[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]
1. Igaz és hamis szabadság
„54:1.3 Az igaz szabadság egyre szorosabban kötődik a valósághoz és mindig tekintettel van a társadalmi igazságosságra, a mindenségrendi méltányosságra, a világegyetemi testvériességre és az isteni kötelezettségekre.”
2. A szabadság elrablása
A) „54:2.2 Minden fejlődő világegyetem minden teremtménye, aki az Atya akaratának megcselekedésére vállalkozik, arra rendeltetett, hogy a téridő Teremtőinek társává váljon a tökéletesség tapasztalás útján való elérésének csodálatos kalandjában. Ha ez nem így volna, akkor az Atya aligha ruházta volna fel e teremtményeket teremtői szabad akarattal, és nem is lakozna bennük, nem lépne velük tényleges közösségre az ő saját szelleme révén.”
B) „54:2.5 Az egész világegyetemben egyetlen lénynek sincs jogos szabadsága arra, hogy bármely más lényt az igaz szabadságtól, a szeretni és a szeretve lenni jogától, az Isten imádatának és a társak szolgálatának előjogától megfosszon.”
3. Az igazság eljövetelének késlekedése
„54:3.1 Az evolúciós világok saját akarattal bíró, erkölcsi teremtményeit mindig foglalkoztatja az az át nem gondolt kérdés, hogy vajon a végtelenül bölcs Teremtők miért engedik meg a rossz és a bűn létét. Nem értik meg, hogy mindkettő szükségszerű, ha a teremtmény valódi szabadságot kap. A fejlődő ember vagy a csodás angyal szabad akarata nem pusztán bölcseleti fogalom, jelképes eszménykép. A jó és a rossz közötti választásra való emberi képesség világegyetemi valóság. A szabadság, hogy önmaga választhasson, a Legfőbb Urak adománya, és ők nem engedik meg bármely lénynek vagy lények csoportjának, hogy a tágas világegyetemben akár egyetlen személyiséget is megfosszanak ettől az istenadta szabadságtól – még azt sem engedik meg, hogy az ilyen félrevezetett és tudatlan lények e rosszul értelmezett személyes szabadságot élvezzék.
54:3.2 Bár a rosszal (bűnnel) való tudatos és teljes azonosulás egyenlő a nemléttel (a megszűnéssel), a bűnnel való ilyesféle személyes azonosulás időpontja és a büntetés végrehajtásának – a rossz szándékos befogadására önmagától adott válasznak – az időpontja között mindig lennie kell egy elegendően hosszú időtartamnak, mely lehetővé teszi az ilyen egyedi világegyetemi helyzet olyan megítélését, mely az összes érintett világegyetemi személyiségnek teljes mértékben megfelel és amely oly méltányos és oly igazságos, hogy azt még maga a bűnös is elfogadja.
54:3.3 Ha azonban e világegyetemi lázadó az igazság és a jóság valósága ellenére elutasítja az ítélet elfogadását, vagyis a szívében meglátja az ítélet igazságosságát, de mégis elutasítja annak beismerését, akkor a Nappalok Elődeinek mérlegelése szerint a büntetés kiszabását el kell halasztani. És a Nappalok Elődei elutasítják bármely lény megsemmisítését mindaddig, amíg minden erkölcsi érték és az összes szellemi valóság kihuny mind a gonosztevőben, mind pedig az ő támogatóiban és a vele esetleg rokonszenvezőkben.”
4. A könyörület miatti időbeli késedelem
A) „54:4.4 Lucifer rendelkezett azoknak a szabadságoknak a többségével, melyeket keresett; a többit a jövőben kapta volna meg. Mindeme becses képességek elvesztek azáltal, hogy teret engedett a türelmetlenségnek és engedett azon vágyának, hogy azt birtokolja, amire éppen törekszik és hogy úgy birtokolja azt, hogy közben a világegyetemek mindenségét alkotó minden más lény jogai és szabadságai tiszteletben tartásával járó minden kötelezettséggel dacol. Az erkölcstani kötelezettségek velünk születettek, isteniek és egyetemesek.
