Birodalmak
1) A Lucifer-féle lázadás előtt, a helyi világegyetemünkben még két másik csillagrendszer fejedelem gondolta úgy, hogy Jézusnál is jobban tudja, miként lehetnek a rábízott személyek boldogabbak (53:4.4; 53:8.4). Az arányok szemléltetése érdekében megjegyzem, hogy a Jézus által teremtett helyi világegyetem tízezer csillagrendszerből áll. Vagyis a Teremtő Fiúnk, Jézus világegyetemében kilencezer-kilencszázkilencvenhét csillagrendszeri vezető hűséges maradt az Egyetemes Atya akaratához.
Ha egy szabad akaratú csillagrendszer fejedelem képes olyan hibás látásmód kialakítására, melynek következtében akár fel is lázadhat az Egyetemes Atya ellen, akkor ez elmondható az alatta levő szellemi szinteken álló személyekről is, egészen az evolúciós úton kifejlődött ember szintjéig. Persze, egy Isten elleni lázadásban való részvételt egyetlen személy esetében sem lehet törvényszerűnek tekinteni. Egy ilyen döntés az egyén felelősségi körébe tartozik.
A Lucifer-féle lázadás következtében a csillagrendszerünkbe tartozó harminchét bolygó igazgatási vezetője, vagyis Bolygóhercege tévedt meg (53:7.1). Pedig egy bolygóhercegi feladatokat ellátó szellemi lény nem akármilyen szellemi szülőket tudhat a magáénak. Minden egyes Bolygóherceg, aki a bolygóján az első korszakos kinyilatkoztató szerepét is megkapja, „(…) a Teremtő Fiútól (az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú gyermekétől) és az Isteni Segédkezőtől (a Végtelen Szellem világegyetemi Leányától) ered.” (50:1.1) A bolygónk első korszakos kinyilatkoztatóját és Isten ellen fellázadt vezetőjét Kaligasztiának, a helyettesét pedig Daligasztiának hívják.
„Luciferről igen keveset hallottak az Urantián amiatt, hogy főhadnagyát, Sátánt bízta meg az ügyeinek igazgatásával a bolygótokon.” (53:1.4)
Lucifer birodalmat akart létrehozni az általa vezetett csillagrendszerben a saját igazsága számára. Ennek érdekében személyeket, viszonyokat és értékeket tagadott meg.
-
tagadta az Egyetemes Atya létezését,
-
elutasította a világegyetem irányításának szellemi rendjét és személyeit,
-
továbbá értéktelennek mondta a szellemi felemelkedés célját és módszereit.
Lucifer nem akarta, hogy az evolúciós eredetű bolygók felemelkedésre elhívott lakói olyan szellemi képzésben részesüljenek, mely az általa tagadott Egyetemes Atyához teheti őket hasonlóvá, még teljesebb kapcsolatot biztosítva nekik a személyiségek atyjával és mindazzal, amit ezen Atya képvisel (53:3.6).
Lucifer azt hirdette, hogy mindenkinek joga van szabadon meghatároznia önmagát. De ha valaki az Egyetemes Atyához tartozóként határozta meg magát, azt Lucifer és a követői az ellenségüknek tekintették.
Lucifer felajánlotta a Bolygóhercegeknek, hogyha a bolygólyukon az ő eszméit terjesztik, vagyis hűséget fogadnak neki, akkor a korábban rájuk bízott világokon egyeduralkodóként működhetnek. A kinyilatkoztatók szerint, ezt követően Kaligasztia Bolygóherceget az Urantia bolygó istenének kiáltották ki (53:8.5; 67:2.4).
Így kapta meg ez az áruló Bolygóherceg saját birodalomként a bolygónkat, cserébe a Lucifernek fogadott engedelmességért. Lucifer elrendelte, hogy a csillagrendszer központján és a pártjára állt bolygókon az ő tanait képviselőkből kell törvényhozó testületeket felállítani, továbbá a luciferi eszméket vallókból kell bíróságokat alakítani (53:4.2).
