A testi, a lelki és a szellemi működés kapcsolatáról

A testi, a lelki és a szellemi működés kapcsolatáról

A testi, a lelki és a szellemi működés kapcsolatáról

A szellem, a lélek és a test működését biztosító törvényeket nem lehet kikerülni,

  • de lehet azokat megismerni,

  • lehetséges azokkal összhangban működni, sőt

  • ezek ismeretében az ember számára megnyílhat a lelki-szellemi térség több, ma még tudatosan nem használt működésmódja is (48:6.32; 55:5.5).

Az ember képes a testét, mint a legszűkebb környezetét nem tudatosan is befolyásolni – betegíteni, gyógyítani. 

A biológiai testnek önálló vezérlő rendszere van. Nem kell tudatosan felügyelnünk a szerveink és a sejtjeink működését. Azok tudják és teszik a dolgukat, bár nem függetlenek a gondolkodásunktól és az érzéseinktől.

Például tapasztalhatjuk, hogy egyes jövőbeli, kellemetlennek tartott történésekkel kapcsolatos izgalmakat a test a maga módján, az anyagcsere gyorsításával igyekszik kezelni.

A testi következménnyel is járó érzelmi-értelmi tevékenység másik bizonyítéka egyes testi betegségek megjelenésében érhető tetten. Ezek eredete a következő szokott lenni:

Ha az egyén tartósan megmarad egy kilátástalannak tűnő, ijedtséget magában hordozó érzelmi állapotban, akkor ez a test működését szervező agyat arra ösztönözheti, hogy a megoldatlanként lebegtetett problémát, amit az illető „sem lenyelni, sem kiköpni” nem tud, a maga módján kezdjen kezelni. 

Mivel az emberi szervezet az értelem tudatos felügyelete nélkül is működik, ezért az irányító agy képes a test nyelvére lefordítani és a maga módján kezelni olyan problémákat, melyek az emberi értelmet és tudatot tartósan sarokba szorítják, az egyén életének egy területét dermedt állapotban tartják. 

Az emberi test kiegyensúlyozott működésre és túlélésre törekvő élő szervezet. Az értelmi-érzelmi szinten megrekedt problémát az agy által szervezett biológiai test a saját működési szintjén érzékeli, és annak kezelése érdekében a testi túlélés ősi módszereit kezdi alkalmazni: támad vagy menekül.

Az agy, amely a testi működést szervezi, érzékeli a tartós ijedtséggel járó problémát és az egyén őrlődő, megoldást nem találó hozzáállását, majd az egyén probléma megélési módjától függően parancsot ad a test egy általa beazonosított szervének, hogy a túlélés érdekében „támadjon”, vagyis kezdjen sejteket szaporítani.

Illetve, a probléma egyéni megélésétől függően, az agy egy másik testi szervet is használhat az általa érzékelt tartós beszorítottság kezelésére, vagyis választhatja a „menekülést” is, aminek következtében az agy által kijelölt szerv elkezdhet sejteket sorvasztani. 

Az agynak a túlélés érdekében választott „szervező” működése ősi mintákat követ, melyek a biológiai törzsfejlődés folyamán épültek be és raktározódtak el sejtszinten, mint túlélést segítő tapasztalatok. 

Azonban, ha az általunk betegségként azonosított, valójában túlélésre törekvő testi működés értelmi-érzelmi okát az ember meg tudja szüntetni, ennek terhét leteszi, akkor az öngyógyítás útjára lép. Ha az egyén képes magát megbetegíteni, akkor arra is képes, hogy a lét magasabb létszintjére lépve a problémáit más szemszögből érzékelje és gyógyulni kezdjen.

Az emberi elmében – pontosabban az elme fölötti létsíkon – az Isten valóságának egy része állandóan jelen van az egyén számára. Vagyis az Isten egy szellemrésze az egyénnel él, nála, vele van. Ezért minden egyes, értelmét használni képes emberben van egy olyan belső hely, ahol önmagában és egyénileg képes találkozni az Istennel. Az ilyen találkozás személyes tapasztalat, személyes hatásokkal. Az egyénekkel élő, Egyetemes Atyából származó valóságrészek közvetlen, időtől nem függő kapcsolatban vannak az Atya valóságával és egymással is.

Ha az ember ellazítja a testét és felemeli a lelkét – önmagát az Isten felé megnyitja – akkor ez a találkozás meg fog történni, mivel az Isten akarata is az, hogy az embert felemelje, lélekben magához ölelje, örömmel töltse fel.

Az ilyen rendszeressé tett találkozások az Istennek a személyekhez elküldött valóságával, egység és elégedettség élményt adnak, melynek energiái képesek megújítani az emberi gondolkodást és gyógyítani az emberi testet. Ugyanis az egyre inkább szellemivé váló emberi lélek képes a gyógyító energiákat a testre is kiterjeszteni, mivel a lélek valósága, csakúgy mint a szellem valósága, határozottan fölötte áll az energiának és még inkább az anyagnak (112:0.6; 116:5.15; 116:6.1; 116:6.4).

Mikor megfelelő környezetet teremtve, vagyis az elmétől nem korlátozva az emberi lélek az Isten felé nyújtózik és vele kapcsolatba lép, akkor a lélek hatalmat nyer arra, hogy az Isten valóságával való találkozás örömélménye által, az agyat ért új energia hatás révén, a testet is gyógyítsa.

A számmal jelölt tartalmak az ötödik korszakos kinyilatkoztatásban találhatók.

Szerző
Év

Címkék

Hozzászólások