You are here

A legtöbb jót az összes ember számára a leghosszabb időtartamra, avagy a haszonelvűség szellemi vetületei

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Nyelv:

A csillagrendszerünk történetének példátlan mozzanata volt az, hogy írott formában kerülhetett sor korszakos jelentőségű kinyilatkoztatásra. Egyes források szerint a középkorban (Kr.u. 1200 körül) az Urantia Egyesült Közteslényei kérelmezték egy új kinyilatkoztatás megjelenését nagyjából az Urantia könyv szerinti mintára. A közteslények, a hallgató-látogatók vagy valamilyen emberfeletti lények évszázadokon keresztül próbálkoztak a kapcsolatfelvétellel, esetleg gyakorlat szerzése vagy felkészülés érdekében, talán abban a reményben, hogy megtalálják az eszményi emberi alanyt, vagy esetleg azért, hogy olyan előretekintő csoportot hozzanak létre, melyből azután a korszakos kinyilatkoztatás elindulhat. A folytatás a történeti leírásokból többé-kevésbé ismert.

Még különösebb, „sőt nagyon is szokatlan” (72:0.2) e csillagrendszeren belül az, hogy ebben az írott kinyilatkoztatásban helyet kaphatott egy emberek lakta idegen világ viszonyainak hol vázlatos, hol részletes ismertetése. A szerzők utalnak is arra, hogy ez bizony meghaladta a kinyilatkoztatási vállalkozásra vonatkozó általános felhatalmazások kereteit s ezért különleges engedélyt kellett kapniuk hozzá (72:12.3). A különleges engedély megadásához több feltételnek és követelménynek kellett teljesülnie. A közlések alapján talán nem megalapozatlan azt állítani, hogy idesorolhatók az alábbiak is:

  • Az ismeretanyag közreadásának határozott célja előmozdítani a polgárosodás folyamatát és gyorsítani a kormányzási rendszerek fejlődésének ütemét a bolygónkon. (72:12.3) Ez azt is jelenti, hogy a közlés engedélyezését kérelmezők és az engedélyt végül megadók egyaránt úgy vélték, hogy ez alkalmas eszköz a közlés céljának elérésére (az Urantia írások egyéb elemeinek kiegészítéseként és azokkal szerves egységes alkotva).
  • A mi világunk és a bemutatott világ között számos olyan párhuzam van, melyek megalapozzák a közölt ismeretek hasznosíthatását a világunk jövőjének alakításában. Ilyen lényeges párhuzam a valamelyest hasonló történelem is. Külön nem említve az emberi társadalmak evolúciós fejlődésében megmutatkozó párhuzamokat (72:1.4), mindkét bolygó történelme során meghatározó (és szerencsétlen) mozzanat volt az, hogy mindkét világot a Bolygóherceg hűtlensége vezette tévútra a Lucifer-féle lázadással összefüggésben; hogy az Ádámi Fiú mindkét világon vétkezett; hogy ez a szomszédos világ is az elszigeteltség sorsára jutott (72:0.3).
  • Nem lényegtelen az összevethetőség szempontjából az sem, hogy a bemutatott világ a térben is (72:0.1) és a bolygói fejlettségi korszak szerint is (konkrétan a bolygói Ádám megérkezésének időpontja vonatkozásában, ld. 72:0.3) közel esik a mi világunkhoz.
  • A szomszédos világból párhuzamként bemutatásra kiemelt nemzet faji összetétele ugyan nem mindenben, de néhány meghatározó szempontból hasonló a világunk fehér emberfajtáinak faji összetételéhez. Ez a hasonlóság annyiban érvényes, amennyiben mindkettő esetében az ősi kék és a sárga fajtától, valamint az ádámi (ibolyaszín) fajtától származó genetikai örökségnek meghatározó jelentősége van.

A lényeges különbségeket hosszan lehetne sorolni társadalmi, erkölcsi, politikai és egyéb téren, azonban a közlés céljának elérését ezek nem lehetetlenítik el.

Elgondolkodtató közléseket olvashatunk egyebek mellett a politikai berendezkedés, a családi élet, az oktatási és képzési rendszer, az iparszabályozás, az öregségi biztosítás, az adórendszer, a választójogi rendszer, a bűnözés kezelése és a védelmi felkészülés terén elért eredményekről. Szinte elképzelhetetlen, hogy talán a mi világunk számára is elérhető válik a nem is túl távoli jövőben például az alábbi vívmányok némelyike:

  • A szellemi tanítók minden egyes családot rendszeresen felkeresnek annak ellenőrzése céljából, hogy a szülők felelősen járnak-e el a gyermeknevelés terén. Ezt az intézményt önkéntes hozzájárulásokból tartják fenn, nem állami vagy önkormányzati forrásból (72:3.6).
  • Az iparszabályozás még messze nem eszményi, de mind a tőke-, mind a munkaviszonyok szabályozásánál arra törekednek, hogy azok a tisztességes együttműködésen alapuló tervhez igazodjanak (72:5.1).
  • A nagy társadalmi ellentétek fokozatosan tompulnak, gyors ütemben nyer teret az emberek közötti jó szándék (72:5.2).
  • A közszolgálat gyorsan elkezdett a törekvések fő céljává válni. (72:5.10)
  • Az állami alapokat már régóta becsületesen kezelik. A közbizalom ellen vétőket súlyos büntetéssel sújtják. (72:6.9)

Nem véletlen, hogy a szerzők ennek a szomszédos bolygónak csak egy jól meghatározott nemzete vonatkozásában közölnek tanulságos részleteket. Az egész bolygó fejlődése szempontjából ugyanis nekünk van több okunk a bizakodásra, mert a szerzők egyértelművé teszik, hogy a mi népeink között nincs „olyan nagy kulturális különbség, mint amilyen e földrészlakó nemzetet a bolygói társaitól elválasztja” (72:12.4).