54:4.5 Számos okát ismerjük annak, hogy a Legfőbb Urak miért nem pusztították vagy fogták el azonnal a luciferi lázadás vezetőit. Bizonyára vannak egyéb és talán jobb okai is, melyeket mi sem ismerünk. Az igazságnak való érvényszerzésben megmutatkozó eme késedelem könyörületes oldalát a nebadoni Mihály személyesen alakította ki. E Teremtő-atyának a tévelygő Fiai iránt mutatott ragaszkodásának hiányában teljes egészében a felsőbb-világegyetemi legfelsőbb igazságosság érvényesült volna. Ha azalatt történt volna a luciferi lázadáshoz hasonló esemény a Nebadonban, amíg Mihály megtestesült alakban az Urantián tartózkodott, akkor a rossz e pártolóit azonnal és véglegesen megsemmisítették volna.
54:4.6 A legfelsőbb igazság akkor érvényesülhet azonnal, ha isteni irgalom nem késlelteti. Azonban az idő és a tér gyermekeinek ajánlott könyörületes segédkezés mindig gondoskodik erről az időbeli késedelemről, arról a kegyelmi időközről, mely a vetés és az aratás között eltelik. Ha jó a vetés, akkor ez az időtartam gondoskodik a jellem kipróbálásáról és épüléséről; ha a vetés rossz, akkor e kegyelmi késedelem időt ad a megbánásra és a jó útra térésre. A gonosztevők elítélésében és megszűntetésében megmutatkozó időbeli késedelem a hét felsőbb-világegyetembeli irgalmas segédkezés eredendő sajátja. Az igazságosságnak a könyörületesség révén való eme korlátozása azt bizonyítja, hogy az Isten szeretet, és hogy e szerető Isten érvényesül a világegyetemekben és irgalommal alakítja az ő összes teremtményének végső rendeltetését és végzi megítélésüket.
54:4.7 Az időbeli kegyelmi késlekedés a Teremtők szabad akarata szerint való. A világegyetemben jó származik e türelmes eljárásból a bűnös lázadók ügyének elbírálása során. Míg teljesen igaz, hogy jó nem származhat rosszból arra, aki rosszat tervez és művel, azonban az is éppen úgy igaz, hogy minden dolog (beleértve a rosszat, mégpedig a magvábanvalót és a megnyilvánultat egyaránt) együtt munkálkodik az összes olyan lény javára, aki ismeri Istent, szereti megcselekedni az ő akaratát, és az ő örökkévaló tervének és isteni céljának megfelelően emelkedik felfelé, a Paradicsomra.”
B) 54:4.8 „Az irgalom jellemezte világegyetemben az igazságosság érvényesülése lehet ugyan lassú, ám annál bizonyosabb.”
A „hazugság”, avagy a megtévesztés kora
1. Azzal, hogy Kaligasztia – egykori Bolygófejedelmünk – csatlakozott a Lucifer-féle lázadáshoz, az Urantián elkezdődött a „hazugság” kora. Lucifer a 53:2.2 „saját jogok és a szabadság” védelme érdekében lépett fel. A saját elmét felmagasztalta (53:2.3), ugyanakkor tagadta a gondolkodó személyek létének forrását, az Egyetemes Atyát. Azon személyeket pedig, akik kitartottak az Atya mellett, hazugoknak és árulóknak bélyegezte.
Az Urantia általános helyzete ma is az Isten ellen lázadó bolygó képét mutatja. Az emberek számára ma is a szabadságjogok fontosságát hangoztatják, az Istent pedig – mint szerető Atyát – nem hirdetik. Éppen ezért, az Urantiára nem a testvéri erkölcs alkalmazása a jellemező.
Az Isten iránti közömbösség fő oka a megismerhetőségének nehézségében van. Bár Jézus itt volt kétezer éve, és a szellemi világot érintő minden kérdésre volt hiteles válasza, de ez a felkészültség nem jellemezte az ő követőit. Az Urantia kinyilatkoztatás egyik nagy értéke az, hogy az Istent hitelesen ismerteti meg az emberekkel. Tudás alapot ad a hitnek.
