Személyes növekedés az Urantia könyv tanulmányozásával

Az eszmék, az eszményképek, a látásmódok és a szellemi törekvések alkotják azokat az erőforrásokat, amelyekre a szellemi jótevőink támaszkodnak, hogy elménkben a munkájukat elvégezhessék. Mi magunk határozzuk meg azoknak az erőforrásoknak a minőségét és a mennyiségét, amelyek a benső életünkben végzendő munkájukhoz rendelkezésre állnak.

A tudás nem szükséges az üdvösséghez. Nem szükséges ahhoz sem, hogy megtapasztaljuk az Isten jelenlétét és szeretetét a benső életünkben. De akkor miért érdemes időt és energiát szánni az olvasásra, a tanulmányozásra és a tanulásra?

A tudás elengedhetetlen a személyes fejlődéshez

Ha az Urantia könyv nézőpontjából vizsgálódunk, akkor a tudás révén olyan eszmékhez jutunk, amelyek összekapcsolhatók a jelentéstartalmak felfedezésével – és a jelentéstartalmak alkotják azt a nyitott kaput, amelyen keresztül az értékeket felismerjük. „Az emberi elme nem teremt valódi értékeket; az emberi tapasztalás nem eredményez világegyetemi látásmódot. Az éleslátást, az erkölcsi értékek felismerését és a szellemi jelentéstartalmak megkülönböztetését illetően minden, amit az emberi elme tehet az, hogy felfedez, felismer, értelmez és választ.” [196:3.10]

Ahogy személyre szabjuk az értékeket (beépítjük őket a másokkal való interakcióinkba), felfedezzük, hogy a viselkedésünkbe illesztésükkel olyan új tapasztalatok megszerzéséhez készítjük elő a terepet, amelyek további új jelentéstartalmak felismeréséhez vezetnek. Ez a folyamat a valódi növekedés mechanizmusa.

A jelentéstartalmak és az értékek némileg olyanok, mint a létra lépcsőfokai. Az új jelentéstartalmak felfedezése új értékeket tesz lehetővé. A viselkedésünknek a jobb értékek tükrözése érdekében történő megváltoztatása lehetővé teszi a mélyebb jelentéstartalmak érzékelését. És így folytatódik a növekedés.

A tudás megszerzése nem egyenlő a növekedéssel, de a tudás a növekedés lényeges összetevője. Hasonló ahhoz, ahogyan az anyagi testünket fenntartjuk. Az étel nem egyenlő a növekedéssel, de nélkülözhetetlen az anyagcsere-folyamatokhoz, amelyek maguk is növekedést eredményeznek. Hasonlóképpen, a tudás elengedhetetlen a növekedést eredményező szellemi folyamatokhoz – a személyiség által irányított jelentéstartalom- és értéktársításhoz.

„A tanulásból eredő valódi gyarapodást az eszményképek kiteljesedése, az értékek fokozott megbecsülése, az értékek új jelentéstartalmai és a legfelsőbb értékekhez való hűség erősödése mutatja.” [100:1.3]

„A tanulás az élet lényegéhez tartozik; élethosszig kell tartania, hogy az emberiség fokozatosan megtapasztalja a halandói bölcsesség egyre magasabb szintjeit, melyek:

1. A dolgok ismerete.

2. A jelentéstartalmak megértése.

3. Az értékek elismerése.

4. A munka nemessége – kötelesség.

5. A célirányos késztetés – erkölcsiség.

6. A szolgálat szeretete – jellem.

7. Mindenségrendi látásmód – szellemi alapú éleslátás.

És ekkor, ezen eredmények elérésével, elméjük kiteljesítésében sokan fognak eljutni a halandói-végleges szintre, az Isten-tudatra.” [71:7.5-13]

Innen nézve a tudás jelenti ama képességünk alapelemét, hogy teljesebben megtapasztaljuk az Isten-tudatot.

A könyv betekintést nyújt abba a kozmikus (mindenségrendi) összefüggésbe, amely áthatja az életünket. Ha megértjük, hogy miként működnek a társadalmi fejlődés folyamatai a világunkban, akkor hatékonyabban tudunk munkálkodni azon, hogy ezeket a folyamatokat a teremtőink által elképzelt rendeltetési cél felé tereljük. Az életünket és a küzdelmeinket jellemző összefüggések megértése segít abban, hogy olyan döntéseket hozzunk és olyan viszonyulást alakítsunk ki az élethez, amely mindenségrendi szempontból eredményesebb, és nem annyira a tudatlanság és az illúzió eredménye. Mindenségrendi létpolgárként való növekedésünk úgy bontakozik ki, ahogy egyre jobban megértjük a mindenségrendi összefüggéseket, annak a kultúrának és civilizációnak a természetét, amelyben ténylegesen élünk, és ahogy elkezdünk olyan döntéseket hozni és úgy cselekedni, amelyek ehhez a nagyobb kulturális örökséghez és társadalmi identitáshoz kapcsolódnak a világegyetemben.

