Aquinói Tamás és elmélkedések az Urantia könyv eredetéről

Aquinói Tamás és elmélkedések az Urantia könyv eredetéről

Aquinói Tamás és elmélkedések az Urantia könyv eredetéről 

A kíváncsiság, a pletykák, a másodkézből származó visszaemlékezések és a fantáziadús spekulációk folyamatosan táplálják az érdeklődést egy nagy érdeklődésre számot tartó téma iránt – hogyan jött létre az Urantia könyv. Bár a valódi történetet az emberiség valószínűleg soha nem fogja megismerni, egyszerűen azért nem, mert olyan dolgokról van szó, amelyek meghaladják a felfogóképességünket, de a magunk szórakoztatására alkothatunk ezekből a feltételezésekből egy hihető történetet azáltal, hogy kombináljuk azok az Urantia könyvből származó és a kereszténység történetéből való ismeretelemekkel. Tekintsük tehát a következőket puszta spekulációnak.

Emma Christensen, az utolsó kapcsolattartó biztos elmondta nekem, hogy a kinyilatkoztatáson való munkálkodás már a középkorban elkezdődött. Más apokrif források az 1200-as éveket jelölik meg. Az Urantia könyvben található megjegyzések alapján joggal feltételezhetjük, hogy Makiventa valamikor az érett középkorban [11-14. század] tartózkodott a bolygón helyben működő főkormányzóként. Ebben az időszakban, különösen a 12. században, Európa-szerte széles körű spirituális (szellemi) ébredés zajlott. Ez volt a keresztény civilizáció csúcspontja. Komoly igény mutatkozott aziránt, hogy minél többet megtudjanak Jézusról és arról, hogyan lehet krisztusi életet élni.

A probléma az volt, hogy a vázlatos bibliai beszámoló alapján a krisztusi élet a szegénységet, a szenvedést, az elnyomottakkal való törődést, az anyagi valóság elutasítását és a vándorprédikációt jelentette. A Jézus és a megtestesülés magasabb szintű megértésére törekvő szakadár felekezetek a régebbi miszticizmus és a különböző vezetők személyes kinyilatkoztatásainak felhasználásával járták ezt az utat. Ennek az őszinte törekvésnek az eredménye egyre nagyobb zűrzavar lett. A katolikus egyház vezetését dühítette a dolog. Az egyik szakadár felekezet, a katharok körébe tartozók közül – akik a Jézus életéről és tanításairól alkotott felfogásuk szerint kívántak élni – az 1200-as években 200.000 és 1.000.000 közötti számban öletett meg híveket az egyház. Tekintettel erre a helyzetre, megérthetjük, hogy a közteslények engedélyt kértek arra, hogy elkészíthessék a megtestesülésről szóló átfogó beszámolót, Jézus életének és tanításainak teljes történetét.

Elképzelhető, hogy ezt a petíciót Makiventa, a helyettes bolygóhercegünk számára készítették, és át is adták neki, amikor itt tartózkodott helyben működő főkormányzóként. A petíció ezt követően nemcsak hogy eljutott az Uverszára, hanem a válasz a Nappalok Elődei által az Urantia könyv megalkotására kiadott megbízás formájában érkezett meg.

Emma Christensen azt is elmondta, hogy amikor a kinyilatkoztatók utaltak a középkorban tett erőfeszítésekre, az egyik kapcsolattartó biztos megkérdezte, hogy miért tartott ilyen sokáig, de a kérdés megválaszolatlan maradt.

Tehát tegyük fel újra a kérdést: de miért tarthatott ez ilyen sokáig?

Az Urantia könyv ad néhány támpontot. A kinyilatkoztatók rögtön az elején sajnálkoznak amiatt, hogy a mi körülhatárolt nyelvünk használatára szorítkoznak, amikor megpróbálnak tágabb értelmű fogalmakat és fejlett igazságot közölni (0:2.1). Egy másik szakaszban egy melkizedek sajnálkozik azon, hogy milyen nehézségekkel járt az igazság továbbadása a korai időkben (93:7.4). (A 12. században Gutenberg majdani nyomdai forradalma még két évszázadnyira volt a jövőben.) És vannak egyéb utalások is a könyvben, olyasmik mint ’nincsenek megfelelő szavak’, ’a nyelv szűkössége’ és ’igyekszem ábrázolni’. E megjegyzések mindegyike segít abban, hogy megértsük a kezdetleges nyelv jelentette kihívásokat és korlátokat egy ilyen primitív bolygón.

