[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]
TELJES ISTENSÉG
Az 56. írás összefoglalás, az Urantia könyvben feltárt valóságok mindenségrendi egységének természetéről szóló bölcseleti tanulmány. Az 56. írás különleges jelentőségű szöveg. Az 1-től az 55-ig tartó írások rakják le azokat az alapokat, amelyekre az 56. írás magasabb bölcseleti szintjei épülhetnek. Az 56. írás egyúttal összegzi is a megelőző írásokban bemutatott mindenségtani ismereteket. Az 56. írás és az Előszó együtt tanulmányozandó, úgy, mint az első 55 írásban közölt ismeretek egyfajta áttekintése.
Emlékeztetők, áttekintő vázlatok az 56. és a kapcsolódó írásokhoz:
A HÉT MELLÉRENDELT ABSZOLÚT:
1. Az Első Forrás és Középpont
2. A Második Forrás és Középpont
3. A Harmadik Forrás és Középpont
4. A Paradicsom Szigete
5. Az Istenségi Abszolút
6. Az Egyetemes Abszolút
7. A Korlátlan Abszolút
A HÁROMSÁGI MINTA
A hét mellérendelt Abszolút hármas kifejeződésének elsődleges (teljességi) alakjai a háromságok.
1. a Paradicsomi Háromság (lételvi): az Első Forrás és Középpont; a Második Forrás és Középpont; a Harmadik Forrás és Középpont
2. a Végleges Háromság (élményelvi): a Legfelsőbb Lény; a Legfelsőbb Teremtők; a Világmindenség Építészei
3. az Abszolút Háromság (élményelvi): a Legfelsőbb Isten; a Végleges Isten; a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója.
A hét mellérendelt Abszolút hármas kifejeződésének másodlagos (részleges) alakjai a hármasegységek.
A hét mellérendelt Abszolút hármas kifejeződésének harmadlagos (részleges) alakjai a trioditák.
AZ ELSŐ FORRÁS ÉS KÖZÉPPONT VISZONYA A VILÁGEGYETEMHEZ
anyag, energia : a Paradicsom Szigete
elme: a Végtelen Szellem
szellem : az Örökkévaló Fiú
cselekedet : az Istenségi Abszolút
válasz : a Korlátlan Abszolút
összehangolás és egyesítés : az Egyetemes Abszolút
személyiség : az Egyetemes Atya
A HÁROMSÁGOK HÁROMSÁGÁNAK SZINTJEI:
a) a három Háromság szintje (a Paradicsomi Háromság; a Végleges Háromság; az Abszolút Háromság);
b) az élményelvi Istenség szintje;
c) a VAGYOK szintje
A PARADICSOMI HÁROMSÁG HÁRMAS MŰKÖDÉSE:
a) abszolút működés;
b) transzcendentális (tapasztalásmeghaladó) működés : a Véglegesség Háromsága
c) véges működés : a Felsőségi Háromság
Forrás: Teljes Istenség. (Ch.M. Halvorson válogatott írásai.)
* * *
I. Az 56. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei.
AZ EGYETEMES EGYSÉG
1. Fizikai összehangolódás
2. Értelmi egység
56:2.2 „Az elme a szellemi és az anyagi valóságok közötti párbeszéd nélkülözhetetlen csatornája. Az anyagi-evolúciós teremtmény csakis az elme segédkezése révén képes felfogni és megérteni a benne lakozó szellemet.”
3. Szellemi egyesülés
4. Személyiségi egyesülés
„56:4.5 Bölcseletileg, mindenségrendi szempontból, és a különböző megnyilatkozási szintek és helyszínek esetében lehetséges, sőt mi több, szükségszerű többszemélyiségű istenségi működést érzékelnetek és elfogadnotok a többes Háromságok létezését; de a világmindenségben minden személyiség esetében igaz az, hogy az istenimádat révén az Istennel való személyes kapcsolatfelvétel élményében egy az Isten; és az az egyesített és személyes Istenség nem más, mint a paradicsomi ősünk, az Atya Isten, az adományozó, a megtartó és minden személyiség Atyja a lakott világok halandó emberétől a Fény központi Szigetén lakozó Örökkévaló Fiúig.”