Az ismeretek elengedhetetlenek a megfelelő szolgálathoz

A tudás elengedhetetlen az értelmes szolgálathoz; nem csupán tények gyűjteménye, hanem egy jól rendezett értelem, amelyben van egy szellemileg hasznos vonatkoztatási keret, a vonatkoztatási pontok olyan rendszere, amelyhez képest a tapasztalatokat értékeljük, és amelyben jelen van a jelentéstartalmak levezetésének és az értékek kiválasztásának aktív folyamata is.

A világunk, amelyben a Mester által meghatározott célok elérését igyekszünk szolgálni, a történelem leggyorsabb társadalmi átalakulásán megy keresztül. Ez azt jelenti, hogy az a környezet, amelyben szolgálni szeretnénk, folyamatosan változik, s ez szükségessé teszi, hogy folyamatosan frissítsük a környezetről alkotott képünket, és állandóan keressük azokat a változó területeket, amelyekben a munkánk a leghatékonyabb lehet. Minél kevesebbet tudunk arról a környezetről, amelyben szolgálni igyekszünk, annál kevésbé lesznek hatékonyak az erőfeszítéseink.

A mai világban és az Urantia könyv olvasótáborán belül is erős értelmiségellenes tendenciák vannak jelen. Véleményem szerint az Urantia könyvet olvasók többsége egyáltalán nem olvasott ember. Kevesen értékelik azt a bölcseleti és teológiai alapot, amelyet a könyvnek meg kell világítania; gyakran azt érzi az ember, hogy az Urantia könyv minden, amire csak szükség van. Maga az Urantia könyv is utal erre a problémára:

„Hacsak nem arányosan teljesedik ki az emberiség erkölcsi eszmélése és szellemi felemelkedése, a tisztán anyagi műveltség korlátlan előrehaladása veszélybe sodorja a polgárosodott társadalmat. A tisztán anyagi tudomány magában hordozza a tudományos előrelépés elpusztításának magvát, mivel éppen az ilyen magatartás vetíti előre a polgárosodott társadalom teljes összeomlását, azon polgárosodott társadalomét, mely elveszítette erkölcsi értékítéletét és elutasította a szellemi felemelkedés célját.” [132:1.3]

A vallással kapcsolatban azonban a szerzők figyelmeztetnek bennünket, hogy

„A vallás a szentségtelen világi szövetségektől csak a következők révén tartható távol: 1. Bíráló-helyesbítő bölcselet. (…) 5. A vakbuzgóság elkerülése a tudomány értelmi alapállásának kiegyenlítő szerepe révén.” [99:3.9]

Az Országnak a világban való hatékony szolgálatához állandó tanulás, valamint a folyamatos önképzés iránt egy egész életnyi elkötelezettség szükséges.

A tudásnak nem feladata, hogy bizonyosságot adjon. A bizonyosság a fanatizmus és az illúzió területéhez tartozik. A bizonytalanság a növekedéshez nélkülözhetetlen értelmi alapállás. A könyv ki is emeli, hogy „A bizonytalanság a bizonyossággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja. (…)” [111:7.1] A gondolkodás folyamata a fontos. A gondolatainknak a szellemi célok felé kell haladniuk ahhoz, hogy megfelelően irányíthatók legyenek.

Az ismeretek és tapasztalatok megszerzésével a valóság virtuális modelljét építjük fel az elménkben. Döntéseket és választásokat nem a világegyetemi valósághoz képest hozunk, hanem ahhoz a virtuális modellhez képest, amelyet részleges megértésünkből, korlátozott tudásunkból és pszichológiai illúzióinkból építettünk fel.

Mennyire tükrözi az általunk felépített modell a valóságot? A könyv megállapítja, hogy a virtuális modelljeink – az „egyetemes keretrendszer” – bár szükségesek a gondolkodáshoz, kisebb-nagyobb mértékben kivétel nélkül hibásak. Ezek csak állványzatot jelentenek egy folyamatos növekedési folyamatban. (Ld. az „egyetemes keretrendszer” tárgyalását a 115. írás 1. szakaszában.)

Folyamatosan javítanunk kell a valóságról alkotott belső modelljeink pontosságát és relevanciáját. Ez hasonló ahhoz a folyamathoz, amikor egy optikai eszközben, például egy fényképezőgépben vagy egy távcsőben fokozatosan beállítjuk a képélességet.

Bár a tudás nem szükséges a személyes üdvösséghez, döntő fontosságú szerepe van abban, hogy milyen mértékű sikerre számíthatunk a világban végzett munkánkban, a Legfelsőbbel való feladatunkban. Nem beszélhetünk az emberekkel az Országról, ha nem értjük azt; minél többet értünk meg az Ország természetéből, annál könnyebb és lényegretörőbb lesz a másokkal való beszélgetésünk ezekben a kérdésekben.