Kihirdették, hogy „(…) engedelmességet fogadni csakis a tényleges és jelenlévő uralkodónak, Lucifernek szabad, aki az »emberek és az angyalok barátja« és a »szabadság Istene«.” (53:4.1)
Bár Lucifer kezdetben hitte, hogy ő az, akinek magát hirdeti, azonban nagyon hamar kiderült, hogy az általa elutasított értelmi és erkölcsi fejlődés nélkül, az emberek nem képesek békében élni egymással. Mára az emberek eme nagy „barátjának” a működése, mivel nem volt képes a tévedését felismerni, olyannyira eltorzult, hogy az ő földi kiszolgálói csak háborúkat, gazdasági válságokat, járványokat, irányított történelmet és mellékvágányra terelt társadalmi fejlődést tudnak biztosítani az emberiség számára.
A jelenleg épp egy alattomos vírus nehezíti és korlátozza az emberek életét, melyet azzal a céllal alkottak meg és indítottak útjára, hogy a nemzeteket és az embereket sakkban tartsák a tervezett matt előtt.
„A luciferi lázadás csatakiáltása a saját jogok volt.” (53:4.2) Azonban, amíg az Egyetemes Atyához hű szellemi lények sohasem fogalmaztak meg saját jogokat más személyek kárára, addig Lucifer megtette ezt. Lucifer és a követői nem akarták megérteni, hogy egy sok személyből álló világegyetemben csak mások értelmes szolgálata által lehet növekedni, mivel a saját jogok önző növelése egy idő után mások jogait fogja sérteni, ami nehezen véget érő küzdelmekhez, majd pedig a bolygó pusztulásához vezet. Az ilyen működés mindenképp a szakértelem hiányát mutatja Lucifer és az ő követői esetében.
Mivel a lázadók nem ismerik a Teremtő Isten atyai nézőpontját, ezért nem képesek örömöt találni abban, hogy más embereket élni és fejlődni segítenek.
Lucifer követői nem tudják, hogy a „(…) szellemi nagyság isteni hasonlatosságú, megértő szeretetben áll fenn, és nem a sajátlényeg felmagasztalását szolgáló anyagi hatalom gyakorlásának élvezetében.” (158:6.3)
A luciferi eszmék kiszolgálói ma sem szeretik, ha az emberek tájékozódnak és gondolkodnak. Ők abban érdekeltek, hogy az embereken az ösztöneik uralkodjanak, a személyiségük egyre kevésbé legyen egyesített, és az így szétesett emberek a saját zavartságuk romjain tengődjenek.
2) A luciferi eszmék nyilvánosságra hozatala nem demokratikus módon történt meg a bolygónkon. Sem kétszázezer éve, sem ma nem folyhat társadalmi, illetve szakmai vita arról, hogy a luciferi eszmék vagy az Egyetemes Atya által fenntartott felemelkedési út tekinthető-e értékesebbnek és hasznosabbnak az emberek számára.
Az Isten elleni lázadás kitörésekor a luciferi eszméket nem felkínálták, hanem bevezették a bolygónkon.
A lázadók már a kezdetektől nagyon elszántak voltak és hogy a demokráciát messze elkerülték, az is mutatja, hogy támadást terveztek a Teremtő Fiú, Jézus ellen, és a nekik nem engedelmeskedő szeráfokat is el akartak pusztítani (53:6.3). Természetesen ez nem sikerült nekik.
Az Egyetemes Atya ellen lázadó luciferiánusok elszántságát jól mutatja a következő, korszakos kinyilatkoztatásból vett idézet is, melyet magyarázat nélkül közlök:
„A változhatatlan ellenszenv okán Lucifer és Sátán ügynökei még a gyermekek felkészítő tanodáit sem kímélték a véglegesrendűek kulturális bolygóján, sőt inkább arra törekedtek, hogy az evolúciós világokról irgalomból kimenekített fejlődő elméket is megrontsák.” (53:7.9)
3) Jogosan vetődhet fel, hogy a mennyei hatalmak miért engedik meg a szándékos rossznak, „(…) hogy a saját erkölcsi csődjének és szellemi kihunyásának teljes pályáját befussa.” (54:5.14)
Erre nézve a kinyilatkoztatók tizenkét okot sorolnak fel (54:5.2-13). Ezek közül számomra a legmeggyőzőbb az volt, hogyha egyik napról a másikra isteni beavatkozás szüntetné meg a lázadást, akkor ez a kevésbé tájékozott vagy kevésbé fejlett értelmek részéről együttérzést váltana ki az Isten ellen lázadók irányába, ami nem csak szétszórná a lázadás hazug eszméjét, de még inkább kitolná a hazugság tobzódásának befejezését.
