A megmentő hit

A megmentő hit

Hit nélkül nincs emberi fejlődés!

Ha az ember látná, vagy inkább érezné a szellemi világ nagyszerűségét, majd visszahuppanna a megszokott lelkiállapotába – üresnek érezhetné magát. Könnyen gondolhatná, hogy magától nem lesz képes elérni azt a nagyszerűt, amit tapasztalt. Esetleg meghasonlana, és megharagudna a szellemi gyönyörűség képviselőire – hogyha olyan nagyszerűek, mint amit éreztetnek magukkal kapcsolatban, akkor miért nem tesznek bennünket is olyanná, mint amilyenek ők.

A szellemi nagyszerűségről ajándékérzést kapva, az emberek talán nem is akarnák megérteni, hogy a fejlődő lények számára csak az adhat tartós szellemi tartást, ha a maguk erejét használva változnak olyanná, mint amelynek a kölcsönbe kapott érzése és tudata lenyűgözte őket.

Egy szülő nem csak fizikai létfeltételeket biztosít a gyermeke számára és támogatja annak fejlődését, de óvja is attól, hogy a gyermeket idő előtt érjék olyan tartós hatások, amelyeket nem ért, és alkalmazkodni sem képes hozzájuk.

Ezzel szemben a hit, a jobb utáni vágy és a remény, hogy egyszer a vágyott jobbat elérjük, az értékek keresésére és a beteljesedésre való törekvésre ösztönöz. A hit megadja a fokozatos szellemi növekedést, a lehetőséget arra, hogy az ember úgy tartson ki belülről fakadó hűséggel a meglátott jó mellett, hogy közben nyitott marad a még jobb felismerésére.

A boldogság belső állapot, belső béke kérdése. Ha az embernek van belső békéje, akkor van boldogsága. A hitem alapja nem ködös távlat, hanem annak a ténynek az elfogadása, hogy az Egyetemes Atyának egy valós része, a szellemi nevelőm bennem él, és értem él bennem. A hit célja az, hogy az egyén máshogy kezdje látni önmagát és a rajta kívül létezőket. A hit célja az, hogy az ember magától ismerje fel azt, hogy olyan gondolkodású, jellemű, hozzáállású és törekvésű személlyé érdemes válnia, mint amilyen személy a mennyei Atya, vagy a Teremtő atyai-testvérünk – Jézus.

A saját jogú boldogság alapja az arra való belső alkalmasság kimunkálása. A boldogság nem máz, ami az emberre kenhető. A boldogság olyan belső béke, amely a szabadság tudatát is adja. Amikor az ember a jó dolgok középpontjának érzi magát, az elégedettség érzése tölti el annak kapcsán, amit tudás, tapasztalat, élmények és lehetőségek terén birtokol, és ezek elvehetetlen derűt biztosítanak a számára.

A hívő megértette, hogy az Istennek egy célja van mindenkivel kapcsolatban. Segíteni akarja annak a tökéletességnek a kibontását, amely a fejlődésre való képesség által bennünk rejlik. Az Isten akarata tudható. – Az által ismered meg magad, ha őszintén arra törekszel, hogy olyan legyél, mint az Isten.

Az Isten jól érzi magát a szellemi valóságában, és azt szeretné, ha ezt az örömöt az ő gyermekei is birtokolnák. Azt szeretné, hogy a szabad akaratunkat megőrizve olyanná váljunk, akik egyre jobban megértik Őt. Az Isten megértésében nagy lépést tesz előre az, aki felismeri, hogy a saját boldogságához csak arra van szükség, hogy másokat megértő módon tudjon látni, szeretni.

Az Isten békéje azért haladja meg az emberi értelmet, mert a lelkünkből fakad, abból a lélekből, amelyik az Atyától érkezett Gondolatigazítónkkal van élő kapcsolatban. Az Istennel, vagyis az ember személyes értékével, a hitünk által tudjuk a legnagyobb hatásfokú kapcsolatot fenntartani.

Szerző
Év

Hozzászólások