A kinyilatkoztatás jelentősége

A kinyilatkoztatás jelentősége

1) Az emberiség első és utolsó vallása között igen nagy a különbség.

A kezdeti vallás ember alkotta, vagyis evolúciós. Az igaz vallás pedig istenadta, vagyis kinyilatkoztatáson alapuló.

Hajdan, amikor az evolúciós, vagyis az ismeretlentől való félelemre alapozott vallások általánosak voltak, minden embert vallásosnak lehetett tekinteni. Azonban a kinyilatkoztatott igazság vallása felszabadítja az embereket a félelem alól és olyasmit kínál, ami csak tapasztalás és megértés révén választható. „Az embernek nem kell akarata ellenére vallásossá lennie.” (5:5.5)

Míg az evolúciós vallás az emberek által alakított vallásról szól, addig a kinyilatkoztatás a Háromság által kínált vallás képét mutatja. S e kettő, főleg eleinte – az evolúciós vallás jóvoltából és javára – többnyire összekeveredik. Azonban az „(…) örökkévaló igazságot nem szabad semmibe venni azért, mert esetleg az anyagi világgal kapcsolatos ósdi eszmék társaságában mutatkozik.” (102:1.3)

Míg az evolúciós vallás az ember képére igyekszik formálni az Istent, addig „(…) a kinyilatkoztatott vallás arra törekszik, hogy a halandó embert az Isten képére és hasonlatosságára alakítsa és formálja.” (85:6.3) Mivel az Atyaisten igencsak széles látókörrel bíró személyiség, ezért a kinyilatkoztatott vallás olyan ismereteket és nézőpontot kínál, ami a mindenség rendjére vonatkozó látásmód megszerzését segíti. Ez pedig egyenértékű az ember világegyetemi létpolgárságra való eljutásával.

„Az evolúciós vallás írja le az emberiség körülményes tapogatózását az igazságkeresésben; a kinyilatkoztatott vallás maga ez az igazság.” (92:4.3)

Mivel az isteni kinyilatkoztatás az igazságra vonatkozó tanítás, ezért a kinyilatkoztatás igényli az ember által való megértést és választást, mely lényegében az igazságból fakadó jelentéstartalmakkal és értékekkel való személyes azonosulást jelenti.

Bár mostanra a tudomány és a lélektan képviselői meggyöngítették „(…) a félelemre, a babonaságra és az érzelemre nagyon erősen támaszkodó vallásokat (…)” (99:4.8), azonban még nem képesek arra, hogy a szeretet kinyilatkoztatott vallását általánosan elfogadásra kínálják.

„Az embert leginkább fenyegető szellemi veszélyt a részleges fejlődés, a befejezetlen növekedéssel járó bizonytalan helyzet hordozza magában: a félelem evolúciós vallásainak elhagyása a szeretet kinyilatkoztatott vallásának azonnali felvétele nélkül.” (99:4.8)

Mivel az isteni kinyilatkoztatás fokozatos, ezért a kinyilatkoztatott vallás igazságainak köre egyre jobban bővül, és így az emberek egyre többet és többet tudhatnak meg „(…) a legfelsőbb értékek, az isteni jóság, az egyetemes kapcsolatok, az örök valóságok és a végleges beteljesülések igazságáról.” (101:5.13) Az igaz „(…) vallás kinyilatkoztatás az ember számára az ő isteni és örökkévaló beteljesüléséről.” (195:5.3)

2) Ki lehet kinyilatkoztató?

Az Atya, mint Teremtő, istenmód nyilatkoztatja ki magát. Részéről ilyen a mindenség megteremtése és a Gondolatigazító istenrészek kiküldése az evolúciós úton kifejlődött értelmekhez.

„Az Igazító mindig Isten csodáját fogja a halandói személyiségnek kinyilatkoztatni, és ez a mennyei kinyilatkoztatás sosem érhet véget, mert az Igazító Isten része és olyan is mint az Isten a halandó ember számára.” (107:4.7)

Az Isten valóságára és végtelenségére nyitott emberi személyiséget szintén az Atya adományozza a gyermekei számára, így ez is egyfajta kinyilatkoztatás a Teremtő Atya részéről.

A szerető Istentől elvárható és egyben méltó is hozzá, hogy egyre magasabb szinten és egyre több mindent hozzon tudomására azoknak, akiket a gyermekeinek tekint.

Jézus mondta: „Amikor majd az ország teljesen kibontakozik, legyetek nyugodtak afelől, hogy a mennyei Atya nem fog elfelejtkezni arról, hogy meglátogasson titeket az igazság teljesebb kinyilatkoztatásával és az igazságosság bőségesebb megmutatásával, éppen úgy, ahogy már e világnak adományozta őt, aki a sötétség hercege lett, és aztán Ádámot, akit a Melkizedek követett, és e napokban az Ember Fiát.” (176:2.3)

Az emberiség eddigi, fent sorolt korszakos kinyilatkoztatói nem csak szóban, hanem tettben is megnyilvánultak.