A vallási tapasztalás értelmi aspektusai olyanok, mint egy nagyítólencse, amelyen keresztül felfoghatunk valamit az Isten természetéből és azokból a világegyetemi összefüggésekből, amelyek az életünket befolyásolják. Márpedig a könyv szerint „Az isteni természet csakis lelki szemmel látható.” [101:1.3]

Mit mond az Urantia könyv az intellektuális fejlődés fontosságáról?

Íme néhány idézet az Urantia könyvből a tanulás és a folyamatos szellemi fejlődés fontosságát illetően.

„A világegyetemek kiterjedt mindenségében mindig fennáll a veszélye a korlátolt nézőpontból való vizsgálódással járó téves helyzetmegítélésnek, a valóság és az isteniség töredékes értelmezésével együtt járó rossznak.” [19:1.4]

„Amikor az értelmi természet fejlődése megelőzi a szellemiét, akkor az megnehezíti és veszélyessé is teszi a Gondolatigazítóval való összeköttetést. Hasonlóképpen, a szellemi túlfejlettség az emberben lakozó isteni entitás szellem-vezetésének megszállott, torz értelmezéséhez vezet.” [110:6.4]

A kiegyensúlyozott értelmi és szellemi fejlődés elengedhetetlen a jó mentális és szellemi egészséghez.

„A tapasztalás útján fejlődő világegyetemek számára még az isteni értékek is a ténylegességek szintjére emelkedhetnek a valóság-jelentéstartalmak mélyebb megértésével.” [115:2.2]

A jelentéstartalmak kibővítése elengedhetetlen a szellemi értékek felismeréséhez.

„A Végtelen tökéletlen és véges felfogása, melyet az ideigvaló és korlátolt teremtményi elme alkot meg, önmagában és önmagától fogva magvában rossz. Mindezen eredendően meglévő értelmi összhanghiányok és szellemi hiányosságok megfelelő szellemi orvosolásának indokolatlan mellőzéséből eredő növekvő mértékű hiba viszont egyenlő a tényleges rossz megjelenésével.” [130:4.14]

A folyamatos tanulás elengedhetetlen a részleges megértések korrigálásához és a szellemi hiányosságok felismeréséhez.

„Minden nyugvó, halott fogalom magvában rossz. A viszonylagos és élő igazság véges árnyéka folytonos mozgásban van. Az állandósult fogalmak változatlanul hátráltatják a tudomány, a politika, a társadalom és a vallás fejlődését. Az állandósult fogalmak jelenthetnek bizonyos mértékű tudást, de nem tartalmaznak elég bölcsességet és híján vannak az igazságnak.” [130:4.15]

A tudásnak a dinamikus fejlődés állapotában kell lennie, hogy az elménkben ne alakuljon ki a statikus fogalmak merev rendszere.

Néhány további megjegyzés az Urantia könyvből

„A valóság fokozatos megértése egyenértékű az Istenhez közelítéssel.” [196:3.3]

„Az ember földi tájékozódását, mindenségrendi látókörét és szellemi irányultságát pallérozza a világegyetemi valóságoknak, valamint ezek kölcsönhatásai, összhangja és egyesülése módjainak jobb megértése.” [106:0.1]

„Minden ilyen belső és szellemi közösséget szellemi látásmódnak nevezünk. Az ilyen vallási tapasztalatok onnan erednek, hogy az emberi elmére hatást gyakorolnak az Igazítónak és az Igazság Szellemének az együttes műveletei, amint az Isten fejlődő fiainak eszméi, eszményképei, látásmódja és szellemi törekvései közepette és azokon működnek.” [101:1.3]

Vizsgáljuk meg alaposabban ezt az idézetrészt: „(…)amint az Isten fejlődő fiainak eszméi, eszményképei, látásmódja és szellemi törekvései közepette és azokon működnek.” Az eszmék, az eszményképek, a látásmódok és a szellemi törekvések alkotják azokat az erőforrásokat, amelyekre a szellemi jótevőink támaszkodnak, hogy elménkben a munkájukat elvégezhessék. Mi magunk határozzuk meg ezeknek az erőforrásoknak a minőségét és a mennyiségét, amelyek az Igazító és az Igazság Szelleme számára rendelkezésre állnak a benső életünkben végzendő munkájukhoz.

„Ahhoz, hogy az élettapasztalásában lépést tartson a gyarapodó vallásos tapasztalás ösztökélő igényeivel és késztető ösztönzéseivel, folyamatosan munkálkodnia kell a szellemi növekedésén, az értelme által meghódított terület bővítésén, a tárgyi tudásának gyarapításán és a társadalmi szolgálatán. Nincs valódi vallás igen tevékeny személyiség nélkül.” [102:2.7]

Olvassunk olyan anyagokat, amelyek kihívást jelentenek az értelmünk számára; vegyünk részt olyan szolgálatban, amely kihívást jelent az ember személyisége számára – érdemi növekedésre és felismerésekre csak a küzdelem és a problémamegoldás mentális folyamataiból számíthatunk.

Az eredeti mű: