Van-e reinkarnáció?
Mit is jelent e kifejezés: reinkarnáció? Ismételt megszületést, újra testet öltést. A reinkarnáció nem keverendő össze a lélekvándorlással. A reinkarnációban hívők szerint az emberként élt lélek a hústest halálát követően ismételten embertestben születhet újjá olyan sorssal, melyet az előző földi életében a maga számára előkészített. A lélekvándorlás képviselői szerint az emberként élt lélek állati testben is újjászülethet.
Előre bocsátom, hogy valamikor hittem a reinkarnációban. Azt gondoltam, hogy a szerető Isten képe csak a reinkarnáció elfogadása mellett tartható fenn. Mert hogyan is engedheti meg az isteni igazságosság, hogy egyesek nyomorba, betegen szülessenek meg, míg mások egészségesen és jólétbe? Azt gondoltam, hogy az ilyen különbségek az emberi életek indulásakor csak azért lehetségesek, mert a mostani életünk adottságait az előző földi életünkben tanúsított magatartásunk határozza meg. Nem gondoltam bele abba, hogy az életünk hústesti és egyéb körülményeit elsősorban a felmenőinknek és a többi szabad akaratú embernek a természet adott törvényei között hozott döntései és ezek következményei befolyásolják.
Annyira hittem a reinkarnáció létében, hogy jó pár évvel ezelőtt még kisebb tanulmányt is írtam a reinkarnáció Jézus szavaival való alátámasztására. Aztán elolvastam az Urantia kinyilatkoztatást, és a felfogásom megváltozott.
Annak idején Jézus kijelentéseit abból a szempontból vizsgáltam, hogy melyikkel lehetne a reinkarnáció létét alátámasztani. Be kellett látnom, hogy nem Jézus kijelentései, hanem az én rájuk vonatkozó magyarázataim támasztották alá a reinkarnáció létét. S nagy igyekezetemben elsiklottam Jézus olyan kijelentései mellett, amelyek magyarázat nélkül is azt mutatják, hogy nincs reinkarnáció.
Ha a saját tökéletlenségeinkre nézünk, talán joggal gondoljuk azt, hogy szükség van a reinkarnáció igazságosztó és tökéletesedést segítő intézményére. Azonban a mennyei Atyánk nem a mi tökéletlenségeinkből indul ki, hanem a saját szeretetéből. Ez a szeretet pedig nem büntetni akar bennünket, hanem magához vonzani. Úgy gondolom, hogyha több életet kell leélni a különböző hústestekben, az nagyobb szenvedés, mint egy földi élet leélése.
A mai látásmódom szerint tanulni, tapasztalni, döntéseket hozni – sőt, akár az Istennel szembe helyezkedni – a magasabb létsíkokon is lehet. (Lásd pl. a Lucifer-féle lázadást.)
Az Urantia írások olvasása során felismertem, hogy nem kell tökéletesnek lennem ahhoz, hogy egy magasabb létsíkon ébredhessek a földi halálom után. Felismertem továbbá, hogy az Isten szeretetének nem az a célja, hogy újra és újra visszaküldjön a felejtés anyag által lehatárolt világába, hanem az, hogy a szeretet egyre jobb és magasabb szintű világain át, a választásaim és a tapasztalásaim révén magához vonzzon. Nem reinkarnáció van tehát, hanem sok lépcsős – „dicsőségről dicsőségre” történő – Istenhez való felemelkedés.
Megtévesztő lehet, ha azt képzeljük, hogy a túlvilágra átkerülve a mennyország változatlanságába jutunk, és ennek érdekében kell nagyon felkészültté válnunk a földön.
Jézus nem tagadta a reinkarnációt. Valójában nem foglalkozott vele. Amennyiben működne ilyen „intézmény”, Jézus egyértelműen és részletesen szólt volna róla, mint az Isten akaratát beteljesítő működésmódról. Még a Keresztelő János-Illés azonosságról sem magától, hanem Péter kérdése kapcsán beszélt.
A János-Illés azonosság – Máté 17;11-13. – kevés a reinkarnáció létének alátámasztására. Az Urantia kinyilatkoztatás szerint Keresztelő János így gondolkodott az önmaga és a korábban élt Illés próféta közötti azonosságról:
135:4.4 „És akkor azt olvasta Malakiásnál: »Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az Úr nagy és félelmetes napja; és ő újra a fiaik felé fordítja az apák szívét és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.« Csakis ez a malakiási ígéret, miszerint Illés vissza fog térni, tartotta vissza Jánost attól, hogy elinduljon és tanítani kezdjen az ország eljöveteléről és figyelmeztesse a zsidókat, hogy fussanak a közelgő harag elől. János már kész volt az eljövendő ország üzenetének hirdetésére, de az Illés eljövetelével kapcsolatos várakozása több mint két éven át visszatartotta ettől. Azt tudta, hogy nem ő Illés. Vajon hogy értette Malakiás a dolgot? Szó szerint vagy jelképesen kell értelmezni a jövendölést? Miként tudhatná meg az igazságot? Végül még arra is gondolt, hogy mivel az első prófétát Illésnek hívták, ezért az utolsónak is ugyanazt a nevet kell viselnie. Mindazonáltal voltak kétségei, elég sok is ahhoz, hogy soha ne nevezze magát Illésnek.”
