Következtetések (2)
1. Olvasom az Urantia kinyilatkoztatást és elgondolkodom.
A helyi világegyetemünk – a Nebadon – legidősebb lakott bolygóin az életet 200 milliárd évvel ezelőtt telepítették meg (57:3.10). A mi bolygónkon – az Urantián – az életet 550 millió évvel ezelőtt telepítették meg (58:4.2). Ha óvatosságból levonok a 200 milliárd évből 10 milliárd évet, akkor nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a helyi világegyetemünk legfejlettebb bolygóinak lakói – hozzánk képest – legalább 190 milliárd éves előnnyel rendelkeznek a szellemi és a tudományos fejlődés terén. Ne feledjük, itt anyagi testben élő értelmes lények társadalmairól van szó.
Az Urantiát – 2015-höz viszonyítva – 993.489 évvel ezelőtt ismerték el emberi életnek otthont adó bolygóként. Olyan világnak, ahol a saját akarat emberi szintje megjelent (62:7.7). Ennyi év kellett tehát ahhoz, hogy a ma ismert fejlődési állapothoz eljussunk. Ha az urantiai embereknek közel egy millió év alatt sikerült elérniük, hogy űrhajókat építve eljussanak a Holdig és onnan vissza is térjenek, akkor tehát, amikor az urantiaiak már a Mars utazást készítik elő, nem szabadna lebecsülni azoknak a bolygói közösségeknek az űrutazó tudományát, amelyek a fejlődésben 190 milliárd évvel járnak előttünk.
Gondolom, okkal feltételezhető, hogy a Nebadonban nem csak az Urantiai embert vonzzák a „csillagok”, hanem a helyi világegyetem más értelmes lényeit is.
Az előbbiek jobb megértéséhez érdemes tudni azt is, hogy a szabályosan fejlődő bolygók átlag 1.632.500 év alatt jutnak el a saját akaratú értelmes ember megjelenésétől a fény és élet korába való belépésig. (Ennek kiszámolásához csak össze kell adni az 52. írásban közölt, fény és élet koráig tartó hat bolygói korszak közölt időadatait: 1.000.000. + 500.000. + 25.000. + 37.500. + 45.000. + ~ 25.000 = 1.632.500 év). Akik tehát 190 milliárd éves bolygói társadalmakkal rendelkeznek, már réges-régen a fény és élet korában élnek. Azonban a kinyilatkoztatók szerint, a fizikai tudományok már azokon a bolygókon 52:4.8 „elérték a fejlődés végső fokát”, amelyek még több tízezer évre vannak attól, hogy a fény és élet korába lépjenek.
Számomra az a közlés, hogy „A fizikai tudományok már elérték a fejlődés végső fokát” (52:4.8), azt is jelenti, hogy a mélyűrben való utazás problémája is megoldásra került.
Meggyőződésem az is, hogy az Urantia bolygónak adott szellemi kinyilatkoztatás azért sem említette az űrutazást, mivel a kinyilatkoztatás közlése idején – a XX. század első felében – ilyen még nem volt.
2. Most is hangsúlyozom, hogy a kinyilatkoztatók „a halandói léttel” (55:3.11) együtt járó kötelezettségnek mondják azt, hogy a fény és élet negyedik bolygói korától, az ott élőknek átmeneti feladatot kell vállalniuk a fény és élet kisövezeti korszakába való belépés (55:11.2), vagyis a száz társult helyi világegyetem közösségének megvalósulása előtt, mégpedig „az evolúciós fejlődésnek egy korábbi szakaszában járó bolygón.”
Ilyen feladatuk nem lehetne ezeknek a fejlett halandóknak, ha nem lennének képesek eljutni fizikai mivoltukban más bolygókra.
Szerintem az Urantia több okból is nagyon „kapós” lehet e fejlett, már a hústestben a felemelkedésükön tudatosan dolgozó bolygólakók számára. Például azért, mert az Urantia életkísérleti világ, mert lázadó bolygó, s mert olyan ajándékban részesült a Teremtő Fiú leszületése által, amelyet „a csaknem tízmillió világ közül csupán egy kaphat” (52:5.2).
Ha én a helyi világegyetemben élnék egy fény és élet korának negyedik szakaszában járó bolygón, ki nem hagynám, hogy közelről tanulmányozhassam a többre hivatott 606-os számú bolygót. Főleg azért, mert a világegyetemi körökből és híradásokból ki van zárva, és csak közvetlen észleléssel tudhatok meg róla dolgokat.
3. Van egy másik, számomra érdekes közlés is a kinyilatkoztatásban, amely így hangzik: „A fény és élet e korszakában a világ egyre jobban kivirágzik… Az ilyen teremtésrészt ösztönösen úgy jellemeznétek – ha egy ilyen fejlődési szakaszban lévő bolygóra elutazhatnátok – mint földi mennyországot.” (55:3.1)
Természetesen ez az utazás önerőből lehetetlen volt a kinyilatkoztatás közlése és összeállítása idején. A kinyilatkoztatók mégis az „elutazhatnátok” kifejezést használták.
