Világegyetemi látásmód

Világegyetemi látásmód

 

A boldogság gondolkodásmód kérdése. Egy gondolkodásmód helyessége vagy annak hiányosságai a tapasztalat révén igazolódnak vissza az ember számára. Ha egy emberi gondolkodásmód nem segít előnnyé változtatni a múlt tapasztalatait, nem segít abban, hogy a jelenben szívbékét éljünk meg, és olyan jövőképet sem kínál, amit örömmel várunk, akkor érdemes gondolkodásmódot váltani. 

A velünk élt Istenember, vagyis Jézus révén azt ismertem fel, hogy az Isten meg akarja osztani a gondolkodásmódját velünk. Jézus azért ajánlja a saját gondolkodásmódját az embereknek, hogy segítse a szabaddá és boldoggá válásukat abban a világban, amelybe beleszülettek.

Jézus által az Isten megmutatta, hogy milyen az ember, ha az Istent a mennyei Atyjának tekinti. Jézus alaptanítása ma is az, hogy az Isten az ember Atyja, az ember pedig az Isten gyermeke. 

Ha az ember komolyam elfogadja az istengyermekséget, akkor szükségszerűen rálép arra hosszú, természetes útra is, amely a jellemében változásokat fog eredményezni – jó változásokat.

Jézus nem csak azt mutatta be, hogy milyen az ember, ha az Istenre Atyjaként tekint, hanem azt is bemutatta, hogy milyen az ember, ha a többi embert a testvérének tartja. Egyébként, ha az Isten az emberek Atyja, akkor ebből értelemszerűen következik az, hogy ezek az emberek egymásnak a testvérei. Ezért kérte Jézus a követőitől azt, hogy szeressék egymást és ezért tanította a jó akarat tartalmait. 

Ha az ember a mennyei Atya gyermeke, akkor e jó Atya csak azt kérheti az ő hústestben élő szabad akaratú gyermekeitől, hogy legyenek olyan jelleműek, mint ő. Az isteni jellem az emberi értelem által felfogott eszményi értékek mentén egyesített személyiség megnyilvánulása. 

Nem az a lényeg, hogy mennyire valósítjuk meg ezt az isteni jellemet már a hústestben élve. Az viszont fontos, hogy keressük-e és törekszünk-e tenni az igazság, a szépség és a jóság Isten által gondolt tartalmait – már a hústestben élve.

Azt látom, hogy az Isten igencsak felfedezendő terület az ember számára. Az Isten olyan, amilyennek az egyes emberek őt a maguk számára megismerik. Az Isten pedig úgy ismerteti meg magát az egyes emberekkel, hogy ez által képes hidat képezni közöttük. Az Isten nagyon szeret kapcsolatot építeni a szabad akaratú személyekkel. Éppen ezért nagyon értékeli az olyan, felé intézett őszinte kéréseket, hogy adjon segítséget az ő igazi megismeréséhez – már a földön. 

Ha az ember olyan jellemű akar lenni, mint az Isten, vagyis olyan válaszokat keres és alkalmaz az élete kihívásaira, melyeket szerinte az Isten is tenne a helyében, akkor elkezd megváltozni az önmagáról alkotott képe és a saját magával kapcsolatos tapasztalata. Az ember elkezd új önismeretre jutni, olyanra, melynek révén önmagát is szeretni tudja. 

Ha egy ember kitartóan kezd érdeklődni arról, hogy miként gondolkodik és cselekszik az Isten, aki őt a gyermekének tekinti, akkor szükségszerűen elindul azon az úton, amely új látásmódokkal, értékekkel és a létezéshez való új hozzáállással ismerteti meg. Kezdi megérteni, hogy az Isten nem ellensége az általa alkotott világnak, sem pedig az ő gyermekeinek, az embereknek. Viszont szeretné, ha az ő emberi gyermekei fejlődnének a megértésben és az együttműködésben, melyek hiánya kimondottan alkalmas arra, hogy rosszul érezzék magukat, amiért is gyakran hibáztatják az Istent és a többi embert. Az értelem nem csak lehetőség a gondolkodásra, de kötelességünkké is teszi, hogy használjuk az értő képességünket, ha már rendelkezünk vele.

Az Isten fontos atyai kötelességét teljesítette, amikor Jézus által közölte velünk, hogy mi működik boldogító módon az emberek egyéni és közösségi életében és mi nem.

Az ember két világban él. Egy belső gondolati világban és a körülményei világában. Az Isten bemutatkozásai – más néven a korszakos kinyilatkoztatások – arról számolnak be, hogy a közösségben élő emberek akkor képesek a saját belső és külső világukban az egyéni és a közösségi összhangot megteremteni, ha ezt a mennyei Atyjuk révén valósítják meg.

Az emberi tudomány létezése azt mutatja, hogy a világegyetem kutatható, mert vannak törvényei és van működési rendszere. Márpedig ha van törvényadó és létezik rendszerbe szervező, akkor egy nagyszerű Értelem tartja fenn azt a hatalmas mindenséget, amelyben az értelmes ember benne él. 

Ha az ember megismeri az Istent, szeretni is fogja. Sőt, mennél jobban szereti, annál jobban akarja ismerni. Aki tényleg megtalálja a maga számára az Istent Atyaként, örömmel fogja vállalni, hogy az atyai akarat kiteljesítője váljon belőle, vagyis az igazság, a szépség és a jóság megjelenítője legyen. Az igazság, a szépség és a jóság összhangja értékrendnek is mondható.

Mivel a létezésnek nem csak Forrása, hanem értelme is van, így a világegyetem célirányosan fejlődik. 

A társadalomban élő embereknek érdemes elgondolkodniuk azon, hogy mi az, amit egymásnak okoznak az Isten nem ismerése és elutasítása által, és mi az, amivel megajándékozhatnák saját magukat és egymást, ha külön-külön szóba állnak azzal, hogy van nekik egy mennyei Atyjuk is, aki az örök fejlődés szellemi kalandjára hívja őket.

Az Urantia írások alapján a világegyetemi látásmód következő tartalmait látom fontosnak:

  • A Világegyetemben fejlődést biztosító rend van, amelynek megismeréséhez nélkülözhetetlenek azok az útmutatások, amelyeket Isten a korszakos kinyilatkoztatásai révén ad.

  • A lakható bolygók az Isten teremtett gyermekeinek első otthonai, melyeken élve tapasztalás által fejlődhetnek.

  • Az Isten minden evolúciós bolygó minden értelmes lakójának szellemi fejlődést kínáló mennyei Atyja, mely tény megalapozza az egyetemes testvériséget.

  • A magasabb szellemi fokon állók mindig segítik az alattuk állók fejlődését és felemelkedését, de sohasem döntenek helyettük.

  • Minden evolúciós úton kifejlődött személyiség egyedi és örök fejlődésre van elhívva. Az értelmes ember szabad a gondolkodásra, a választásra és a tapasztalásra, éppen ezért felelősséggel is bír.

  • A létezésünk forrása a mennyei Atya, akit ha keresünk, szeretetként tapasztalhatunk meg a magunk számára.

  • Az ember kiszolgáltatottság tudata csak a benne élő istenrésszel, a Gondolatigazítóval való személyes kapcsolat révén küszöbölhető ki.

  • Az egyén szellemi fejlődése szempontjából nem számít az idő, csak a szándék őszintesége és hűsége.

  • A világegyetemi látásmód birtoklása már a hústestben élő embert a világegyetem polgárává avathatja.

Szerző
Év

Hozzászólások