5. Az Istenség-egység
„56:5.4 A Paradicsomon és a központi világegyetemben az Istenség-egység lételvi tény. Az idő és a tér fejlődő világegyetemeiben az Istenség-egység elért eredmény.”
6. Az evolúciós-istenségi egyesülés
56:6.3 „A halandó embernek az igazság felismerése, a szépség értékelése és a jóság imádata révén kell eljutnia odáig, hogy felismerjen egy szerető Istent s ezután a Legfelsőbb megértése felé vivő, egyre magasabb istenségi szinteken keresztül haladva kell tovább fejlődnie. Az Istenséget, miután a teremtmény azt mint hatalomban egyesültet felfogta, a megértéshez és az eléréshez szellemben megszemélyesítheti.”
7. Az egyetemes fejlődésből eredő hatások
„56:7.8 Tudjuk viszont, hogy az idő és tér világegyetemeiben a Hétszeres Isten fokozatos közeledést biztosít az Egyetemes Atyához, és hogy ez az evolúciós közeledés tapasztalásilag egyesül a Legfelsőbb Istenben. Azt is sejtjük, hogy ennek a tervnek a külső világegyetemekben kell kiteljesednie; másrészről a lények azon új rendjei, melyek valamikor ezekben a világegyetemekben fognak élni, talán a végleges szinteken és abszonit eljárásokkal lesznek képesek az Istenséghez közeledni. Röviden, halvány fogalmunk sincs arról, hogy milyen istenség-megközelítési módszer fog rendelkezésre állni a külső tér jövőbeli világegyetemeiben.
56:7.9 Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy a tökéletessé tett felsőbb-világegyetemek valamiképpen részei lesznek ama lények paradicsomi felemelkedési létpályájának, akik e külső teremtésrészekben fognak lakozni. Igencsak valószínű, hogy abban a jövőbeli korszakban tanúi lehetünk a külső-térbeliek Havona felé tartó közeledésének a hét felsőbb-világegyetemen keresztül, amit a Legfelsőbb Isten fog segíteni a Hét Tökéletes Szellem közreműködésével vagy anélkül.”
8. A legfelsőbb egyesítő
„56:8.3 Jól jegyezzétek meg, hogy mindazt, amit az Atya Isten és az ő paradicsomi Fiai értünk tesznek, viszonzásképpen és szellemben mi is megtehetjük a megjelenő Legfelsőbb Lényért és őbenne. A szeretet, az öröm és a szolgálat megtapasztalása a világegyetemben kölcsönös. Az Atya Istennek nincs szüksége arra, hogy mindazt, amit a fiainak adományoz, vissza is kapja tőlük, de a fiak viszonzásul mindezt a társaiknak és a kialakuló Legfelsőbb Lénynek adományozzák (illetőleg adományozhatják.)
56:8.4 Minden teremtési jelenség tükrözi a megelőző teremtő-szellemi tevékenységeket. Jézus mondta, és ez szó szerint így igaz, »A Fiú csak azokat a dolgokat cselekszi, melyek megcselekedését az Atyától látja.« Valamikor majd ti halandók is elkezditek kinyilatkoztatni a Legfelsőbbet a társaitoknak, és e kinyilatkoztatást egyre magasabb szintűvé teszitek a Paradicsom felé tartó felemelkedés során. Az örökkévalóságban hetedik fokozatú véglegesrendűekként talán majd engedélyt kaptok az evolúciós teremtmények ezen Istenének még tökéletesebb kinyilatkoztatására a legfelsőbb – sőt a végleges – szinteken.”
9. Az egyetemes abszolút egység
A) „56:9.8 De a végtelen alatti szinteken túl a három Abszolút egyként létezik, és ezáltal a végtelenség Istenség-értelmezésű, függetlenül attól, hogy bármilyen más létforma valaha is ráébred-e önmaga végtelenségtudatára.”
