1000 év itt – 1000 év ott
(isteni beavatkozások az emberi társadalom fejlődése érdekében)
Mottó: „A tudomány jelenségekkel foglalkozik; a vallás eredetekkel, értékekkel és célokkal.” (195:6.5) „Csakis a tények és az igazság kívánkozik a teljes megértésre és örvend a tudományos kutatás feltáró és megvilágosító hatásának.” (90:4.9)
I.
Az ötödik korszakos kinyilatkoztatásban szerepel az a közlés, hogy miután Ádám és Éva elhagyta az első Édent, a Kert lassan a tengerbe süllyedt el.
Számomra bizonyosnak látszik, hogy a Földközi-tenger azon félszigete, melyen az Éden került kialakításra, nem süllyed el 34.000 évvel ezelőtt, ha Ádám és Éva kitart a törvényes működés rendje mellett (75:3.5-3.9). Ebben az esetben az Édenkert megmaradt volna a bolygónk második szellemi központjának. Ugyanis „(…) nincs tervbe véve, hogy a Bolygók Ádámjai és Évái elhagyják a választott világukat.” (51:2.3)
A kinyilatkoztatók szerint, a bolygónk első szellemi központjául szánt Dalamatia városát – közel 200.000 évvel ezelőtt – szintén a tenger hullámai mosták el, miután a Bolygóherceg lázadása az első korszakos kinyilatkoztatás rendjét szétzilálta.
Számomra nyilvánvaló, hogy sem a Bolygóherceg földi központja helyszínének, sem pedig az (első) Éden helyének nem kellett volna eltűnnie, ha nem történik meg a lázadás, illetve az Éden esetében a vétek. Bár Dalamatia és az Éden földrajzi helyének pusztulása természetes események által ment végbe, azonban e történésekben én az isteni gondviselés szándékosságát látom, az alábbi levezetés miatt.
„Az átlagos világokon az ibolyaszín emberfajta kertközpontja a világműveltség második központjává válik, és a Bolygóherceg székhelyvárosával együtt szabja meg a polgárosodott társadalom fejlődési ütemét. A Bolygóherceg városának központi tanhelyei, valamint Ádám és Éva kertbeli tanodái évszázadokon keresztül egymás mellett működnek. Rendszerint nem esnek messze egymástól, és békés együttműködésben dolgoznak.
Gondoljátok csak el, hogy mit jelentene a világotokon, ha valahol a Levantéban (a Földközi-tenger keleti partvidékén) lenne egy polgárosult világközpont, egy nagyszerű bolygói műveltségegyetem, mely 37.000 év óta megszakítás nélkül működött volna. Szánjatok időt annak átgondolására is, hogy egy ilyen ősi központ erkölcsi fennhatóságát milyen mértékben erősítené, ha attól nem messze létezne egy másik, még régibb központja a mennyei segédkezésnek (a Perzsa-öböl partján), amelynek hagyományai 500.000 év összehangolt evolúciós hatáson alapuló erőt mutatnának fel. A szokások ereje az, ami végül az egész világon elterjeszti az Édenről szóló eszményképeket.” (51:6.2-6.3)
Egy bolygó esetében az Isten fejlesztési terve végül mindig megvalósul. Ha a szabad akaratú személyek döntései miatt ez nem történhet meg az eredeti elképzelés alapján, akkor a kibontakozás más útjai kerülnek előtérbe, nyílnak meg.
Az Isten és az ő csapata nagy rendezők és csodálatos időzítők. Az emberi faj jégkorszak idején való megjelenése és vándorlásai sem voltak a véletlen számlájára írandók a bolygónkon.
„Az ősembernek a jégkorszaki megjelenése a földön nem pusztán véletlen esemény volt; erre terv szerint került sor. A jégkorszak zord és szigorú éghajlati viszonyai minden szempontból illettek (…)” az emberi faj értelmi, érzelmi és akarati fejlesztését célzó tervhez. (65:2.16)
Egy nehezítő környezeti körülmény nem csak fejlesztő kihívás lehet az emberiség számára, de végleges akadályává sem válhat a fejlődésnek. Ha bolygói szinten kerülne sor a fejlődést megakadályozó környezeti körülmény megjelenésére, akkor Isten és az ő csapata közbeavatkozna. Ha egy lakott bolygót valamilyen fizikai jellegű katasztrófa fenyegetne, akkor nem hagyják, hogy a bolygóval együtt annak evolúciós úton kifejlődött értelmes lakói is megsemmisüljenek. Mert ha „(…) egy emberi faj törzsfejlődését a tér valamely világán megindították, annak meglehetősen függetlenül kell haladnia az adott bolygó fizikai túlélésétől (…)” (51:2.3). Éppen ezért, ha ilyen jellegű szükséghelyzet merülne fel, a túlélési képességgel bíró lakosságot egy vészhelyzeti eljárás keretében arra a bolygóra viszik át, „(…) melyet a továbbélésükhöz készítettek fel” (51:2.3).
