Írások, feljegyzések, könyvtárak
– tematikus összeállítás az Urantia kinyilatkoztatás alapján
Mottó: (1): „Nagyon jól tudjuk, hogy az ebben a kinyilatkoztatási sorozatban közölt történelmi tények és vallási igazságok szerepelni fognak a jövő beszámolóiban”. (101:4.2)
Mottó (2): „egy helyi világegyetemben több az írott feljegyzés és kevesebb az élő; a Paradicsomon több az élő és kevesebb az alakszerű (írott)”. (25:5.2)
1. Élő feljegyzések
Amint az ember képes hosszabb tartalmakat – például egy verset – szó szerint megtanulni és azt később is az emlékezetébe idézni, így el kell fogadnom, hogy a létezés anyaginál magasabb szintjein lehetnek olyan lények, akiket a képességeik alkalmassá tesznek jelentős mennyiségű ténytartalom befogadására.
A kinyilatkoztatók szerint, a mindenség anyagilag is létező örök központján – a Paradicsom szigetén – vannak olyan angyalok, akik „élő, önműködő könyvtárként” [27:5.1] működnek. Vagyis a világegyetemek tényei „ténylegesen ezen angyalokban vannak feljegyezve”. A közlés szerint a Paradicsomon „rendelkezésetekre fog állni az összes világegyetem minden ismert ténye, mert a tudás ezen őrzői a végleges és élő összefoglalói az adatrögzítő angyalok hatalmas hálózatának” [27:5.3]. Ezekre az adatrögzítőkre azért van szükség, mert bár a bölcsesség forrása isteni, azonban „a tudás, a tapasztalásban szerzett tudás gyökerei nagyobbrészt az idő és tér területein erednek” [27:5.4].
2. A csillagrendszerek központi feljegyzéstárai
A csillagrendszerek központjai – melyek ezer, egymás után kialakuló lakott bolygót fognak össze – szintén rendelkeznek feljegyzéstárakkal. A kinyilatkoztatók szerint a „csillagrendszer központján álló feljegyzés-templom különleges építmény, a harmada anyagból való, melyet fénylő fémek és kristályok alkotnak; egy másik harmada morontiai, mely a szellemi és az anyagi energia kapcsolatára épül, de amelyet halandó szem nem láthat; egyharmada pedig szellemi.” [39:4.16] „A csillagrendszeri központon a feljegyzéseket mindig megőrzik anyagi, morontia és szellemi formában egyaránt.” [46:5.22] Mivel a „felemelkedő halandók elsőnek az anyagi irattárakat veszik igénybe,” [39:4.16] így a felsorolás alapján az látszik, hogy a csillagközi utazást ismerő evolúciós bolygók szellemi fejlődést választó lakói már a hústestben töltött életük során felkereshetik és használhatják e feljegyzéstárak anyagi kialakítású részét. Azt, amit anyagi szem is láthat.
3. Az első földi írás
„A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik; az ember első olvasmánya egy kereskedelmi hirdetés volt, egy sóhirdetés.” [69:4.6]
4. Az első földi könyvtár
Fad, aki különleges, de mégis emberhez hasonló testtel bírt, a Bolygóherceg földi törzskarához tartozott. A törzskar feladata a korabeli emberek tanítása, anyagi és szellemi felemelésének segítése volt. Fad „A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozatát” vezette háromszázezer éven keresztül. Ez idő alatt – az akkori Perzsa-öböl partjához közeli Dalamatia városában a munkatársaival együtt – létrehozott és működtetett egy olyan könyvtárat, amely az eltelt több tízezer év során „kétmilliónál is több különböző feljegyzést” [66:5.9] gyűjtött össze. Ezt a gyűjteményt „Fad házának” nevezték. Fad alakította ki az első földi ábécét is, mely huszonöt betűből állt.
A leírtak megörökítéséhez „e korai népek fakérget, agyagtáblákat, kőlapokat, vékonyított állati bőrből készített íróhártyaszerű anyagokat, és a papírszerű anyagok egy durva formáját alkalmazták, melyet darázsfészekből készítettek.” [66:5.9]
A könyvtár kétszázezer évvel ezelőtt, a Bolygóherceg lázadását követően semmisült meg.
5. A sumér agyagtáblákról
„A sumérok által hátrahagyott részletes feljegyzések egy figyelemre méltó település helyszínét írják le, mely a Perzsa-öbölnél, az egykori Dilmun városa közelében helyezkedett el.” [77:4.8] „A régészek már meg is találták ezeket az ősi sumér agyagtáblákat, melyek erről a földi paradicsomról mesélnek »ahol az Istenek először áldották meg az emberiséget a polgárosodott és művelt élet példájával«. E táblák, melyek Dilmunt, az emberek és az Isten paradicsomát mutatják be, ma csendesen pihennek számos gyűjteménytár poros állványain.”
