségetek részarányát. Legalábbis ez a terv.
A benned lakozó Isten jó és személyes természete, valamint a teremtő szabad akarat adományozása teljesen és örökre túlmutat a puszta mechanikus jellegen. A jóság nem található meg a gépekben vagy a kémiában. A jóság mindig személyiséghez kötött.
Isten, mint az egész mindenségrendi család Eredeti Személye úgy rendelkezett, hogy ez egy személyes és jó világegyetem legyen. Nyilvánvaló, hogy a Jó (nagy J-vel!) az isteni út – a Paradicsomig vezető út. El tudod képzelni magadat egy napon olyannak, mint aki tökéletes a jóságban, éli az igazságot és a szépségben van? Ez a rendeltetési célod, az Atya akarata, és te nem adod fel és nem lázadsz a jó Isten ellen, aki a szokásos terve szerint téged is a kozmosz (mindenségrend) örökösévé tenne.
A jóságot nem mindig határozták meg világosan vagy hirdették helyesen az Urantián. Platón és kortársai az erényt egyetemen igyekeztek tanítani. Ez akkoriban újszerű és igen ellentmondásos elképzelés volt, de végül sikerrel jártak. A görögök az Akadémián és a Lükeionban azt tanították, hogy a jóság a lélek egészsége, „a bölcsesség, a bátorság, a mértékletesség és az igazságosság” mellett. Az erény tanulmányozására 2400 évvel ezelőtt hozták létre ezeket a korszakalkotó tanhelyeket. Ez arra utal, hogy az erények és az olyan értékek, mint a jóság, az igazság és a szépség egyidősek az emberi történelemmel. Valójában olyan régiek, mint az őket teremtő Isten, sőt, még azt a mindenségrendi színpadot is megelőzték, amelyen az isteniség ezen alapvető értékeit játszák.
Európa sötét éjszakája után a reneszánsz bölcselők újra felfedezték a görög gondolkodókat. Aztán jött egy Victor Cousin nevű francia filozófus a tizenkilencedik század közepén, aki „Az igaz, a szép és a jó” tárgyú előadásait ilyen címen könyvbe foglalta. A korszak más gondolkodói, művészei és költői ezeket a nagyszerű fogalmakat egy újabb életfilozófiává bővítették, és jelentős mértékben e bölcselet szerint élsz ma te is. A történelem nem hagyhatja figyelmen kívül a keleti bölcseket és szenteket, akik közvetlenül a nagy görög tanítók előtt léptek színre. Ők ugyancsak felvilágosult életfilozófiákat tanítottak, amelyek középpontjában az erény és a jóság állt – vagyis a jót elsajátítani és jót tenni másokkal is.
Mihály, Jézusként megtestesülve tanulmányozta a régi eszményképeket és elfogadott igazságokat, majd a tanításával és az életével a legjobbakat emelte ki belőlük, egyúttal kiegészítette mindazzal, ami a nemzedékénél fellelhető volt. Ezután következik az „ötödik korszakos” kinyilatkoztatás, amely kitisztázza, hangsúlyozza, ragyogó és csodálatos megvilágításba helyezi a mesteri tanító e nemes fogalmait, egészen a nagyság megértéséig és megbecsüléséig.
„Minél kitartóbban vizsgáljátok és minél állhatatosabban keresitek az isteni jóság fogalmait, annál bizonyosabban növekedtek a nagyszerűségben, a valódi továbbélő jellem igaz jelentőségében.” [317.3]
A görögök talán azért nem értették meg, hogy a nagyság a jóság eredménye és tökéletesítő kifejeződése, mert nem volt olyan nagyszerű Istenük, aki példát mutathatott volna a jóságra és a nagyságra, aki megszemélyesíthette volna ezeket az értékeket. Ha tudták volna, hogy az Atya az, aki a Jóság Első Személye (és Ő mindig is az volt, amennyire tudjuk), akkor talán tartósabb vallást építettek volna. A jóság és a nagyság gyakorlatilag értelmetlen egy jó és nagyszerű személy nélkül, aki ott van minden dolog és lény középpontjában. Az Atya jósága és szeretete valóban a világegyetem mozgatója.
A megőrzött jóság, a bölcsen alkalmazott jóság nagyságot teremt – még az emberekben is! A nagyság nem egyedül Istené, bár a középpontban az Atya-Isten áll, aki eredendően és abszolút módon nagy. Ahhoz, hogy megértsd a jóságból született nagyságot, először fel kell ismerned, hogy mi a jóság az isteni nézőpontból. Ezután fogsz növekedni, egy-egy tapasztalásod során, ahogy megtanulod az Atya tökéletes jóságát a gyakorlatba átültetni. Miről is van szó?