2. Az ember nem önmagát találja ki. Az embert az Isten találta ki azért, hogy az ember felfedezhesse és megtalálhassa a maga számára az Istent. Az önigazoló liberális eszmék sohasem lesznek képesek megmagyarázni az embert az Isten nélkül. Nem is teszik. Ezért sugallják azt, hogy az ember örök élet nélküli biológiai lény, társadalomban élő gazdasági szereplő.
Az értelem és a szabad akarat az Istenek ajándéka a világegyetem többi személyisége számára. Bár az értelem és a szabad akarat egyéni, de mégsem lehet öncélú. Azonban Lucifer azzá tette. A teremtmény számára az értelem és a szabad akarat az Isten megtalálásának eszközei. Éppen ezért a teremtmény számára a szabad akarata, az értelme és az Istene elválaszthatatlanul összetartozó kellene, hogy legyen.
Végzetes az ember számára az, ha csak a szabad akaratra és az értelemre épít, de az Istent kizárja az életéből. Ezzel ugyanis az értelme nyitottságát, vagyis a saját, szabadságra való képességét csökkenti. Pedig az emberi szabad akarat beteljesülése csak az Isten választásán keresztül történhet meg. Az emberi értelem beteljesülése pedig csak az Isten felismerése által valósul meg.
Ideje lenne belátni: 196:3.10 „Az emberi elme nem teremt valódi értékeket; az emberi tapasztalás nem eredményez világegyetemi látásmódot. A rálátást, az erkölcsi értékek felismerését és a szellemi jelentéstartalmak megkülönböztetését illetően minden, amit az emberi elme tehet az, hogy felfedez, felismer, értelmez és választ.”
3. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mi segítené elő az emberi értelem fejlődését. – Nyilvánvalóan az, ha rendelkezne világegyetemi látásmóddal. De mi is a világegyetemi látásmód? Ez csak olyasmi lehet, ahogy egy Isten, ahogy az Isten képes látni a világot. Az Isten Atyaként nagyon vágyik arra, hogy a gyermekei is képesek legyenek úgy tekinteni a mindenségre, ahogy ő.
Annak idején Lucifer nem volt látható az emberek számára. Az alárendelt beosztottjai révén tévesztette meg őket. A helyzet ma is hasonló. Az igazi megtévesztők a háttérben vannak. Lucifer talán még hitt abban, amit hazudott, vagy legalábbis hinni akart benne. Akik viszont ma hazudnak az embereknek, ezt tudva és akarva, gonosz módon teszik. Mégpedig a vagyonuk és a hatalmuk növelése érdekében, másoknak hátrányt okozva.
Lucifer 53:3.6 „Azt képviselte, hogy a felemelkedők az egyéni önmeghatározás szabadságát élvezhessék.” E téren ma talán még durvább a helyzet. Vannak, akik már a felnövekvő gyermekek helyett is meg akarják határozni, hogy milyen neműként gondoljanak magukra. Nem más ez, mint a társadalom alapját képező családok tudatos rombolása.
Azt, hogy egy önző háttérhatalom befolyásoló erővel bír az Urantián, az is mutatja, hogy képes a szellemi-erkölcsi és a tudományos-gazdasági haladást gátolni és befolyásolni a saját érdekei védelme érdekében. Ha nem így lenne, akkor vagy a vallások jó szándékú, vagy pedig a tudományok érdeklődő képviselői már nyíltan hirdetnék az Urantia kinyilatkoztatás értékeit.
Mivel az Urantián általánosan ismert cél jelenleg nem az Egyetemes Atya, hanem az önfelmagasztalás, az általánosan elfogadott érték pedig nem a szeretet, hanem az anyagi vagyon és az abból nyerhető hatalom, ezért szükségszerű, hogy a vagyonnövelés érdekében komoly megtévesztés folyik azok irányában, akiknek munkája és élete e vagyonokat növelheti. Kettő ilyen terület önmagát kínálja. Az egyik az egészségügy, vagyis a betegségipar, a másik pedig az energiaipar területe. Ez persze nem azt jelenti, hogy e területeken nincs kutatás és fejlődés, hanem azt jelenti, hogy az olcsó és hatékony módszerekről és technikákról szó szerint nem kifizetődő tájékoztatni az embereket.
