Jelenlegi hely

65. Az evolúció felügyelete

 

1) TÉVESZMÉK ÉS BÍRÁLATUK AZ URANTIA KÖNYV SZERINT

TÉVESZME: Az evolúció iránya véletlenszerű
BÍRÁLAT:
„A kezdetleges világokon a hét elmeszellem-segéd jelenléte határozza meg a szerves törzsfejlődés menetének feltételeit; ez a magyarázat az evolúció célirányos és nem véletlenszerű voltára. E segédek jelentik a Végtelen Szellemnek az értelmes élet alacsonyabb rendjeit a helyi világegyetemi Anyaszellem működésén keresztül elérő elme-segédkezését. A segédek a Világegyetemi Anyaszellem gyermekei, és a világok anyagi elméi számára ők jelentik az ő személyes segédkezését. Ahol és amikor ilyen elme megnyilvánul, ott és akkor e szellemek különböző működése figyelhető meg.” (36:5.1)
„A lakott világokon az élethordozók, a fizikai szabályozók és a szellem-segédek együttes működése szabja meg a szerves törzsfejlődés menetét. És ez az oka annak, hogy az evolúció – (...) [a Földön] és máshol is – mindig célirányos és sohasem véletlenszerű.” (65:0.7)
„De az életlétesítés sohasem kísérleti jellegű egyetlen világon sem annyiban, hogy valami még ki nem próbált és ismeretlen dologgal próbálkoznánk. Az élet kifejlődése mindig fokozatos, a különválás irányába vivő és változatos eljárás, de sohasem a vak véletlen irányítja azt, s nem szabályozatlan és véletlenszerűségi értelemben sem teljesen kísérletező jellegű.” (65:4.2)
„A bolygói evolúció rendben és szabályozottan folyik. A felsőbbrendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe. Valamely kiválasztott faj által hordozott élet-sejtanyag bizonyos kedvezőbb ágainak kipusztulása néha időlegesen késlelteti az evolúciós folyamatot. Gyakran több korszaknyi időre van szükség ahhoz, hogy az emberi örökség valamely egyetlen felsőbbrendű fajtájának elveszése által okozott veszteség pótlódjon. Az élő ős-sejtanyag e válogatott és felsőbbrendű fajtáit féltőn és okosan óvni kell, ha egyszer már megjelentek. És a lakott világok többségén sokkal többre értékelik e felsőbbrendű életpotenciálokat, mint (...) [a Földön].” (49:1.7)

2) A 65. ÍRÁSBAN EMLÍTETT ESEMÉNYEK IDŐRENDI HELYE

Kr.e. 450.000.000 ― Hirtelen végbemegy az átmenet a növényiből az állati életbe. Az első kezdetleges növényi életformák és a későbbi, egyértelműen állati élőlények közé számos átmeneti szakasz esik. Korszakról korszakra az állati életnek alapvetően új fajtái jelennek meg. Ezek nem a kisebb változások fokozatos felgyülemlésének eredményeként fejlődnek ki; úgy jelennek meg, mint az élet kifejlett és új rendjei, és hirtelen tűnnek fel; az állati élet felsőbbrendű állati-véglény fajtája ekkor jelenik meg hirtelenül. Az amőba, a jellegzetes egysejtű állati szervezet, nagyrészt ma is úgy éli az életét, ahogy akkor, amikor az élet kifejlődésében ez az élőlény jelentette a legújabb és legnagyobb előrelépést. E parányi teremtés és véglény-unokatestvérei azt jelentik az állatvilágnak, amit a baktériumok a növényvilágnak; ezek mutatják az első korai evolúciós lépések nyomát az élet változatossá válásában, azzal együtt, hogy ezek a továbbfejlődésre képtelennek bizonyultak. (58:6.1; 65:2.4)

