A Teremtés célja
A Teremtés célja az Atya megtalálása. Ez a felfedezés nem felszínes ismeret, hanem azonosulás révén történő átalakulás. Az istengyermek – a lány és a fiú – a szellemi jellemét tekintve olyanná lesz, mint az Atyja. Az Atya megtalálása egyre teljesebben és egyre magasabb szinten, minőségi változások sorozata révén fog megtörténni az egyén személyiségének megmaradása mellett.
Az Urantia kinyilatkoztatásból azt olvasom ki, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor minden, anyagi testben kialakult és a továbbélést választó személyiség tökéletes lesz. Ezek a teremtett személyiségek a hét felsőbb-világegyetemből és a most kialakuló, négy külső gyűrűben formálódó világegyetemekből származnak.
Azonban a négy külső gyűrű világegyetemeinek tökéletessé válását meg fogja előzni a hét felsőbb-világegyetem tökéletessé válása. Az itt tökéletessé lett személyek – a végleges rendű testületekhez tartozva – a most még csak alakuló, négy külső világegyetem majdani lakóinak igazgatását fogják segíteni. A négy külső gyűrűben formálódó világegyetemekről már most tudható, hogy a jelenleg azonosítható legalább hetvenezer sűrűsödő anyaghalmaz „mindegyike nagyobb, mint a jelenlegi felsőbb-világegyetemek bármelyike.” (30:10.9)
Tudható továbbá az is, hogy a külső-térbeli evolúciós értelmek „a felsőbb-világegyetemi szintet meghaladó növekedési képességgel rendelkeznek majd” (117:2.7).
Ahogy az egyéneknél, úgy a világegyetemek esetében is, a tökéletesedés belülről kifelé történik. E tökéletesedés a világegyetemek esetében a Paradicsom Szigete felől, a központi Havona világegyetemen és a hét felsőbbvilágegyetemen keresztül, a most formálódó külső világegyetemek irányában valósul.
Az összes megteremtett világegyetem majdan tökéletessé váló teremtményei képesek lesznek arra, hogy megértsék az összes teremtmény tapasztalásával rendelkező Legfelsőbb Lényt, azaz a Legfelsőbb Istent.
A Legfelsőbb Lény a Háromság által akart, és az evolúció által fejlődő értelmek összeadódó tapasztalata révén kifejlődő, elmével bíró istenségnek tekinthető. „Az Atya Istent bármely egyén megtalálhatja, aki az Istenhez való hasonlatosság isteni szintjét eléri, ám a Legfelsőbb Istent személyesen egyetlen teremtmény sem fedezheti fel mindaddig a távoli időpontig, amikor is a tökéletesség egyetemes elérésével minden teremtmény egyidejűleg éri el őt.” (117:6.16)
Tehát lesz a távoli jövőben egy pont, amikor az összes világegyetem összes túlélő értelme tökéletes lesz. Ez azt is jelenti, hogy a jelen világegyetemi korszaknak lesz a jövőben egy olyan pontja, amikor már nem jönnek létre új teremtmények, csak a meglevők tökéletesednek.
Amint a teljes nagy világegyetem eljut a fény és élet legfelső szakaszába, „a mindenségrendi növekedési képesség kimerül,” és „a teljes véges mindenség átlép az örök létpálya abszonit szakaszaiba az Atyának mint a Véglegesnek a megtalálása céljából.” (117:5.14)
Az „abszonit” kor, számunkra egy jövőbeli világegyetemi korszakhoz tartozik. E létszakaszról annyi tudható, hogy időt és teret meghaladó valóság lesz, kezdet és vég nélkül létező lényekkel és dolgokkal (0:1.12). Az abszonit nem jelent végeset, de nem jelent végtelenséget és abszolútságot sem (30:1.92). Az abszonittá váló elmék képesek a tapasztaláson túli megismerésre (56:8.1).
[A számmal jelölt tartalmak az ötödik korszakos kinyilatkoztatásban találhatók.]
Hozzászólások