„A nodfiak kései sumér leszármazottainak agyagtábla-feljegyzéseit kiásó régészek felfedezhetik a sumér királyok névsorát több ezer évre visszamenőleg; és ahogy e feljegyzések egyre régebbi korokba vezetnek vissza, az egyes királyok uralkodásának időtartama a nagyjából huszonöt-harminc évtől a százötven évig, sőt még ennél is hosszabb időtartamokig terjed ki. E régebbi királyok uralkodási idejének hosszabbodása jelzi, hogy a korai nodfi uralkodók némelyike (akik a hercegi törzskar közvetlen leszármazottai) hosszabb ideig élt, mint a későbbi utódai, és jelzi azt a törekvést is, hogy az uralkodóházakat Dalamatiáig vezessék vissza.” [77:2.10]
6. A héber vallási feljegyzésekről
„A babiloni fogság rettenetesen megtépázta a zsidók nemzeti önérzetét. A nemzeti alsóbbrendűségre adott válaszukban a nemzeti és faji önzés másik szélsőségébe estek, amikor is eltorzították és elferdítették a hagyományaikat úgy, hogy az Isten kiválasztott népeként minden más emberfajtánál felsőbb rendűvé minősítették magukat; és ennélfogva minden feljegyzésüket gondosan átszerkesztettek annak érdekében, hogy Ábrahámot és a nemzetük többi vezetőjét minden más személynél, nem kímélve még magát a Melkizedeket sem, magasabbra emeljék.” [93:9.9]
„Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést – az olyan könyveket mint az »Izráel királyainak cselekedetei« és »Júda királyainak cselekedetei«, valamint más, többé-kevésbé pontos feljegyzést a héber történelemről.” [97:8.1] Azonban „előfordult, hogy a papok, miután képzelt beszámolót készítettek Istennek az Izráellel kapcsolatosan véghezvitt csodás tetteiről, nem törölték ki teljesen azokat a nyilvánvaló és tényszerű állításokat, melyek már benne voltak a feljegyzésekben.” [97:9.9]
Így például:
a) „A korábbi hagyományok már ismerték az Ádám előtti polgárosodott viszonyokat, melyre világosan utal az a tény is, hogy az Ádám kora előtti polgárosodott társadalomra vonatkozó minden utalást törölni igyekvő későbbi szerkesztők elfelejtették eltávolítani azt az árulkodó hivatkozást, hogy Káin »Nod földjére« vándorolt, ahonnan feleséget vett magának.” [74:8.8] A „Nod földje” kifejezés a bukott Bolygóherceg emberi testet kapott kísérői leszármazóinak Ádám és Éva idején létezett településeit jelöli.
b) De ilyen, cenzúrát túlélt közlés az is, hogy „az Isten fiai (a Bolygóherceg anyagi törzskarának tagjai) az emberek leányai között találtak maguknak feleséget”. [148:4.7]
c) „A szent és a világi történelem közötti különbséget jól példázza a Dávid királlyá tevésének az Ószövetségben megtalálható két különböző története. Ama világi történet egy részét, mely azt mondja el, hogy a közvetlen követői (a serege) miként tette királlyá, véletlenül hagyták benne a papok, akik később azt a terjedelmes, prózai beszámolót elkészítették arról a szent történelemről, amelyben bemutatják, hogy Sámuel próféta isteni iránymutatás mellett hogyan választotta ki Dávidot a fiútestvérei közül és miként kente fel hivatalosan és aprólékos és ünnepélyes szertartásokkal a héberek királyává és aztán miként nyilvánította őt Saul utódjának.” [97:9.8]
d) De bennmaradt az írásokban az is, hogy „Jahvénak szükségszerűen némiképp osztoznia kellett a dicsőségben a kánaáni istenekkel, mert Dávid seregének zöme nem héber volt. Ezért lelhető fel a feljegyzésetekben ez az árulkodó kijelentés (melyet a júdai szerkesztők nem vettek észre): »Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem. Ezért nevezte azt a helyet Baál-Perázimnak.« Azért tettek így, mert Dávid katonáinak nyolcvan százaléka Baál-követő volt.” [97:9.12]
7. Az alexandriai könyvtár
Ez a könyvtár „(…) nem annyira a ritka tárgyak gyűjtőhelye, hanem inkább a képzőművészetek, a tudomány és az irodalom egyeteme volt. Tudós tanítók naponta tartottak előadásokat, és akkoriban (Kr.u. 22.) ez a hely volt a nyugati világ értelmi központja.” [130:3.7]
„Majdnem egymillió kéziratot őriztek itt a polgárosodott világ minden tájáról: Görögországból, Rómából, Palesztinából, Pártusföldről, Indiából, Kínából és még Japánból is.” [130:3.4]
A babiloni fogságból „Jeruzsálembe visszatért zsidó papok a dolgok kezdetéről szóló beszámolójukat írásos formában véglegesítették. Rövidesen azt kezdték hangoztatni, hogy e beszámoló nem más, mint a Mózes által írt, nemrégiben felfedezett teremtéstörténet. De Kr.e. 500 körül a korabeli héberek ezeket az írásokat nem tartották isteni kinyilatkoztatásoknak; sok vonatkozásban úgy tekintettek rájuk, ahogy a későbbi népek a mitológiai történetekre.” [74:8.11]
