Az ember Isten-tudata
Mottó: „A mai ember előtt álló nagy kihívás az, hogy jobb kapcsolatot teremtsen az isteni Nevelővel, aki az emberi elmében lakozik.” (196:3.34)
Az Isten az ember számára nem látható, de belső tapasztalatként felismerhető és magatartás által megjeleníthető. Jézus is így tapasztalta és mutatta be a nem látható Atyát az embereknek.
Az emberi öntudat még nem Istenről való tudat. Az értelmes ember öntudata csak lehetőség arra, hogy az ember olyan értéket tapasztaljon meg önmagában, melyet kétség kívül csak azzal az Istennel azonosíthat, aki egy része által benne is jelen van.
Az Isten az ember esélye arra, hogy meghaladhassa önmagát. Az ember Isten-tudata mindig összhangban van az emberi önmegvalósítással és az emberi elme kiteljesítésével (1:0.5).
Mivel az Isten Szellem, ezért az Isten-tudat szellemi látásmód is. Azonban az Isten nem csak az ember szerető Atyja, hanem a mindenség Istene is, ezért a szellemi látásmód világegyetemi látásmód is. S mivel az Isten Szellem, ezért az Isten-tudat az ember szellemi értékeinek forrása is.
A belső istenélmények az ember Szellemi valósággal kapcsolatos tapasztalatai. Az ilyen tapasztalatoknak elébe lehet menni, sőt érdemes elébe menni. Az ember a tudatához nagyon közel engedheti az Istent, hiszen egy eredeti Isten-rész az emberben él. Az ember elmondhatja az Istennek, hogy mit gondol róla, hogyan látja, miként tapasztalja. Kifejezheti irányában azt a vágyát, hogy szeretne még inkább az Isten jelenlétében élni. Ekkor fel fogja ismerni, hogy az Isten jelenléte nem választható el az Isten akaratától.
Ha tehát értékelem az Isten kedves jelenlétét, akkor az akaratát is szeretnem kell. Az Isten akarata pedig az, hogy az ember is olyanná váljon, mint az Isten. Ennek az útja pedig nem az, hogy az ember eggyé válik az Istennel, hanem az, hogy az ember lelke felkészül arra, hogy az Isten egy része – a már most is benne élő Gondolatigazító – eggyé válhasson az ember személyiségét is hordozó lélekkel.
Fontos észben tartani, hogy az ember akar tökéletesedni az Isten által, nem pedig az Isten akar tökéletesedni az ember útján. Ezért van szükség arra, hogy az ember akarja az Istennel való összhangot. Az Isten az emberrel való összhang nélkül is létezik az örökkévalóságban, azonban az ember csak az Istennel való összhang megtalálása révén lesz erre képes.
Az Isten-tudat nem külső előírások és szertartási szabályok megtartásának eredménye az emberben, hanem az Isten bennünk élő szellemével való személyes tapasztalat eredménye. Az Isten-tudat olyan tartalmak forrásává válik az ember számára, melyeknek kifejezésére az ember eredeti módon, maga keres és talál formát. Az Isten ihlet, az ember alkot.
A szellemi fejlődés útjára lépve az ember jelentéstartalmakat és értékeket ismer fel, tapasztal meg. Hasznos magatartás, ha a világ megértéséhez és felfedezéséhez az ember segítségül hívja az Isten benne élő szellemrészét, a Gondolatigazítót.
Amikor az ember az új jelentéstartalmakkal és értékekkel kapcsolatos viszonyát magában kialakítja – és nem mond le azokról – akkor ösztönösen nyitottá válik az újabbra, a többre, a szellemibbre.
Az Isten-tudatnak több, egymás fölött levő szellemszintje van, mivel a személyes vallásos tapasztalás örökké fejlődik (0:12.13). Az Isten-tudat alapja az, amikor az ember elfogadja az Istent a saját szellemi Atyjaként, magát pedig ezen Atya szellemi fejlődésre elhívott gyermekeként. Az Istenfiúság elfogadásával indul az a szellemi fejlődés, amely az embert megnemesíti és szellemi értelemben is boldogítja. Amikor az ember Isten-tudatossá válik, akkor született meg a Szellemtől.
