Felemelkedés

Felemelkedés

Mottó (1): „Az Isten akaratának megcselekedése nem több és nem kevesebb, mint azon teremtményi hajlandóság kinyilvánítása, hogy benső életét Istennel megosztja – éppen azzal az Istennel, aki ezt a benső többlettartalommal bíró teremtményi életet lehetővé tette.” (111:5.1)

Mottó (2): „[A] felemelkedők kiteljesedő elméi számára fokozatosan új nagyságok tárulnak fel.” (47:6.1)

A szellemi létezés magasságaiba való felemelkedés – a haladás irányát tekintve – hasonlít ahhoz az úthoz, melyet jelenleg csak a fény és élet korának fejlett szakaszaiban járó bolygók lakói tudnak megtenni „megfelelő közlekedési eszköz” (11:1.3) igénybevételével. 

A Paradicsom Szigetének, mint a mindenség központi égitestének eléréséről van szó.

S hogy léteznek olyan, régóta fejlődő evolúciós népek, melyek képesek az ilyen utazásra, abban bizonyosak lehetünk, s nem csak azért, mert a kinyilatkoztatók ezt közlik (57:3.10). Azonban az ilyen utazás fizikai testben történik, és nem jogosít a Paradicsom szellemi életében való részvételre.

A szellemi felemelkedés is az anyagi és a szellemi mindenség tényleges középrészét, a Paradicsom Szigetét célozza, és az odaérkezés előtt különböző alsóbb központokat, valamint ezek tanulmányvilágait érinti. Kezdve a helyi csillagrendszertől, a csillagvilágunkon keresztül a helyi világegyetemen át a mi nagy világegyetemünk központjáig, majd tovább, a központi világegyetem nagyszerű világain át a Paradicsomig.

A legfelemelőbb űrvállalkozás, melyet a bolygónk távoli jövőjében minden bizonnyal az emberiség akkori képviselői is megtesznek majd, szintén az anyagi mindenség középpontja felé fog irányulni.

Ha ma „(…) lenne időtök és megfelelő közlekedési eszközötök, ha szellemi értelemben felkészültek lennétek és meglenne a szükséges útmutatás is, akkor mindez világegyetemről világegyetemre és körről körre vezérelne benneteket, s a csillagos tereken keresztül egyre beljebb haladnátok, míg végül ott állnátok az Egyetemes Atya szellemi dicsőségének központi ragyogásában.” (11:1.3) Itt ugyanis „(…) az Isten személyesen, szó szerint és ténylegesen jelen van.” (11:1.4)

Azonban az Egyetemes Atya, a Gondolatigazító szellemrészei által már most is jelen van a bolygónk erkölcsi döntésre képes személyeinek elméiben, és annak érdekében munkálkodik, hogy ezt a közelséget az emberek a földi életük során felfedezzék.

1) A fél-anyagi és a szellemi lét síkjain zajló életet a szabad akaratú választás tiszteletben tartásának elve szerint kormányozzák. Ez vonatkozik a szellemi felemelkedés útjának és a felsőbb szintű tapasztalatszerzés megválasztásának módjára is. Feltéve, hogy a tapasztalatszerzés és tanulás általunk választott útja nincs a kárunkra és nem hátrányos a társainkra nézve sem (48:6.6).

Átkerülve, már az elejétől fogva úgy kezelik az egyént, mint független, a saját szándékai szerint cselekvő lényt, és az előrehaladás során folyamatosan buzdítják (48:6.25). A felemelkedők szellemi értelemben egyenlők, de a lehetőségek egyenlősége semmilyen mértékben nem érvényteleníti az egyediséget, nem rombolja a személyazonosságot és biztosítja az egyedi teljesítmények nyújtását még a Paradicsom Szigetén is (31:0.9). „Végig a paradicsomi létpályán úgy követi a jutalom az erőfeszítést, mint következmény az okot.” (50:7.3)

Odaát az is nyilvánvalóvá fog válni, hogy az embert nem magányos létre teremtették. Azonban az egymást tisztelő és segítő létet tanulni és gyakorolni szükséges, hogy az adott személyiség természetének részévé válhasson.

A szellemi felemelkedésnek van célja és vannak a célba jutást biztosító módszerei.