A Máté evangéliumában írt János-Illés azonosságról a kinyilatkoztatásban a következők olvashatók:
158:2.2 „Péter beleborzongott a Mester halálának gondolatába – még belegondolni is túl kellemetlen volt – és attól félve, hogy Jakab vagy János rákérdez e kijelentésre, úgy tartotta a legjobbnak, ha a beszélgetést más irányba tereli, és mivel nem tudta, hogy mi egyébről beszélgethetnének, kimondta az első gondolatot, ami eszébe jutott, mégpedig ezt: »Mester, miért van az, hogy az írástudók azt mondják, hogy Illésnek kell eljönnie, mielőtt a Messiás megjelenik?« Jézus tudván, hogy Péter megpróbálja elkerülni, hogy az ő haláláról és feltámadásáról essék szó, így válaszolt: »Illés valóban előbb jön el, hogy előkészítse a terepet az Ember Fia számára, akinek sok dolgot kell elszenvednie és végül elutasításra kell találnia. De elmondom nektek, hogy Illés már eljött, és ők nem fogadták be, hanem kényük-kedvük szerint bántak vele.« A három apostol ekkor értette meg, hogy Jézus Illésként Keresztelő Jánosra utal. Jézus tudta, hogy ha ragaszkodnak ahhoz, hogy őt a Messiásnak tekintsék, akkor szükségképpen Jánosnak kell lennie a jövendölés Illésének.”
Mint tudható, Jézus nem az a Messiás volt, akit vártak. Nem olyan, aki erővel elűzi a rómaiakat és világuralomra segíti a zsidó népet. Jézusnak szellemi küldetése volt, és nem csak egy nép javára, hanem mindenki számára. Nekem Jézus válasza azt mutatja, hogy a Mester minden alkalmas eszközt megragadott arra, hogy az emberek figyelmét az Istentől jött tanítóra, vagyis magára felhívja.
Jézus Illésnek mondja Keresztelő Jánost, de csak azért, hogy ez által a saját jelentőségére utaljon. Kénytelen volt azt a közlési módot használni, amelyet a kortársai az elvárásaik alapján a legjobban megértettek.
Úgy gondolom, hogy a reinkarnáció a bűnösség tudatról szól, arról, hogy nem vagyok elég jó sem az Istennek, sem pedig a magam számára. Amikor megértettem, hogy az Isten egy Atya, aki szereti az örök személyiségű gyermekeit, el kellett fogadjam a fokozatos szellemi fejlődés igazságát, és el kellett engednem a reinkarnációval kapcsolatos addigi felfogásomat.
Elgondolkodtató számomra az is, hogy az Apostolok Cselekedeteiben, az apostoli levelekben, de még a Jelenések Könyvében sem találtam utalást a reinkarnációra. Ha Jézus tanította volna, akkor a követői hirdetik a reinkarnációt, de nem tették.
Pál apostol, aki nem tanult közvetlenül Jézustól, de sokat beszélgetett Péterrel és a többi apostollal a Jézusnál tanult dolgokról, a „dicsőségről dicsőségre”, a lépésről lépésre történő szellemi felemelkedésről beszélt.
Mikor még elfogadtam a reinkarnáció létét, sem találtam értelmet megnyugtató választ a következő kérdésekre:
a) Hogyan tanulhatok a saját tetteimből, ha nem emlékszem a korábbi életem cselekedeteire és azok tanulságaira?
b) Mi értelme van az őszinte bűnbánatnak a földi élet végén, ha azon élet sok más tette miatt a következő földi életben úgy is bűnhődni kell?
c) Mi értelme van az Isten megbocsátásának, ha úgy is bűnhődni kell egy következő földi élet által?
d) Milyen életet kell élni ahhoz, hogy biztosan ne legyen szükség az újra testet öltésre?
A kérdések még tovább bővültek, miután elolvastam az Urantia kinyilatkoztatást.
– Miként lehet kiszabni egy új földi életet úgy, hogy az igazságos, vagyis pontos és arányos következménye legyen az előzőekben élt életnek?
– Ha az ember célja az Isten megtalálása, akkor miért kell a korábbi életek Istenre vonatkozó ismereteit és tapasztalatait újra és újra elfelejteni?
Ma már tudom, hogy ezek a kérdések a reinkarnáció területéről kiindulva, számomra nem megválaszolatlan, hanem megválaszolhatatlan kérdések. Miért? Mert az Isten szeretetének fényében nincs reinkarnáció. Az Isten, mint Atya, bensőségesebb kapcsolatot és biztonságosabb fejlődést kínál a gyermekeinek, mint amit az újra testet öltések sorozatában gondolkodva a tökéletlen ember a maga számára ki tudott találni.
Az értelmes emberekben élő Istenrészek, vagyis a Gondolatigazítók, az Isten és az ember közötti személyes kapcsolat fenntartásában és fejlesztésében, az Istenhez történő felemelésünkben érdekeltek, nem pedig abban, hogy visszarendeljenek bennünket a felejtés világába.
Hozzászólások