B) „56:9.10 És az Atya Isten a személyes forrása minden Istenség- és valóság-megnyilatkozásnak minden értelmes teremtmény és szellemlény számára szerte a világegyetemek mindenségében. Személyiségekként, akár a jelenben, akár az örökkévaló jövő egymást követő világegyetemi tapasztalásai során, függetlenül attól, hogy eléritek-e a Hétszeres Istent, megértitek-e a Legfelsőbb Istent, megtaláljátok-e a Végleges Istent vagy megpróbáljátok-e felfogni az Abszolút Isten fogalmát, fel fogjátok fedezni örök megelégedésetekre azt, hogy az egyes kalandjaitok végig vitelével új tapasztalási szinteken újból megtaláltátok az örökkévaló Istent – az összes világegyetemi személyiség paradicsomi Atyját”
C) „56:9.12 A Fő-erőszervezők kilépnek a térbe és mozgásba hozzák a tér energiáit úgy, hogy azok gravitációs választ adjanak az Egyetemes Atya paradicsomi vonzására; és közvetlenül ezután lépnek fel a Teremtő Fiak, akik ezeket a gravitációs sajátságokat mutató erőket lakott világegyetemekké szervezik és ezekben fejlődnek ki azok az értelmes teremtmények, akik magukba fogadják a paradicsomi Atya szellemét, majd az Atyához emelkednek, hogy minden lehetséges isteniségi sajátosságban olyanná váljanak, mint ő.
56:9.13 Úgy tűnik, hogy a paradicsomi alkotó erők szakadatlan és terjeszkedő előrenyomulása a téren keresztül előre jelzi az Egyetemes Atya gravitációs vonzásának örökmód kiterjedő területét és ama különféle értelmes teremtményeknek a soha véget nem érő sokasodását, akik képesek szeretni Istent és akiket Isten is szerethet, és akik így, Istent ismerővé válva, dönthetnek úgy, hogy olyanok akarnak lenni mint ő, és választhatják a Paradicsom elérését és Isten megtalálását.”
10. Igazság, szépség és jóság
A) 56:10.9 „A fény és élet korszakába lépett világokon a legnagyobb figyelem az igazság, a szépség és a jóság megértésére irányul, mivel e minőségértékek magukba foglalják az Istenség kinyilatkoztatását az idő és tér birodalmai számára.”
B) 56:10.20 „A fény és élet korszakának hetedik szakaszába jutott világon a fejlettebb halandók már megtanulták, hogy a szeretet a legnagyobb dolog a világegyetemben – és tudják, hogy az Isten szeretet. 56:10.21 A szeretet a vágy arra, hogy másokkal jót tegyünk.”
II. Felismerések:
1. Rövidtávon van olyan szempont, amikor számíthat az, hogy mennyi az ember pénze és a hatalma a földi létben. Hosszú távon – mondjuk az örökkévalóságot tekintve – csak annak van lét értéke, hogy az ember jelleme mennyire hasonlít az Istenéhez. És az ilyen hozzáállás gyümölcsei már most is élvezhetők. Aki tehát elsősorban ebben akar gazdagodni, már most abban növekszik, amiben örökké érdemes lesz fejlődnie.
2. Ahol emberi mintaként megismerhető az isteni jellem, ott jellemben fejlődni bármely korban lehet. S hát ez lenne a létezésünk célja.
3. Ha a mennyei Atya a jellemünk tökéletesítését kéri, akkor az elérendő értékek és a jellemfejlődés gyümölcsei az Isten létének is a bizonyítékai.
a) A szeretetet önként vállalt szolgáló tartalmát és mindenkire, így az ellenségre való kiterjesztését is, az ember nem találhatta ki. Szerintem ez a minden gyermekét szerető Atya keze nyoma – vagyis Isten bizonyíték.
b) A lélek szellemi gyümölcsei szerintem szintén Isten-bizonyítékok. E jellemértékek számomra az értünk cselekvő, tehát a létező Isten bizonyítékai. Miért gondolom ezt? Mert ha felteszem magamnak azt a kérdést, hogy a következőkben felsorolt gyümölcsök megvannak-e az Istent mellőző emberek életében, akkor azt kell mondanom, hogy nincsenek. 193:2.2 „És az isteni szellemnek a szellemtől született és Istent ismerő halandók életében termett gyümölcsei ezek: szeretetteljes szolgálat, önzetlen odaadás, bátor hűség, őszinte tisztesség, felvilágosult őszinteség, halhatatlan remény, gyanakvásmentes bizalom, irgalmas segédkezés, kimeríthetetlen jóság, megbocsátó türelem és tartós béke.” Éppen a jelzők által kiteljesített magatartások azok, amelyek ezen isteni gyümölcsöket az anyagelvű emberek magatartásától – az ő jóságuktól, türelmüktől és békéjüktől – megkülönbözteti.