„A jóság a különböző, isteni tökéletességű szintek viszonylagos értékeinek elmebéli felismerése. A jóság felismeréséhez szükséges az erkölcsi besorolású elme megléte, mégpedig a jó és a rossz között különbséget tenni képes személyes elméé. A jóság, a nagyság birtokolása viszont a valódi isteniség-elérés mértéke.” [647.3]
Hogyan ismered fel, tanulod meg és alkalmazod a jóságot, hogy megtaláld a tökéletes Istenünket a Paradicsomon? Tanulmányozd, éld meg, tedd a magadévá a lényegét, és alkotó módon vegyítsd az egyedi személyiségedben rejlő igazsággal és szépséggel. Aztán vizsgáld meg, mit tesz velük a szabad akarat és a végső rendeltetési cél! A jóság növekedése az a folyamat, amikor mérlegeled és bővíted az értékeidet az Atya tökéletes, örök és végtelen értékeihez viszonyítva – egyszerre mindig csak egy döntéssel, amíg a nagyság benned elkerülhetetlen, félreérthetetlen és teljes nem lesz.
Sokkal gyorsabban fogsz növekedni a jóságban az utad során rád váró lakóvilágokon, ahol a félelem és a meghamisított tanítás lényegében nincs jelen. De a rosszra, a jóság téridő ellenpontjára mindig szükség lesz, hogy az a szabad akaratodat a megvalósult nagyság szépségévé mérsékelje, egészen a Havonáig [a központi világegyetemig] vezető utadon. Ott már nem fogod tanulmányozni a rossz ellentétét, és nem is lesz szükséged rá. Addig is azonban ne feledd, hogy öntudatlanul is olyan mértékben növekedsz szellemi nagyságban, amilyen mértékben a jóságra való képességed gyarapodik és a hibáidat kijavítod. A tökéletes Isten-szerűség és nagyság eléréséhez olyan tapasztalatokra van szükség a jóságban és a jósággal összefüggésben, amelyeket az emberek még csak el sem tudnak képzelni.
A tévedés és a rossz megnyilvánulásának lehetősége létezhet az időben és a térben, de a belső világegyetem létpolgárai nem gondolnak és nem cselekednek rosszat. A Havona szabad akaratú létpolgárai nyilvánvalóan választhatnak, de ők soha nem a hibázást választják, mert ők tökéletesek. Miért ne volna értelme annak, hogy a hatalmas, többdimenziós Világegyetemnek az Atyját egy óriási, tökéletes, mintaként szolgáló család veszi körül, amelynek tagjai az isteni jóságot, igazságot és szépséget állítják példaként mások elé?
A tökéletes minta-személyiség számodra a Havonában van, ez a személyiségtípusodnak megfelelő eredeti formaterv szerinti modell. Képzeld el a modelledet jóságban és kegyelemben teljesként, a tökéletes szépség és igazság abszolútjaként, azt a mintát, amelyből a személyiséged ered. A személyiségterv isteni koncepciójának egy egyedi vetületét fejezed ki, a jóságot megélve és megtanulva a tapasztalás útján, úgy, mint az Isten időben és térben megtestesült gyermeke.
A Havona polgárai (kétségtelenül) jól tudják, hogy a jóság alkotóeleme természetesen a barátságosság, a kegyelem, a kedvesség, a megbocsátás, az irgalom, a humor, a szellemi vonzerő, a nagyság, és az a szeretetteljes hozzáállás, amelyet minden érző lélek valódi szeretetként azonosít.
A jóság és a szeretet túllépi a térszinteket – a Havonától az idő és a tér határáig terjedő mértéket –, még az úgynevezett „árvák” is az isteni családba tartoznak. A jóság és a szeretet mindig ragályos. A szeretet gyorsan eléri a jó család minden tagját. A jó családok esetleges bolygószintű integrációja az alapja annak a fény- és életépítménynek, amivé az Urantiának a következő ezer év során válnia kell. A Havona mindig is a mindenségrendi családi kapcsolatok tökéletes modellje marad.