4. Az egyén fejlődésének útja előre felé vezet. Az előre pedig arra van, amerre az Isten. Vagyis az út a szellemi felemelkedés. Jézus azt kérte, hogy a társadalmi igazságtalanságok ellen az Isten hiteles képviselésével küzdjünk, ne erőszakkal. Hitelesen – azaz okosan és vonzó módon.
Az igazság és a béke megtalálásához az út nem a fegyvereken keresztül vezet. Csak az igazság meglátása adhatja meg azt a szabadságot, amely megelégedést kelt.
A belső békéért tehát nem érdemes erőszakkal küzdeni. Az embereknek a lelkükben kell felszabadulniuk. Ha az ember nem szabad a lelkében, a belső rossz érzéséért egy másik embert vagy embercsoportot fog hibáztatni, és előbb-utóbb harcolni fog ellenük azért, hogy – várakozása szerint – szabad lehessen. Az igazi szabadság az igazság látásán alapul. Azon igazság megismerésén, melyet Jézus hozott e lázadástól sújtott bolygóra – az Isten Atyaságát és az emberek testvériségét. Ez az egyszerű, de nagyszerű tanítás a felismerések sorrendjét is elénk tárja. Először az Isten Atyaságát kell komolyan felismerni ahhoz, hogy aztán – szinte már magától értetődő módon – következhessen belőle számunkra az Isten gyermekeinek testvérisége. Aki ugyanis elfogadja az Isten atyaságát, el fogja fogadni az emberek testvériségét is.
5. A Lucifer-féle tanok elég régóta vizsgáznak az Urantián, de sorra megbuktak. Ugyanis 134:4.9. „Az egyenlőség elve sohasem hozhat békét, kivéve, ha mindenki kölcsönösen elismeri egy mindenek fölött álló főhatalom felügyelő befolyását.”
Az Atya azt támogatja, hogy minden ember maga ismerje fel azt, amit Jézusra mutatva az Isten gyermekei képviselnek előttük. Az Igazság jézusi Szelleme az V. korszakos kinyilatkoztatás előtt jár és ösztönzi, érzékenyíti az egyetemes válaszokra szomjazó emberi lelkeket, akik ma már maguk is találhatnak, ha keresnek, hiszen az Urantia kinyilatkoztatás elérhető a neten, vagy megvásárolható könyv formájában. Jézus korában az igazságra éhes lelkeknek várniuk kellett arra, hogy egy hiteles tanítvánnyal találkozzanak, aki beszél nekik a Jézustól hallott örök igazságról – az Isten atyaságáról és az emberek testvériségéről. Az Urantia kinyilatkoztatás jelentőségét az is mutatja, hogy az előbbi tanítást már a világegyetemi látásmód szerint is közli, amely így, az Isten atyasága mellett, a mindenségben élő összes gyermekének a testvériségét is hirdeti.
* * *
A világegyetemi rendhez hű emberfeletti igazgatás felállítása valamely halandói szférán nem változtatja meg azonnal vagy önkényesen az emberek gondolkodásmódját, beállítottságát. Ez nagyon fontos! A felsőbb világegyetemi hatóságok sohasem csorbítják vagy nyomják el az ember szabad akaratát. Az emberek szabadon, mindenféle korlátozás nélkül csatlakozhatnak a Lucifer-féle lázadáshoz, még a világegyetemi igazgatási rendhez hű emberfeletti irányítás mellett is.
Az Ember Fiaként Jézus kivívta és megmutatta az ember győzelmét a világegyetemi lázadás felett. A lázadás végleges felszámolására a világunkon abban a jövőbeli korban fog sor kerülni, amikor MINDEN halandó hasonlóképpen tesz majd, azonban ennek bekövetkezésére csak a távoli jövőben számíthatunk.