Kr.e. 210.000.000 ― Egyszerre csak megjelennek az első szárazföldi állatok. Számos, a szárazföldön és a vízben egyaránt élni képes állatfaj létezik ekkor. Ezek a levegőt lélegző kétéltűek az ízeltlábúakból alakultak ki, melyek úszóhólyagjai tüdőkké fejlődtek. Ezt az időszakot úgy is lehetne nevezni, hogy a békák kora. A béka az egyik legkorábbi túlélő emberfaj-ős, és az egyetlen, a földön ma is élő őse a korai emberfajoknak. Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei. (59:5.5; 65:2.7)

Kr.e. 50.000.000 ― Észak-Amerikában hirtelenül megjelennek a méhlepényes emlősök, és eddig az időpontig ez jelenti a legfontosabb evolúciós fejlődést. Léteztek már a nem-méhlepényes emlősök korábbi rendjei, viszont ez az új fajta közvetlenül és hirtelenül fejlődött ki a már korábban létező hüllőősből, melynek leszármazottai végig a dinoszauruszok hanyatlásának időszakán át fennmaradtak. A méhlepényes emlősök atyja egy kis, igen eleven életet élő, húsevő, ugráló dinoszaurusz. (61:1.2; 65:2.12)

 

3) A 65. ÍRÁS ISTENTANI ÖSSZEFOGLALÓJA -- EVOLÚCIÓ:

Az evolúció mindig célirányos – sohasem véletlenszerű. A működését az élethordozók, a fizikai szabályozók és a szellem-segédek rendezik szerves egységbe. 65:0.7
Az élethordozók három szinten működnek. 65:1.2
Amikor az élethordozók készen állnak az élet-megtelepítési feladatra, a felkészítésüket egy élethordozó-átalakítási főangyal-bizottság fejezi be. 65:1.6
Ha az élethordozók úgy döntenek, hogy a bolygón maradnak azt követően is, hogy az ember kifejlődött, akkor alá kell vetniük magukat a félszellemi létszintre való átalakításnak. 65:1.8
Az ember elsőfajú ősei a tengerfenék sarát alkotó lények voltak. Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére a biológiai küzdelemről és túlélésről szóló regény. 65:2.1
Sok baktérium- és gombafaj jelent visszafelé haladó fejlődési irányt az evolúció terén, és ez a magyarázata a betegségkeltő sajátosságaiknak. 65:2.3
Az Urantián a békák iránya lett az, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetőzött. 65:2.6
A béka az egyetlen, a földön ma is élő őse a korai embernek. 65:2.7
Az emlősfajok hirtelenül származtak le egy csúszómászó dinoszaurusztól. 65:2.12
Az élethordozók váratlan körülményeket is kihasználhatnak az élet kifejlődésének elősegítéséhez – de önkényesen nem avatkozhatnak be. 65:3.2
Az emberi evolúció biológiai lehetőségeinek kimerülésével eljön az ideje az Anyagi Fiú és Leány bolygóra érkezésének. 65:3.5
Az Urantiát életkísérleti világként jelölték ki – ez volt a hatvanadik kísérlet a Sataniában. Huszonnyolc életmódosítás lett sikeres. 65:4.1
De az élet nem szabályozatlanul és véletlenszerűen kísérletező jellegű. 65:4.2
A sérülések helyreállításának új módja az egyik fejlesztési eredmény. Ehhez félmillió kísérletet végeztek előzetesen. 65:4.4
Mihelyt az ember többet is megtud e gyógyulási folyamatról, hatékonyabban fog tudni kezelni bizonyos betegségeket. 65:4.5
Az urantiai életkísérlet két különleges vonása: A. Az andoni emberfajta megjelenése még a színes fajták előtt. B. A hat szangik színes emberfajta egyidejű megjelenése. 65:4.7
Az élet kifejlődését hátráltatta a Kaligasztia-féle árulás és az ádámi vétek. 65:5.1
Ha az emberi faj többet kapott volna az ádámi élet-sejtanyagból, akkor ellenállóbb lenne számos betegséggel szemben. 65:5.2
Az ember sohasem fogja feltárni az élet titkait. A halott ős-sejtanyag elemzése révén nem képes leírni az élő ős-sejtanyag igazi természetét. 65:6.1
A növények törzsfejlődésének két fontos állomása a mag és a klorofill megjelenése volt. 65:6.3
Az állati törzsfejlődésben a vérben megtalálható, kettős szerepet betöltő vas bír kiemelkedő jelentőséggel. 65:6.4
Az emberi vérben több mint tizenötmillió vegyi kölcsönhatás bekövetkezésére van lehetőség. 65:6.6
A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni az emberi törzsfejlődésre. Az elme csak a tanulás és képzés eredményeit képes megmagyarázni. 65:6.8
A hét elmeszellem-segédet a világegyetemi központból adományozzák, és működésük független az Élethordozókétól. 65:7.1
A hét szellem-segéd inkább körszerű, semmint entitás jellegű. Az életkísérleti bolygókon e szellem-segédek viszonylag elszigetelten működnek. 65:7.3
A tapasztalatokból való tanulás képessége a szellem-segédek működésének kezdetét jelzi. 65:7.6
Az egyén mérőrúdja az idő méréséhez az életének hossza, ezért tűnik az evolúció hosszan elnyúló folyamatnak. A Paradicsomon minden dolog a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben van jelen. 65:8.3
Amint a feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós és szellemi átalakulási folyamatok mehetnek végbe. 65:8.6