Amikor a jóság egy egész bolygón elterjed, akkor kezdődik el a fény és élet korszaka. Mindenkit családtagként, isteni méltósággal rendelkező, páratlan lényként szeretnek és tisztelnek – még akkor is, ha a jóság még mindig nem tökéletes olyan végső vagy abszolút értelemben, mint a Havonán.
Természetesen az Írások tanulmányozói tudják, hogy mindez a jóság, fény és élet valamihez vezet – a Legfelsőbb Lényhez, aki az idő és tér csúcspontját jelentő Isten, a jóság, igazság és szépség fogalmaira és szolgálatára épülő isteni értékek eredménye. A Legfelsőbb lesz a megszemélyesült jóság, de még sok minden más is.
Bőséges jóságot élhetsz és terjeszthetsz, miközben segédkezel az Atyának a Legfelsőbb Lény megjelenésének kivitelezésében. Az igazság, a szépség és a jóság követése időben és térben mindig az isteniség nagyobb kinyilatkoztatásaihoz és kifejeződéséhez vezet. Végül pedig ezek elvezetnek téged az Isten tökéletes akaratához az örökkévalóságban. A hét felsőbb-világegyetemben az Atya jóakarata jelenleg a Legfelsőbb Lény fejlődésére összpontosul, s ebben neked is szerepet kínálnak.
A jóságot az eljövendő nemzedékek egyre inkább meg fogják ismerni és tanulmányozni fogják, amíg az el nem éri a kiteljesedést az Urantián, a megvalósult és legfelsőbb szellemi jóság dicsőséges virágzását. A fény és élet korszakában az emberek segíteni akarnak majd egymásnak, mégpedig mindenféle ellentételezés nélkül. Az emberek valóban jót fognak tenni egymásnak, még azokkal is, akikkel nem egy vérből valók, vagy akikhez nem köti őket baráti, nemzeti vagy egyéb közösségi kapocs. Az emberek meg fogják bocsátani egymás hibáit és hiányosságait anélkül, hogy gyűlölethez és erőszakhoz folyamodnának, mert megértik, hogy mi motivál másokat, s ebben segítségükre lesznek a mindenségrendi jóságra és szeretetre való mind jobb és jobb képességekből eredő és az együttérzésre építő felismerések. Néhány családban ez már elkezdődött. Amilyenek a családok, olyan a társadalom is.
„A jóság, az igazsághoz hasonlóan mindig viszonylagos és bizonyosan rossz árnyékolja.” [1457.6]
Itt, ezen az Urantia-előőrsön a szabad akaratodnak választania kell a jó és a rossz között, ha szellemi jóságban akarsz növekedni. A hibázás magától értetődő egy olyan világban, ahol a tökéletlenség a teremtményi felemelkedés és növekedés része. De kapaszkodj bele teljes mentális erőddel abba a ténybe, hogy a rossz – a szándékos bűn – elkövetését az Atya soha nem igényli. Mindig van választási lehetőséged a tévedéssel, a gonoszsággal, a bűnnel és a hamissággal szemben. Ha nem így volna, a szabad akarat gúny tárgya lenne.
Hogyan lehet tehát a legjobban bánni a jóság tér-időbeli ellenpárjával, a rosszal, már ha az szükséges az ellentétpár-képzéshez? Bíztató, hogy a legtöbb ember még a gonoszság témáját is visszataszítónak találja, de egy tanulmányból mégis felismerhetőek a buktatói és a hatásmechanizmusa. Bármit is tanulunk a rosszról, biztosak lehetünk abban, hogy a rossz az időben tény, de az örökkévalóságban nem az. És mindig tartsd szem előtt, hogy a tévedés és a rossz lehetősége az időben és a térben azért szükséges, hogy a jóságot kiemelje, és hogy az Isten jósága valóságos, a rossz pedig nem az. A jó maradandó, a tévedés és a rossz végül nem kap több figyelmet és a feledés homályába vész. A jóság erényes, a rossz erény nélküli. De az időben és térben való születésnek nem eredendő velejárója a tévedés vagy a bűn.
Érthető, ha nem viseled jól az olyan vallásbölcseletet és valóságmagyarázatot, amely a jósággal szemben a hibázást és a rosszat igényli. Ettől még tény marad, hogy a hibázás és a tökéletlenség szükséges (lehetséges) válaszok egy olyan szellemi rendszerben, ahol az élő értékek személyes és egyedi lelkeket teremtenek az életet teljes tudatlanságban kezdő lények nyers tapasztalataiból. Az is kinyilatkoztatott tény, hogy a hígítatlan, tiszta, kontraszt nélküli jóság csak a Paradicsomon létezik, az Atyában összpontosulva és lokalizálódva. Ahogy Jézus is utalt rá, csak az Isten igazán jó.
