A Végtelen Szellemről

A Végtelen Szellemről

Mottó: „Bár a tökéletesség, a pártatlanság és a szeretet minden formájában osztozik az Egyetemes Atyával, a Végtelen Szellem inkább az Örökkévaló Fiú irgalma felé hajlik, s így lesz a nagy világegyetem számára a paradicsomi Istenségek könyörületes segédkezője.” (8:2.6)

a) Az Egyetemes Atya szellemének egy kicsiny kis része az emberek elméjébe költözik, ahol képes az értelem számára isteni szempontokat felkínálni a fejlődés érdekében. Ezért is nevezik Gondolatigazítónak.

Az Örökkévaló Fiú szelleme nincs az emberekben közvetlenül, de körülöttük van és képes testet öltő, tanító Fiak emberek közé való küldésére.

A Végtelen Szellem az Atya és a Fiú közös szeretetét nyilvánítja ki, de „(…) nem jön le a halandó fajokhoz húsvér test alakban, mint bizonyos Istenfiak, viszont a Végtelen Szellem és az ő mellérendelt Szellemei önmagukat kisebbítik, örömmel mennek keresztül az isteniség-csökkenésnek egyfajta bámulatos sorozatán, míg végül angyalokként megjelenve az oldalatokon állnak és mutatják az utat az alacsonyrendű földi létben.” (8:4.5)

A Végtelen Szellem szakadatlanul segédkezik a Fiú irgalmának és az Atya szeretetének kinyilvánításában.  Ezért szokták az Isten Szellemének is nevezni.

„Számos szellemi hatás van, de valójában mind egy.” (8:5.4) Az „(…) isteni szellemek, melyek az ember felemelésén és szellemi lényegűvé alakításán munkálkodnak, mind egyetértésben és tökéletesen együttműködve tevékenykednek. Egyek ők a halandói felemelkedési és tökéletesség-elérési tervek szellemi kivitelezésében.” (9:2.5)

b) Az emberek ismerik a gondolat, a szó és a tett egymáshoz való viszonyát. Egyszerű közelítéssel ilyen módon nyilvánulnak meg számunkra az Istenek és az általuk teremtett segédkező személyiségek. 

Az Atya a szeretet forrása a személyiségek számára. A Fiú a szeretet gyakorlatát megmutató irgalmas szó. A Szellem pedig segédkezés azok számára, akik meghallották az irgalom szavát és vágynak megérkezni a szeretet forrásához. Amint a Fiú tanító, úgy a Szellem segédkező az Atya akaratának megvalósításában.

Bolygónkon a Végtelen Szellemet úgy ismerik, mint mindenütt jelenvaló hatást, egyetemes jelenlétet, azonban a központi világegyetemben úgy fogjuk majd megismerni, mint tényleges segédkezést végző személyes jelenlétet. (8:4.3)

c) A Végtelen Szellem eredete a múlt örökkévalóságába nyúlik. A „(…) Gondolat-Isten és a Szó-Isten (…)” (8:0.1) az ő közös kifejeződésük és együttes cselekvésük érdekében, magukból alkottak meg egy egyetemes és végtelen segédet.

Ők hárman, külön-külön egyedivé vált, de örökmód társult személyiségek. 

Az Atya szeretetének irgalom vonása jobban megérthető a Fiú cselekedeteiben, míg az Atya szeretetének jóság vonása számunkra érthetőbben fejeződik ki a Szellem működésében. „A Végtelen Szellem nemcsak a paradicsomi Atya természetét, hanem az Eredeti Fiú természetét is tökéletesen tükrözi.” (8:2.1)

A munkamegosztásuk szerint, az Atya az egyetemes megtartó, a Fiú az egyetemes kinyilatkoztató, a Szellem pedig az egyetemes segítő. 

d) Az általunk ismert kezdetleges állati élet szintjén, de még a megtermékenyített emberi petesejt esetében is, a szaporodás osztódással történik. Az egyből kettő lesz. Így történt a Fiú teremtésekor.

De mivel az Atya és a Fiú szellemi egységben maradt, ezért ők – bár önálló személyek is – közösen hozták létre a Végtelen Szellemet. Így az ő Háromságuk esetében volt először igaz, hogy a kettőből egy lett. Csakúgy, mint az ember gyermekek születése esetében. Az egyből kettő és a kettőből egy örökkévalósági minták így jelennek meg a teremtett világ gyakorlatában.

A Végtelen Szellem első cselekedete az ő isteni szüleinek a vizsgálata és elismerése volt. Teljesen tudatába került „(…) az ő külön személyiségüknek és végtelen sajátosságaiknak csakúgy, mint egyesített természetüknek és egyesült működésüknek.” (8:1.2)

Ezt követően önként, örök hűséget fogad az Atya Istennek és elismeri a Fiú Istentől való örök függőségét. Ez a függőség örök munkakapcsolat, mely látványosan nyilvánul meg a helyi világegyetemek teremtése és működtetése során.

Az evolúciós létünket és azt a helyi világegyetemet, melyben élünk, az Örökkévaló Fiú egyik Teremtő Fiának és a Végtelen Szellem egyik Alkotó Szellemének köszönhetjük.

Egyébként elgondolkodtató, hogy a Végtelen Szellemnek a kinyilatkoztatók által említett első cselekedete az volt, hogy mielőtt elismerte az ő isteni szüleit, megvizsgálta és értelmezte őket a maga számára (8:1.2). 

Ez azért érdekes, mert a Végtelen Szellem minden más teremtett lény, még az állatok elmeképességének adományozója is. Ő „(…) az értelmi képesség forrása szerte a világegyetemekben.” (9:1.1)

Továbbá, a Végtelen Szellem azon sokféle energia és különböző teremtésrész egyetemes egyesítője is, melyek az Egyetemes Atya isteni tervének és örökkévaló céljának megfelelően jelentek meg.

Tehát az emberi elme isteni eredetű, és isteni beteljesülése van, de jelenleg „(…) még nem bír ezzel az isteni ranggal (…)” (9:5.6). Miért? A kinyilatkoztatók szerint még azért sem, mert gyakran őszintétlenség, pártosság, elemi félelmek és haszontalan aggodalmak torzítják, nehezítik a működését (9:5.7).

Mindannyian az Istenekben létezünk. Nem az Istenek személyében, hanem az Istenek hatásában. Azonban öröklétűvé, vagyis örökre valóságossá csak az által válhatunk, ha egységbe kerülünk a szellemi Atyánk egy kis részével, a most is bennünk élő Gondolatigazítónkkal.

A „(…) Végtelen Szellem nagy családjának szellemszemélyiségei örökre annak a feladatnak szentelték magukat, hogy Isten szeretetében és a Fiú könyörületességében segédkezzenek az idő és tér evolúciós világain élő minden értelmes teremtménynek. E szellemlények képezik azt az élő létrát, melyen a halandó ember az őskuszaságból a megdicsőülésig felkapaszkodhat.” (9:8.25)

A számmal jelölt idézetek és tartalmak forrása: Az Urantia Írások

Szerző
Év

Hozzászólások