 

4) AZ EMBER FELEMELKEDÉSE AZ ALGA LÉTSZINTRŐL A VILÁG URÁNAK SZINTJÉRE

„Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére valóban az élőlénytani küzdelemről és az elme túléléséről szóló regény. Az ember elsőfajú ősei úgyszólván a tengerfenék sara és iszapja voltak azokban a pangó és meleg vizű öblökben és lagúnákban, melyek az ősi beltengerek kiterjedt partvonalai mentén helyezkedtek el, éppen azokban a vizekben, amelyekben az élethordozók elhelyezték a három független életmintát az Urantián.” 65:2.1

5) A BÉKA-ŐS

„Már beszámoltunk nektek arról, hogy az urantiai halandók az ősi békafejlődési folyamat révén fejlődtek ki és hogy e felemelkedő faj, melynek potenciálját egyetlen béka hordozta, alig menekült meg a kihalástól egy bizonyos alkalommal. De ebből nem szabad arra következtetni, hogy az emberiség evolúciója e ponton egy véletlen eseménnyel véget ért volna. Abban a pillanatban nem kevesebb mint ezer különböző és egymástól távol elhelyezkedő, módosuló életfajtát tartottunk megfigyelés alatt és támogattunk, melyeket az emberi előtti fejlődés különböző mintáivá való alakulásra késztethettünk volna. Ez a tényleges ős-béka a harmadik választásunkat testesítette meg, az első két életfajta ugyanis minden megőrzési erőfeszítésünk ellenére kipusztult.” 65:3.3

6) TUDOMÁNYOS SZELEKTÁLÁS VAGY TERMÉSZETES KIVÁLOGATÓDÁS

„Az Urantián az emberiségnek a jelenleg is a rendelkezésére álló emberi fajtákkal kell megoldania a halandói fejlődés problémáit — a jövőben több emberi faj már nem fejlődik ki az ember előtti forrásokból. Ám e tény nem zárja ki az emberi fejlődés jóval magasabb szintjeinek elérését a halandó fajokban még mindig meglévő törzsfejlődési lehetőségek értelmes támogatásán keresztül. Az emberi életfajták támogatása és megőrzése érdekében miáltalunk, élethordozók által az emberi sajátakarat megjelenése előtt megtett dolgokat az embernek magának kell megtennie ezen esemény bekövetkezte után, valamint azt követően, hogy a törzsfejlődésben való tevékeny részvételtől mi visszavonultunk. Általában véve az ember evolúciós végzete a saját kezében van, és a tudományos ismereteknek előbb-utóbb meg kell haladniuk az ellenőrizetlen természetes kiválogatódás és eseti túlélés véletlenszerű működését.” 65:3.6