Az emberek ma is elhagyják azokat a területeket, melyeket áradás vagy lávaömlés fenyeget, s ha szükséges, új helyen alapítanak otthont.
A fent írtak egyfajta isteni eredetű védőháló egy egész bolygó emberisége számára. De létezik egyéni védőháló is, melyre nézve Jézus a következőket mondta: „Ne féljetek azoktól, akik ugyan képesek megölni a testet, azután viszont már nincs több hatalmuk rajtatok.” (165:3.3) „Azt mondom nektek, barátaim és tanítványaim, ne féljetek azoktól, akik a testet megölhetik, a lelket azonban nem tudják elpusztítani (…)”. (150:4.2)
A fentiek valóságát Jézus a feltámadásával igazolta, s nem csak a hitetlenkedő apostolai számára.
II.
A kinyilatkoztatók közlik, hogy az 1934-es évhez viszonyítva, a bolygónk emberiségének ezer évre lesz szüksége ahhoz, hogy új fejlődési pályára álljon (99:1.1; 101:4.2). Olyanra, melyen már nem a létért és az életszínvonalunk emeléséért küzdünk.
„Az élet kezdetben a létért való küzdelem volt; ma e küzdelem az életszínvonalért folyik; holnap pedig a minőségi gondolkodásért, az emberi lét eljövendő földi céljáért.” (81:6.28)
Az embereknek arra van szükségük, hogy a bolygójuk viszonyait a saját érdekeik és megegyezéseik alapján rendezzék.
Nem szabad elfelejteni, hogy nem a hatalom rossz, hanem az, ha a hatalom rosszra törekszik. Az Istennek is van hatalma, de jóra törekszik, mindenki javára működik. Egy embernek is lehet hatalma, melynek helyes használatával sokak javát szolgálhatja. Egy szülőnek is van hatalma a gyermeke felett, a gyermek mégis lehet boldog és viheti sokra, ha a szülő a hatalmát helyesen használja.
Véleményem szerint az előttünk álló ezer évben – a kinyilatkoztatás szerint kb. 2930-ig – az emberiségnek mindenképp előrehaladást kell mutatnia a következő feladatok kapcsán:
-
a bolygónk valós történelmi tényeinek nyilvánosságra hozatala (67:0.1);
-
az emberek közötti helyes erkölcsi működést megalapozó igazság megismertetése (92:5.16);
-
az új termelőerők és ismeretek általános bevezetése (99:1.1), az ipari termelés etikusabbá tétele;
-
az emberi lét okának és kívánatos fejlődési irányának ismeretében törekvés az egy nyelv, egy vallás és egy bölcselet megvalósulására a bolygónkon (55:3.22);
-
a világkormány létrehozása (134:5.12);
- olyan oktatási rendszer kialakítása (50:5.7), amely határozottan támogatja a nemes emberi személyiség felépülését (195:10.17).
Ahogy az emberek túlnyomó többségének, úgy nekem sincs látnoki képességem. Véleményem szerint az emberek számára nincs is szükség ilyesmire. Ami kívánatos, az önmagunkhoz való őszinteség, mert ez vonja maga után az igazság megismerésének vágyát. Aztán az elemző értelem használata, valamint bátorság szükséges ahhoz, hogy amit igaznak és helyesnek látunk, azt komolyan is vegyük.
Bár a ma élő egyének nem képesek a következő 1000 évet a bolygón kivárni, azonban már most hihetnek abban az igazságban (143:1.7), mely így alkalmassá válik arra, hogy mindenki megelégedésére alakítsa át a társadalmi viszonyokat.
A számmal jelölt tartalmak forrása: az Urantia Írások
Hozzászólások