A jövő politikája, avagy mindenki szolgálata

A jövő politikája, avagy mindenki szolgálata

I.

Mottó: Véleményem szerint Jézus két ok miatt nem politizált a hagyományos értelemben. Nem akart senki ellenében cselekedni és csak így tudott mindenki javára tenni. 

1. Jézus minden személyt egyaránt értékesnek tekint, ezért nem egymás ellen akarja kijátszani, hanem a legnagyobb jó számára igyekszik megnyerni az embereket.

Ma a politika még a hatalom megszerzésének és megtartásának a művészete, mely gyakran mutat nem szép megoldásokat. A jövő politikájának a közösség szolgálata fog a középpontjában állni.

„A haszonelvű politikusok működésének lejártával az emberek először kötelességként fogják fel az állam terheit, később viszont e szolgálatot kiváltságnak, a legnagyobb megtiszteltetésnek tekintik. Bármely polgárosultsági szint helyzetéről hű képet mutat az, hogy mennyire rátermettek azok a polgárok, akik önként vállalkoznak az államisággal járó felelősségek viselésére.” (71:3.10)

Bár Jézus nem politizált pártérdekek mentén – és ma sem tenne ilyet – viszont a társadalom számára az a hasznos, ha Jézus ismerői és követői a Mester szellemében állnak helyt a különböző társadalmi, gazdasági és politikai csoportokban. „Jézus minden embert Istenhez hasonlóvá akart tenni, hogy aztán ott álljon, rokonszenvvel figyelve, amint az Isten fiai leküzdik a maguk politikai, társadalmi és gazdasági nehézségeit.” (140:8.18)

„Végső soron egyetlen állam sem képes meghaladni az állampolgárainak azon erkölcsi értékeit, amelyeket az általuk választott vezetők mutatnak fel. A tudatlanság és az önzés még a legfejlettebb kormányzatfajtát is biztosan megbuktatja.” (71:3.1)

2. Jézus lehetett volna anyagi uralkodó is, mert megvolt hozzá a hatalma. De Jézus nem akart király lenni. Azonban szeretné, ha a követői egyénileg a mennyei Atyát ültetnék a szívük trónjára. 

Jézus tisztában volt a világ módszereivel. Tudta, „(…) hogy az emberek miként érik el a céljaikat a politikában és a kereskedelemben egyezkedés és okos tárgyalások révén.” (136:8.4) A Mester azonban „(…) elutasított minden, a világ bölcsességével és az anyagi javak erejével való megalkuvást az ország megalapításában.” (136:8.4)

„Jézus teljes mértékben tisztában volt azokkal a lehetőségekkel, melyeket a hatalma biztosított a számára. Számos módját ismerte annak, hogy késedelem nélkül miként hívhatná fel magára a nemzet és az egész világ figyelmét. Rövidesen sor kerül a páska-ünnepre Jeruzsálemben; a várost elárasztják a látogatók tömegei. Felemelkedhetne a templom tetejére és az elképedt sokaság előtt a levegőben járhatna; ilyen volna az emberek által várt Messiás. De később csalódást okozna nekik, mert nem azért jött, hogy helyreállítsa Dávid királyszékét.” (136:8.5)

Jézus nem csodák általi jólétet adományozott, hanem az igazság felismerésén, a mindenség személyi viszonyainak ismeretén alapuló örök életet kínál. Az, amit Jézus így ad, azért több mint egy csodatétel, egy nagyszerű találmány, vagy mint egy olcsó energiaforrás, mert az Istenben való hit által nyerhető felismerések sorozata az egyén számára békét, örömteli fejlődést és örök életet ér.

3. Tisztán látszik, hogy Jézus nem politizált földi módon. Ha szabad így mondani, Jézus világegyetemi módon politizált. Jézus maga is egy világegyetem teremtő-irányító ura, aki azért jött, hogy a maga által teremtett világegyetem felett a főhatalmat megszerezze. De Jézus azért is jött, „(…) hogy mindannyiunknak élete legyen és az bőségben legyen.” (157:6.2) (Lásd még: 165:2.8)

A földi politikai pártokhoz való viszonyáról Jézus mindig azt mondta a társainak: „Arra törekszünk, hogy mindet megnyerjük, de mi egyik sem vagyunk közülük.” (137:7.5)

Jézus az Isten szellemi uralma szerint élt, és ezt kínálja mindenkinek. A szellemi uralom más és jóval több az anyagi jellegű uralomnál. A szellemi uralom nem a világ egy kis részére vonatkozik. Továbbá nincs sokféle szellemi uralom. Abból csak egy van. A szellemi uralom a személyek értelme által megismerhető igazságon alapul, amivel érzelmileg és akaratilag is azonosulni lehet.

