Az Atya, a Fiú és a Szellem közös működéséről

Az Atya, a Fiú és a Szellem közös működéséről

Mottó: Jézus „(…) az Atyára, a Fiúra és a Szellemre vonatkozó hiteles és megbízható ismeret (…)” (10:1.6), aki lehetővé teszi számunkra, hogy ráláthassunk a paradicsomi Háromság személyeinek természetére és jellemére.

Az Örökkévaló Fiú nélkül nem létezhetne az Isten Atyasága. A Végtelen Szellem nélkül pedig nem létezne a Fiú és a Szellem testvérisége.

Vagyis a Háromság hiányában az Első Forrás és Középpont nem lehetne az általa adományozott személyiségek egyetemes atyja. A Fiú és a Szellem viszonya pedig nem lehetne az egyetemes testvériség mintája.

„A Fiú nélkülözhetetlen az Isten atyaságához. A Szellem nélkülözhetetlen a Második és a Harmadik Személy testvéri viszonyához.” (10:2.3)

Az Isten Atyasága és a gyermekei testvéri kapcsolata jelzi, hogy a mindenség helyes személyi viszonyai családi alapúak, melyben meghatározók a szülői és a testvéri szerepek. Amint Jézus is tanította: „A mennyországban, melyet hirdetni jöttem, nincs magas és fenséges király; ez az ország egy isteni család. Az én Atyám és a ti Atyátok az egyetemesen elismert és fenntartások nélkül imádott központja és feje az értelmes lények kiterjedt testvériségének. Én az ő Fia vagyok, és ti is az ő fiai vagytok. Ezért mindörökre igaz, hogy ti és én testvérek vagyunk a mennyei országban, és annál inkább így van ez, hiszen a földi életbeli húsvér testben testvérekké lettünk.” (149:6.8)

Amint a Fiú és a Szellem megélheti a szülőséget és a testvériséget, úgy ez a lehetőség az emberek számára is nyitva áll.

A fiúság (gyermekség) a személyiség legteljesebb szerep tapasztalását teszi lehetővé a mindenségben, ugyanis teremtményi szinten minden Atyától származó személy megélheti, hogy

  • ő az Atya gyermeke,
  • az Atya többi gyermekének testvére,
  • miközben maga is szülőjévé válhat az Atya evolúciós gyermekeinek.

 

a) Annak révén, hogy az ember az Atya gyermeke, életmintát és szeretetforrást talál a maga számára, amennyiben hisz Jézus tanításaiban.

b) Mivel a hívő tudja, hogy a többiek a testvérei, így törekvés által tapasztalatot szerez közöttük a gyümölcsöző élet mintájának megéléséről, miközben képviseli is ezt a többiekkel való viszonyában az isteni szeretetforrásra támaszkodva.

c) S mivel a hívő az Atya más evolúciós gyermekének is az emberi szülőjévé válhat, ezért a szülőségről is tapasztalatot szerezhet, vagyis maga is életminta adó és bensőséges szeretetforrás lehet a gyermeke számára.

Bár elméletileg lehetett olyan idő, amikor az Egyetemes Atya egyedül létezett a múlt örökkévalóságában, azonban helyesebb úgy tekinteni, hogy ők hárman, az Örökkévaló Fiúval és a Végtelen Szellemmel mindig léteztek és mindig is létezni fognak. Ugyanis „(…) [a] jelenlegi világmindenség, akár visszafelé, akár előre tekintve szemléljük is, elképzelhetetlen a Háromság nélkül.” (10:0.3)

„Az élő közösségek, az emberi családok, a társadalmi csoportok vagy a paradicsomi Háromság nem pusztán számtani összegzéssel lesz több. A csoport a benne rejlő lehetőségeket tekintve mindig messze több, mint az egyes alkotóelemek sajátosságainak egyszerű összege.” (10:5.2) Ezt a lehetőséget használják fel a Háromság személyei a világegyetemek evolúciós eredetű lényei javára a következőképpen.

A Háromság képes annak kivitelezésére, hogy általuk „(…) a világegyetem valóságai az értékek, a jelentéstartalmak és a személyiség hétféle változataként jelenjenek meg.” (10:2.8)

A központi világegyetem körül keringő hét nagy anyagcsoportosulás, vagy más néven a felsőbb-világegyetemek egyedi irányítási jellegzetességeit a Végtelen Szellem alkotásai határozzák meg, akik a Háromság személyiségei és együttműködési mintái alapján irányítják a felsőbb-világegyetemek mindegyikét. Ők a Hét Tökéletes Szellem, akik bár a Végtelen Szellem gyermekei, a megalkotásukban a Háromság másik két személye is részt vállalt (16:0.10).