Azzal, hogy a lázadók megkísérelték ellehetetleníteni Mihály alászállási küldetését, elveszítették az ügyük minden támogatóját a csillagrendszeri világokon, s ezzel csillagrendszeri szinten vége is lett a lázadásnak. A lázadásnak csillagrendszeri szinten nem pusztán egy igazgatási döntés vetett véget. A lázadásnak azért szakadt vége, mert a lázadók elveszítettek minden rokonszenvet és támogatást. A lázadás vezetői melletti EMBERI rokonszenv azonban még NEM veszett ki, s ez az oka annak, hogy halandói szinten még mindig tart a lázadás.
„A dolgok állása kétségkívül nem fog megváltozni a mostanihoz képest mindaddig, amíg az egész Lucifer-féle lázadást végleg meg nem ítélik és az abban résztvevő összes személy sorsáról nem határoznak.” [67:4.5]
A főlázadók (a korábbi Bolygóherceg és társa) tudják, hogy a halandói szinten zajló lázadás fenntartása az utolsó esély az életben maradásukra, ezért érdekükben áll a lázadás éltetése olyan sokáig, ameddig csak lehetséges. A világegyetem vezetői mindeközben nem szándékosan késleltetik a megítéltetés lezárását:
„A rövidlátó és idő-korlátolta halandói elméknek nem illik bírálniuk a világegyetemi ügyek előrelátó és végtelenül bölcs intézőinek időbeli késlekedését.” [54:6.8]
„Nyilvánvaló, hogy Immanuel tanácsolta Mihálynak, hogy ne kerüljön közvetlen összeütközésbe a lázadókkal és engedje a lázadást az önpusztítás természetes útján végighaladni. És a Nappalok Szövetségének bölcsessége a paradicsomi Háromság egyesült bölcsességének időbeli tükröződése.” [54:5.8]
A megítéltetés folyamatát egy megváltoztathatatlan világegyetemi elv határozza meg, s ez előírja, hogy a lázadók és megtévesztő álokoskodásaik iránt MINDEN rokonszenvnek el kell halnia:
„A Nappalok Hűséges Követője az Edentián az tanácsolta a Csillagvilági Atyáknak, hogy engedjék a lázadókat szabadon cselekedni egészen a végsőkig annak érdekében, hogy mindez gyökerestül kiirtsa az e gonosztevők iránti együttérzést a Norlatiadek minden jelenlegi és jövőbeli létpolgárának szívéből – legyenek ők halandók, morontiák vagy szellemteremtmények.” [54:5.9]
Vegyük észre, hogy ez MINDEN – ma élő és majdan élő – halandóra vonatkozik s nem is csak a földiekre, hanem minden halandóra a csillagrendszerünk összes lázadó bolygóján.
„A Jerusemen az orvontoni Legfőbb Végrehajtó személyes képviselője azt tanácsolta Gábrielnek, hogy teljesen adja meg a lehetőséget minden élő teremtménynek arra, hogy a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozattal kapcsolatos dolgokban ki-ki kialakíthassa a saját, végső álláspontját. (...) Ahhoz, hogy a Norlatiadek lényei előtt nyitva maradhasson a felemelkedés paradicsomi kapui, szükséges volt megengedni a lázadás teljes kibontakozását és biztosítani kellett, hogy az összes teremtmény egyértelmű magatartást tanúsíthasson, bárhogyan is érintett a fejleményekben.” [54:5.10]
Az „egyértelmű magatartást tanúsíthasson” kitétel teljesen világos, és a „bárhogyan is érintett a fejleményekben” kitétel szintén az összes – ma élő és a jövőben megszülető – halandóra értendő.
Az Atya létének tudatos tagadása és a szándékos, tudatos rossz még mindig komoly szerepet játszik ezen a bolygón. Mindkettő a luciferi kiáltványból levezetett hamis szabadság kifejeződése. A főlázadó (a korábbi Bolygóherceg) mindkettőt támogatja.
