Jelenlegi hely

110. Az Igazítók viszonya a halandó egyénekhez

A FÜGGŐSÉGEK ELLENI KÜZDELEM FONTOSSÁGÁRÓL

„(...) Az urantiai emberfajtákat olyan nagy mértékben szabályozzák villamos és vegyi folyamatok, általános viselkedésüket tekintve olyannyira állatiasak, hétköznapi megnyilvánulásaikban olyannyira érzelem-uraltak, hogy a Nevelőknek hihetetlenül nehezükre esik az egyedek vezetése és irányítása. (...)” (110:4.5)
„Már sok ezer éve, ez kiderül a jerusemi feljegyzésekből, mind kevesebb és kevesebb olyan lény élt az egyes nemzedékekben, akik biztonsággal voltak képesek működni öntevékeny Igazítóval. Ez figyelmeztető adat, és (...) javaslatokat várnak a ti közvetlen bolygófelügyelőitektől, akik az urantiai emberfajták szellemileg felsőbbrendű fajtaváltozatainak felemelését és megőrzését szolgáló intézkedések bevezetését támogatják.” (110:4.6)

„(...) A szellemi felfogóképesség hiánya nagyon megnehezíti a magasabb rendű felsőtudatban lakozó szellemi igazságoknak az ilyen anyagi értelem számára való közvetítését. A tiszta szokásokkal, kiegyensúlyozott idegi energiákkal és egyensúlyban lévő vegyi működéssel rendelkező testben tevékenykedő, tökéletesen kiegyensúlyozott elme – amikor is a fizikai, az elmebéli és a szellemi erők hármas fejlődési összhangot alkotnak – az, amely a legtöbb mennyiségű világosságot és igazságot képes befogadni az ilyen lény valódi jólétének legkisebb mértékű veszélyeztetése vagy kockázatnak való kitettsége mellett. (...)” (110:6.4)
„(...) [M]ilyen kegyetlen dolog tudatosan megszentségteleníteni vagy más módon szándékosan szennyezni a fizikai testet, amelynek az Istentől származó csodálatos ajándék földi menedékéül kell szolgálnia. Minden fizikai méreg nagymértékben akadályozza az Igazítónak az anyagi elme fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseit (...)” (110:1.5)

* * *

I. A 110. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei.

AZ IGAZÍTÓK VISZONYA A HALANDÓ EGYÉNEKHEZ

1. A halandóelmébe való beköltözés
A) 110:1.4 Az Igazító egyrészt tétlen a tisztán ideigvaló jólétet illetően, másrészt istenien tevékeny az örök jövőtök mindenféle dolgával kapcsolatban.

B) 110:1.5 Minden fizikai méreg nagymértékben akadályozza az Igazítónak az anyagi elme fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseit, míg a félelem, a harag, az irigység, a féltékenység, a gyanakvás és a türelmetlenség elmemérgei hasonlóképpen nagyon komolyan hátráltatják a kifejlődő lélek szellemi előrelépését.

C) 110:1.6 Ma az Igazító udvarlási időszakát élitek át; ha megháláljátok annak az isteni szellemnek a belétek vetett bizalmát, aki az elmétekkel és lelketekkel való örök egyesülést keresi, akkor ténylegesen is el fog következni a morontia eggyé válás, az a felséges összhang, az a mindenségrendi mellérendeltség, az az isteni összehangolódás, az a mennyei eggyé kapcsolódás, az a soha véget nem érő azonosság-összevegyülés, a lényeknek az az egysége, mely oly tökéletes és végleges, hogy még a legtapasztaltabb személyiségek sem képesek soha részeire bontani vagy külön lényegi valókként megkülönböztetni az eggyé kapcsolódott társakat – a halandó embert és az isteni Igazítót.

2. Az Igazítók és az emberi akarat
110:2.2 (…) a továbbélés az Istenek ajándéka, amelyet az idő teremtményeinek maguknak kell kívánniuk.

3. Az Igazítóval való együttműködés

4. Az Igazító munkája az elmében
A) 110:4.2 A Gondolatigazító folyamatosan munkálkodik elméd szellemivé alakításán annak érdekében, hogy kifejlődjön a morontia lelked; te magad azonban többnyire nem vagy tudatában ennek a belső segédkezésnek. Meglehetősen képtelen vagy megkülönböztetni a saját anyagi értelmed termékét a lelked és az Igazító közös tevékenységének eredményétől.

B) 110:4.5 Számos új vallás és „izmus” keletkezett a Gondolatigazítókkal való kezdetleges, tökéletlen, félreértelmezett és csonka érintkezésből.