Sajnos, a lázadás mérgező gyümölcseinek nem csak ismertté kell válniuk, de a józan gondolkodású többségnek kapcsolatot is kell találnia a mérgező gyümölcsök jelenléte és azok kiváltó oka között, hogy meggyőződés alapján tudják választani a helyes utat.
Lucifer lázadása az ő torz gondolkodásán alapult. Az álokoskodását az is mutatja, hogy a szavait nem volt képes tettekre váltani. Egyenjogúsított személyekről beszélt (53:6.5), azonban nem biztosított egyenjogúságot az emberek számára, továbbra is mindig az erősebbnek volt igaza. Szabadságszeretőnek, szabadgondolkodónak és előretekintőnek nevezte a hozzá csatlakozókat (53:6.5), de nem tűrt meg más eszmét a sajátján kívül. „Amellett érvelt, hogy a »többség uralkodjon«, s hogy »az elme tévedhetetlen« (…)” (53:4.4), ám ezt a követői a gyakorlatban nem tudták kivitelezni. Az erre irányuló társadalmi kísérletek sorra kudarcot vallottak, mivel csak a vezető volt tévedhetetlen, akinek a támogató köre a többség nevében uralkodott.
Lucifer azáltal tévesztett meg sokakat, hogy olyasmit ígért, amire vonatkozóan a személyekben örök vágy él, és ami az értelmi és szellemi fejlődésük következtében egyre inkább be is fog töltődni. Ezek a határtalan szabadság és a saját jogok iránti vágyak (53:7.2).
Azonban Lucifer szabadságeszméje senkit nem tett szabaddá, legfeljebb bódulttá, mivel az, amit Lucifer képvisel, az ember túlélő lelkének fejlődését gátolja, annak elnyomására épül.
4) Jézus alászállási küldetésének teljesítéséig Lucifer és Sátán szabadon közlekedhetett a csillagrendszerben (53:8.1).
Számításom szerint, Lucifert Kr.u. 25-ben vetették vizsgálati fogságba (53:9.2; 134:8.1; 134:8.9), és jelenleg is az ítéletére vár.
Sátánt csak 1934. táján vették őrizetbe és zárták a főnöke mellé, ugyanis a mennyország igazságszolgáltatási szabályai szerint meg kellett neki adni a lehetőséget, „hogy rendszeres időközönként meglátogathassa a hitehagyott hercegeket a bukott világokon” (53:9.3; 53:9.4; 31:10.22; 56:10.23).
Aki olvasta a korszakos kinyilatkoztatás idevonatkozó közléseit, az tudhatja, hogy a mennyei ügyintézők milyen körültekintően, sok időt adva az érintettnek, járnak el annak megítélésében, hogy teljesen a gonoszság ural-e egy személyt, vagy van még remény a megmentésére. Amit ugyanis az irgalom nem képes helyreállítani, azt az igazságosság kénytelen megsemmisíteni (21:5.7).
Kaligasztia Bolygóherceget Jézus az „(…) Urantia eljáró Hercegének ismerte el majdnem egészen a haláláig.” (53:8.5) Erre utalnak Jézus földi életének vége felé mondott következő szavai: „most van ítélete e világnak, most vetik ki e világ vezetőjét” (János 12:31), (53:8.5).
Bár „(…) Krisztus kereszthalála óta Kaligasztia viszonylagos tétlenségre kényszerült (…)” (53:8.9), ez nem jelenti azt, hogy teljesen tehetetlen lenne. Ha ő maga nem is bír közvetlen kényszerítő erővel az őt elutasító elmék irányába, még képes azokkal szervezkedni, akik az önző működésük igazolása érdekében Lucifert szeretnék követni.
Mielőtt a bolygói lázadás vezetőinek közvetlen hatalmát jelentősen csökkentették volna, „(…) Ádám megpróbálta figyelmeztetni az emberek különböző fajtáit Kaligasztiára, de ez nagyon nehéz feladat volt, mert a főellenségét halandói szem nem láthatta.” (74:5.5) Vagyis a lázadó Bolygóherceg az emberek számára láthatatlan volt.
