Jelenlegi hely

83. A házasság intézménye

 

I. A 83. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei

A HÁZASSÁG INTÉZMÉNYE
83:0.3 A nemi vágy arra ösztönzi az önző embert, hogy többet hozzon ki magából annál, mintha csak egy állat lenne. Az önző és önös kielégülést nyújtó nemi kapcsolat maga után vonja az önmegtagadás bizonyos megnyilvánulásait és biztosítja az önzetlen kötelezettségek és számos, a fajnak hasznára lévő otthoni felelősség vállalását. E tekintetben a nemiség volt a vadakat észrevétlenül és nem is gyanítottan a polgárosultság felé mozdító erő; mert ugyanez a nemi késztetés magától és csalhatatlanul gondolkodásra kényszeríti az embert és végül rávezeti a szeretet útjára.

1. A házasság mint társadalmi intézmény
83:1.5 A korai időkben a férj és a feleség nem sokat volt együtt; nagyon gyakran még csak nem is étkeztek együtt. De a régi emberek körében a személyes ragaszkodás nem kötődött erősen a nemi vonzalomhoz; nagyrészt azért kedvelték meg egymást, mert együtt éltek és dolgoztak.

2. Udvarlás és jegyesség
83:2.2 Némely nő inkább eltűrte az elrablását, csakhogy kimeneküljön a törzse idősebb férfijainak uralma alól; előnyösebb volt számukra, ha egy másik törzs velük egykorú férfijainak kezei közé jutnak.

3. Vásárlás és hozomány
83:3.1 Az afrikaiak még mindig vásárolják a feleségeiket. A szerelemfeleséget, illetőleg a fehér ember feleségét ők a macskához hasonlítják, mert az sem kerül semmibe.

4. A házassági szertartás

5. Többes házasságok
A) 83:5.4 Az a zsidó szokás, hogy a férfinak a meghalt fiútestvére özvegyével kellett közösülnie abból a célból, hogy „magot neveljen a testvérbátyja számára”, az ősi világnak csaknem a felében elterjedt volt. Ez annak az időnek az emléke, amikor a házasság inkább volt családi ügy, mint az egyének társulása.

B) 83:5.13 Az ősi idők asszonyai gyorsan öregedtek a gyakori terhességek és a kemény munka miatt. (Az ilyen túlterhelt feleségek csak annak következtében tudtak életben maradni, hogy havonta egy hétre elkülönítették őket, amikor éppen nem vártak gyermeket.) Az ilyen feleség gyakran belefáradt a terhességekbe és megkérte a férjét, hogy vegyen egy második és fiatalabb feleséget, egy olyat, aki képes segíteni neki a terhessége idején és a házimunkában. A régebbi hitvesek ezért rendszerint üdvözölték az új feleségeket; a nemi féltékenység semmilyen formában nem létezett.

6. Igazi egynejűség – a párok házassága
83:6.7 Egy nő sohasem válhat eszményi anyává, ha folyton arra kényszerül, hogy a férje ragaszkodásáért harcoljon.

7. A házasság felbontása
A) 83:7.5 Bármely társadalomban a házasságot nem kötöttek nagy száma az erkölcsök időleges törését vagy átalakulását jelzi.

83:7.6 Végig az idők során a házasság valódi próbája, az egész családi élet elhagyhatatlan velejárója, a folyamatos bensőségesség volt. Két elkényeztetés által elrontott fiatal, akiket arra tanítottak, hogy elvárhatják a hiúságuk és a tudatos énjük megkövetelte élvezetekben való elmerülést és az ezek által való kielégülést, aligha remélhetik, hogy nagy sikert érnek el a házasság és az otthonépítés – vagyis az önmegtagadáson, a kölcsönös engedményeken alapuló egyezségeken, az odaadáson és a gyermeknevelés iránti önzetlen elhivatottságon alapuló, élethosszig tartó társulás – terén.

B) 83:7.8 És amennyire a társadalmi csoport nem nyújt házassági felkészítést az ifjúságnak, olyan mértékben kell a válásnak egyfajta társadalmi biztonsági szelepként működnie, mely a fejlődő erkölcsök gyors változásának időszakaiban megakadályozza a még rosszabb helyzetek kialakulását.

C) 83:7.9 A mai társadalom nagy ellentmondása az, hogy úgy emeli magas szintre a szerelmet és eszményíti a házasságot, hogy közben nem hajlandó ezek alapos vizsgálatára.