c) Mivel a következőket megértem és elfogadom, ezért számomra ezek szintén az Isten létének evilági bizonyítékai. „196:3.16 Ha az emberben nem lakozna egy isteni szerető, akkor az ember nem tudna önzetlenül és szellemileg szeretni. Ha az elmében nem élne egy fordító, akkor az ember nem tudná igazán megérteni a világegyetem egységét. Ha az embernél nem lakozna egy kiértékelő, akkor sehogy sem tudna erkölcsi értékeket tisztelni és szellemi jelentéstartalmakat elismerni. És ez a szerető magából a végtelen szeretet forrásából származik; ez a fordító része az Egyetemes Egységnek; ez a kiértékelő az isteni és örök valóság minden abszolút értéke Középpontjának és Forrásának gyermeke.”
d) Az őszinte, Istent megszólító ima békét és örömöt keltő hatása az emberben, számomra szintén a létező és jelen levő Isten bizonyítéka.
e) A személyiséget alkotó tényezők egyesítésének képessége és lehetősége, mint a szellemi fejlődés eszköze, szintén azon Isten létének a bizonyítéka, aki a vele való, szemtől-szembe történő találkozásra hívja minden gyermekét.
f) S akkor még nem beszéltem azokról az istenbizonyítékokról, amelyek a rend létét mutatják a teremtésben. Számomra az Urantia kinyilatkoztatás is az Isten létének a bizonyítéka, mivel ilyen szellemi színvonalú művet földi ember nem tud összeállítani, amint nem képes bolygók teremtésére és létben tartására sem.
g) Valamiként az is istenbizonyíték, hogy a történelemben élő ember számára folyamatosan jelen van egy nála végtelenül nagyobb lény létének talánya, akit Istennek nevez, és aki a reményei szerint válaszolni tud minden létezéssel kapcsolatos emberi kérdésre.
4. Mit jelent úgy szeretnünk egymást, ahogy Jézus szeretett bennünket? Ezt megtudni csak Jézus életének és tanításainak megismerése által lehet. Amíg az emberek nem férhettek hozzá szabadon az Urantia kinyilatkoztatáshoz, addig jelenthetett gondot annak megismerése, hogy Jézus miként szeretett bennünket. Az Urantia kinyilatkoztatás előnye a Jézusról szóló eddigi írásokkal szemben a nagyobb hitelesség és teljesség, az eddig nem ismert lényeges tartalmak közlése. Ezek – most már látom – elengedhetetlenül szükségesek az Isten jobb megértéséhez, teljesebb módon való szeretéséhez és odaadó követéséhez. S mindenképp segítenek abban is, hogy a szolgáló Isten követése során az ember ne áldozatnak, hanem megajándékozottnak élje meg magát.
Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához
- Miért volt szükség erre az írásra az egyetemes egységről a megelőző írások után? Milyen tekintetben jelenti ez az írás a második rész betetőzését és az első résszel való egység megteremtését?
- Hogyan rendezi szerves egységbe az utolsó szakasz az egyéni tapasztalás szintjén azokat a magasabb szinten értelmezett nagy vívmányokat, melyeket a szerző az előző szakaszokban tárgyalt?
- Gondolkodj el az Isten egységén – ez a világ számos vallása számára egyesítő tárgykör. Az 56:4.5 bekezdésben a szerző arról beszél, hogy bár számos világegyetemi atyáról hallottunk, tapasztalásilag csak egy atyánk lehet. Vajon miért van az, hogy sokunk számára a gyakorlatban kényelmesebb megközelítés az írásokban bemutatott lények többféleségének intellektuális felfogása, mint az Isten szellemi, élményelvi egysége igazságának felfogása?
