Evolúciós eltérés – szellemi egység
Mottó: „A szeretet mindennél erősebb Valerian. Áthág minden szabályt, törvényt és erősebb minden hadseregnél vagy kormánynál. Nézd a császárnét, képzeld magad a helyébe egy percre. Elvesztette a népét és a gyermekét, de mégis kész megbocsátani. Ez az igazi szeretet.”
(Valerian és az ezer bolygó városa c. filmből)
Az ember és a többi értelmes evolúciós faj is arra hivatott, hogy megtanulják a legnagyobb, vagyis a mennyei Atya helyébe látni magukat, és megtanulják atyai módon szeretni egymást, mert ez a legnagyobb szeretet és csak ez képes összehozni a különböző formával és evolúciós múlttal bíró értelmeket a szellemi fejlődés útján való járáshoz.
A szeretet az isteni jellemre képes értelmes lény azon magatartása, amely a növekvő világegyetemi látásmódjából fakad. Abból a hitnek is mondható belső meggyőződésből, hogy ő a mindenség Istenének egyedi és megismételhetetlen gyermeke, minden más értelmes lény pedig a testvére.
Józanul gondolkodva nem mondható ki végérvényesen, hogy a hatalmas világegyetemben csak a mi bolygónkon fejlődött ki értelmes élet. Vagy ha máshol mégis fejlődik, akkor annak pontosan úgy kell kinéznie, mint a földinek.
Kétezer éve Jézus mondott olyat, hogy „sok más bárányaim is vannak nem ebből az akolból” (165:2.9). Ha a pásztor-bárány viszonyról egy ember szólna, akkor lehetne azt mondani, hogy a sok más bárány kapcsán ténylegesen állatokról, vagy hasonlat esetén más, rá hallgató, általa vezetett emberekről beszél. De e szavakat a mindenség Istenének küldötte, a helyi világegyetem Teremtő Fiúja mondta, aki a helyzetéből fakadóan joggal érthette ezt azokra, akik más evolúciós bolygók gyermekei.
Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás szerint Jézus így folytatta a fent idézett kijelentését: „e szavak nem csak e világra érvényesek. E más bárányok szintén hallgatnak rám és megismerik a hangomat, és én megígértem az Atyának, hogy mindet egy akolba terelem, az Isten fiainak egy testvériségébe. Akkor majd mind megismeritek az egy pásztor hangját, az igaz pásztorét, és mind elismeritek az Isten atyaságát.” (165:2.9)
A nagy világegyetemben billió számra vannak lakható bolygók (11:4.3).
Amint nincs két egyforma hópehely és nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két teljesen egyforma értelmes evolúciós faj sem. Értelemszerű, hogy az Isten lehetőséget kínál más evolúciós irányok kibontakozására is a bolygókon.
Az eltérő körülmények és az eltérő életmód mindenképp befolyásolják az értelmes fajok kinézetét. A közös szellemi céljuk mégis képes együttműködésre vezetni őket már a hústesti életük során.
Melyek azok az alapvető körülmények, amelyek befolyásolhatják az evolúciós fajok kinézetét? Alapvető befolyásoló tényező az a létközeg, amelyben egy lény él. Más adottságot igényel a vízi, mást a szárazföldi és megint mást a bolygó levegőegét is használó életmód. De befolyásolja a biológiai test méretét az anyabolygó nagysága is. A nagyobb tömegű, így nagyobb vonzerővel bíró bolygókon kisebb testű, míg a kisebb evolúciós bolygókon nagyobb testtömegű értelmes evolúciós lények fejlődhetnek. Továbbá befolyásolja a biológiai test kinézetét a táplálék felvételének módja is.
De nézzük részletesebben azokat a létkörülményeket, amelyeknek eltérései az értelmes lények kinézetére is hatással vannak az evolúciós bolygókon.
a) A légkör vagy annak hiánya.
Vannak lélegezhető légkörben élők, és olyanok, akiknek nincs szükségük levegőre a létezéshez.
[Az utóbbiak száma a mi csillagrendszerünkben elenyészően kevés. „A nemlégző világokon a fejlettebb emberfajták sokat vesződnek azzal, hogy megvédjék magukat a meteorok okozta károktól úgy, hogy a meteorokat felfogó vagy eltérítő villamos készülékeket készítenek.” (49:3.3) „A nemlégzők világain az élet gyökeresen különbözik az urantiaitól. A nemlégzők nem esznek ételt és nem isznak vizet úgy, mint az urantiai emberfajták. E különleges népek idegrendszeri válaszai, hőszabályozó működési rendje és anyagcseréje gyökeresen eltér az urantiai halandók e téren való működésétől. A szaporodás kivételével csaknem minden élettevékenységük más, és még a nemzési eljárásaik is némiképp különböznek.” (49:3.4) Azonban „Elmében és jellemben a nemlégzők nem különböznek az egyéb halandói fajtáktól.” (49:3.5)]
b) A létközeg.
[„E változatok a halandóknak a vízzel, a levegővel és a földdel való viszonyára épülnek” (49:2.15). A repülni tudó evolúciós értelmek „csak később fejlődnek földlakóvá. De némely világon még hosszú időn keresztül is tudnak repülni azt követően, hogy föld-fajtájú lényekké lettek.” (49:2.16)]
c) Az evolúciós bolygó mérete.