8. A házasság eszményítése 
A) 83:8.2 Az emberi társulásoknak az isteni társulásokhoz való hasonlítása felettébb szerencsétlen dolog. A férj és feleség egyesülése a házasság-otthon kapcsolatban nem más, mint az evolúciós világok halandóinak anyagi működése. Az igaz, hogy komoly szellemi fejlődés származhat a férj és a feleség fejlődésre irányuló, őszinte emberi törekvéseiből, de ez nem jelenti azt, hogy a házasság szükségszerűen szent dolog. A szellemi fejlődés az emberi igyekezet más útjai őszinte követésének is velejárója.

B) 83:8.4 Szerencsétlen dolog az is, hogy bizonyos halandói csoportok úgy fogták fel a házasságot, mint amelyet isteni cselekedet teljesít ki. Az ilyen hiedelmek közvetlenül elvezetnek a házas állapot felbonthatatlanságához, függetlenül a körülményektől és a szerződő felek óhajától. De magának a házasság felbontásának a ténye jelzi, hogy Istenség nem vesz részt az ilyen egyesülésekben. Ha Isten egyszer bármely két dolgot vagy személyt összekötött, akkor azok együtt maradnak mindaddig, amíg az isteni akarat el nem rendeli a szétválásukat.

C) 83:8.5 Mindazonáltal van házasságeszmény a magas szférákon. Minden egyes helyi csillagrendszer központján az Isten Anyagi Fiai és Leányai megmutatják a férfi és a nő házasság kötelékének, valamint az utódok nemzése és nevelése céljából való egyesülésének eszményképeit. Végül is az eszményi halandói házasság emberileg szent.

D) 83:8.6 De a fiatal férfiakkal és nőkkel valamennyire meg kell ismertetni a házasság valóságait, mielőtt elmerülnek a családi élet sokat követelő kölcsönös kapcsolataiban; a túlzó ifjúkori eszményelvűséget a hiú remények házasság előtt történő, bizonyos fokú lerombolásával kell mérsékelni.


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. A fejvesztettségtől az önelégültségig tartó skálán hol helyezhető el a szerzők hozzáállása a házasság mai állapotának megítéléséhez (83:7.5-7.8)? Mennyire tűnnek aggódónak? Vajon mennyiben változott a helyzet az írás közreadásának kora óta?
  2. Miként nyilvánít részvétet a szerző a meg nem házasodottak iránt s egyúttal miként állít magas mércét (83:6; vö. 34:7.8; 112:2.14; 89:3.7)?
  3. Milyen realista szemlélet tükröződik ebben a házasságról szóló beszámolóban és milyen gyakorlati következtetések vonhatunk le belőle?
  4. Mi kell egy jó házassághoz?

 

Istentani összefoglaló

Házasság és otthon

  • A házasságok nem a mennyben köttetnek – a házasság emberi intézmény. 83:1.4
  • A kezdetleges házasság elsődlegesen megélhetési jellegű volt; a mai házasságok egyre többféle indíttatásból köttetnek. 83:1.5
  • Az ősi időkben a házasságokat a szülők tervezték; később házasságszerzők működtek közre. A házasság eleinte csoportügy volt. 83:2.1
  • Az elődök kételkedtek a szerelemben és az ígéretekben. A házasságot vagyonnal igyekeztek szavatolni. A feleségért fizetendő ár az elhagyás esetére fenntartott zálog volt. 83:3.1
  • A házassági szertartás abból a tényből ered, hogy a házasság eredetileg közösségi ügy volt. 83:4.1
  • A többnejűségben négy feleségfajtát ismertek el. 83:5.5
  • A többnejűségben a feleségek számát csak az korlátozta, hogy a férfi mennyiről tudott gondoskodni. A csecsemőhalandóság aránya magas volt. 83:5.14
  • Az egytársúság mindig az emberi nemi evolúció eszményi célja volt. Az eszményi házasság önmegtartóztatást és önfegyelmet von maga után. 83:6.6
  • Az egynejűség a társadalmi polgárosodás kibontakozásának mérőrúdja. 83:6.7
  • A válás túlsúlya mindaddig érvényesülni fog, amíg a fiatalokat nem készítik fel megfelelően a házasságra – amíg az ifjúkori idealizmus alapján dől el, hogy ki érett a házasságra. 83:7.8
  • A házasság az ember legfennköltebb intézménye, de nem szabad szentségnek nevezni. 83:8.1
  • Az eszményi házasság fellelhető a helyi csillagrendszeri központokon, az Anyagi Fiaknál és Leányoknál. 83:8.5
  • A fiatalokat fel kell készíteni a házasságra. Az ifjúkori idealizmust a hiú remények lerombolásával kell visszafogni. 83:8.6