Az elmúlástól való megszabadulás
1) A haláltól való megszabadulás több, mint valamely testi betegségből történő kigyógyulás.
Jézus az elmúlástól való megszabadulást – vagy másképp fogalmazva – a halálból való kigyógyulást tanította.
Persze, nem a halál legyőzése a főcél, ez csak a személyes lét folytatásának következménye. Hiszen mit ér a halálon való felülkerekedés, ha a folytatódó lét értelmetlen és nélkülözi az örömöt.
Az értelmes és örömteli öröklét titka két viszonyulás felismerésén és elfogadásán alapul. Az Isten atyaságának és az emberek testvériségének felismerésén és elfogadásán. Ezek nélkül az örökkévalóság élhetetlen és működésképtelen lenne.
Az Istenről keveset tudnánk és azt is rosszul, ha korszakonként nem adna magáról egyre magasabb szintű kinyilatkoztatásokat. Egy végtelen képességekkel és lehetőségekkel bíró személyről van szó, akitől inkább félni lehetne, ha nem ismerhetnénk meg hiteles módon a jellemét, a működésmódját. Tudja ezt az Isten is, ezért engedte meg, hogy az egyik Teremtő Fia, aki már régóta ismeri az isteni jellemet, a saját akaratából eljöjjön hozzánk és bemutassa azt.
Az emberek csak akkor tudnak hinni az Istennek, csak akkor ébred bennük iránta szeretet, ha méltónak találják a bizalmukra és a szeretetükre.
Istent nem a jelenlegi földi történések zűrzavarai alapján lehet megismerni, mivel ezek két fő oka a fejlődéssel járó tökéletlenségek és az Isten ellen kezdett lázadás gonoszságai.
Istent annak a Teremtő Fiúnak az élete és tanításai alapján ismerhetjük meg, aki Jézus néven élt közöttünk.
Jézus bemutatta és elmondta, hogy az Isten olyan, mint egy jó Atya. Egy jó Atya pedig nem hagyja a gyermekeit kétségek között és válaszok nélkül az örök jó sorsukkal kapcsolatban.
Jézus szerint az Isten, az önmagából küldött szellemrészek által jelen van minden egyes erkölcsi döntésre képes személyben, hogy segítse őket az elmúláson való felülkerekedésben.
Ez a szellemrész az egyén Gondolatigazítója, mely az emberi értelemnek kínál vezetést. Minden Gondolatigazító szellemrész állandó, közvetlen kapcsolatban van az Egyetemes Atyával és az összes többi Gondolatigazítóval is, éljenek ezek az Igazítók bármely emberi személlyel.
Az emberekhez elküldött Gondolatigazítók természetes, vagyis nem mesterséges intelligenciák, és soha nem akarnak az ember személye fölé kerülni, vagy az embert az akarata ellenére befolyásolni. Az Igazító szellemrészek mindig azt kínálják fel választásra, ami az Isten szerint igaz, jó és szép. S ezt olyan finoman, halkan szólva teszik, ami a kényszer lehetőségét teljességgel kizárja. Amikor az ember a maga akaratából ismer fel valamely egyetemesen igaz, jó és szép tartalmat, akkor annak közös szellemi örömét az Igazító már jobban érzékelteti az emberi társával.
Az emberekben élő Gondolatigazítók közvetlen kapcsolata az Egyetemes Atyával és egymással – két örök viszonyt és azok fontosságát jelöli ki az emberek számára. Az egyik az emberek Istenhez való viszonya, a másik pedig az emberek egymáshoz való viszonya.
Az Atyából származó Gondolatigazítók a szerethető Istent, az Egyetemes Atyát képviselik az emberekben. Ezért az embereknek jelenlevő, megértő Atyaként érdemes tekinteniük az Istenre. De a Gondolatigazító szellemrészek jelenléte az emberekben azt is jelzi, hogy az egymáshoz való viszonyuk elsősorban testvéri kell legyen, hiszen ugyanazon Atyából való szellemrészek segítenek minden embert az elmúlástól való megszabadulás érdekében.
A Gondolatigazítók közös származási forrása az Istent Egyetemes Atyává teszi minden ember számára, míg e Gondolatigazítók jelenléte az emberekben valóságos alapot biztosít a szellemi testvériséghez.
A szellemi testvériség nem kéretlen beavatkozás mások életébe, hanem olyan bánásmód a velünk kapcsolatba kerülővel, mint amilyen bánásmódot magunknak is szeretnénk hasonló helyzetben. Azért érdemes jól ismerni Jézus életének dolgait és a tanításait, hogy megtanuljuk azt akarni az előttünk levő embernek, amit Jézus is akarna neki, ha a helyünkben lenne. Ha Jézus működésmódját tesszük az általános erkölcsi működés mércéjévé, akkor kifejezésre juttatjuk, hogy mi is azt szeretnénk kapni másoktól, amit Jézus adna nekünk.
Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás sok részletes példát tár elénk arról, hogy Jézus miként viselkedett a vele kapcsolatba került emberekkel.
2) Mivel a teremtés fejlődés által történő kibontakozásának bölcs programja következtében szabad akaratunk van, ezért az emberek közötti viszonyok rendezése, illetve e viszonyok rendezetlenségének következményei nem perelhetők le az Istenen. Az emberek közötti megegyezések és meg nem egyezések következményei az ok és okozat általános törvényének hatálya alá tartoznak.