[„A nagyobb világok némelyikét csak mintegy hetvenöt centiméter magas lények népesítik be”, de a testmagasság a bolygók csökkenő méretével együtt nő, és egészen „a kisebb szférákon lakók mintegy három méternyi magasságáig terjed.” (49:2.20)]
d) A hőmérséklet.
[„Lehetséges olyan élőlényeket teremteni, akik az urantiai fajták élettartományánál sokkal magasabb és sokkal alacsonyabb hőmérsékleteket is elviselnek.”( 49:2.21)]
e) Az elektromágneses viszonyok.
[Mivel a „A világok villamos, mágneses és elektron-szerveződési viselkedése nagyban eltérő” (49:2.22), így ezek hatással vannak az értelmes fajok formálódására is.]
f) A táplálkozás, az energia felvétel különbségei.
[„A ritka légkörben élők alkotják az első táplálkozási fajtát, a tengerlakók a másodikat, az Urantiáéhoz hasonlóan átlagos sűrűségű légkörben élők pedig a harmadikat. A sűrű légkörben élők jelentik az energia-felvétel negyedik fajtáját, míg a nemlégzők alkalmazzák a táplálék- és energia-felvétel ötödik fajtáját.” (49:2.25)
g) Vannak további szempontok is, amelyeknek jelentősége van az értelmes faj kinézete, életmódja és gondolkodása szempontjából. Azonban e különbségek nem érintik az evolúciós fajoknak a világ működésére és az Isten megértésére irányuló értelmi és szellemi törekvéseit.
Mivel a fejlődés iránya a szellemi felé halad, ezért minél fejlettebbek az evolúciós fajok, annál jobban megértik és elfogadják egymást. Annál inkább képessé válnak a közös célok érdekében történő együttműködésre és az összefogásra. Bár léteznek egy, két vagy három agyféltekével bíró lények (40:5.17), és az agyféltekéik számától függetlenül lehet egy, két vagy három agyalapi mirigyük (49:5.12), ám ezeknek a működésbeli különbségeknek a hatása fokozatosan kiegyenlítődik a közös isteni résszel, a Gondolatigazítóval történő együttműködés révén.
A mi csillagrendszerünk még a fizikai alakulás időszakát éli, de majdan ezer lakott és együttműködő bolygó szervezett egysége lesz. Jelenleg a Satania csillagrendszerben 619 lakott bolygó van az ötödik korszakos kinyilatkoztatás közlése szerint. (Tisztázás: a bolygónkon a Sátánnak is mondott ördög, a csillagrendszerünk lázadó fejedelmének, Lucifernek volt az első helyettese. Nevét a csillagrendszerünk nevéből vette, kapta, amint Lucifer is fényhordozó volt, mielőtt az Isten elleni lázadásba kezdett.]
A „bolygókat folytonos számozással látják el annak megfelelően, ahogy a lakott világok jegyzékébe bekerültek, mégpedig olyan világokként, melyeken saját akaratú teremtmények laknak.” (49:0.3) A mi bolygónk csillagrendszeri száma 606.
A fajon belüli és az értelmes fajok közötti együttműködés érdekében nagy szükség van az egyének Istenhez való hasonulására, ha állati eredetű evolúciós lényként el kívánják hagyni azokat a működésbeli örökségeket, amelyeket a hátrányukra levőnek ismernek fel.
Az evolúciós fajokra jellemző, állati eredetre utaló működésbeli vonások:
-
A „késlekedés, a köntörfalazás, az őszintétlenség, a nehézségek elől való kitérés, a tisztességtelenség és a kényelemkeresés”. (48:5.8)
-
A „félreértésekre és a viszolygásokra adott állati válasz”, vagyis a háborúskodás. (70:1.2)
-
Az önuralom hiánya (82:1.2).
-
Az állati eredetű félelem (108:6.2 + 113:2.5), mely nem keverendő össze a Jézus által is tanított óvatossággal.
-
Az „állati örökségből származó tehetetlenség” (113:1.8), mellyel szemben áll az elme felismerő, megoldásra és cselekvésre ösztönző képessége.
-
De „állati visszamaradottságot mutat” (117:4.13) a „nemtörődömség” is.
-
Továbbá, a nemi vonzerő figyelembe vételénél alacsonyabb rendű az állat párzási ösztöne, ami mellőzi a másik nem szépségének és testi vonzerejének értékelését (82.1.6). „Az állati lények egészséges ösztönei és a fizikai alkat természetes vágyai és késztetései nem ütköznek még a legmagasabb rendű szellemi fejlődéssel sem, kivéve a tudatlan, a rosszra oktatott vagy a sajnálatosan túlzottan lelkiismeretes személyek elméi esetében.” (34:7.7)
-
Tapasztalat továbbá az is, hogy az állati eredetű „elme lázad azon erőfeszítés ellen, mely a mindenségrendi kihívásokkal való szembenézéshez szükséges.” (100:4.2)
[A számmal jelölt tartalmak az ötödik korszakos kinyilatkoztatásban találhatók.]
Hozzászólások