Az Istennel és az emberrel kapcsolatos igazságok elmondása és az igazságosság gyakorlati bemutatása kinyilatkoztatás. Az apostolok és a tanítványok nem mindig értették Jézus tanításait, de az a mód, ahogy a Mester emberhez hasonló alakban közöttük és velük élt, érthető és meggyőző volt a számukra.

Az ember is lehet kinyilatkoztató, ha a lelke – az Isten és az ember közös alkotása – megnyilatkozik. A lélek azáltal mutatja meg a fejlődő isteniségének létét, hogy kész értelmi kihívásokat és próbára tevő társadalmi helyzeteket is felvállalni azon igazságok képviselése érdekében, melyekkel azonosult (101:3.4).

„Egyetlen kinyilatkoztatott vallás sem terjedhet el az egész világon, ha elköveti azt a súlyos hibát, hogy átitatódik valamilyen nemzeti műveltséggel vagy összekapcsolódik bevett faji, társadalmi vagy gazdasági szokásokkal.” (194:3.9)

A kinyilatkoztatott vallás egyetemes. Nemzetek és fajok felett köti össze az Atya minden fiát és gyermekét. A kinyilatkoztatott vallás olyan igazságokat közöl, amelyek fölötte állnak egy nép vagy egy bolygót benépesítő faj evolúciós hagyományának. A kinyilatkoztatott igazságok felfogható tényei, illetve e tényekből következő jelentéstartalmak és értékek mindig tisztábban vonatkoznak a mindenek Istenére és az evolúciós eredetű lények örök fejlődésére, mint a különböző bolygók népeinek evolúciós úton kialakult vagy a korai kinyilatkoztatásokkal keveredett felfogásai.

Jézus mondta: „Az igazság kinyilatkoztatásaként az utolsó megbízhatóbb, mint az első.” (159:4.3) Ha összehasonlítjuk a negyedik korszakos kinyilatkoztató életének és tanításainak hagyományát rögzítő evangéliumokat az ötödik korszakos kinyilatkoztatás Jézus életét és tanításait közlő részével, akkor azt tapasztaljuk, hogy az utóbbiban jóval több hitelt érdemlő ténnyel találkozhatunk.

A korszakos kinyilatkoztatások legfőbb jelentősége abban áll, hogy nélkülük nem jöhet létre az emberfajták közötti testvériség, valamint az evolúciós bolygók népei közötti világegyetemi testvériség.

Bár a kinyilatkoztatás nem tud döntést hozni az emberek helyett, de képes arra, hogy döntési helyzetbe segítse az igazságot komolyan kereső és a tények igazsága után érdeklődő embereket.

3) Jézus a kinyilatkoztató

Eltekintve a földön megtett csodáktól, melyek a Teremtő Fiú isteni természetéhez eredendően hozzátartoznak, az emberi természethez viszont nem, Jézus ember által is követhető magatartást élt meg az ember és Isten, valamint az ember és ember közötti viszonyokban.

Jézus egyszerre mutatta be a mennyei Atyát a menny valósága felé forduló embereknek, és a tökéletessé vált embert a Háromság Isteni személyeinek.

Jézus volt az első kinyilatkoztató, aki nyíltan hirdette az Isten atyai jóságát és szeretetét, s nem csak a maga irányában, hanem mindenki számára.

Az embereknek szükségük van „(…) lelki megelégedést nyújtó kinyilatkoztatásra az Örökkévaló személyes jellemét illetően.” (148:6.10)

Ma még hajlamosak vagyunk az alapján megítélni az Istent, hogy mennyire tesz, vagy nem tesz a pillanatnyi kedvünk szerint. Azonban az Isten tisztában van azzal, hogy mi szolgálja az ember javát és mi nem, így ellene mondana magának és nem szeretné az embereket, ha az emberek kedve miatt a háttérbe szorítaná azt, ami a javukra van.

Az ember igazán akkor lenne szabad a döntéseiben, ha nem csak azt tudná, hogy mihez van éppen kedve, hanem azzal is tisztába kerülne, hogy mi szolgálja a javát.

Az emberek, s velük együtt minden más evolúciós értelem, az isteniség gyümölcseire is vágynak, vagyis az értelemre épülő békére, a társadalmi haladásra, az erkölcsi megelégedésre, a szellemi örömre és a mindenség rendjével összhangban levő bölcsességre (56:10.20).

Eleget tett-e Jézus a földi küldetésével kapcsolatban irányában megfogalmazott isteni elvárásoknak?

Jézus földi küldetésének eredményességét csak az Atya minősítheti, hiszen Ő küldte. Bár azok, akik hinni kezdtek Jézusban, és ezáltal jó irányban változott az életük, szintén nem szoktak panaszkodni rá.

Azonban a feltett kérdéssel kapcsolatban kimondható, hogyha Jézus földi küldetése nem lett volna sikeres, nem kaphatott volna meg „(…) minden hatalmat és fennhatóságot is a mennyben és a földön.” (179:2.3)

Pedig Jézus tényleg emberként küzdött a mennyei Atyjával való személyes kapcsolatában. Több kérdésére a válasz – vagyis az Atya akarata – számára sem világosodott meg azonnal. Sőt, sok minden csak akkorra tisztázódott ki benne, amikor az élete körülményei őt döntéskényszerbe hozták. (124:3.10; 124:5.3; 125:5.10; 128:7.2; 138:1.5; 137:4.16-4.17; 145:5.1). S volt, amikor az isteni adottságát is emberi módon kellett felismernie.