A földi lét az emberi szabad akarat első működési terepe. A földi léttel kapcsolatban az Isten csak elmondani és megmutatni tudja a korszakos kinyilatkoztatások útján az egymást követő nemzedékek embereinek azt, hogy miként élne ő emberi testben a földön. De Isten az emberek földi életébe és döntéseibe a vonatkozó törvények keretein belül nem szól bele.
Az Isten jó, és ha nem akar meghasonlani önmagával, akkor a Gondolatigazítókon keresztül mások számára, vagyis minden emberben ezt a jót kell képviselnie – és így is tesz. A Háromság az élő mintája az Egyetemes Atya elsőségének, valamint a Testvérek (az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem) Atyával és egymással való együttműködésének.
Az Isten ismerete és a vele kapcsolatos egyéni tapasztalatok olyan tudást kínálnak, melyek segítik az élet lényeges és lényegtelen tartalmainak felismerését. Az Isten csak akkor képes békét teremteni az emberben, ha az egyén a változó és ezért múlandó emberi értékrendet a szándéka szintjén az Isten örök értékrendjére cseréli le.
Annak idején Jézus isteni értékrend szerint élt emberi életet.
A belső béke akkor kezd tapasztalhatóvá válni az egyén számára, amikor beengedi az Istent a saját gondolatai által uralt belső világába és később sem zavarja ki onnan, mert rendszeresen beszél hozzá, sőt beszélget vele.
Mivel az Isten minden ember számára a boldog örök életet biztosítani képes egyetemes szellemi Atya, ezért az emberi lét helyes viszonyulásának első eleme az Isten Egyetemes atyaságának felismerése és elfogadása. Ez, és csak ez képes biztosítani, hogy az ember fokozatosan olyan jelleművé váljon, mint az ő szellemi Atyja, illetve később azt, hogy az emberi eredetű személy a szellemi fejlődése egy pontján eggyé válhasson a saját, őt gyermekkorától kísérő és segítő Gondolatigazítójával.
A jellem isteni tökéletességét Jézus megvalósította a földi élete során, mivel magában mindig azt kereste, hogy egy adott, erkölcsi kérdéseket is felvető helyzetben miként cselekedne az ő mennyei Atyja. Az ilyen emberi hozzáállás csak akkor működőképes, ha az ember mindenki más felett szereti az Egyetemes Atyát.
Az embert az elmúlásból kigyógyítani képes másik helyes viszonyulás az Egyetemes Atya elismerésén alapuló egyetemes szellemi testvériség elfogadása és szándék szintjén való komolyan vétele.
A jelen emberi nemzedék is tapasztalhatja, hogy azok a vallási és társadalmi hangok, hirdetmények, melyek szerint az Isten egy megközelíthetetlen kényúr vagy tulajdonképpen nincs is, alkalmas alapot kínálnak arra, hogy az embereket nemzeti, vallási vagy faji alapon egymás ellen fordítsák, fásulttá tegyék.
Az Isten atyaságának és az emberek testvériségének vezérelve vagy él az egyénekben, vagy nem létezik számukra. Az Isten atyaságának elismerése és az emberek testvériségének komolyan vétele olyan vallás, melynek annyi temploma van, ahány ember hisz ebben a valóságon alapuló igazságban. Az Isten atyasága és az emberek testvérisége vallásának csak élő templomai lehetnek.
Valamely betegségből meggyógyulni könnyebbséget biztosít a földi élethez, de azon értékek elfogadása, melyek mentén az Isten szeretné, hogy elkezdjünk működni, az elmúlástól való meggyógyulást, a halál legyőzését eredményezik.
Amikor valakinek anyagi szempontból jobban mennek a földi dolgai, drágább öltözéket, jobb kocsit és jobbnak tartott lakhelyet – körülményeket vált. Amikor az ember a hit útjára lép, mert elfogadja az Isten atyaságának és az emberek testvériségének alapigazságait, akkor egy idő után – szükségszerűen – jobb testet kap majd és új, nagyszerűbb lakhelyre kerül, a szeretet körén belül szélesedő cselekvési lehetőségekkel.
A lélek egészségét, és az ezzel járó belső békét az Isten mindenkinek képes megadni, aki keresi és érteni akarja az Isten tanítását az emberi létezés értelmére és céljára vonatkozóan. A helyzet az, hogy bár a test egészsége hasznos és kellemes állapot, de ez önmagában nem ad biztosítékot a halál kicselezésére, az elmúlásból való kigyógyulásra. Az elmúlástól mindenki csak magát mentheti meg, a saját értelmére alapozott hite által.
Mindez kicsit másképp Jézus szavaival: „Ha mind kigyógyulhatnátok a testi bajaitokból, akkor valóban ámulnátok, de még nagyobb dolog az, ha megtisztultok minden szellemi betegségetektől és kigyógyultok minden erkölcsi gyengeségetekből. Ti mind az Isten gyermekei vagytok; a mennyei Atya fiai vagytok. Az idő béklyói talán kínoznak benneteket, de az örökkévalóság Istene szeret titeket. És amikor eljön a megítéltetés ideje, ne féljetek, nemcsak igazságban, hanem bőséges kegyelemben is részesültök. Bizony, bizony mondom nektek: Aki meghallgatja az országról szóló örömhírt és hisz az Istennél való fiúi viszony tanában, annak örök élete van; az ilyen hívek már most átmennek a megítéltetésből és halálból a fénybe és életbe.” (147:3.3)
Forrás: Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás
Hozzászólások