Az Isten-tudat állomásai a szellemi fejlődés állomásai az ember számára. A felemelkedő ember közelebb akar kerülni az Istenhez, a saját szellemi Atyjához. Az Istennel való összhangra törekvés pedig fokozatosan nyitja meg számunkra az Isten szeretetteljes, pártatlan valóságát.
Az Isten szeretete pártatlan. Ugyanis mindenkit, és egyaránt szeret. A pártatlanság a személyek külső és belső szabadságának is feltétele az Isten Ország-családjában. Az Isten legkisebb gyermeke csak úgy érezheti magát jól az Atyai családban, ha tisztában van azzal, hogy az Atya őt is úgy szereti, mint bármelyik más gyermekét. Az Isten nem személyválogató, de nagyon is támogatja az akaratát kereső, benne növekedni akaró gyermekeit.
Az Egyetemes Isten csak úgy képes szinte végtelen számú személyt egyesíteni, ha pártatlanul működik. Az Isten pártatlan szeretete nem csak igazságos, de ösztönző is a személyiségek számára.
A pártatlanságra törekvés a tisztánlátás és a belső szabadság egyik biztosítéka az Istennel összhangot kereső ember számára.
Aki a saját személyében szeretné otthon érezni magát egy más nyelvű és kultúrájú, de számára mégis nagyon érdekes és vonzó országban, akkor a célja elérése érdekében meg fogja tanulni e másik ország nyelvét, tanulmányozza a kultúráját, majd elutazik oda és ott él. Az otthonérzés feltétele az azonosulás.
A felemelkedő ember Isten-tudatának állomásai, amint azt az ötödik korszakos kinyilatkoztatás alapján jelenleg értem (101:6.9-6.15).
- Az Istenhez fűződő gyermeki (fiúi vagy leányi) viszony személyes felismerése.
- Az embert felszabadító isteni igazságok megismerése.
- A halandó lények testvériségének emberként való felismerése.
Eredetileg ezek a felemelkedést választó ember Isten-tudatának jelenlegi földi tapasztalati szintjei. A következő pontok már a fél-szellemi és a szellemi szintek Isten-tudati tapasztalásait jelölik, bár a d) pont tudati szintje – az ember döntésétől függően – már a földi szinten is tapasztalati forrássá válhat.
- A minden világegyetemi teremtmény testvériségének tudatossága, ami együtt jár a szellemi valóság szolgálaton keresztül történő felfedezésével, és a szellemértékek jóságának kinyilatkoztatásával a másoknak történő segédkezés által.
- A világegyetemi szellemszintek elérése, a Központi világegyetem összhangjának és a Paradicsom tökéletességének felismerése révén.
- Összehangolódás a minden más öntudatos lény által elért eredményekkel.
- A végtelen fejlődés örökké tartó életének elérése az Isten szolgálatában.
- Elindulás a tapasztalást meghaladó isteni szintek felfedezésére.
Az Isten-tudat azért hordoz magában társadalmi szolgálatkésztetést, mert az Isten személyes szeretetével találkozva az ember megérti, hogy az ő mennyei Atyja a többi embert is éppen úgy szereti, mint őt. Ezért belátja és elfogadja, hogyha az ő mennyei Atyja a többi embert – sőt az összes többi személyes teremtményét – is éppen úgy szereti, mint őt, akkor számára is itt az idő elkezdeni úgy szeretni a többieket, ahogy a mennyei Atya őt szereti. Ez az Isten atyai értékű szeretetének megjelenése az emberen keresztül az embertársak irányában.
„Azzal, hogy a halandó ember szert tesz Jézus hitére, az ember az időben kaphat ízelítőt az öröklét valóságaiból. Jézus az emberi tapasztalásban felfedezte a Végső Atyát, és az ő testvérei a halandói léthez tartozó húsvér testben követhetik őt az Atya felfedezésének ugyanezen élményében.” Ők is „elérhetik ugyanazt a megelégedést az Atyával kapcsolatos tapasztalásban, amit Jézus is elért” a földi élete során. (101:6.17)
[A számmal jelölt idézetek forrása az Urantia könyv.]
Hozzászólások