Ezekkel együtt Jézus mégis kinyilatkoztatta, hogy milyen az Isten. Vagyis milyen lenne, hogyan működne a mennyei Atya, ha személyesen a bolygónkon élne emberként. S Jézusnak ezt azért sikerült megtennie, mert emberként a lehető legszorosabb kapcsolatot ápolta a mennyei Atyjával.

Az emberiség bolygói közössége számára Jézus a legjobb személyiség kinyilatkoztatást tette az Isten jellemére és természetére vonatkozóan. Jézus azt nyilatkoztatta ki tapasztalható és emberi fogalmak által is leírható formában, aki egyébként láthatatlan az emberi szemek számára, mivel abszolút, végtelen és még örökkévaló is (3:0.3).

Jézus kinyilatkoztatta, hogy az ember miként képes belülről megalapozott biztonságot, mélyről fakadó örömöt és őszinte megelégedést megtapasztalni, ha az Isten akarata a legfontosabb számára (196:3.19).

Jézus bemutatta, hogy az Isten akarata kereshető és választható az ember által. Jézus nyilvánvalóvá tette azt is, hogy az ember nem okolhatja Istent a saját békétlensége miatt. De azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az ember képes az értelmével felismerni azt, hogy ki, és milyen módon képes a legnagyobb belső békét adni a számára.

4) Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás értéke

Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás nagy értéke, hogy képes összhangot teremteni az egyetemes valóságra irányuló három megközelítési mód, a tudomány, a vallás és a bölcselet között (101:2.8). „A tudomány csak az első okokkal elégszik meg, a vallás a legfelsőbb személyiséggel, a bölcselet pedig az egységgel. A kinyilatkoztatás megerősíti, hogy e három valójában egy, és hogy mind jó.” (102:3.15)

Továbbá az ötödik korszakos kinyilatkoztatás a „jézusi vallás egy új és teljesebb kinyilatkoztatása” (195:9.2). Ennek jelentősége abban is fennáll, hogy visszaadja számunkra Jézus legfontosabb tanítását, ami az Isten Atyaságára és az emberek testvériségére vonatkozik (98:7.11). Sőt, az ötödik korszakos kinyilatkoztatás előre vetíti, hogy az előttünk álló fejlődési korszakban a testvériség fogalmának tanítása egyetemessé fog válni, mivel kiterjed majd minden teremtményre, így az evolúciós bolygók népeire is (92:5.16).

Tudva, hogy az ötödik korszakos kinyilatkoztatás az emberiség eljövendő fejlődési korszaka számára készült, valamint látva azt, hogy a kinyilatkoztatás írásai részletesen tárgyalják az evolúciós fejlődést az egész világegyetem vonatkozásában, a fenti közlést nem tartom túlzónak.

Az előttünk álló fejlődési korszak hírei között bizonyosan lesznek ilyen és ehhez hasonló szalagcímek: „Soha nem voltunk egyedül a mindenségben!” „A földönkívüliek határozottan állítják, hogy van Isten!”

Ezer éve Európa népeinek többsége koraközépkori viszonyok között élt. De hová juthatunk el ezer év múlva? Mivel a korszakos kinyilatkoztatások az igazság egyre távolabb mutató fényét hozzák el, így az ötödik korszakos kinyilatkoztatás révén igencsak messze lehet látni és jutni.

Az Atyát képviselve Jézus azt az akaratot választotta, amely minden személy javára működik a nagy mindenségben. Így amikor Jézus az Atya akaratát tette, akkor minden személy szellemi érdekét is képviselte. Valószínű, hogy ezt felismerve tudott Jézus emberként is azonosulni az atyai akarattal.

Az ötödik korszakos kinyilatkoztatást olvasva értettem meg azt is, hogy a Jézus által mondott élet kenyere az, melynek révén az ember örök életet nyerhet. Ez pedig nem más, mint az Isten és az ember egyesített természete. Az ilyen természet halált legyőző képességét Jézus a feltámadásával igazolta. Az Isten és az ember egyesített természete pedig úgy valósulhat meg, hogy az emberi elme együttműködik a Gondolatigazító istenrésszel az emberi lélek felnövesztésében. A lélek fél-anyagi tulajdonságokkal rendelkezik, és alkalmas a további szellemi fejlődésre, így biztosítva az emberi eredetű személyiség örök életét.

Mivel a Gondolatigazító együttműködési készsége bizonyos, így az ember részéről csak arra van szükség, hogy legyen benne nyitottság és igény az egyetemes igazságok keresésére.

Az élet kenyerére utalva mondta Jézus: „(…) ez az én életadó kinyilatkoztatásom a világnak és ez az én megmentő ajándékom minden nemzetnek.” (153:2.12)

A számmal jelölt idézetek és tartalmak forrása: az Urantia Írások

 

 

Szerző
Év

Hozzászólások