A szándékosan, eltökélten vállalt rossz NEM vehető egy kalap alá a közönséges evolúciós rosszal, mint amilyen a kapzsiság, az önzés, a bosszúvágy, a minősített erőszakos cselekedetek, a következményekkel számolni képtelen élvhajhászás, stb. A rosszat szándékosan választó személy előtt nincsenek erkölcsi gátlások. Az Urantia könyv szóhasználatával élve: az ilyen személy átlépi a bűn és a gonoszság határát. Jézus így magyarázza ezt:
„A rossz eredendően megvan e világ természetes rendjében, a bűn azonban a tudatos lázadás olyan magatartása, melyet azok hoztak el e világra, akik a szellemi fényből a sűrű sötétségbe zuhantak.” [148:4.6]
S ez az isteni válasz:
„A szalvingtoni Isteni Segédkező harmadik önálló nyilatkozatában elrendelte, hogy semmi olyat ne tegyenek, amely csak félig hozza el a gyógyulást, ami gyáván elnyomja, illetőleg egyéb módon elrejti a lázadók vagy a lázadás gyalázatos képét. Az angyali seregeket utasította, hogy a bűn kifejeződésének teljes kifejlésével és korlátlan lehetőségével, mint a leghamarabb célravezető módszerrel éljenek, mely elhozza a rossz és a bűn jelentette szörnyűségből való tökéletes és végleges felgyógyulást.” [54:5.11]
Nyilvánvalóan NEM volna összhangban ezzel az irányelvvel, ha főlázadót (a korábbi Bolygóherceget) és összeesküvőtársait eltávolítanák még az előtt, hogy a „tökéletes és végleges felgyógyulásra” sor kerülhetne (azaz mialatt még képesek maguk vagy az ügyük iránt emberi rokonszenvet ébreszteni és támogatást szerezni hozzá).
A luciferi bukás egyik figyelemreméltó következménye e világon egy olyan civilizáció kialakulása lesz, mely képes ellenállni bármilyen világegyetemi lázadásnak. Az Urantia végül el fog jutni a fény és élet korszakába a korábbi lázadó Bolygóherceg minden mesterkedése ellenében is.
A lázadás jelenlétében élni nyilvánvalóan azt jelenti számunkra, hogy ritka és értékes tapasztalást szerezhetünk a dolgok teljes rendjét illetően. Ez hatékony védőoltás minden lehetséges jövőbeli lázadás ellen. Számtalan urantiai tesz majd szert egyénileg erre a megerősítő bölcsességre minden eljövendő korban és az örökkévalóságban.
Forrás: A Lucifer-féle lázadás megítéltetésének időkerete
Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához
- Fejtsd ki az igazi szabadság és a hamis szabadság közötti különbséget. Milyen nyomát látod a luciferi álokoskodásnak a mai társadalomban?
- Mi volt a Lucifer-féle zsarnoksági program ellentmondása?
- Miért telik időbe az igazságos megítéltetés?
- Milyen előnyökkel jár a könyörület miatti időbeli késedelem?
- Milyen indokokat fedezel fel a késedelmes bölcsességet magyarázó felsorolásban?
- El tudod-e fogadni őszintén azt a teremtői szeretetet, mely megengedi, hogy elszenvedd a mások által tévesen értelmezett teremtményi szabadság következményeit? Gondolkodj el a botlásaidon. Mit jelent közreműködni a kegyelmi folyamatban egy megtévedt bolygón? Miért nem megalapozottak a lázadás következményeként az ártatlanokat érő megpróbáltatások és gyötrelmek miatti vádak (ld. 54:6)?
- Mennyiben segítenek az első két bekezdésben írtak a bűn fogalmának jobb megértésében (54:0.1-0.2)?
- Mennyiben adnak méltó feleletet az első és a második szakaszban közöltek a luciferi vádakra és álokoskodásokra?
- Mire utal „a bűn és a gonoszság világa” megjelölés (54:1.10)?
- Vajon csak jelképesen említették az egymillió évet, mint amely a lázadás következményeinek felszámolásához szükséges lehet, vagy ténylegesen számolni kell vele (54:5.12)? És mi a helyzet a következő bekezdésben említett százezer évvel?