- Az 56:6.3 bekezdés figyelemreméltó, részletes útmutatást ad az istenképünk fejlesztéséhez. Miért éppen a bemutatott lépésekre építi a szerző a megközelítést?
- Az ember néha előbb tapasztalja meg az Istenség személytelen szintjeit s csak utána válik képessé az Istenség-személyiség felismerésére (56:7.4). Mennyiben segít ez a gondolat bennünket a világ vallásaiban jellegzetesen megnyilvánuló, különféle vallási élmények rendszerezésében?
- Ha a végzetünk a Legfelsőbb kinyilatkoztatása, akkor hogyan kezdjünk hozzá?
- Vajon készen állsz-e ennek az igazságnak a befogadására: „mindazt, amit az Atya Isten és az ő paradicsomi Fiai értünk tesznek, viszonzásképpen és szellemben mi is megtehetjük a megjelenő Legfelsőbb Lényért és őbenne” (56:8.3)? Mit jelent ez pontosan?
- Figyeld meg, hogy a világmindenségre vonatkozó legjelentősebb bölcseleti tétel egy kérdés. Mire következtethetünk ebből a bölcselet jellegét illetően?
- Vizsgáld meg közelebbről is az 56:9.10-9.13 bekezdésekben a teremtésről szóló összefoglaló megállapítást, az 56:9.13 bekezdésben pedig az emberi élet értelmére vonatkozó összegzést. Vedd észre, hogy itt más a sorrend mint az 1:0.2 bekezdésben: Istent előbb megszeretjük s utána ismerjük meg. Hogyan tudnád feloldani ezt a látszólagos ellentétet?
- Mennyiben érinti az általad választott terv alapjait az igazság, a szépség és a jóság szerves egységbe rendezése? Miért ezek az Istenség felfogható elemei (56:10.2)?
- Sorold fel a szépséggel kapcsolatosan a tizedik szakaszban közreadott tanításokat, és sorolj fel lehetséges megoldásokat a szépség teljesebb megéléséhez.
- A túlságosan szűk területekre szakosodott világunkban miképpen mutathatjuk fel az 56:10.13-10.16 szakaszban leírt teljességi szemlélet áldásait?
- Vitassátok meg a tizedik szakaszban bemutatott szeretetfogalmat. Miért alapvető fontosságú az igazság, a szépség és a jóság a szeretet szempontjából? Mennyiben különbözik a bemutatott szeretetfelfogás a hétköznapi szeretetfogalmaktól? Fejtsd ki bővebben a szeretet zárszóul adott meghatározását – a vágy arra, hogy másokkal jót tegyünk: mi a szerepe a szívnek, a tettnek és mi a jelentősége a többeknek?
- Hányféle egységvetületet mutat be a szerző ebben az írásban?
- Mi az egyetemes egység legfelsőbb (végessel szembeni) és végleges (abszonittal szembeni) magyarázata (56:9.11)?
- Hányféle meghatározását találod a tizedik szakaszban az igazságnak, a szépségnek és a jóságnak? Ezek közül melyik közelíti meg a legjobban az örökkévaló igazságot, az egyetemes szépséget és az isteni jóságot?
- [Az 56. írás összefoglalás, az Urantia könyvben feltárt valóságok mindenségrendi egységének természetéről szóló bölcseleti tanulmány. Az 56. írás különleges jelentőségű szöveg. Az 1-től az 55-ig tartó írások rakják le azokat az alapokat, amelyekre az 56. írás magasabb bölcseleti szintjei épülhetnek. Az 56. írás egyúttal összegzi is a megelőző írásokban bemutatott mindenségtani ismereteket. Az 56. írás és az Előszó együtt tanulmányozandó, úgy, mint az első 55 írásban közölt ismeretek egyfajta áttekintése.]
