Az Urantia bolygón élő ember is lehet felemelkedő halandó
A 30. Urantia írásban, „A felemelkedő halandók” fejezet a következő meghatározással kezdődik: „Az idő és tér halandó túlélőit felemelkedő zarándokoknak nevezzük, amikor a Paradicsomra való fokozatos felemelkedésen munkálkodóknak minősülnek, s ezen evolúciós teremtmények eléggé fontos szerepet kapnak e beszámolókban, így itt kívánatos egyfajta áttekintést adni a felemelkedés világegyetemi létpályájának a következő hét szakaszáról:
1. Bolygói halandók.
2. Alvó továbbélők.
3. (…)” (30:4.1-4) és így tovább
Vagyis az a halandó, aki már a hústestben a Paradicsomra való fokozatos felemelkedésén munkálkodik, felemelkedő halandónak, felemelkedő zarándoknak minősül.
Ezért, ha el akarjuk dönteni, hogy az Urantia kinyilatkoztatásban sokszor említett „felemelkedő halandó” kifejezés anyagi testű halandóra, vagy morontia testű halandóra, illetve szellemi testű halandóra vonatkozik-e, akkor az adott szövegkörnyezet eligazító tartalmára kell hagyatkozni, azt kell figyelembe venni.
Az alábbiakban olyan szövegrészeket idézek az ötödik korszakos kinyilatkoztatásból, amelyekben a „felemelkedő halandó” és a „felemelkedő” kifejezések az evolúciós bolygók hústestben élő értelmes lényeire, halandóira is vonatkoznak – amint ez a szövegkörnyezetük alapján egyértelműen beazonosítható.
I. „Időről időre mi mind kapcsolatba kerülünk a felemelkedő halandók szolgálatával, a kezdetleges életet hordozó bolygóktól egészen a helyi világegyetemi és a felsőbb-világegyetemi szintig” (19:2.6).
II. „A Lakóvilági Tanítók a tartózkodási szférák legalacsonyabb rendűjén kezdik a szolgálatot (…) Már akkor felkészültek a munkájukra, amikor szeráfi társakként szolgáltak a lakóvilágon tartózkodó tanítványaik szülőbolygóin. Tényleges tapasztalatokat szereztek e felemelkedő halandókkal a lakott világokon.” (48:5.9)
III. „Meg kell értenetek, hogy a felemelkedő halandó morontia élete valójában a lélek megfoganásakor kezdődik a lakott világokon, abban a pillanatban, amikor az erkölcsi besorolású teremtményelmébe beköltözik a szellemi Igazító.” (48:76.2)
IV. „Amint a halandói elme legyőzi az állati örökségből származó tehetetlenséget és eléri az emberi értelem és megszerzett szellemiség harmadik körét, egy (a valóságban kettő) személyes angyal azon nyomban teljesen és kizárólagosan az adott felemelkedő halandóhoz szegődik.” (113:1.8)
V. „Jézus ismeri a teremtésrészek evolúciós és felemelkedő halandóinak gondolatait és érzéseit, a vágyait és késztetéseit a születéstől a halálig. Megélte az emberi életet a fizikai, értelmi és szellemi sajátlényeg kezdeteitől a csecsemőkoron, a gyermekkoron, az ifjúságon és a felnőttkoron át – eljutott még a halál emberi megtapasztalásáig is.” (129:4.5)
VI. „A felemelkedő halandónak minden alsóbbrendű és anyagi mércét átmenetinek, részlegesnek és alsóbbrendűnek kell tekintenie.” (132:1.2)
VII. „Mindazonáltal van egy bizonyos, elkerülhetetlen hátrány, mely a halandó léttel jár az ilyen fejlett evolúciós bolygókon. Amint egy végleges rendű világ túljut a fény és élet harmadik fejlődési szakaszán, minden felemelkedő arra rendeltetik, hogy a kisövezet elérése előtt valamilyen átmeneti feladatot kapjon valamely, az evolúciós fejlődésnek egy korábbi szakaszában járó bolygón.” (55:3.11)
[A számmal jelölt tartalmak az ötödik korszakos kinyilatkoztatásban találhatók.]
Hozzászólások