4. Amikor a fény és élet korában élő halandókról beszélünk, akkor olyan fejlődési erőt felmutató közösségekről beszélünk, amelyek messze hatékonyabban működnek a mai urantiai társadalomnál. „A csoport a benne rejlő lehetőségeket tekintve mindig messze több, mint az egyes alkotóelemek sajátosságainak egyszerű összege.” (10:5.2) E világok pedig egymással is szükségszerűen együttműködnek. Vagyis nem csak a közös bolygón élők, hanem a közös csillagrendszerben és a közös csillagvilágban élők is. Gondoljuk el, milyen együttműködés lenne az, amely nem teszi lehetővé egymás felkeresését és meglátogatását? Úgy vélem semmilyen. Mert hát hogyan is valósulhatna meg a fény és élet világainak a kinyilatkoztatásban közölt hét fejlődési szakasza közvetlen találkozások nélkül? – Sehogyan. A tények kedvéért idemásolom a hét fejlődési szakaszt.
„Valamely evolúciós világon a fény és élet korszakának alakulása hét szakaszra bontható…
1. Az első vagy bolygói szakasz.
2. A második vagy csillagrendszeri szakasz.
3. A harmadik vagy csillagvilági szakasz.
4. A negyedik vagy helyi világegyetemi szakasz.
5. Az ötödik vagy kisövezeti szakasz.
6. A hatodik vagy nagyövezeti szakasz.
7. A hetedik vagy felsőbb-világegyetemi szakasz.” (55:0.4-11)
Csak hogy érthető legyen, a második, vagyis a csillagrendszeri szakasz azt jelenti, hogy „a teljes csillagrendszer eléri a fény végleges állapotát.” (55:8.1) Vagyis annak minden egyes lakott bolygója. Nem tudom azt elképzelni, hogy ez úgy történne meg, hogy a bolygók lakói az anyagi testükben nem találkoznak egymással. Hogy csak távolról tanulják szeretni és elfogadni egymás különbözőségeit. Én nem tudom ezt elképzelni.
A nagy mindenségben vannak már olyan bolygói társulások is, amelyek megvalósították a negyedik, vagyis a helyi világegyetemi szakaszt. Ami azt jelenti, hogy egy helyi világegyetem minden bolygója, csillagrendszere és csillagvilága megállapodott a fényben és életben (55:10.1). Véleményem szerint ilyen kapcsolat-rendszer nem működhet csak video-konferencia útján, táv-szeretettel.
Ha a kinyilatkoztatók azt közlik a fény és élet bolygóiról, hogy az anyagi fejlődés náluk a csúcson van (55:5.2), akkor ezt szó szerint kell érteni. Mi biztosítja ezt a hatékonyságot?
Szerintem a következők mindenképpen.
-
A fajtanemesítésnek köszönhetően az egyének a legjobb szellemi és értelmi képességekkel rendelkeznek.
-
E bolygók lakói már gyermekkoruk óta az isteni igazság, szépség és jóság szellemi és fizikai dolgait tanulják. (Bizonyos vagyok abban is, hogy e népek nem csak ismerik az anyag és az energiák törvényeit, de alkalmazzák is azokat az életük megkönnyítése és a terveik megvalósítása érdekében.)
-
A fejlett halandók még csak nem is lépnek be a fény és élet korába, amikor már elérik a 300 éves (52:5.9), majd pedig az 500 éves átlagéletkort (52:7.5). Ez nem véletlenül van így. Akik képesek a bölcsességük és a tudományuk révén megsokszorozni a várható élettartamukat, azok ne lennének képesek mélységi űrutazásokra?
-
E világoknak az a lehetősége, hogy igénybe vegyék a szellemi köröket és a világegyetemi híradásokat, már a fény és élet kora előtt megvan. Benne vannak „a teremtésrészük szellemi köreiben, és élvezik a világegyetemi híradások és a felsőbb-világegyetemi tükrözőműködés-szolgáltatások minden előnyét.” (52:6.8) Ez pedig nagyon ösztönző a gondolkodásra, megtermékenyítő az alkotó munkára nézve. E népek és világok ötleteket, megoldásokat leshetnek el, illetve tanulhatnak egymástól. Egy helyi világegyetem tízmillió fejlett bolygójáról nem szabadna azt feltételezni, hogy az egymással megosztott, éppen ezért közös tudás által ne lennének képesek túlszárnyalni a Nebadon 606-os bolygójának eddigi űrutazó teljesítményeit.
Ezek az értelmes lények nem csak tudnak egymásról a világegyetemi híradások útján, hanem szükségszerűen vágy is ébred bennük arra, hogy találkozzanak egymással, felkeressék egymást. Az Isten a kapcsolatok Istene, s mint ilyen, bizonyosan nincs ellenére az, ha a különböző bolygókon élő gyermekei találkozni akarnak egymással. Véleményem szerint a mindenségrendi gondolkodás meg is követeli azt, hogy ne csak egy bolygó lényei éljenek tényleges testvériségben, hanem egy csillagrendszer, vagy egy helyi világegyetem különböző bolygóinak lakói is.
[A számmal jelölt tartalmak az ötödik korszakos kinyilatkoztatásban találhatók.]