Az Atya ajándéka, a Gondolatigazító
De nevezik még Titkos Nevelőnek, Igazítónak, Isten-résznek, Isten-szilánknak, és Atya szilánknak is. 40:7.1 Az ember halandó lelke e halhatatlan szellemrésszel való egyesülés által jut az örök élethez.
Röviden, a Gondolatigazító 113:3.3 „az Atya jelenléte” az emberben. Ő a 101:2.14 legmélyebb természetünk, 107:0.6 a tévedhetetlen iránytűnk a mindenségben.
32:4.7 Az Isten az Igazítókon keresztül tart kapcsolatot a teremtményeivel. A Gondolatigazító fogadásának feltétele, hogy a fejlődő emberi lény 108:2.2 bizonyítja a képességét a jó és rossz megkülönböztetésére, a közöttük való választásra, az erkölcsi döntés meghozatalára. A Gondolatigazító 108:2.1 valamivel a hatodik születésnapja előtt érkezik meg az emberi társához az Urantiára, hogy kutató, igaz vágyódást neveljen ki az emberi lélekben a tökéletességre. 102:1.6 Olyan mélyreható kíváncsiságot, melyet megfelelően kielégíteni csakis az Istennel lehetséges.
E szellemrész 32:4.12 az „elme mélyén él, munkál és várakozik”. 66:8.6 A Gondolatigazító egyetlen gondolatra vagy tettre sem veszi rá az embert. 101:1.3 Nem érzések vagy érzelmek által létesít kapcsolatot az emberrel, hanem a szellemi értékű gondolkodás révén. 40:10.2 Az Igazító sohasem nyugszik, amíg a halandónak született társa szemtől szembe nem kerül az örökkévaló Istennel.
De milyen a Gondolatigazító és hogyan dolgozik?
- 108:3.6 A jó őrzőjeként, 108:3.1 önállóan működik.
- 108:3.6 Páratlan szerénységű.
- 108:4.2 Ténylegesen az Isten akaratát alkotja.
- 107:6.7 Nincs szüksége energia-bevitelre. Ő maga az energia, a legmagasabb és legistenibb rendű energia.
- 107:6.2 Igazán és istenmód szereti az embert.
- 110:3.3 Sohasem bukik el.
- 110:2.2 A munkamódszerét az állhatatosság, a leleményesség és a tökéletesség jellemzi.
- 107:7.1 Nem személyiség.
- 107:7.5 Személyiségtől függetlenül megnyilvánulni képes saját akarattal, szabad választással és szeretet képességgel bír.
- 109:7.1 Kizárólag úgy nyer személyiséget, hogy személyes sajátosságokra tesz szert valamely személy szolgálatán és segítésén keresztül.
- 111:7.3 Készen áll világegyetemi nézőpontból felvilágosítani és ösztönözni az embert.
- 108:1.2 A feladatára önkéntesen jelentkezik.
- 108:1.2 Előzetesen minden lehetséges adatot megismer az adott emberi jelöltről.
- 108:1.7 A feladatának vállalásakor a teremtmény nemét nem veszi figyelembe.
- 110:2.1 Az emberi elmékbe való beköltözésekor eszményi életre vonatkozó életpálya mintát hoz magával, és 108:4.2 az isteni eszményképek felé való haladásra készteti a teremtmény társát.
- 107:0.6 Megjeleníti „azt az igazságot, hogy az Isten az ember Atyja.”
- 108:2.3 Pünkösd napja óta a Gondolatigazítók az Urantián „minden erkölcsi besorolású, egészségesen működő elmébe beköltöznek.”
- 108:4.1 A halandókban való működésük során a Gondolatigazítók kapcsolatban és összhangban vannak egymással.
- 110:7.10 Az Igazító próbatételeket készít és fejlődési utat választ az emberi társa számára, miközben „Egy isteni szellem felsőbb odaadását és ragaszkodását” adományozza az embernek.
- 108:5.5 Az Igazító abban érdekelt, hogy a védencét egyre több döntési helyzetbe hozza és döntésre bírja.
- 108:5.5 Ha az ember vállalja a kihívásokat és a mély gondolkodást, akkor „fenséges értelmi békét és felséges szellemi megnyugvást” tapasztalhat meg.
- 111:1.1 Az Igazító az elmén keresztül neveli ki a morontia lelket.
- 110:6.5 Ritkán képes úgy szólni az emberi társához, mint egy másik emberi lény, 110:7.9 azonban a hangja mindig szól bennünk, akár halljuk azt, akár nem.
- 109:5.2 A bölcsesség, az igazság, a jóság és a szépség hordozója és közvetítője az ember számára.
- 107:0.5 Vágyakozást teremt az emberben arra, „hogy olyan akarjon lenni, mint az Isten”.
- 108:6.2 Az emberben élve rettenetes szenvedést okoznak neki a tisztán aljas és önző gondolatok, míg az ostoba, állati félelmek és a gyerekes aggodalmak ténylegesen akadályozzák a munkáját.
- 110:4.4 A továbbélő halandó elméjének minden értékes kincsét fel fogja támasztani.
- 107:4.1 „magába foglalja minden Istenség-jegy megnyilvánulási lehetőségének lényegét”.
- 107:1.6 A teremtménnyel egyesülve, ama személyiség részévé válik.
- 107:2.7 A halandóval összekapcsolódva is megtartja az összes eredendő isteni sajátságát.
- 108:0.2 A véges halandókkal együtt vesz részt „a felemelkedői létpálya minden igaz tapasztalásában”, de az élet viszontagságainak megtapasztalásában is osztozik az emberrel.
- 108:5.1 Érzékeli „a teremtésrészek szellemi értelmeinek utasításait”, melyeket átalakít az anyagi elme számára.
- 108:5.8 Szeretné az ember félelem érzeteit a szeretet és a bizalom meggyőződésévé alakítani.
- 108:5.6 Az a dolga, hogy a halandót felkészítse az örök kalandra, biztosítsa a továbbélését.
Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás csak azt követően történik meg, ha felsőbb-világegyetemi rendelkezésben kinyilvánították, hogy 112:7.5 „az emberi természet véglegesen és visszavonhatatlanul az örök létpálya mellett döntött.”110:7.4 „Miután a halhatatlan morontia lélek és a vele társult Igazító eggyé kapcsolódott, az egyikük minden tapasztalata és minden értéke ténylegesen a másiké is lesz, és így a kettő már valóságosan is egyetlen entitás.” 112:7.1 Az eggyé kapcsolódás „örökkévaló, tényleges jegyekkel ruházza fel a személyiséget”. 112:7.8 A két eggyé kapcsolódott lény egy egyén, egy személyiség lesz. 112:7.9 Az eggyé kapcsolódás által az Igazító személyiségre, a felemelkedő halandó pedig Igazító-szerűségre tett szert. 110:7.5 Az Igazítónak „a jövő örökkévalóságára van szüksége ahhoz, hogy az adott személyiségtársulást mindazokkal a jelentéstartalmakkal és értékekkel felruházza, melyeket az isteni Nevelő a múlt örökkévalósága óta hordoz magában.”
Hozzászólások