Az evolúciós eredetű értelmek szellemi felemelkedésének elsődleges célja a megbízható, tökéletes jellem elérése, mellyel együtt jár az Egyetemes Atya megtalálása a Paradicsomon. Az oda vezető út a küzdő törekvés, a rácsodálkozó felismerések, az öröm, a béke, a megelégedettség, az izgalom és a kíváncsiság változó arányú keverékét kínálja. Aztán, a cél felé közeledve állandósul az elért teljesítmények és az új felfedezések lehetősége feletti öröm, miközben tartóssá válik a belső béke és a megelégedettség újfajta, ösztönző hatásait tapasztaljuk meg.

Bár a halandói létpálya jelenlegi felső szintje a paradicsomi beteljesülés, de a kinyilatkoztatók szerint a jövő a kiteljesedés további lehetőségeit tartogatja számunkra (31:3.6).

Mivel a célban levők és azok, akik oda tartanak, szellemi értelemben testvérek, ezért a magasabb szinten levők mindig támogatják, tanítják a mögöttük haladókat. A fizikai testben élők is úton levőnek minősülnek, függetlenül attól, hogy a fejlődés melyik szintjén tartanak. Így például az ötödik korszakos kinyilatkoztatás írásai az előttünk levők támogatásának is tekinthetők.

A fél-anyagi és a szellemi világok képzési rendszerei gyakorlatiasak, ami azt is jelenti, hogy a kicsivel előrébb járók tanítják a mögöttük haladókat. Így az előrébb tartók nem csak vizsgáznak abból, amit már megtanultak, hanem élő bizonyítékai is annak, hogy az adott szint tananyaga elérhető, annak befogadása kívánatos.

A „(…) fejlődő halandók minden egyes elért szintről visszanyúlnak és segédkezet nyújtanak a lenti társaiknak, a felkapaszkodásban őket követőknek.” (37:10.5)

A felsőszintű oktatás célja annak elsajátítása, hogy az adott helyzetek és feladatok megoldásának mi az eszményi, isteni módszere (37:6.4). Az ilyen képzés nem titkolt, távolabbi célja az, hogy a mostani felemelkedők – miután a Paradicsom valamelyik Végleges Testületének tagjaivá váltak – segíteni tudják a központi világegyetem körül keringő, nagy evolúciós világegyetemeket övező, még csak formálódó külső térszint világairól majdan elinduló felemelkedők Paradicsomra való eljutását.

„Még bőven van hely azoknak, akik úton vannak befelé, s még azok számára is, akik a Paradicsomra való felkapaszkodást csak az örökkévaló jövőben fogják megkezdeni.” (11:3.4)

2) Tehát a szellemi felemelkedés képzés által valósul. A képzés egyéni és csoportos, megfelelő pihenőkkel és a szükséges kikapcsolódási lehetőségekkel.

Amint a feltámadás után a fél-anyagi testű személy megkapja az állandó lakosi besorolást, rögtön tíz nap szabadságban részesül. „Szabadon fedezheted fel az új otthonod közvetlen környékét és megismerkedhetsz a közvetlenül előtted álló programmal is. Arra is lesz időd, hogy kielégítsd azon vágyadat, hogy belenézz a nyilvántartásokba és felkeresd a szeretteidet és más földi barátaidat, akik előtted érkeztek e világokra.” (47:3.6) Ehhez igény szerint, segítő-kísérőt is biztosítanak (47:3.12).

Egyre nagyobb szabadságot és felelős munkát az kap, aki nem csak azt igazolta, hogy megbízható – vagyis felelőtlen tettekkel nem veszélyezteti magát és másokat – de érti is, hogy mások értelmes szolgálata teheti őt is olyan jellemmé, mint amilyen az Istennek van.

Az egyén szabadsága a fél-anyagi létsíkon abban is megnyilvánul, hogy a csillagrendszeri központról való továbblépés előtt, a felemelkedő – bár bizonyos korlátok között – de választhatja a várakozást „(…) abból a célból, hogy az ő földi vagy lakóvilági munkacsoportjába tartozó késlekedő csoporttag beérhesse őt.” (47:9.3)

a) Ez azt jelenti, hogy az égi segítőink figyelemmel vannak arra – különösen a felemelkedés fél-anyagi szakaszaiban – hogy vannak személyiségek, akik eredményesebben tudnak együtt dolgozni, ösztönzőbben hatnak egymásra, mintha másokkal lennének együtt, ezért az adott cél érdekében a segítők támogatják az ilyen együttműködő együtt haladásokat.

b) A fentiek tehát azt is jelentik, hogy egyes földi lakosokat tudatosan várnak odaát a társaik a közös továbbhaladás szándékával.

c) Viszont a fentieket nem szabad úgy értelmezni, hogy másokkal nem kell megtanulni együttműködni.