Még a mi fejlődő bolygói civilizációnknak is lehetősége van arra, hogy kollektíven a jót válassza, vagy ne válassza. Amikor a fény és élet kora elkezdődik az Urantián, a személyes és közösségi szintű hibázások, illetve rossz dolgok visszaszorulnak majd a „szeretet jóindulatú vírusának” számos behatása nyomán. Ezt a gyógyító vírust a jóság emberi orvosai terjesztik, valamint az Atya igazságának, szépségének és jóságának időszakos mennyei kinyilatkoztatásai – lásd az Urantia könyvet.
Atya Istenünk nem hagyott téged a tökéletlenségben, és nem ítélt rossz dolgok elkövetésére. Az Atya jóságának ereje az idő és tér gyermekeit mindig a mulandó rossz fölé emeli. Ezzel egyidejűleg, tévedhetetlenül megmutatja az utat a jóság paradicsomi forrása felé is. Amint felfedezed az Isten-tudatot, amint ténylegesen megismered és magadévá teszed az Atyánk jóságát, igazságát és szépségét, a rossz és a bűn visszataszítóvá válik, mert károsak a Teremtődre, arra, akit mindenekfelett szeretsz, a nagy Istenre, aki „Gondolatigazítóként” él benned.
Szerencsére a bűn és a rossz csak azok számára végzetes, akik tudatosan és véglegesen elutasítják a szeretet vírusát – azok számára, akik hagyják, hogy ellenségeskedés támadjon közöttük és a minden jóság Istene között –, annak ellenére, hogy minden egyén a lehető legnagyobb mértékben részesül az isteni kegyelemben, függetlenül a múltjától. A múltunkat megtagadni bizony lehet jó dolog.
Bár a Paradicsomba vezető zarándokúton sok hibát követhetsz el, sőt még a rosszban és a bűnben is elmerülhetsz, az isteni szeretet és az irgalmas megbocsátás azonban megmenthet és meg is fog menteni, amíg a hitnek akárcsak egy szikrája megmarad, amíg a jóságból még izzik egy darabka parázs.
„A szeretet megbocsátása teljes mértékben meghaladja az irgalom megbocsátását. (…) A jézusi szeretet sohasem elégszik meg a puszta megbocsátással.” [2018.1]
Ha a szótárakban rákeresünk a jóság szóra, azt találjuk, hogy leggyakrabban az erkölcsi kiválósággal és az erénnyel hozzák kapcsolatba. Az Urantia könyv szerzői az igazi jóságot elsősorban Istennel hozzák összefüggésbe, mint ahogy a legnemesebb jóindulatot, a korlátlan irgalmat, az isteni megértést és a megbocsátás határtalan képességét is.
Mi a helyzet a megbocsátással és a jósággal? Lehet, hogy könyörületből megbocsátasz valakinek, mert egy napon majd saját magad számára is irgalmat szeretnél, várnál és igényelnél. De az is lehet, hogy az önzetlen jóságod révén irgalmat és megbocsátást kínálsz másoknak, egyszerűen azért, mert ezek olyan utánzásra méltó, Isten-szerű magatartásformák, amelyek nem várnak vagy igényelnek viszonzást. Az igazi jóság semmit nem vár cserébe, de ritkán marad válasz nélkül vagy méltányolatlanul.
Hogyan is tudnád visszatartani az irgalmat, amit Isten nem fog visszatartani? A megbocsátás jó, de az igazi nagyság megkoronázza a jóságot azzal, hogy hajlandó elnyelni a rosszat. Elég jó vagy-e ahhoz, hogy megbocsáss, elfelejts, sőt helyreállíts olyasmit, amivel kapcsolatban egy bűnbánó rossztevő helytelenül járt el? Úgy tűnik, az Atya hajlandó erre, cserébe azért, hogy elfogadod a mindenségrendi létpolgárságot. Valóban isteni csereajánlat ez az Urantia sok tékozló gyermeke számára.
A valódi jóság és a szeretetteljes irgalmasság fokozatosan a természeteddé válik, ahogy megéled az igazságot és megteremted a szépséget (e három elválaszthatatlanul összefonódik tényben és tettben). S amikor a jóság tervezett szándék vagy mesterkéltség nélkül árad belőled, akkor élő példájává válsz Jézus azon kijelentésének, hogy a jót öntudatlanul kell cselekedni.
