A hat jeruzsálemi kém
A zsidók vallási vezetői 147:6.2 „úgy határoztak, hogy Jézust vallási vád alapján kell lefogatni és a Szanhedrin elé állítani. Ezért egy hat titkos kémből álló bizottságot jelöltek ki, hogy kövesse Jézust, figyelje a szavait és a cselekedeteit, és amint elég bizonyítékot talált a törvényszegésére és istenkáromlására, térjen vissza a jelentéssel Jeruzsálembe.” Tehát e hat kém nem azért kezdte figyelni Jézust, mert érdekelte őket a tanítása. Gondolom, hatan is azért voltak, hogy a majdani vádaskodásukhoz elegendő bizonyító erőt tudjanak felsorakoztatni.Azért figyelték Jézus tetteit és tanítását, hogy a saját törvényeik és szabályaik megsértését észlelve – vádolni tudják őt.
A korabeli zsidók az életük szinte minden szeletét a vallásuk részévé tették, szertartás jellegűvé alakították. Bár ezek az áltanulók ellenségesek voltak, mégiséles figyelemmel – mondhatni a megértés szándékával voltak kénytelenekfigyelni Jézus tanításait és tetteit. Érteniük kellett Jézust, ha olyasmit akartak cáfolni, amit mond és tesz. Hárman a hatból meg is értették Jézust. A másik háromnál azonban hiányzott az őszinte bátorság és nem akarták érteni a látott és hallott igazságot. Azoknak akartak megfelelni, akik kiküldték őket. De az a három farizeus (147:6.5), akik Jézust „követve” megtértek, merészséget mutattak abban, hogy hátat mertek fordítani a megbízóiknak, a Szanhedrinnek. Ehhez bizony kellett bátorság. Éppen ezért a hitük és az elhatározásuk valóságos kellett legyen. Ez a három megtért farizeus egyszerre tudta, hogy mit nyert és azt is, hogy mit veszített. A megbízóik persze megtévesztett veszteseknek tartották őket. E megbízók nem tudták, hogy a maguk és a közösségükboldogságáért tenni akaró, de nekik hátat fordító korábbi három társuk mit nyert Jézus megértése által.
Pedig az eredeti hattagú bizottság minden tagja bizonyosan felkészült – a közelmúlt szóhasználatában ideológiailag képzett – és elszánt lehetett, ha atársaik meg merték bízni őket egy olyan fontos feladattal, mint Jézus leleplezése és csőbe húzása. Bízniuk kellett magukban és a társaik is bíztak a hűségükben, valamint a tudásukban.
Jézus élete és tanításai azonban olyan körülménnyé váltak a megtért farizeusok számára, melyek megszólították az értelmüket és leleplezték a szívük igazi vágyát. Aki tényleg találkozik Jézussal, az választásra kényszerül. El kezd hűségessé válni önmagához – vagyis a lelke értelméhez és a szíve vágyához – vagy nem szereti magát őszintén, a legjobb tudása szerint.
Anélkül, hogy túldicsérném a három, gondolkodást váltó kémet – hiszen csak remélni merem, hogy a földi életük végéig kitartottak a jézusi örömhír mellett – tisztelem őket azért, mert voltak olyan őszinték önmagukhoz, hogy a Jézus által bemutatott életet válasszák azon kivételezett élet helyett, amely a társadalmi helyzetük alapján megillette volna őket. A három megtért farizeus számomra Jézus igazi hitelesítői közé tartozik.
Hozzászólások