Kimondható tehát, hogy a bolygó főlázadója háttérerőként működött a bolygónkon. A háttérből – emberi közvetítő segítségével – megtévesztés által vette rá Évát a vétekre, az isteni tervtől való eltérésre (75:2.3; 75:3.5). Ma pedig Kaligasztia már azokat az embereket is háttérbe vonta, akiknek hatalmat ígért a bolygón, ha neki – az Urantia bolygó istenének – hódolnak. Ne feledjük, még nincs kétezer éve, hogy rögzítették a következő mondatot: „ezt mind neked adom majd, ha leborulsz és imádsz engem (hódolsz nekem).” (Máté 4:9)
A lázadó bolygóherceg Krisztus előtt 2000-ig jelentős befolyással bírt az emberi ügyek menetére (66:8.5), sőt még Mózes halála után is figyelembe kellett venni e lázadó személy véleményét (52:5.5). Vagyis a bolygónk közel 200 ezer évig folyamatosan tapasztalta a lázadó bolygóherceg fejlődést gátló, romboló működését.
Kaligasztia tisztában van azzal, hogy Lucifert és Sátánt már őrizetbe vették és azzal is, hogy az őket követők között ott lesz ő és a helyettese, Daligasztia is (66:8.7). Ezért Kaligasztia – volt Bolygóherceg – és a helyettese, bizonyosan igyekezett minden tőle telhetőt megtenni annak érdekében, hogy a velük való kapcsolatra nyitott és így általuk befolyásolt emberek útján a világpolitikát alakítsák. Kevésbé ismert tény, hogy a II. Világháborút követően a harmadiknak mondott birodalomból nem csak tudósok, hanem luciferiánusok is az Államokba kerültek, ahol az önző célratörésükkel és az eltévelyedéseikkel megfertőzték az ország gazdasági és politikai irányításának egy részét.
Jézus mondta az áruló Kaligasztia Bolygóhercegre: „Olyan vagy, mint a vezetőd, Lucifer, és bűnösen megtartottad az ő gonoszságát. Hamis volt ő már attól fogva, hogy önmaga felmagasztalásához fogott, mert nem maradt meg az igazságban.” (67:1.2)
5) A hívő embereket a gonosz szellemi erők korábban sem voltak képesek befolyásolni. Soha, egyetlen bukott szellem sem rendelkezett „(…) elég hatalommal ahhoz, hogy az Isten gyermekeinek elméjét megszállja vagy a lelküket meggyötörje.” (53:8.8) Ma a bukott szellemi erők csak a szolgálatukba álló emberek segédletével képesek a többi ember ellen küzdeni, őket becsapva az életüket megnehezíteni.
Az egymással szövetkező óriásvállalatok és bankok tulajdonosai a törekvéseik alapeszméjét Lucifertől a lázadó csillagrendszer fejedelemtől veszik, melyet az ő, jelenleg is bolygónkon tartózkodó földi helytartója közvetít a számukra.
Mint már szó volt róla, a bukott első korszakos kinyilatkoztató, vagyis Kaligasztia az egész bolygóra kiterjedő birodalomban gondolkodott, miután magát az Urantia istenének nyilvánította (53:8.5). Mivel e célját nem adta fel, ezért olyan embereket kellett keresnie, akik szintén nagyra vágyók, de alávetik magukat az ő irányító akaratának a saját céljaik elérése érdekében.
Lucifer és Sátán börtönbe vetése arra ösztönözte a bolygónk bukott vezetőjét és annak helyettesét, vagyis Kaligasztiát és Daligasztiát, hogy vagy segítenek megszerezni a bolygó feletti uralmat egy olyan hatalmi csoport számára, mely nem hisz az Egyetemes Atya létezésében, vagy lehetetlenné kell tenniük azt, hogy Jézus vezetése érvényesüljön a bolygón. Az emberiség ezen elárulói mindkét cél érdekében egyszerre dolgozhattak, ugyanis e célok elérésének azonos az eszköztára. Ezek: az igazság elhallgatása és meghamisítása, valamint az emberek, társadalmi csoportok, nemzetek egymással való szembeállítása, majd harcra, háborúra ösztönzése.