7) A FIZIKAI ÉS A KÉMIA NEM KÉPES MEGMAGYARÁZNI AZ EVOLÚCIÓT

„A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni arra, hogy emberi lény miként fejlődött ki az őstengerekben élt első ős-sejtanyagból. A tanulási képesség, az emlékezés és a különféle környezeti változásokra való érzékenység az elme sajátossága. A fizika törvényeire nem hat a tanítás; e törvények változatlanok és megváltoztathatatlanok. A vegyi kölcsönhatásokat sem módosítja a nevelés; e válaszok egységesek és megbízhatók. A Korlátlan Abszolút jelenlétét leszámítva a villamos és a vegyi kölcsönhatások kiszámíthatók. De az elme képes hasznosítani a tapasztalatokat, képes tanulni azokból a viselkedési mintákból, melyek az ismétlődő ingerekre válaszként adódnak.” 65:6.8

8) AZ ÉLETHOSSZ AZ IDŐ MÉRŐRÚDJA

„Az egyén mérőrúdja az idő méréséhez nem más, mint az életének hossza. Így az idő minden teremtményt korlátoz, és ezért tekintik az evolúciót hosszan elnyúló folyamatnak. Számunkra, akiknek élettartamát nem korlátozza időbeli létezés, az evolúció nem tűnik ilyen elhúzódó eseménynek. A Paradicsomon, ahol az idő nem létezik, e dolgok mind jelen vannak a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben.” 65:8.3

9) HIRTELEN ELMEI ÉS SZELLEMI ÁTALAKULÁSOK

„Amint a fizikai feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós folyamatok mehetnek végbe; amint az elme kedvező állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek; amint az egyén tisztán felismeri a szellemi értékeket, akkor a mindenségrendi jelentéstartalmak felismerhetővé válnak, és a személyiség egyre inkább kiszabadul az időhátrányból és kilép a tér korlátai mögül.” 65:8.6

 

10) KAPCSOLÓDÓ CIKKEK, ÖSSZEÁLLÍTÁSOK:

  • Sejtburjánzásos sérülésjavítás:
  • Az Archaeopteryx feltüzeli a kedélyeket:
  • Az élet története:
  • Az Urantia könyv emberi szerzőségének statisztikai hipotézisvizsgálata:
  • Az energia teremtése és fejlődése:
  • Urantia könyv alapú rendszertan:
  • Néhány példa az urantia helyzetét befolyásoló számtalan, különleges körülményre:
  • Miért csak az embernek lehet lelke?

 

* * *

I. A 65. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

AZ EVOLÚCIÓ FELÜGYELETE

1. Az élethordozók működése

2. Az evolúciós körkép
A) 65:2.3 „Sok gombafaj ugyancsak visszafelé haladó fejlődési irányt mutat az evolúció terén, lévén ezek olyan növények, amelyek elveszítették a levélzöld-termelő képességüket és többé-kevésbé élősködőkké váltak. A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei valójában az átalakult élősdi gombák e csoportjába tartoznak. A közbenső időkben a hatalmas növényvilág egésze olyan ősökből fejlődött ki, amelyektől maguk a baktériumok is leszármaztak.”

B) 65:2.4 „…az amőba, a jellegzetes egysejtű állati szervezet, csak kevés változáson ment keresztül. Nagyrészt ma is úgy éli az életét, ahogy akkor, amikor az élet kifejlődésében ez az élőlény jelentette a legújabb és legnagyobb előrelépést. E parányi teremtés és véglény-unokatestvérei azt jelentik az állatvilágnak, amit a baktériumok a növényvilágnak; ezek mutatják az első korai evolúciós lépések nyomát az élet változatossá válásában, azzal együtt, hogy ezek a továbbfejlődésre képtelennek bizonyultak.”

C) 65:2.6 „A halak családjából két különleges módosulat ágazott le, a békáké és a szalamandráké. És a békák iránya lett az, amelyen az állati életben elkezdődött ama fokozatos elkülönülések sorozata, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetőzött.

65:2.7 A béka az egyik legkorábbi túlélő emberfaj-ős, azonban e teremtmény szintén képtelen volt a fejlődésre, nagyrészt olyan formában létezik ma is, mint azokban a régmúlt időkben. A békák faja az egyetlen, a földön ma is élő őse a korai emberfajoknak. Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei.