Fontos, hogy az isteni bölcsességű irányítást felismerve, az egyének akarják magukat alkalmassá tenni a csoporttevékenységek végzésére, a másokkal való összehangoltságot igénylő feladatok eredményes teljesítésére (43:8.4).

3) A felsőbb szintű célok megértése, a többiek elfogadása és a másokkal való együttműködés nem megy egyik napról a másikra. Ehhez változni és változtatni szükséges.

A földi élet során elmaradt, de a fejlődéshez, a magunk és mások megértéséhez elengedhetetlenül szükséges tapasztalatokat pótolni kell. Így például, akinél ez elmaradt, vagy a földi tapasztalatai e téren nem elégségesek, a kapcsolati tapasztalatok pótlására van szükség a szülő – gyermek viszony terén (45:6.6).

Sok ember szó szerint zűrzavaros viszonyok közül érkezve ébred az első fél-anyagi világon, és a korábbi világuk külső zavarai igencsak hatással lehetnek a korábbi földi kapcsolataikra, vagy hiányos kapcsolati tapasztalatokat eredményeznek.

„Az első lakóvilágon az élőlénytani hiányosságaitokat nagyrészt pótoltátok. A nemi élettel, a családi közösséggel és a szülői szereppel kapcsolatos hiányos bolygói tapasztalatokat ott vagy kijavítottátok, vagy későbbi kijavításra beterveztétek az Anyagi Fiak családjaiban a Jerusemen.” (47:4.7)

Mivel a fél-anyagi testek nem alkalmasak a szaporodásra, így a fél-anyagi világokon csak a hiányos kapcsolati tapasztalatok pótlása és a korábbi kapcsolati tapasztalatok rossz rögzültségeinek a kijavítása történik.

A felemelkedéssel együtt jár az is, hogy az egyének válaszokat találnak és kapnak az addig megválaszolatlan kérdéseikre, ami aztán hozzásegíti őket az elméjük összhangjának és békéjének a megtalálásához (47:4.8). Sajnos, egy Isten elleni lázadással sújtott bolygón sok megválaszolatlan kérdés gyűlhet össze egy emberben és a kapcsolati viszonyok biztonságot és örömöt adó módon való megélése is nehezített.

Az Isten elleni lázadás által szándékosan fenntartott viszonyok jelenleg még nehezítik Jézus azon szándékának valóra válását, „(…) hogy az emberek kiteljesíthessék és megnemesíthessék azt az életet, melyet a húsvér testben most élnek.” (194:3.3)

Átkerülve, a felemelkedést vállalókat úgy is bátorítják, hogy bizalomerősítő és gondolatcserélő találkozókat szerveznek a számukra más felemelkedőkkel, vezetőkkel, az adott bolygók honos fajtáival (45:2.5-2.6; 45:6.1; 47:3.12). Sőt, a fél-anyagi létezés kezdeti szakaszaiban többször is biztosítják számukra azt, hogy közvetlenül láthassák azokat a személyeket, akik a felemelkedés végső rendeltetése szerinti kiteljesedést már elérték (45:1.2). Később, a felemelkedők egyre nagyobb szabadsággal mozoghatnak és tehetnek egyéni felfedezéseket is (47:6.1).

A felemelkedő halandók értékelni fogják, hogy tisztelik őket és ezért ők is tisztelni fognak másokat. Örülni fognak annak, hogy megértőn fordulnak feléjük, és ezért ők is megértők lesznek mások irányában. Meglepődve és jó érzéssel fogadják majd a személyükkel kapcsolatos önzetlen szolgálatokat, és ezért fokozatosan ők is felfedezik maguk számára a mások segítéséből és szolgálatából fakadó jóérzést. Azt, hogy szeretik a társaikat (47:6.3).

A számmal jelölt idézetek és tartalmak forrása az Urantia könyv.

Szerző
Év

Hozzászólások