Az a pokol, amivel az emberek nemzedékeit ijesztgették

Az a pokol, amivel az emberek nemzedékeit ijesztgették

Az a pokol, amivel az emberek nemzedékeit ijesztgették,…

…nem az emberek számára létezik és nem is örök. Az evolúciós eredetű emberek számára a pokol az, ha a hústesti életük során tartósan békétlenek, remény nélküliek, félnek vagy gyűlölködnek.

Az Egyetemes Atya, mint a szeretet Istene nem tart fenn poklot az evolúciós bolygók emberi lényei számára. Azonban az Egyetemes Atya, aki az igazság Istene is, tiszteletben tartja minden szabad akaratú személy őszinte, örök döntését a saját jövőjére nézve. Azok a gonosz emberek, akik teljesen azonosulnak az ártó gonoszsággal, a hústestük halálát követően nem fognak feltámadni azért, hogy egy több lehetőséget kínáló szellemi testben folytathassák a gyűlölködő és ártó létüket.

A pokol, mint hely, a mi szűkebb teremtésrészünkben – vagyis a csillagrendszerünkben – jelenleg azon szellemi lények számára létezik, akik hajdan a lázadó Lucifer csillagrendszer fejedelem mellé álltak, később pedig elutasították az isteni megbocsátást és nem kívántak a megbánás útjára lépni. Ezek a lázadók jelenleg a csillagrendszerünk egy adott helyén elzárva, a jövőjüket rendező ítéletükre várnak. A csillagrendszeri lázadás kitörése idején voltak a földön olyan személyek is, akik a szellemi létállapotukat azért hagyták el és érkeztek a bolygónkra, hogy az első korszakos kinyilatkoztatás átadásában segédkezzenek. Utóbb közülük is kerültek ki lázadók (67:4.5). 

A megbánást elutasító, lázadásban megmaradt szellemi lények számára a pokol ma egy elkülönített hely, ahol kénytelenek az ítéletükre és azokra a társaikra várni, akik még szabadon vannak és a csökkentett lehetőségeik szerint garázdálkodhatnak. Ilyenek például a bolygónkon tartózkodó első korszakos kinyilatkoztató és a helyettese. 

A lázadók az Egyetemes Atyát semmibe veszik, a nekik kiszolgáltatott embereket pedig használják. 

Az elkülönítő bolygó, ahol a szellemi lázadók többsége elzárva van, azért lehet pokol, mert ott aztán megtapasztalható a csoportos önzőség életképtelensége. Nekünk nincs velük dolgunk. Ezekre a lényekre, mivel nem hajlandók elfogadni azt a létrendet, melyben minden létkezdettel bíró személy az Egyetemes Atya gyermeke és így szellemi testvére is egymásnak, minden bizonnyal az egyik pillanatról a másikra való megszűnés vár majd. E lények számára, miután elutasították az isteni megbocsátást és a megbánást, a hasonló törekvésű társaik között való lét az utolsó, hosszan tartó lehetőség az új felismerésre térésre, a gondolkodásuk átalakítására. 

Tehát: a mai poklot, vagyis a lázadásban vétkes és abban megmaradt gonosz szellemek gyűjtő- és elkülönítő helyét, a csillagrendszeri lázadást követően hozták létre a mi szűkebb teremtésrészünkben és csak addig marad meg, amíg a lázadó szellemi lényekre vonatkozó ítéletet kihirdetik és végrehatják.

Az evolúciós bolygókon élő emberi személyek számára ma három jövőbeli út áll nyitva: a gonoszoké, a hívőké és a keresésben halálukig bizonytalanoké.

a) A gonosz emberek szándékban és tettben is elkötelezték magukat a gonoszság mellett. Ahogy a népnyelv mondja, a csontjuk legbelső részéig, vagyis a „velejükig” romlottak, mivel tudva és akarva, könyörületet nem ismerve teszik azt, amit a maguk számára nagyon nem szeretnének másoktól kapni. Több ilyen embert már akkor elhagy a Gondolatigazítója, amikor az illető még a hústestében él, ugyanis a Szellem látja, tudja, hogy az illető az előtte többször is megnyíló jó és helyes út ellenére sem akar változtatni a gondolkodásán, a működésén. Az ilyen emberek nem kapnak továbbélő testet, számukra nincs feltámadás.

b) A hívők hisznek Jézusnak és hisznek Jézusban, ezért igyekeznek vele összhangban gondolkodni és cselekedni, s már a földön tapasztalatokat szereznek a szellemi szabadság és öröm jó ízeiből. Ők, amint annak idején Jézus is, a harmadik napon fél-szellemi testben támadnak fel, folytatva a személyes létet és azt a fejlődést, amely összhangban van a mindenséget működtető törvényekkel, valamint az egyének örökké jogos igényeivel, érdekeivel (mint például önmegvalósítás, fejlődés, kapcsolattartás).

c) A földi halálukig keresők és bizonytalanok, valamely oknál fogva nem tudták felismerni maguk számára a Jézus által tanított örök igazságokat boldogító valóságként. 

(Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás olvasói már tudhatják, hogy a földi vallások vagy evolúciós eredetűek, vagy a korábbi négy korszakos kinyilatkoztatás tanításai ihlették azokat. Az egyetemes valóság legtisztább igazság formáit a velünk élt helyi világegyetemi Teremtő Fiú, a negyedik korszakos kinyilatkoztató, a názáreti Jézus adta át. Minden utána megjelenő korszakos kinyilatkoztatás belőle merít, őt fogja igazolni.)

Mivel a földi halálukig keresők és bizonytalanok nem gonoszak, csak tudatlanok és tapasztalatlanok a valóság igazságformái felől, ezért a bolygó soron következő fejlődési korszakának lezárulásáig, vagy pedig egy különleges feltámadás elrendeléséig – alszanak /(568.5) 49:6.2/. Ezek az alvó továbbélők csoportosan támadnak majd fel, és a feltámadásuk tapasztalata, valamint az új testük és környezetük élményei alapján dönthetnek arról, hogy akarnak-e az egyetemes szellemi igazságokkal összhangban élni vagy nem.

„Az idő múlása semmit sem jelent az alvó halandóknak; teljesen öntudatlanok és nincsenek tudatában a nyugvásuk időtartamának sem. Az adott korszak lezárultával a személyiségük újbóli összeállításakor az ötezer évet aludtak nem válaszolnak másként, mint azok, akik csak öt napot nyugodtak. Ezen időbeli késedelemtől eltekintve e továbbélők ugyanazon a felemelkedési renden mennek végig, mint akik a halálbeli hosszabb-rövidebb alvást elkerülik.” (30:4.12)

Az értelem hangsúlya mindig az Isten atyaságának és az emberek testvériségének igazságán van és az örök fejlődésről szól. A felmerülő problémákat, mint amilyen egy áruláson alapuló lázadás is, az Isten türelemmel és segítő módon kezeli. A pokol, mint a csillagrendszeri lázadás kezelésének része, nem örök hely, és az evolúciós lények fejlődése következtében nem is örök lelki állapot.

 

Forrás: Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás

 

 

Szerző
Év

Hozzászólások