Akik azonosítják magukat a szellemi uralom értékeivel, ösztönzést éreznek magukban arra, hogy alkotó részesei legyenek az igazság, a jóság és a szépség világegyetemének ott, ahol éppen vannak. 

A szellemi hatalom az önkéntes értékkövetésen alapul, mely mindig a legjobb megoldásokat keresi – az Istenét, aki mennyei atyaként akar cselekedni a gyermekei javára.

Ha a politikát a társadalmi hasznosság és a közösségi értékteremtés oldaláról közelítjük meg, akkor teljes joggal kijelenthető, hogy Jézus volt az eddigi legnagyobb politikus. Ma is, mint hajdan, mindenkinek a legjobbat akarja – isteni minőséget kínálva. Sőt, ismeretet szerezve a fejlett társadalmak életéről az ötödik korszakos kinyilatkoztatás alapján, az is kijelenthető, hogy Jézus a jövő közösségeit szolgáló politikusok mintaképe. 

Miért ne lehetne a jövő politikusainak hozzáállása az, hogy aki első akar lenni az adott társadalomban, az szolgáljon mindenkit? Ez az istenszerű, ez az örök értékű. 

Jézus az „(…) emberek – az Isten fiai – közötti új és nagyobb testvériséget tanította.” (140:8.14) S ha az Isten fiai közötti nagyobb testvériséget szemléljük, akkor szükségszerűen és előbb-utóbb világegyetemi szintre, bolygóközi szintre lépünk.

Más bolygók fejlett civilizációinak társadalmi berendezkedése azon elvek, célok és működésmódok szerint valósul, melyeket Jézus hozott közénk, nekünk megmutatott és közöttünk megélt. A fejlett evolúciós bolygókon élők azt az életrendet működtetik az anyagi viszonyaik között, amit megértettek a szellemi világ rendjének tanulmányozása során. 

Jézus abban bízott, hogy amint az emberek megismerik az igazságot, és az fontossá válik a számukra, akkor a gondolkodásmódjuk is változik majd, ami a társadalmi, gazdasági és politikai magatartásukon is meg fog látszani. Jézus mindig belülről kifelé építkezik. Ez az élet építkezésének módja. Így lesz az egy sejtből több, s a búzamagból kalász. 

Jézus nem más emberek, hanem a rossz működésmódok ellen hirdetett küzdelmet, mégpedig úgy, hogy az eszmények értékét és a mellettük való kiállás boldogságát mutatta be gyakorlatias módon. Az embereknek kínált eszményekről pedig joggal elmondható, hogy azok természetes értékek, mivel az Isten valóságos. 

Jézus a hívek számára társadalmi magatartásként tanította, hogy legyenek okosak, de ezt szelíd módon tegyék (140:8.13). 

Egy politikai pártnak vannak politikai ellenfelei. Más érdekek, más látásmód, más csoportosulás. Jézus sohasem valakik ellen, hanem az Atya igazsága mellett állt ki. Egy örök, nagy családban való életre és fejlődésre hív. Ennek érdekében mondta el, hogy a Teremtő Isten atyaként viszonyul az emberekhez, és szeretné, ha az emberek megértenék, hogy azért születnek meg, hogy a szellemi fejlődés útjára lépve örökké élhessenek. Ez a fejlődés tapasztalásra, értelemre és hitre épülő útja. 

II.

Mottó: „A gazdasági egymásrautaltság és a társadalmi közösségvállalás végül elvezet a testvériséghez.” (99:7.5)

4. Az Isten atyasága és a többi személy testvéri viszonya igazságának ismerete ma még nem általános, illetve nehezíti a testvériség megélését, pontosabban az embertársak szükségeire való érzékenység működését az a létküzdelem, melybe a polgárok többségét ma még belekényszerítik. Pedig ha a gazdaság meghatározó szereplői úgy döntenének, akkor nagyon hamar az olcsó energia és más nagyszerű tudományos megoldások jóval több szabadidőt biztosítanának az emberek önképzésére és mások alkotó szolgálatára.

„A vallási hívő nem közönyös a közösségek szenvedésével szemben, nem hagyja figyelmen kívül a polgári jogok sárba tiprását, nem szigetelődik el a gazdasági gondolkodástól, és nem hagyja érzéketlenül a politikai zsarnokság. A vallás közvetlenül is befolyásolja a társadalmi újjászerveződést, mert szellemivé lényegíti és eszményekkel ruházza fel az egyes állampolgárt.” (99:3.3) Azonban a „(…) vallási híveknek egyénekként kell működniük a társadalomban, az iparban és a politikában, nem pedig csoportként, pártként vagy intézményként.” (99:2.3) Ugyanis csak így biztosíthatják maguk számára az Istennel való kapcsolatuk meghatározó elsőségét – az Isten és az ember együttműködését. 

Ahogy az állampolgárok, úgy a politikusok számára is nélkülözhetetlen a lényeglátás és az érzelmi érettség. „Az érzelmi érettség alapvető az önuralom szempontjából. Kizárólag az érzelmi érettség révén biztosítható a háborúnak mint embertelen döntőbírónak a polgárosult megítélés nemzetközi eljárásaival való leváltása.” (52:6.6)

A jelenleg ismert politikai magatartásokhoz viszonyítva Jézus nem tekinthető politikusnak. Mégis ő minden emberi magatartás, így a jövő politikusi magatartásának is a mintaképe. 

„A Mester azt szeretné, hogy minden követője teljesen osztozzon az ő minden másnál magasabb rendű hitében. Jézus a legmeghatóbb módon arra késztette a követőit, hogy ne csak azt higgyék, amit ő hitt, hanem higgyenek úgy is, ahogy ő hitt. Ez a teljes jelentése az ő legfelsőbb követelményének, »Kövess.«” (196:0.13)

„Az emberi életben az egyik legfontosabb dolog az, hogy az ember rálásson arra, hogy Jézus mit hitt, felfedezze az ő eszményképeit és törekedjen az ő magasztos életcéljának elérésére. Minden emberi tudás közül az bír a legnagyobb értékkel, hogy az ember megismerje Jézus vallási életét és hogy miként élte azt.” (196:1.3)

A szellemi értékeket elsődlegesnek tartó ember a meggyőződése szerint dönt – él és cselekszik. A személyes viszonyain keresztül mindig van lehetősége a megnyilatkozásra. Ösztönöz és nem kényszerít, mivel a fejlődésben hisz, nem a háborúban. Nincsenek másokkal szembeni elvárásai, csak az emberek javát is szem előtt tartó életmegoldásai. Nem érdekes, hanem hasznos akar lenni.

Aki nem érti a szeretet országának szívbe írt törvényeit, az nem fogja szeretni sem az Istent, sem az embertársait. Ugyanis az Isten viszonya az emberekhez a mintája az egyén társaihoz való viszonyának. Isten hatalmát képviselni egyet jelent azzal, mint Isten szeretetét képviselni. És az Isten akarata cselekvési irány, nem mozdulatsor. 

„A vallási hívek nem bírnak több értékkel a társadalmi újjászervezésben, mint a nem vallásosak, legfeljebb annyiban, amennyiben a vallásuk teljesebb mindenségrendi látásmódot adott nekik és felruházta őket azzal a felsőbb társadalmi bölcsességgel, mely abból születik, hogy az ember őszinte vágyat érez az Isten legfelsőbb szintű szeretetére és arra, hogy minden embert testvérként szeressen a mennyországban. Eszményi társadalmi rend az, amelyben minden ember úgy szereti a szomszédját, mint önmagát.” (99:2.4)

5. A bolygónk népei eddig csak egymás viszonyában határozták meg magukat, főleg nemzeti és vallási jellegű elkülönülés révén. Viszont a bolygónk békéje és a más bolygók illetve bolygóközi szövetségek irányában való képviselet érdekében az szolgálná a javunkat, ha a világunk népeinek akaratát egyetlen főhatalom képviselné. Azonban a bolygónk nemzetei csak abban az esetben fogják átengedni önmaguk képviseletét a bolygó főhatalma számára, ha bizonyosságot szereznek arról, hogy ez a főhatalom értük van, őket szolgálja. Bolygói szinten csak egy olyan politikai főhatalom létezhet, amely hiteles szolgálatra alkalmas – az, amelyik az Isten atyaságának és az emberek testvériségének szellemében állt fel és ilyen szellemben is működik.

Bár Jézus nem foglalkozott politikával, azonban tudta, a bolygónkon mindaddig lesznek háborúk, „(…) amíg a nemzetek kitartanak a korlátlan nemzeti főhatalom csalóka képzetei mellett.” (134:5.2)

A nemzeti főhatalom a nemzetek önrendelkezési jogosultságára vonatkozik. 

A bolygónk „(…) addig nem élvezhet tartós békét, amíg az úgynevezett független nemzetek saját belátásuk alapján és teljesen le nem teszik a főhatalmukat az emberek testvériségének – az emberiség kormányának – a kezébe.” (134:5.10) 

Ebben a „(…) világállamban a kis nemzetek éppoly erősek lesznek, mint a nagyok, éppen úgy, ahogy Rhode Island kis tagállamnak is két szenátora van az Amerikai Kongresszusban, akárcsak a népes New Yorknak vagy a nagy Texas államnak.” (134:5.14)

Bár ma is vannak olyan erők, akik a bolygónkon Világkormányt szeretnének létrehozni, de ők ezt még nem az Isten atyaságát elfogadó testvériség, hanem a saját üzleti érdekeik alapján gondolják megvalósítani. Ez pedig, mivel nem egy pártatlan testvériség működési rendjét szolgálná, hanem kevesek érdekét, ilyen formában nem fog megvalósulni. A Világkormány bolygónkon való megalakulása csak az igazság ismeretén alapuló szellemi irányvonal megerősödését követően képzelhető el. 

A kinyilatkoztatók határozottan úgy gondolják, hogy a jézusi gondolkodásmód elterjedésének komoly társadalmi hatása lenne. „Valóban, a keresztény polgárosultság társadalmi újraalkalmazkodásai, gazdasági átalakulásai, erkölcsi megújhodásai és vallási felülvizsgálatai gyökeresek és forradalmiak lennének, ha Jézus élő vallása hirtelenül kiszorítaná a Jézusról szóló istentani vallást.” (196:1.2)

III.

 Jézus mondja: 178:1.9 „Az országról szóló ezen evangélium állhatatos hirdetése egy napon minden nemzetet új és hihetetlen felszabaduláshoz, értelmi függetlenséghez és vallási szabadsághoz vezet.” 

6. Amit az Isten akar, az meg szokott történni. És Isten azt akarja, hogy az emberek megismerjék az igazságot. Úgy, amint azt az Isten adja, az átadó és az átvevő közötti minél kisebb tartalomvesztéssel. Ezért él bennünk egy rész az Istenből megszólítható módon és ezért küld az Isten korszakos kinyilatkoztatókat, és ad korszakos kinyilatkoztatásokat.

Jézus vallása nem hagyomány, hanem életforma, mely egyre teljesebb látást, egyre nagyobb örömöt és békét kínál. Ezt alapul véve, mi lehet az, amit érdemes komolyan vennünk a jövőre nézve? – Avagy a kinyilatkoztatók tanácsai Jézus szellemi mozgalmának kiterjesztése érdekében: 

a) Jézusnak és a követőinek szellemi küldetése van. Ahhoz, hogy a mai kereszténység szellemi hatóerővé válhasson a bolygónk társadalma számára, előbb szellemi hatóerővé kell lennie. Éppen ezért „(…) nincs mentség arra, hogy az egyház belekeveredik a kereskedelembe és a politikába; az ilyen szentségtelen szövetségek a Mester égbekiáltó elárulását jelentik.” (195:10.13)

b) A „(…) kereszténység akaratlanul is egy olyan társadalom védnökeként tűnt fel, mely azon bűnösség terhe alatt tántorog, hogy eltűri az eszményelvűség nélküli tudományt, az elvtelen politizálást, a munka nélkül szerzett vagyont, a korlátozás nélküli élvezetet, a jellem nélküli tudást, a lelkiismeret nélküli hatalmat és az erkölcsiségtől mentes ipart.” (195:10.20)