5. Az igazítói vezetéssel kapcsolatos tévképzetek

6. A hét lelki kör

7. A halhatatlanság elérése
A) 110:7.4 Miután a halhatatlan morontia lélek és a vele társult Igazító eggyé kapcsolódott, az egyikük minden tapasztalata és minden értéke ténylegesen a másiké is lesz, és így a kettő már valóságosan is egyetlen entitás.

B) 110:7.4 Az isteni Nevelővel való abszolút egység, az Igazító felruházottságának teljes kimerítése kizárólag az örökkévalóságban érhető el, az Egyetemes Atyának, a szellemek Atyjának, ezen isteni ajándékok örök forrásának végső elérését követően.


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Milyen fizikai és elmemérgek (110:1.5) a leggyakoribbak a környezetedben?
  2. Hogyan egyesíthetjük erőinket az Igazítóval valamely terv kivitelezésében (110:2.5)?
  3. Miképpen állunk ellen az Igazítónak (110:3.2)?
  4. Hogyan tudjuk tudatosan is javítani az Igazítóval való összhangot (110:3.7-3.10)? Az első pontban említett tevékenységek sorrendje vajon miért készít fel a második pontban közöltekre ideális esetben? Mire utal az „értelmes és bölcs ragaszkodás” kitétel? Véleményed szerint neked melyek a Legfelsőbb Lénnyel szembeni kötelességeid? Miképpen tudod fokozni azt az örömöt (110:3.10) és vidámságot (110:3.4), mely az Igazító által játszott játékban (110:3.1) megmutatkozik?
  5. Magunkra ismerhetünk-e az urantiai halandókról a 110:4.5 bekezdésben közzétett nyersen őszinte leírásból? Hogyan orvosoljuk azoknak a bátor döntéseknek és annak a felelős együttműködésnek a hiányát, amelyek miatt annyira ki vagyunk téve az anyagi tényezők befolyásának? Hogyan tudnád a legmagasabb rendű, jelenlegi elkötelezettségeidet olyan szintre emelni, hogy az Igazító teljesebb szabadsággal ajándékozhasson meg?
  6. Nyers őszinteséggel közlik velünk: „Meglehetősen képtelen vagy megkülönböztetni a saját anyagi értelmed termékét a lelked és az Igazító közös tevékenységének eredményétől” (110:4.2-4.4; 110:5). Valóban el tudod ezt fogadni? Miképpen vehetjük hasznát mindannak, amelyek az elménkben megjelenő dolgok közül valóban értékesek (110:5.5-5.6; 91:8.11)?
  7. Ha a részek gyarapodása nem azonos az egész gyarapodásával (110:6.3), akkor nem kerül sor növekedésre pusztán azáltal, hogy az elme pallérozását kiegészítjük a fizikai terület fejlesztésével a megkísérelt szellemi önképzést segítendő. Akkor vajon hogyan viszonyuljunk eme különféle tevékenységekhez az egész gyarapodásának elősegítése érdekében?
  8. Melyek a túlzott intellektuális fejlődés jelei? És a szellemi túlfejlettségé? (110:6.4)
  9. Milyen megoldásokat tudnál javasolni bátorításul annak, aki kész lenne megfogadni az elmemérgekkel, a tiszta szokásokkal és a kiegyensúlyozott élettel kapcsolatos tanításokat (110:6.4)?
  10. Mondj példát olyan döntésre, mely talán lényegtelennek tűnik a szellemi fejlődésed szempontjából, majd pedig vizsgáld meg, hogy az ténylegesen miként gátolja vagy segíti az Igazító munkáját (110:6.6).
  11. Miképpen ismételhetsz meg egy döntést (110:6.6)?
  12. A válsághelyzet kialakulásával kapcsolatosan meghozott nagy döntésed kiváló lehetőséget hordoz a szellemi gyarapodásod elősegítésére (110:6.6). Válsághelyzetben rendszerint mit tesznek az emberek?
  13. Az elmének milyen jellegű fegyelmezése segítheti az elmét abban, hogy az Igazítóval összhangba kerülhessen (110:7.6)?
  14. Tegyük fel, hogy valamilyen nehéz feladatot kapsz. Hogyan veheted hasznát a 110:7.10 bekezdésben közölt intelemnek (mert hiszen nem tudhatod biztosan, hogy e feladatot az Igazító választotta-e)?
  15. Mennyiben lehet érdekelt az Igazító az ember anyagi jólétében (110:1.3-1.4)?
  16. Mennyiben személyre szabott az Igazító fejlesztési terve, a magával hozott „életpálya-minta” (110:2.1)?
  17. Milyen munkát végez a Gondolatigazító az emberi gondolkodási folyamatokon (110:2.3)? Mi a célja ezzel?
  18. Mi a továbbélés titkának két meghatározó eleme (110:3.2)?
  19. Mi a „tudatosság halott szintje” (110:4.4)?
  20. Vitassátok meg a 4. szakasz utolsó bekezdésében közölteket (110:4.6).
  21. Mi a különbség a lelkiismeret szava és az Igazító hangja között (110:5.1)?
  22. Meddig terjed az Igazító „hatásköre” az ember alvásának időtartam alatt (110:5.3)?
  23. Mi a különbség a lélek mennyiségi és minőségi gyarapodása között (110:6.18)?