65:2.8 A békákból fejlődtek ki a hüllők, egy gyakorlatilag kihalt nagy állatcsalád, melyből azonban még a kipusztulás előtt megjelent a teljes madárvilág és az emlősök számos rendje.

65:2.9 Az ember előtti törzsfejlődésben talán a legnagyobb ugrás akkor következett be, amikor a hüllőből madár lett. A mai madárfajták – sasok, kacsák, galambok és struccok – mind az óriási hüllőkből származtak le réges-régen.”

D) „65:2.11 Az Urantián mindössze tizennégy törzs jelent meg, ezek közül a halak voltak az utolsók, és a madarak, valamint az emlősök óta egyetlen új osztály sem fejlődött ki.”

3. A törzsfejlődés előmozdítása
A) „65:3.3 Már beszámoltunk nektek arról, hogy az urantiai halandók az ősi békafejlődési folyamat révén fejlődtek ki és hogy e felemelkedő faj, melynek potenciálját egyetlen béka hordozta, alig menekült meg a kihalástól egy bizonyos alkalommal. De ebből nem szabad arra következtetni, hogy az emberiség evolúciója e ponton egy véletlen eseménnyel véget ért volna. Abban a pillanatban nem kevesebb mint ezer különböző és egymástól távol elhelyezkedő, módosuló életfajtát tartottunk megfigyelés alatt és támogattunk, melyeket az emberi előtti fejlődés különböző mintáivá való alakulásra késztethettünk volna. Ez a tényleges ős-béka a harmadik választásunkat testesítette meg, az első két életfajta ugyanis minden megőrzési erőfeszítésünk ellenére kipusztult.

65:3.4 Ha Andon és Fonta még azelőtt elpusztult volna, hogy utódaik születnek, 
akkor ez ugyan késleltette volna az ember kifejlődését, de nem akadályozta volna meg. Andon és Fonta megjelenését követően és még azelőtt, hogy az állati élet módosuló emberi potenciáljai kimerültek volna, nem kevesebb mint hétezer kedvező adottságú ág fejlődött ki, melyek elvezethettek volna az emberi törzsfejlődés valamilyen válfajához. És e jobb fajták közül sokat később magukba is olvasztottak a terjeszkedő emberi faj különféle ágai.

65:3.5 A kifejlődő állatfaj emberi potenciáljai már jóval az Anyagi Fiú és Leány, az élőlénytani nemesítők bolygóra való megérkezése előtt kimerültek.”

B) „65:3.6 Az Urantián az emberiségnek a jelenleg is a rendelkezésére álló emberi fajtákkal kell megoldania a halandói fejlődés problémáit — a jövőben több emberi faj már nem fejlődik ki az ember előtti forrásokból. Ám e tény nem zárja ki az emberi fejlődés jóval magasabb szintjeinek elérését a halandó fajokban még mindig meglévő törzsfejlődési lehetőségek értelmes támogatásán keresztül. Az emberi életfajták támogatása és megőrzése érdekében miáltalunk, élethordozók által az emberi sajátakarat megjelenése előtt megtett dolgokat az embernek magának kell megtennie ezen esemény bekövetkezte után, valamint azt követően, hogy a törzsfejlődésben való tevékeny részvételtől mi visszavonultunk. Általában véve az ember evolúciós végzete a saját kezében van, és a tudományos ismereteknek előbb-utóbb meg kell haladniuk az ellenőrizetlen természetes kiválogatódás és eseti túlélés véletlenszerű működését.

65:3.7 És az evolúció támogatásának ismertetésekor nem volna érdemtelen rámutatni arra, hogy az előttetek álló hosszú jövőben, amikor talán majd bekerültök az élethordozók testületébe, bőségesen sok lehetőséget kaptok, hogy javaslatokat tegyetek és bármiképpen fejlesszétek az élet irányításának és megtelepítésének terveit és módszerét. Legyetek türelemmel! Ha vannak jó ötleteitek, ha kigondoltok jobb igazgatási módszereket a világegyetemi területek bármely részére, akkor bizonyosan lehetőséget fogtok kapni arra, hogy azokat a társaitoknak és az intézőtársaitoknak az eljövendő korszakokban előadjátok.”

