Hiába vagy nem hiába

Hiába vagy nem hiába

 

Az év utolsó napjai arra figyelmeztetnek minket, hogy az idő véges! Véget ér minden nap, véget ér minden esztendő, és egyszer bizonyosan véget ér mindnyájunk élete is! És egyáltalán nem mindegy, hogyan is ér véget itt a földi életünk. Ha a vége jó, minden jó. De mitől függ ez? Tehetünk-e valamit, hogy a vége jó legyen? Egyszer csak elkérik a lelkünket és ez bizonyára meg tud lepni minket, méghozzá nagyon.

Jézus egyszer elmondott egy történetet egy gazdag emberről. A leírást Lukács evangéliumában találjuk, a Lukács 12.16-21-ben, vagy a Jézus élete és tanításai rész 165:4 szakaszában. A történet így szól: „Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában így okoskodik, mondván: »Mit cselekedjem? Mert nincs hová gyűjtsem az én termésemet.« És azt mondta: »Ezt cselekszem én: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek, és azokba gyűjtöm minden gabonámat, és az én javaimat. És azt mondom az én lelkemnek: ’Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve, tedd magad kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!’« Mondja pedig neki az Isten: »Bolond, ez éjjel elkérik a lelkedet tetőled...« Így van dolga annak, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.”

Mitől függ tehát, hogy jó véget érjünk? Attól függ, hogy miként utazunk odáig! Manapság csak száguldunk, szinte semmit nem veszünk észre, csak rohanunk egy helyről a másikra, és úgy járunk, mint a történetben lévő ember, aki csak az élete végén jön rá, hogy elhibázta az egészet. Ennek az emberben a neve nem maradt meg, de fel van jegyezve az élete minősítése: bolond vagy ostoba.

Miért nevezi így Isten ezt az embert? Mert az illető nem figyelt az életére és így annak szomorú vége lett. Miért? Mert menet közben éppen arra nem figyelt, ami értelmessé tette volna az életét. Mire nem figyelt, vagy mivel nem számolt ez az ember? Négy dologgal nem számolt: nem számolt az Istennel, nem számolt a felebarátjával, nem törődött a lelkével és nem törődött az örökkévalósággal. Vajon az Atya a mi életünket hogyan minősíti? Értelmesen vagy ostobán élünk?

Most, az advent időszakában mi is csöndben megvizsgálhatjuk az életünket. Figyelünk-e Istenre, a felebarátunkra, a lelkünkre, az előttünk álló örökkévalóságra? Vagy csak száguldunk az életbe, gyűjtünk, szerzünk, de kinek és minek? Jézus azt mondja, hogy mindenki így jár, aki kincseket gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag. Ez az ember nem számolt az Istennel, a rövid történetben hatszor is emlegeti önmagát, de az Istent egyszer sem. Ez az ember szorgalmas, sikeres, tervez, produktív. Csak éppen mindent úgy csinált, mintha nem létezne az Isten, sőt, mintha ő maga volna az Isten. Hát ezért bolond. Élete számításából kihagyta az Istent, kihagyta az Urát, s az ilyen ember léte szomorú véget ér.

Hogyan telt el ez az évünk? Vajon úgy gondolkodtunk, beszéltünk, terveztünk és cselekedtünk, hogy az Istenen volt a tekintetünk? Lehet, hogy sok mindenről megfeledkeztünk, de arról, hogy ’Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?’ – arról nem. Ez jellemezte az elmúlt évünket, hálásak voltunk? Felemeltük tekintetünket az ajándékról az Ajándékozóra? Ajándéknak tekintettük-e az év eredményeit vagy szerzeménynek? Ajándéknak, amivel dicsőítjük az Urat, vagy szerzeménynek, amivel dicsekszünk?

Az év végén sokan mérlegre teszik a dolgokat. Mi volt eredményes és mi nem volt az? Minek volt értelme és mi volt hiábavaló? Milyen terv és tett nem volt hiábavaló, és mivel volt kár foglalkozni, mi volt hiábavaló dolog?

Számunkra az elmúlt év – egyebek mellett – három szép eredményt hozott: elkészült az Urantia könyv új kiadása, Rácalmáson megtartottuk az első nyílt olvasói találkozót, és valóra vált az első magyar nyelvű tanfolyam Jézus tanításai tárgyában. Hálás szívvel gondolunk Urunk segítségére, az ő intelmeire, és buzdító szavaira. Az advent egy várokozás, de ne feledjük, aki vár, az áll, Jézus viszont úton volt. Ő az Út, s aki „úton” van, az halad, aki pedig egy „helyen” van, az várakozik. Mindenki maga döntse el, melyik a jobb neki: haladni az Atya felé, vagy várni, hogy Valaki hazavigye!

Békés, áldott pillanatokat, órákat, napokat kívánok minden embertársamnak, aki itt él velem ezen a csodálatos bolygón, a Kereszt Világán!

 

Szerző
Év

Hozzászólások