Istentani összefoglaló
Az Isten tantétele
- Az anyag és szellem kettős világegyeteme teszi az elme-Istent kikerülhetetlenné. Az elméje potenciáljában végtelen és adomány voltában egyetemes. 56:2.2
- Isten a tér-idő számára mint tiszta energia és mint tiszta szellem nyilatkozik meg. 56:3.1
- A Legfelsőbb Isten már a nagy világegyetem teremtése előtt szellemi személy volt a Havonában. 56:6.2
- A felemelkedők a Havonában valamelyest megérthetik a Legfelsőbbet, de megtalálni még a véglegesrendűek sem találják meg. 56:6.4
- Amikor a Legfelsőbb Isten irányítja majd az evolúciós teremtésrészeket, akkor vajon a Hétszeres Isten a külső térben fog működni? 56:7.6
- A Legfelsőbb Lénynek hármas szerepköre van az emberi tapasztalásban. 56:8.1
- A véglegesrendűek számára megadatik a Legfelsőbben egyesülő Hétszeres Isten megértésének minden lehetősége. 56:8.2
- Isten a korlátlan valóság egyetemes egysége. 56:9.11
A paradicsomi Háromság
- A paradicsomi Háromságban a három Istenség-megszemélyesülés ténylegesen egy Istenség – osztatlan és oszthatatlan. 56:5.1
Az Abszolútok
- A Korlátlan Abszolút tartja fenn a fizikai világegyetemet, s az Istenségi Abszolút ösztönzi a teljes anyagi valóság felügyeletét. 56:1.2
- Az Abszolútok a Véglegesben hangolódnak össze, a Legfelsőbben határozódnak meg és a Hétszeres Istenben élnek meg tér-idő átalakulást. 56:9.1
- A Háromság megelőzi az Abszolútokat. Az Abszolút nem más, mint a Háromságok Háromságának a minden elsődleges térhelyzetre adott személytelen és összehangolt válasza. 56:9.4
- A paradicsomi Háromság abszolútként végleges, örökkévaló, felsőségi és véglegességi jellegű. 56:9.4
- Az Abszolút csak a végtelenségben korlátlan. Az Isten kinyilatkoztatása mindaddig viszonylagos marad, amíg az erőtere és a személyisége végtelenné nem válik az Abszolútokban. 56:9.7
Mindenségtan
- A látszólagos mindenségrendi összhanghiány ellenére az az igazság, hogy a teremtés különböző szintjeit isteni terv és örökkévaló cél rendezi egységbe. 56:0.2
- A jövőbeli korszakban tanúi leszünk a külső-térbeliek Havona felé tartó közeledésének a hét felsőbb-világegyetemen keresztül, amit a Legfelsőbb Isten fog segíteni. 56:7.9
- A világegyetemek mindensége együtt egyesített. Isten hatalmában és személyiségében is egy. Isten a minden, és ő benne van mindenben. 56:9.14
Evolúció
- A véges evolúciós teremtmény azért emelkedik a Paradicsomig, mert az Istenség egysége szabályozza és szerves egységbe rendezi a világegyetemek mindenségének mechanizmusait. 56:0.1
- A mindenségtani gondolatszintek: A. Kíváncsiság. B. Szépségtani érzék. C. Erkölcstani érzékenység. 56:10.5
Az ember
- Amint az élet és fény korszakába jutott világok a kezdeti szakaszból a hetedik korszak felé fejlődnek, fokozatosan érnek meg a Hétszeres Isten valóságának megértésére. 56:10.1
- E halandók legfontosabb elfoglaltsága az igazságnak, a szépségnek és a jóságnak – a bölcseletnek, a mindenségtannak és az isteniségnek – a megértése. 56:10.2
Üdvözülési terv
- Az értelmes teremtmények képesek szeretni Istent és választhatják a Paradicsom elérését és Isten megtalálását. 56:9.13
Ima és istenimádat
- Az istenimádat szempontjából egy az Isten – egyesített és személyes Istenség. 56:4.5
Vallási élmények
- Az igazság a tudománnyal hozható kapcsolatba, a szépség a művészettel, a jóság felöleli az etikát, az erkölcsiséget és a vallást. 56:10.10
- Az igazság, a szépség és a jóság képviseli az emberi megközelítést az elméhez, az anyaghoz és a szellemhez. 56:10.15
- A szeretet, vagyis az igazság, szépség és jóság összessége alkotja az embernek az Istenről alkotott felfogását. 56:10.17