4. Az urantiai kaland
A) „65:4.3 Az emberi élet számos vonása bőséges bizonyítékot ad arra, hogy a halandói létezés jelenségét avatott tervezés alapozta meg, hogy a szerves törzsfejlődés nem pusztán mindenségrendi baleset. A megsérült élő sejt képes bizonyos vegyi anyagok termelésébe kezdeni, melyek a szomszédos ép sejteket arra serkentik és állítják be, hogy azonnal bizonyos, a sérülés gyógyulási folyamatait segítő anyagokat kezdjenek el kiválasztani; és ugyanekkor ezen egészséges és sértetlen sejtek osztódni kezdenek – ténylegesen elkezdenek új sejteket teremteni, melyek a baleset következtében megsemmisült bármelyik sejtet képesek helyettesíteni.”

B) „65:4.5 Mihelyt az urantiai tudósok többet is megtudnak e gyógyító vegyi anyagokról, hatékonyabban fogják tudni kezelni a sérüléseket, és közvetetten többet fognak megtudni bizonyos súlyos betegségek kezeléséről is.

65:4.6 Azóta, hogy az életlétesítésre sor került az Urantián, az élethordozók továbbfejlesztették e gyógyító eljárást, s egy másik sataniabeli világon alkalmazták is, melynek eredményeként javult a fájdalomtűrő-képesség és a társulást alkotó ép sejtek osztódási képessége is jobban szabályozott.”

C) 65:4.12 „…azon erőfeszítésünk során, hogy gondoskodjunk azoknak az örökítő tényezőknek az egyesítéséről és társításáról, melyek végül elvezettek az emberi faj emlős őseinek megjelenéséhez, azzal szembesültünk, hogy meg kellett engednünk az örökítő tényezők száz és ezer egyéb és viszonylag haszontalan keverékének és társulásának kialakulását. Az erőfeszítéseink e látszólag furcsa melléktermékei közül sok a szemetek elé tárulhat, ha a bolygói múltba leástok, és én igencsak el tudom képzelni, hogy a korlátolt emberi nézőpontból e dolgok mennyire rejtélyesnek tűnhetnek.”

5. Az élet-evolúció nehézségei
„65:5.2 De az egész élőlénytani kaland során a legnagyobb csalódást az okozta nekünk, hogy bizonyos kezdetleges növényi életek olyan nagy mértékben és váratlanul tértek vissza az élősdi baktériumok levélzöld-előtti szintjeire. A növényvilág fejlődésmenetének ezen eseménye számos sajnálatos betegséget okozott a felsőbbrendű emlősöknél, különösen a sérülékenyebb emberi fajnál. E kellemetlen helyzettel való szembesüléskor csak kisebb jelentőséget tulajdonítottunk az ezzel járó nehézségeknek, mert úgy tudtuk, hogy az ádámi élet-sejtanyaggal való későbbi keveredés oly mértékben megerősíti a kialakuló kevert emberfajta ellenállásképességét, hogy ezáltal gyakorlatilag ellenállóvá válik minden, a növényi szervezetek által okozott betegséggel szemben. Ám az ádámi vétség miatti csapás következményeként a reményeinkben végül csalódnunk kellett.

65:5.3 A világegyetemek mindenségét, beleértve az Urantia nevű kicsiny világot is, nem úgy igazgatják, hogy ahhoz a jóváhagyásunkat kérik és nem is úgy, hogy az nekünk megfeleljen, még kevésbé pedig úgy, hogy kielégítsék a szeszélyeinket és a kíváncsiságunkat. A világegyetemi igazgatásért felelős bölcs és mindenható lények kétségtelenül pontosan értik a dolgukat; így tehát az élethordozóknak és a halandói elméknek az a kötelességük, hogy türelmesen várjanak a sorukra és őszintén működjenek együtt a bölcsesség szabályával, az erő uralmával és a fejlődés menetével.