A 12. században a nyelv még nagyobb problémát jelentett, mint a 20. század elején. Ebben az időben Európa-szerte több száz nyelvjárást beszéltek. Európa ma ismert elsődleges nyelvjárásai csak Gutenberg után alakultak ki. Maga az angol nyelv akkoriban is még csak az angolszász, a germán és a régi északi nyelvjárásokból való kialakulás állapotában volt. 

Ha a kinyilatkoztatás életképes akart lenni, akkor olyan fogalmakra kellett épülnie, amelyeket emberi elmék fogalmaztak meg. A gondot az jelentette, hogy az érett középkor összes kultúráját, nyelvjárását és népnyelvét át kell volna szűrni, hogy olyan fogalmakat találjanak, amelyek megfelelhettek az uverszai megbízás irányelveinek.

Ez az a pont, ahol a spekulációnk vázát elkezdhetjük a valóság köntösébe öltöztetni. Aquinói Tamás [Kr.u. 1225-1274] domonkos szerzetes volt, aki teológiát és filozófiát tanított a párizsi egyetemen. A keresztény korszak talán legnagyobb vallási zsenije 1267 és 1273 között írta meg a Summa Theologicát – a teológiai ismeretek összegzését.

Ebben a műben Aquinói Tamás 512 kérdést tett fel a valóság természetével kapcsolatban, lefedve az akkori érdeklődési körök teljességét. Íme a művének felépítése:

  • Isten létezése és természete

  • A Szentháromság

  • Angyalok

  • Etika és erkölcsfilozófia

  • Törvény és kegyelem

  • Szellemi értékek

  • Jézus megtestesülése, élete és tanításai

  • Szentségek és az egyház

  • Eszkatológia (Az egyének, az emberiség és a világ végső rendeltetése)

A Summában minden egyes kérdést egy sor válasz követ, amelyek mindegyike héber, iszlám, keresztény vagy pogány forrásból származik, majd Aquinói Tamás saját válasza következik, amelyet személyes meggyőződései határoznak meg, és amelyet Arisztotelész természetfilozófiájával integrál. Az egyes kérdésekre adott válaszok sorát ezután a kérdéshez kapcsolódó cikkek gyűjteménye egészíti ki – ezek az akkoriban széles körben elterjedt, kultúrákon átívelő tudományos és akadémiai anyagokból származó írások. Így összesen 3125 önálló írás került be a Summa kötetbe. Lenyűgöző tudományos munka.

A lényeg a következő: Aquinói Tamás Summa Theologica című műve volt az első jelentős kozmológia, amely Hippói Ágoston [Kr.u. 354-430] egy évezreddel korábbi Az Isten városáról című műve óta megjelent a kereszténységben. A Summa nemcsak a 13. században itt-ott megjelent kozmológiai fogalmak összegzését nyújtotta, hanem természeténél fogva a Melkizedek maradék tanításainak összefoglalását is, legalábbis úgy, ahogyan azokat Nyugaton és a Közel-Keleten ismerték. Ráadásul a teljes mű, beleértve az írások másolatait és összefoglalóit is, mind ugyanazon a nyelven – latinul – készült.

Meg is érkeztünk: ez lehet egy olyan fogalmi alap, amelyről okkal feltételezhetjük, hogy erre építették az Urantia könyvet.

De a kérdésünk, hogy miért tartott ez olyan sokáig, további válaszokat igényel. 

Rengeteg olyan társadalmi, politikai, nyelvi, technológiai és vallási változó lehetett, amelyeket a szeráfi tervezés során az optimális időpontban kellett figyelembe venni ahhoz, hogy a kinyilatkoztatás megfelelő fogadtatásra találjon a halandói közegben. A nyelvi aggályok mellett technológiai kérdések is felmerültek. Nyomdagépeket már 200 évvel Gutenberg előtt is szerkesztettek, de azok fából faragott vagy kerámiából készült betűket használtak. Gutenberg, aki jól értett a fémöntészethez és az ikonok fényének visszaverésére használt tükrök gyártására szakosodott, olyan ötvözetet fejlesztett ki a nyomóformák [matrica] készítéséhez, amely nem olvadt meg, amikor az ólombetűk kiöntéséhez használt olvadt fémet beleöntötték. Ezek a fém mozgatható betűelemek alakították át a könyvnyomtatást. Az újrafelhasználható betűk gyorsan és széles körben elterjedtek, és a nyomtatás költségei 93 %-kal csökkentek. Megtartották az első könyvvásárokat és elkezdtek kialakulni a könyvkereskedők hálózatai is.

 

A számmal jelölt idézetek forrása az Urantia könyv.

 

Az eredeti mű:

Magyar fordítás:

  • Cseh Gábor (2024). CC BY-NC-ND HU

 

Szerző
Év

Hozzászólások