Néhány jó cselekedetnek, mint például a jótékonysági szolgálatnak, tudatos tevékenységnek kell lennie. Más jócselekedetek azonban természetes módon áradnak az Atya szeretetétől átitatott lelkekből, az adott jócselekedet közvetlen tudatosulása nélkül. Az ilyen élő jóságban mindig ott van az Isten kegyelme.
„Könnyedséget gyakorolhat az ember, azonban a megnyerő kedvesség a szeretet által átjárt lélekből sugárzó barátságosság zamata.” [1874.4]
A kegyesség és a jóság egymás kiterjesztései az emberi tapasztalásban. Az Atya azonban kegyelem, kegyesség és nemes jóság is korlátlanul – végtelen és örökkévaló módon. Az Atya a lehetséges és tényleges jóság és kegyelem teljes mértéke. A kegyelem az, ami a jóságnak megkapó kifejezésődést ad Isten személyében és őáltala, sőt, a te személyedben és általad is, ha egyszer „szeretet jár át”. A jóság hozhat tiszteletet, de a kedvesség teszi a jóságot vonzóvá és istenimód személyessé. A kegyesség az isteni jóság személyes megtapasztalásban való kiteljesedésének megkapó kifejeződése.
A kegyelemmel teli Atya mindenkivel szemben a jóságra törekszik és ilyen hozzáállást tanúsít. Az Isten jósága önmagából fakadó és korlátlan mennyiségben árad, és a létező legjobb minőséggel jellemezhető. Mindent megkaphatsz, amit biztonságosan a magadévá tudsz tenni. A szellemi szeretet a jóság egyetemes fizetőeszköze, és a jóságra való képességed csalhatatlan mutatója. A szeretet legmagasabb rendű kifejeződése a kegyes, alázatos, önzetlen szolgálat, melyben mindig a jóság forrására, a nagy és kegyes Atyánkra és tökéletes barátunkra tekintünk hódolattal.
Az Atya a jóság, nagyság, kegyelem, igazság és szépség tökéletes személye – ahogyan te is az leszel valamikor az örökkévalóságban – legalábbis a személyiségedbe vetett bizalom határain belül. Istent megismerni annyit jelent, mint a jóságot teljesebben megérteni és jobban kezelni. Jézus kínálja a jóság legjobb – nagyszerű és élő – emberi ábrázolását. A negyedik rész szerzői írták róla:
„Az Istenével egyenrangú jóságot nyilatkoztatott ki. Kiemelte a szeretetet – az igazságot, szépséget és jóságot – mint az isteni eszményképet és az örök valóságot.” [1583.5]
Mihály Jézusként való emberi megtestesülése példa volt arra, hogy mire is képes a megszemélyesített tökéletes jóság. De a te életed ugyanolyan egyedi, mint az övé, ezért a jóságban való tapasztalatszerzésed is egyedi lesz. Létezésed új lehetőségeket teremt a jó, igaz és szép értékek kifejezésére és megtapasztalására, amelyek végül teljesen azonosítanak téged a Végtelen és Örök Jóság Atyjával.
Megpróbálhatod elképzelni, mit jelent az abszolút jóság a Teremtője számára. De az Atya sokkal több, mint amit az emberi fogalmak vagy tapasztalatok a jóságról és nagyságról valaha is közvetíteni tudnának. Nincsenek szavak, melyekkel meghatározhatnánk Isten páratlan jóságát és nagyságát. De a tiszteletreméltó taoisták évszázadokkal ezelőtt megpróbálták leírni az Atya jóságának természetét úgy, hogy valami olyasmihez hasonlították, amit az emberek jól ismernek és amire naponta szükségük van:
„Az igaz jóság a vízhez hasonló annyiban, hogy mindenre áldást hoz és semmit sem károsít.” [1452.1]
A jóság-eső áldásainak szépségei mindenkit táplálnak, senkinek sem ártanak, és örökké tartanak. Talán hallottad már azt a régi cinikus mondást, hogy „jótett nem marad büntetlenül”? A Kinyilatkoztatás azt sugallja, hogy ennek épp az ellenkezője igaz, vagyis hogy minden igazán jó cselekedetnek nemcsak tapasztalati értéke van, hanem örökkévaló hatása is az Egészre nézve. E hatás mértéke mindig egyenes arányban áll az eredeti cselekedet jóságtartalmával.