 

Istentani összefoglaló

Gondolatigazítók

  • Az Igazító szeretete az egész teremtésösszességben létező legigazabb isteni ragaszkodás. 110:0.2
  • Az emberben lakozó Igazító kapcsolatot létesít a felsőtudattal. 110:1.1
  • Amit az Igazítók a halandóknak meg szeretnének tenni. 110:1.2
  • Az Igazítók egyrészt tétlenek a tisztán ideigvaló jólétedet illetően, másrészt istenien tevékenyek az örök jövőddel kapcsolatban. 110:1.4
  • Az Igazító erőfeszítéseit hátráltatják a fizikai és az elmemérgek. 110:1.5
  • Mindannyian eleve elrendelés tárgyai vagytok, az viszont nincs előre elrendelve, hogy az isteni tervet el kell fogadnunk. 110:2.1
  • Az Igazítók állhatatosan munkálkodnak, de a befogadó társuk saját akaratán sohasem tesznek erőszakot. 110:2.2
  • Csak néha-néha fogjuk fel az igazítói hang gyenge és távoli visszaverődését. 110:3.1
  • Az eszményi élet szeretetteljes szolgálat – nem félelmekkel teli nyugtalanság. 110:3.4
  • Az Igazítóval való összhangot négyféleképpen javíthatjuk. 110:3.6
  • A Gondolatigazító az elme szellemivé alakításán kíván dolgozni annak érdekében, hogy kifejlődjön a morontia lélek. 110:4.2
  • Az Igazítóval való kapcsolatfelvétel bonyolult dolog – az üzenet túl gyakran kezdetlegessé, torzzá és csonkává silányul. 110:4.5
  • A lelkiismeret nem a léleknek szóló Isten hangja. 110:5.1
  • Az álmaink azt bizonyítják, hogy az Igazító képtelen volt összehangolni az emberi és az isteni elmét. 110:5.2
  • Nem szabad összetéveszteni az igazítói tevékenységet az álmokkal és a tudat működésével. 110:5.5
  • Néhány szó az Urantia kinyilatkoztatásban érintett Igazítóról. 110:5.7
  • A személyiség kialakulása hét, egyre magasabb szint teljesítését jelenti. 110:6.1
  • A lelki körök teljesítése a személyiség-szinttel, az elme-kiteljesedéssel, a lélek-gyarapodással és az Igazítóhoz való hangolódással hozható összefüggésbe. 110:6.3
  • A körök fokozatos teljesítése megkönnyíti a Nevelő segédkezését. 110:6.5
  • A lelki körök teljesítése háromféleképpen nyilvánul meg. 110:6.7
  • A lelki körök a megmutatkozó morontia természet lehetőségeit képviselik. 110:6.11
  • A körökön való előrehaladásnak több köze van a Legfelsőbbel való kapcsolathoz, mint az Isten-tudathoz. 110:6.16
  • Az Igazító létpályájának három nagy napja van. 110:6.22
  • Az Igazítók nem csak úgy szereznek tapasztalatot, hogy olyan halandókkal szolgálnak, akik nem válnak továbbélővé. 110:7.3
  • Amikor a kifejlődő lélek és az isteni Igazító eggyé kapcsolódott, mindketten elnyerik a másik minden megtapasztalható jegyét. 110:7.5
  • Az állati ellenállás akadályozza az Igazítóval való kapcsolatteremtést. 110:7.7
  • Ritkán halljuk meg az Igazító hangját – kivéve: 1. A felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban. 2. Valamely felsőbbrendű helyzetben. 3. Valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően. 110:7.9
  • Az Igazító üzenete az alászállása tárgyát képező elme számára. 110:7.10