c) „A mai vallásnak csak azért esik nehezére, hogy hozzáállását a sebes lefolyású társadalmi változásokhoz igazítsa, mert megengedte magának, hogy mélyen hagyománytisztelő, megkövesedett és intézményesített legyen. Az élő tapasztalás vallásának nem okoz gondot mindeme társadalmi fejleményekkel és gazdasági fordulatokkal lépést tartani, melyek közepette mindig is erkölcsi kiegyensúlyozóként, társadalmi vezetőként és szellemi kormányosként működik. Az igaz vallás átviszi az egyik korszakból a másikba az arra érdemes műveltséget és azt a bölcsességet, mely az Isten megismerésének és az őhozzá hasonlóvá válásra való törekvésnek a megtapasztalásából születik.” (99:2.6)

d) „A mai kereszténység reménye az, hogy felhagy a nyugati polgárosultság társadalmi rendszereinek és ipari politikáinak támogatásával, miközben szerényen meghajol az általa oly buzgón felmagasztalt kereszt előtt, hogy ott újra megtanulja a názáreti Jézustól a halandó ember által valaha is meghallható legnagyobb igazságokat – az Isten atyaságának és az emberek közötti testvériségnek az élő evangéliumát.” (195:10.21)

e) „A nem-keresztény világ aligha fogja megadni magát egy önmagától megosztott kereszténységnek. (…) A szellemi egység az élő Jézussal való hit-szövetség gyümölcse. A látható egyháznak fel kell hagynia azzal, hogy hátráltatja az Isten országa láthatatlan, szellemi testvériségének előrehaladását. E testvériség rendeltetése az, hogy az intézményesített társadalmi szerveződéssel szemben éles ellentétet alkotó élő szervezetté váljon. Kellőképpen igénybe veheti a társadalmi szervezeteket, de azoknak nem szabad pótolniuk azt.” (195:10.11)

f) „Jézus testvériségében nincs helye a szakadár felekezeties versengésnek, a csoportviszálynak, sem pedig az erkölcsi felsőbbrendűség és a szellemi tévedhetetlenség igényeinek.” (195:10.14)

g) „A múltbeli teljesítményekhez kötődő hagyományok őrzésének dicséretes vágya gyakran vezet a már kinőtt istenimádati rendszerek védelmezéséhez. Az ősi gondolkodási rendszerek fenntartására irányuló jó szándékú vágy eredményesen akadályozza azon új, megfelelő eszközök és módszerek előtérbe kerülését, melyek rendeltetése, hogy kielégítsék a mai emberek fejlődő és haladó elméinek szellemi vágyait. A huszadik század keresztény egyházai hasonlóképpen nagy, ám ennek tudatában egyáltalán nem lévő akadályokat képeznek a valódi evangélium – a názáreti Jézus tanításai – azonnali előrejutása előtt.” (195:10.8)

h) „Ha a vallás támogatni akarja a legfelsőbb szintű hűségeket, akkor nem szabad szertartásoskodóvá tenni.” (99:4.3)

i) A vallás intézményként nem szolgálhatja a fejlődést, „(…) hacsak nem fegyelmezi azt építő jellegű bírálat, erősíti fel bölcselet, tisztítja meg tudomány és táplálja hű közösség.” (99:3.7)

Jézus a tanító emberi magatartását mutatta be, melyből minden ember és minden hivatás képviselője meríthet. Jézus nem lemásolandó magatartást mutat, hanem mintát és ihletet kínál az élethez. Mindenki életéhez, aki ismerni akarja, hogy Jézus miként élte a sajátját. „A Mester azért jött, hogy egy új szellemet, egy új akaratot teremtsen az emberben – hogy új képességet adjon az igazság megismerésére, az irgalom megtapasztalására és a jóság választására – azt az akaratot, hogy az ember összhangban akarjon lenni az Isten akaratával, melyhez társul az az örök vágy, hogy tökéletessé váljon, éppen olyan tökéletessé, mint a mennyei Atya.” (140:8.32)

Záró mondat: „Az életnek egyre több értelmet nyerve kell folytatódnia[.]” (99:7.1)

A számmal jelölt idézetek és tartalmak forrása: az Urantia Írások

Szerző
Év

Hozzászólások