- A türelmetlenség nyilvánvalóan kulcsszerepet játszott a bolygónk korai történetét elcsúfító, roppant fájdalmas következményekkel járó szerencsétlen eseményekben: az első két korszakos kinyilatkoztatás siralmas eredményében. Vajon a főszeráfok rákényszerülnek-e az „azonnali megelégedésre” való törekvés leküzdésére – vagy esetleg a „gyors és alapvető javulás elérésére, amíg élek” szemlélet megváltoztatására – az Urantia könyv olvasói körében vagy a bolygónk, az Urantia más lakói körében? Ha föltételezzük, hogy e világon a türelmetlenség valóban gond és talán akadály is, akkor vajon mit tehetnének a főszeráfok annak semlegesítése vagy eloszlatása érdekében? (Vö.: 54:4.4; 75:8.4)
Istentani összefoglaló
Bűn
- Az Istenek sem rosszat nem teremtenek, sem nem engedélyezik a bűnt. A potenciális rossz a tökéletesség különböző véges szintjein létezik. A bűn potenciálisan jelen van ott, ahol a tökéletlen lények szabad akarattal rendelkeznek. 54:0.2
- Az igazság és a hamisság szembenálló jelenléte az, ami a vétek lehetőségét magában hordozza. A bűnt a rossz szándékos választása jelenti; a bűn következetes gyakorlása a gonoszság. 54:0.2
- A szabadság önpusztító, ha annak mozgatója korlátlan és ellenőrizetlen. Az igaz szabadság mindig tekintettel van a társadalmi igazságosságra, a mindenségrendi méltányosságra, a világegyetemi testvériességre és az isteni kötelezettségekre. 54:1.3
- A szabadság öngyilkos, ha mentesíti magát a valóság jelentette kötelezettségektől. 54:1.4
- Az igaz szabadság az öntisztelet társa; a hamis szabadság az önimádat kísérője. Az igaz szabadság az önuralom gyümölcse; a hamis szabadság önérvényesítésből eredő önteltség. 54:1.6
- Lucifer dőresége abban állt, hogy megkísérelte a megcselekedhetetlent – hogy meggyorsítsa az idő menetét. A bűntette az volt, hogy le akarta rövidíteni a teremtményi részvételt a tökéletesség elérésére irányuló evolúciós küzdelemben. 54:2.3
- A szabadság álruhájába öltöztetett Lucifer-féle nyilatkozat valójában a személyes szabadság óriási mértékű korlátozására irányult. 54:2.3
- A szabad akarattal együtt jár a bűn lehetősége. A szabad akarat nem jelképes eszménykép vagy pusztán bölcseleti fogalom – hanem világegyetemi valóság. 54:3.1
- A bűnnel való teljes azonosulás egyenlő a nemléttel – a megszűnéssel. Az ok és a büntetés kiszabása között mindig van elegendő időbeli késedelem a megbánásra és a megítéltetésre. 54:3.2
- Lucifer rendelkezett azoknak a szabadságoknak a többségével, melyeket keresett; a többit a jövőben kapta volna meg. Lucifer bűne az volt, hogy a jövőbeni szabadságainak megszerzésére törekedett a jelenben. 54:4.4
- Az igazság akkor érvényesülhet azonnal, ha irgalom nem késlelteti. Azonban az irgalom mindig gondoskodik az időbeli késedelemről – arról a kegyelmi időközről, mely a vetés és az aratás között eltelik. 54:4.6
- Egy Fenséges Hírvivő tizenkét okát sorolja fel annak, hogy Lucifert és társait miért nem állították meg és vonták felelősségre hamarabb. Ld. 54:5.1
- Ha mások helytelen cselekedeteinek eredményeit te szenveded is el, akkor is nyugodt lehetsz afelől, hogy mindezek a dolgok nem veszélyeztetik az örökkévalósági kilátásaidat. 54:6.4
- A luciferi felkelés először teljes sorscsapásnak tűnt. Huszonötezer év elteltével a jó egyensúlyba került a rosszal. Mára a lázadásból származó jó több mint ezerszerese az összes rossznak. 54:6.6