A jóság hullámokat kelt, és ezek a hullámok mindig mozgásban vannak, haladnak előre és keresztezik egymást a kollektív egyetemes tudatosság felszínén, a jóság és öröm új hullámzásait létrehozva. A valódi Világegyetem a jóság, az igazság és a szépség óceánja, amely az Atya határtalan szeretetéből és odaadásából fakad a világegyetemi család iránt, amelynek te (a lehetőséget tekintve) örök része vagy.
A barátság úgy viszonyul a jósághoz, ahogy az ág a fához. Az igazságnak és a szépségnek kevés értelme, illetve mindenségrendi értéke lenne a jóság és a személyes bensőségesség nélkül. És barátok sem lennének, ha Isten eredeti jósága nem lenne ott mindennek a gyökerénél. A jóság mindig személyes és barátságos jellegű, mert az Atya ilyen. Valójában a jóságra épülő tartós barátságok építésére tett kísérletek kudarcot vallanak, ha nem az Atya az alapjuk és a viszonyítási pontjuk.
A jóságban való növekedésed mindig összhangban van a szellemben való növekedéssel. Ahogy a szellemi tapasztalatszerzésre való képességed javul, úgy tisztítja meg a jóság az erkölcsöt, segít megismerni és megtartani az igazságot – ugyanakkor javítja annak a szeretetnek a minőségét és szépségét, amit kapsz és amit adsz. A szeretet lényege a jóság, iránymutatója az igazság, kifejeződése pedig mindig szép. Ezért emlékezz arra, hogy a jóság önmagában nem állhat meg, ez csak az egyik alapkő a háromból. A kiegyensúlyozott szellemi felemelkedéshez az igazság és a szépség is szükséges, mégpedig a megfelelő arányban. Ez a három harmonikusan élő és cselekvő valóság benned nem más, mint az Atya nagy szeretete mozgásban.
Csak azért ismerheted meg a jóságot és válhatsz a jóság megszemélyesülésévé, mert a Nagy Szeretet Istene ott él a lényed kellős közepében. S ennek az Isten-szilánknak a jóságát felerősíted magadban, amikor szolgálaton, istenimádaton és humoron keresztül együttesen teremtetek jóságot. A humor és a jó szellem mindig a barátság és a szeretet mellé szegődik.
Az alkalmazott jóság javít a személyes helyzeteden, józan és boldog hozzáállást alakít ki benned, és emeli a jóság szintjét a közeledben lévőkben. Az igazsággal kiegészülő jóságod olyan nagyszerű bolygószintű felemelkedéshez járulhat hozzá, amelynek hatása van mindenki jövőjére szerte a tágas világegyetemben. A jóság alkalmazása többletet teremt.
A jóság az Atya mennyei értékeit tárja a földi elméd elé, még akkor is, ha az emberi elméd talán nem képes felfogni az istenség végtelen és abszolút jóságát. Ahogy felemelkedsz, ahogy az elméd adottsága javul, úgy leszel képes a jóságot fokozatosan jobban megérteni, befogadni és átadni. A jóság talán a világegyetemben eredendően benne rejlik, de elsajátítása és alkalmazása a halandó teremtmények által hatalmas mennyiségű időt, segítséget és gyakorlást igényel.
Soha ne feledd, hogy a jó eszmék és a méltó eszményképek mindig felemelik egymást, hogy az örökkévalóság a végtelen rendelkezésre bocsátója az élet, a világosság, a jelentéstartalmak, a célok, az értékek és az istenség-egység új és mélyebb tartalmú kinyilatkoztatásainak, melyek az elmédet az erényes eszményképek felfedezésére és gondozására ösztönzik. Amikor értelmesen összekapcsolod a kinyilatkoztatást, az eszményképeket, az eszméket és az istenimádatot, akkor azok a jóság, az igazság, a szépség, a szeretet és a legfelsőbb szintű szellemöröm olyan tartalmas élményeit váltják ki benned, amelyek közelebb viszik az Urantiát a jóság, a fény és az élet korszakához.
„A jövő nemzedékei is meg fogják ismerni sugárzó örömünket, jó szándékunk hajtóerejét és jókedvünk ösztönző hatását.” [1766.6]
Az eredeti mű:
- Warren, Rick: Truth, Beauty, Goodness in The Urantia Book. Chapter 3. Goodness and God. In: UAI Journal, June 2010. p.11-14.
Hozzászólások