„E hamisított írásra, melyet Mózes tanításai közül valónak tartottak, felhívták Ptolemaiosznak, Egyiptom görög királyának a figyelmét, aki egy hetven tudósból álló bizottsággal lefordíttatta azt görögre az ő új alexandriai könyvtára számára. E beszámoló így kapott helyet azon írások között, melyek végül a héber és a keresztény vallás »szent írásai« későbbi gyűjteményének részévé váltak.” [74:8.12]
8. Jézus a régi héber írásokról (Nátániel kérdésére)
„Mózes törvényének szavai és az Írások tanításai nem léteztek Ábrahám előtt. Az Írásokat csak a legutóbbi időkben gyűjtötték össze úgy, ahogy most a rendelkezésünkre állnak. Bár a zsidó nép legmagasabb rendű gondolatait és vágyait tartalmazzák, van bennük sok olyasmi is, amely távol van attól, hogy a mennyei Atya jellemét és tanításait kifejezze; emiatt kell kiválasztanom a jobb tanításokból azokat az igazságokat, melyeket össze kell gyűjteni az országról szóló örömhírhez.” [159:4.2]
„Ezek az írások emberek munkáját képezik, némelyik írás szent emberé, más írások pedig nem annyira szenteké. E könyvek tanításai azon idők megvilágosodottsága szerinti nézeteket és mértéket képviselik, amely időkben keletkeztek. Az igazság kinyilatkoztatásaként az utolsó megbízhatóbb, mint az első.” [159:4.3]
„Az Írások szentek, mert olyan emberek gondolatait és tetteit mutatják be, akik keresték Istent, és akik ezen írásokban feljegyezve megőrizték az igazságosságról, az igazságról és a szentségről alkotott legmagasabb rendű fogalmaikat. Az Írások sok olyasmit tartalmaznak, ami igaz, nagyon sok ilyen van bennük, ám a most megtanultak tükrében te már tudod, hogy ezek az írások sok olyasmit is tartalmaznak, melyek félreértelmezik a mennyei Atyát, azt a szerető Istent, akinek a minden világ számára való kinyilatkoztatása érdekében eljöttem.” [159:4.4]
„Nátániel, soha ne engedd meg magadnak egy pillanatra se, hogy higgy az Írásban szereplő azon feljegyzéseknek, melyekben az áll, hogy a szeretet Istene vezette ősatyáidat a csatában az összes ellenségük – férfiak, nők és gyermekek – lemészárlására. E feljegyzések az emberek szavai, akik nemigen voltak szent emberek, és ezek nem az Isten szava. Az Írások mindig tükrözték és mindig is tükrözni fogják az alkotóik értelmi, erkölcsi és szellemi állapotát. Nem vetted észre, hogy a Jahvéről alkotott fogalmak egyre szebbek és dicsőbbek, ahogy a próféták Sámueltől Ésaiásig a feljegyzéseiket készítik? Emlékezned kell, hogy az Írások rendeltetése a vallási oktatás és a szellemi iránymutatás. Azok nem történészek vagy bölcselők munkái.” [159:4.5]
„Még ha a régi idők szent emberei ihletett és szellemmel eltöltött életet éltek is, az még nem jelenti, hogy a szavaik hasonlóképpen szellemi ihletettségűek volnának. Ma nem készítünk jegyzeteket az országról szóló ezen örömhír tanításairól, nehogy, amikor én már eltávoztam, gyorsan az igazságról vitázó különféle csoportokra szakadjatok annak eredményeként, hogy a tanításaimat eltérőn értelmezitek. E nemzedéknek az a legjobb, ha megéljük ezeket az igazságokat, s közben kerüljük a feljegyzések készítését.” [159:4.7]
„Figyelj jól a szavaimra Nátániel, nincs tévedhetetlenség abban, amihez az emberi természetnek köze van. Az igazság valóban felragyoghat az emberi elmén keresztül, de mindig csak viszonylagos tisztasággal és részleges isteniséggel. A teremtmény törekedhet tévedhetetlenségre, ám csakis a Teremtők rendelkeznek ilyen képességgel.” [159:4.8]
„Az Írásokkal kapcsolatos tanítás legnagyobb hibája azonban az a tantétel, hogy ezek a rejtelmek és a bölcsesség olyan zárt könyvei, melyeknek értelmezéséhez csak a nemzet bölcs elméi vehetik a bátorságot. Az isteni igazság kinyilatkoztatásait csak az emberi tudatlanság, vakbuzgóság és szűklátókörű türelmetlenség zárja le. Az Írások világosságát csak előítélet tompítja és babona árnyékolja. A szentséggel kapcsolatos hamis félelem akadályozta meg a vallást abban, hogy a józan ész oltalmába kerüljön. A múlt szent írásainak tekintélyéhez kötődő félelem eredményesen hátráltatja a mai kor őszinte lelkeit abban, hogy elfogadják az örömhír új fényét”. [159:4.9]
[A számmal jelölt tartalmak az ötödik korszakos kinyilatkoztatásban találhatók.]
Hozzászólások