A szerzők nem hagynak kétséget afelől, hogy a világunk összességében jobb helyzetből indul:

„Az Urantia ezért sokkal jobban felkészült egy olyan bolygói kormányzat mihamarabbi létrehozására, mely törvényekkel, működési rendekkel, jelképekkel, egyezményekkel és közös nyelvvel rendelkezik – melyek összessége oly nagy mértékben képes hozzájárulni a világbéke törvényes megteremtéséhez, és amely elvezethet a szellemi törekvéseket kibontakoztató korszak valamikori beköszöntéhez; és az ilyen korszak jelenti a fény és élet eszményi korainak bolygói küszöbét.” (72:12.5)

A szerzők meg is említik azt a különleges körülményt, ami a fejlődési lehetőségek tekintetében a mi világunk oldalára billenti a mérleget, és azt is, ami a szomszédos világ továbbfejlődésének komoly lendületet adhatna. E két tényező nem más, mint a segítő szellemi közreműködés egyik különleges formája, az alászállás. Ilyen alászállás

  • a mi világunkon az Igazság Szellemének kiáradása volt, mely „biztosítja az alászállásban részesült világon élő emberi faj érdekében megteendő nagy előrelépésekhez szükséges szellemi alapokat” (72:12.5);
  • az Igazság Szelleme részéről náluk még nem történt, viszont számítani lehet egy paradicsomi alászálló Fiú majdani eljövetelére, aki, ha „eljönne e fejlett nemzethez, akkor rövid idő alatt is nagyszerű dolgok történhetnének ezen a világon” (72:0.3, 72:12.2).

Bár konkrét utalást nem találni, de talán ebben az Ádám utáni ember korszakát élő világban még mindig nem általános a Gondolatigazítók adományozása, vagyis még nem minden bolygói halandó kap eggyé kapcsolódási beteljesülésre rendelt Igazítót, tehát még mindig szükséges, hogy maguk a saját akaratú teremtmények válasszák ezeket a Nevelőket. Egy paradicsomi alászálló Fiú eljövetelével beköszöntő új korszak nyilván elhozná az egyéb „nagyszerű dolgok” bekövetkezését is.

A földi emberiség hatalmas előrelépés előtt áll, melyhez az elengedhetetlenül szükséges szellemi alapokat az Igazság Szellemének kiáradása folyamatosan biztosítja ma is. Ez az előrelépés a célját tekintve nem lehet más, mint az Isten Atyaságának elismerése és az emberek közötti testvériség és jó szándék érvényesülése. Ezt kiváltani vagy méltóképpen kiegészíteni semmilyen földönkívüli halandói értelem nem hivatott és nem képes.

Különleges engedély a kinyilatkoztatás összeállítására, „különleges-különleges” engedély egy szomszédos bolygó egyik nemzete által fenntartott állam működésének betekintésébe – ez mind arra utal, hogy bármit is terveznek és tesznek a mennyei hatalmak, azt roppant gondosan tervezik meg és kellő körültekintéssel hajtják végre. Ebben az vezérli a mennyei döntéshozókat, hogy tevékenységükkel a szolgálat tárgyát képező világ számára a lehető legtöbb jót biztosítsák távlatilag és a lehető legkisebb zavart okozzák pillanatnyilag.

Emberi vonatkozásban nem szabad elhallgatni azt sem, hogy az említett nemes cél elérését szolgálni látszó eszköztár még emberileg sem feltétlenül szent azok kezében, akik ilyen eszközök alkalmazását hirdetik vagy titkon ilyen eszközökkel élnek. Az örömhír híveinek fokozott óvatosságot kell mutatniuk minden olyan földi erő és hatalom megnyilvánulásával kapcsolatban, mely valamilyen bolygói kormányzat mihamarabbi létrehozására, törvényekkel, működési rendekkel, jelképekkel, egyezményekkel és közös nyelvvel rendelkező világrend kialakítására hív fel. Ha ugyanis ezeket az eszközöket kimondva vagy kimondatlanul nem az Isten Atyasága elismerésének és az emberek közötti testvériség érvényesülésének szolgálatába kívánják állítani, akkor az ilyen kezdeményezések annak veszélyét hordozzák magukban, hogy a világbéke törvényes megteremtéséhez való hozzájárulás, a szellemi törekvéseket kibontakoztató korszak elhozatala helyett a szabadság ruhájába bújtatott szabadosságot és a nyomorúságos szolgaságot fogják erősíteni. Ez pedig nem egyeztethető össze azzal a távlati céllal, hogy az eljövendő jobb korszak elhozza majd „a legtöbb jót az összes ember legnagyobb sokasága számára a leghosszabb időtartamra” (134:5.4).

Világunkat a múlt század első harmadában ismerték el civilizált bolygónak a mennyei hatóságok, és nem ok nélkül mondhatták el az írások negyedik részét ugyancsak ebben az időszakban összeállító közteslények azokat a szavakat, melyek az előttünk álló jövőt tekintve bizakodásra adnak okot: „Ezen írás elkészítésekor az anyagelvű korszak legrosszabb része már lezárult; a jobb megértés napja már virrad.” (195:6.4)

 


Creative Commons Licenc