A bolygónk megátalkodott szellemi személyei készek arra is, hogy lejárassák és nevetségessé tegyék az emberi fajt a lázadást elutasító bolygók népei előtt. A tét nagy, mivel a bolygónk, az Urantia, a helyi világegyetem érzelmi kegyhelye, Jézus testet öltésének és keresztre feszítésének világa. Így a lázadóknak semmi sem lehet drága, hogy valamelyik céljukat elérjék.
Egy birodalom olyan polgárokat akar, akiket ő irányíthat. Ezért az emberi történelem során a birodalmi gondolkodásban mindig helye volt a gyermeknevelésbe való beavatkozási szándéknak. A korszakos kinyilatkoztatók szerint, minden olyan próbálkozás, amely a szülői felelősségeket külső szervezet kezébe kívánja átadni, „(…) a polgárosodott társadalom jóléte és fejlődése terén elkövetett öngyilkossághoz vezet.” (84:7.27)
Bár a kommunista irány képviselői tagadják az Isten létezését, azonban nem voltak hajlandók arra, hogy Lucifert és az ő földi helytartóját imádják. Erre csak azok nyitottak, akik a szabad versenyes kapitalizmusból kinőve, először az ellenfeleiket tették tönkre, többnyire törvénytelenül, majd csoport szinten szervezték egységgé magukat minden jelentős iparág bevonásával. Ők is felismerték, hogy „(…) az együttműködés hatékonyabb, mint a versengés.” (71:5.3)
A pénzük és az érdekérvényesítő képességük révén elérték azt is, hogy a nagy nemzetközi szervezetek befolyásos tisztségviselői között ott legyenek azok is, akik hajlanak az ő akaratuk keresztülvitelére. A céljuk ezzel az, hogy belülről alakítsák át azt, amit kívülről nem támadhatnak meg.
A lázadó Bolygóherceg nem csak kétszázezer éve alkalmazta azt a megoldást, hogy „(…) szándékosan és előre megfontoltan, módszeresen elferdítette és megmérgezte azokat a tanokat, melyeket abban az időben a bolygón működő tanhelyeken terjesztettek az egész Urantián.” (50:4.12) Ő és a követői ma is abban érdekeltek, hogy az emberiség történelmi, tudományos és vallási ismeretei hiányosak maradjanak, és ne lehessen azokat egymással összhangba hozni.
6) A lázadók és a kiszolgálóik nem győzhetnek a bolygónkon, bárhogy is remélik ezt. Ahogy a kiszolgálók együttműködnek az Isten ellen lázadókkal, úgy az ő gyümölcseiket elutasítóknak is együtt kell működniük az Egyetemes Atyával és Jézussal. A lázadók nem számolnak azzal, hogy az Isten olyan módon tudja támogatni a jóra törekvő, igazságkereső embereket, amit előzetesen nehéz kitalálni. Például meglepő lehetett a bolygónk főlázadója számára a Melkizedek egyik napról a másikra való megjelenése harmadik korszakos kinyilatkoztatóként, vagy a Teremtő Fiú személye negyedik korszakos kinyilatkoztatóként, de akár az is meglephette, hogy az ötödik korszakos kinyilatkoztatást úgy sikerült közre adni, hogy annak tartalmához az ártó erők nem férhettek hozzá a nyilvános megjelenés előtt.
A felnőtt testben, hirtelen megjelent Melkizedek a magával hozott tudást azonnal hirdetni kezdte. Az Urantia könyv tanításai is egyik napról a másikra váltak hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, mivel az írások átadása és a könyv formában való kiadásra történő előkészítés az erre felkért csoport által titoktartás mellett történt. Valószínű, hogy Kaligasztia és Daligasztia el volt foglalva a II. világháború előkészítésével és nagyon bíztak az általuk támogatott erők győzelmében, ezért kevesebb figyelmet fordítottak az ötödik korszakos kinyilatkoztatás átadásának és kiadásának akadályozására.
Mivel az emberek jelentős része nem gonosz, legfeljebb megtévedt, ezért a kinyilatkoztatott igazságok megállíthatatlan terjedésével az Egyetemes Atya ellen lázadók egyre kevésbé számíthatnak arra, hogy a nemzetek polgárait megtéveszthetik.
A számmal jelölt idézetek és tartalmak forrása: Az Urantia Írások
Hozzászólások