„A Végtelen Szellem elsődleges megszemélyesüléseiként ők rokonságban állnak egymással, a hármas Istenség hét lehetséges társulásának elsődleges kifejeződéseiként viszont alapvetően különböző a természetük, és e természetbeni különbség határozza meg a felsőbb-világegyetemi viselkedésükben megmutatkozó eltéréseket.” (16:3.1)

Vagyis a hét felsőbb-világegyetem mindegyikének saját szellemi irányítása van a Háromság közös akarata szerint, a Háromság személyeit hét változatban képviselve. Ezeknek az irányító személyiségeknek azért a Végtelen Szellem az elsődleges megalkotója, mert az ő „(…) személyében az Atya és a Fiú kölcsönösen jelen van mindig és korlátlan tökéletességben, mert a Szellem olyan, mint az Atya és mint a Fiú, és ő olyan is, mint az Atya és a Fiú, amint ők ketten mindörökre egyek.” (8:6.7)

Az a „(…) kidolgozott terv, miszerint az Atyát, a Fiút és a Szellemet megfelelően kifejező, értelmes és a lehetőséget tekintve szellemi lények által lakható világegyetemeket kell teremteni, elkerülhetetlenné tette a Hét Tökéletes Szellem megszemélyesülését.” (16:1.1)

Ez a szellemi alapvetés hozta létre a mindenség Hét Tökéletes Szellemét, akik így, minden egyes felsőbb világegyetemnek egyedi fejlődési utat biztosítanak a következő személyiségek jegyei és együttes társulásai alapján.

Az Első Tökéletes Szellem „(…) az Egyetemes Atya hatalmának, szeretetének és bölcsességének különleges és hatékony megnyilatkozása (…)” (16:3.2) az első felsőbb-világegyetem számára.

A Második Tökéletes Szellem az Örökkévaló Fiú természetét és jellemét mutatja. „E Szellem a második felsőbb-világegyetem kiteljesedését irányítja és e hatalmas területet úgy uralja, mint ahogy az Örökkévaló Fiú tenné.” (16:3.5)

A Harmadik Tökéletes Szellem személyisége különösen hasonlít a Végtelen Szellemre. „E Szellemre van rábízva a harmadik felsőbb-világegyetem, és ő sok tekintetben úgy igazgatja e szelvény ügyeit, ahogy azt a Végtelen Szellem tenné.” (16:3.7)

A Negyedik Tökéletes Szellem az Atya és a Fiú közös természetének a részese. „E Szellem gyámolítja a nagy világegyetem negyedik szelvényét annak a sajátos társulásnak megfelelően, mely az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú sajátosságaival bír.” (16:3.9)

Az Ötödik Tökéletes Szellem az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem jellemét ötvözi magában. „E Szellem irányítja az ötödik felsőbb-világegyetem jólétét oly módon, hogy javasolja az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem együttese szerint való cselekvést.” (16:3.11)

A Hatodik Tökéletes Szellem határozottan az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem együttes jellemét mutatja. „E Szellem úgy irányítja a hatodik felsőbb-világegyetem ügyeit, ahogy az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem tenné.” (16:3.13)

A Hetedik Tökéletes Szellem egyesíti magában az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem képét. Az ő személyes szellemi természete „(…) egyenlő mértékben foglalja magába a három végtelen személyt, akiknek Istenség-egysége maga a paradicsomi Háromság (…)”. (16:3.15)

Ennek a Tökéletes Szellemnek az irányítása alatt álló hetedik felsőbb-világegyetemben található – sok más helyi világegyetemmel együtt – a miénk is, melyben csillagvilágok, csillagrendszerek és evolúciós lényeket kinevelő bolygók vannak.

„Ha lehetséges lett volna több Tökéletes Szellemet létrehozni, akkor ők meg is teremtették volna, azonban pontosan és csakis hét társulási lehetőség rejlik a három Istenségben. Ez megmagyarázza, hogy a világegyetem miért hét nagy osztályban működik, és hogy a hetes szám miért olyan alapvető jelentőségű annak szervezésében és igazgatásában.” (16:0.1)

„A középpontok középpontjában a Végtelen Szellem megközelíthető, de a Paradicsomot elérők közül nem mindenki képes rögtön észlelni az ő személyiségét és elkülöníteni az ő jelenlétét; de mindenki, aki eléri a központi világegyetemet, képes azonnal bensőséges kapcsolatba kerülni, és így is tesz, a Hét Tökéletes Szellem egyikével, mégpedig azzal, amelyik afelett a felsőbb-világegyetem felett elnököl, ahonnan az újonnan érkezett tér-zarándok (a szellemi felemelkedés útján járó evolúciós eredetű értelem) származik.” (16:2.1)

A számmal jelölt idézetek és tartalom forrása: az Urantia Írások

Szerző
Év

Hozzászólások