65:5.4 A gyötrelemnek természetesen vannak ellentételezései, mint amilyen Mihály alászállása is volt az Urantián. De minden ilyen megfontolástól függetlenül a bolygó későbbi mennyei felügyelői teljes bizodalommal viseltetnek az emberi faj végleges evolúciós győzelme, valamint az eredeti terveink és életmintáink végső érvényesülése iránt.”

6. Az élet evolúciós módszerei
A) 65:6.2 „Minden élő növényi vagy állati sejtben, minden élő – anyagi vagy szellemi – szervezetben egyfajta kielégíthetetlen törekvés van az örök tökéletesedés után a környezethez való igazodás, a szervezeti alkalmazkodás és a magasabb szintű életvitel terén.”

B) „65:6.3 A növények törzsfejlődésében a legfontosabb állomás a levélzöld-termelő képesség kifejlődése volt, a második legfontosabb lépésnek pedig az egysejtű csíramagok összetett maggá fejlődése tekinthető. Az egysejtű csíramag a leghatékonyabb forma az egyed szaporításához, azonban hiányzik belőle a magban meglévő változatosság és változékonyság adottsága.

65:6.4 A felsőbbrendű állatfajok törzsfejlődésének egyik leghasznosabb és legösszetettebb fejezetében az élőlénynek kifejlődött az a képessége, hogy a benne keringő vérsejtekben lévő vasat az oxigénszállító és széndioxid-eltávolító szerep ellátására bírja. A vörösvérsejtek e fejlődése mutatja, hogy a fejlődő élőlények képesek működésüket az átalakuló vagy változó környezethez igazítani. A felsőbbrendű állatok, az embert is ideértve, a vörösvérsejtekben lévő vas közreműködése révén látják el oxigénnel a testük szöveteit, mely oxigént visz az élő sejtekhez és éppily hatékonyan távolítja el a sejtekből a széndioxidot. Ugyanakkor más fémek is igénybe vehetők ilyen célból. A tintahal rezet használ ehhez, míg a tengeri zsákállat a vanádiumot alkalmazza.

65:6.5 Az ilyen jellegű élőlénytani igazodás folytatódását példázza a felsőbbrendű urantiai emlősök fogazatának átalakulása; az ember távoli őseinek harminchat foguk volt, az alkalmazkodási átalakulások során az ősembernél és közeli rokonainál fejlődött ki a harminckét fogból álló fogazat. Ma az emberi faj fogszáma lassan huszonnyolcra csökken. A törzsfejlődés folyamata e bolygón még mindig tevékeny és alkalmazkodó mozgásban van.”

7. Evolúciós elmeszintek
65:7.7 „A szellemvilág segédkezése során az egyén sohasem tapasztal hirtelen átmenetet a szellemi együttműködésben; e változások mindig fokozatosan és a viszonosság elve alapján következnek be.”

8. Evolúció időben és térben
A) „65:8.3 Az egyén mérőrúdja az idő méréséhez nem más, mint az életének hossza. Így az idő minden teremtményt korlátoz, és ezért tekintik az evolúciót hosszan elnyúló folyamatnak. Számunkra, akiknek élettartamát nem korlátozza időbeli létezés, az evolúció nem tűnik ilyen elhúzódó eseménynek. A Paradicsomon, ahol az idő nem létezik, e dolgok mind jelen vannak a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben.”

B) 65:8.4 „…a túlélés nem függ a tudás vagy a bölcsesség birtoklásától, a fejlődés azonban igen.”

C) 65:8.5 „A fizikai helyzet hátrányba hozhatja az elmét, az elme természetellenes volta pedig késleltetheti a szellemi felemelkedést, de mindezen akadályok nem győzhetik le a lélekben meghozott döntést.

65:8.6 Amint a fizikai feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós folyamatok mehetnek végbe; amint az elme kedvező állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek; amint az egyén tisztán felismeri a szellemi értékeket, akkor a mindenségrendi jelentéstartalmak felismerhetővé válnak, és a személyiség egyre inkább kiszabadul az időhátrányból és kilép a tér korlátai mögül.”