A második korszakos kinyilatkoztatás és annak emberi fogadtatása
1. Kicsoda Ádám és Éva?
Ádám, Éva és a Kert történetét mi a Biblia lapjairól ismerjük. Ennek, a manapság sokak által ismert tartalomnak a kialakítása a hajdan élt zsidó papok céltudatos munkásságának az eredménye. Azonban nem ők voltak azok, akik e tartalmakat utóbb, a kereszténység megjelenésével széles körben terjesztették.
A hébereknek Krisztus előtt 900-ig nem volt írott nyelvük. De mint minden népnek, volt sok közszájon forgó történetük a világ teremtéséről és a saját népük eredetéről. Ez a hagyományképzés különösen erős volt a babiloni fogság idején – Kr.e. 597 és 536 között – amikor a héber nép nemzeti öntudata igencsak romokban hevert. A rabságban nem volt dicső jelenük, de lehetett dicső múltjuk és persze reményeik egy jobb jövőben.
„A zsidó hagyomány Mózes alakja köré épült, és mivel ő arra törekedett, hogy Ábrahám származási ágát Ádámhoz vezesse vissza, a zsidók feltételezték, hogy Ádám volt az egész emberiség legelső egyede. Jahve volt a teremtő, és lévén, hogy Ádámot hitték az első embernek, ezért szükségképpen Ádám megalkotása előtt kellett létrehoznia a világot.” (74:8.10)
Mivel Ádám és Éva – mint a bolygónk második korszakos kinyilatkoztatói – Krisztus születése előtt 35914 évvel érkeztek hozzánk (74:0.1), így a nagy időtávlat és az írásbeliség nem oly régi megjelenése tág teret biztosított a héber papoknak a múlt tényelemeinek igény szerint való értelmezésére és alakítására.
Aztán, a babiloni fogság leteltét követően, a „(…) Jeruzsálembe visszatért zsidó papok a dolgok kezdetéről szóló beszámolójukat írásos formában véglegesítették. Rövidesen azt kezdték hangoztatni, hogy e beszámoló nem más, mint a Mózes által írt, nemrégiben felfedezett teremtéstörténet.” (74:8.11)
De lehetett-e Ádám és Éva az első emberpár a földön? Ha ők lettek volna az elsők, akkor Éva anya Káin nevű gyermeke – az Ábellel szembeni testvérgyilkosságot követően – nem vándorolhatott volna el egy „Nód”-ról elnevezett földre, ahol más embereknek is kellett élniük, hiszen Káin nősülni ment oda (1 Mózes 4:16-17).
„Nagyon gyakran előfordult, hogy a papok, miután képzelt beszámolót készítettek Istennek az Izráellel kapcsolatosan véghez vitt csodás tetteiről, nem törölték ki teljesen azokat a nyilvánvaló és tényszerű állításokat, melyek már benne voltak a feljegyzésekben.” (97:9.9)
A zsidó történelmet utólag tették szent történelemmé, azonban a kinyilatkoztatók szerint a múlt tényei mást mutatnak (97:9.1-97:9.29).
Amint az evolúciós bolygók első korszakos kinyilatkoztatóját Bolygóhercegnek nevezik, úgy a második korszakos kinyilatkoztatást átadók megnevezése Anyagi Fiú és Leány. A mi Anyagi Fiúnk és Leányunk a csillagrendszerünk központjáról érkezett, melyhez a rendszer jelenlegi állapotában 619 különböző szinten fejlett evolúciós bolygó tartozik, és a fejlődésük kezdeti szakaszaiban mindegyikük megkapta a maga Bolygóhercegét, majd pedig az Anyagi Fiát és Leányát. Mivel a mi bolygónk Anyagi Fia és Leánya, a feladatuknál fogva emberként élt közöttünk, így tiszteletből azt a nevet használták, mely a csillagrendszeri központunk első Anyagi Fiának és Leányának a neve: Ádám és Éva.
E nagyszerű lények a lázadástól mentes világok emberi nemzedékeit a fény és élet korának fejlettebb szakaszáig kísérik, amikor is lehetőséget kapnak arra, hogy a bolygón vállalt kötelezettségeikről lemondjanak.
A bolygónknak adott első négy korszakos kinyilatkoztatás esetében a tanítók – hosszabb vagy rövidebb ideig – személyesen is jelen voltak a bolygónkon. A Bolygóherceg látható törzskara, Ádám és Éva, valamint Melkizedek, az emberéhez hasonló anyagi testeket kaptak a földi munkájukhoz. Jézust pedig egy földi nő hozta a világra.
Az első két korszakos kinyilatkoztatás emberi formát öltött küldöttei a megbízásuk szerint korszakokon át velünk élők lettek volna, melyhez egy különleges cserje, a Bibliában, illetve a sok keleti eredetű legendában és mesében is szereplő „Életfa” gyümölcse és levele nyújtott volna segítséget, mely növény szintén a csillagrendszeri központról érkezett a bolygónkra.
Míg a Bolygóherceg látható törzskarának, de még inkább Ádámnak és Évának az emberi faj értelmi, szellemi és testi adottságait nemesítő küldetése is van a kulturális és vallási minta átadása mellett, addig a közöttünk élt Melkizedek és Jézus kizárólag tanítói feladatot teljesített.
Ádám és Éva küldetése tehát kettős volt. Egy félszigetnyi Kert fallal és tenger által védett környezetében a nagyszámú leszármazottjuk több nemzedékét kellett felnevelniük, hogy azok később keveredhessenek a bolygónk korábbi emberfajtáinak legkiválóbb egyedeivel, az emberi faj adottságainak feljavítása érdekében. Másrészt pedig azt a feladatot kapták, hogy folytassák a Bolygóherceg lázadás előtt végzett munkáját, az emberek életmódjának és kultúrájának magasabb szintre való segítését. Azonban az „Életfa” gyümölcse csak Ádám és Éva számára biztosított volna hosszú életet a bolygón, az emberekkel keveredő leszármazottaik esetében ez a kiváltság már nem működött. Mivel Ádám és Éva leszármazói keverednek az emberekkel, így ők is Gondolatigazítókat kapnak, hogy a testi halálukat követően a szellemi felemelkedés útjára léphessenek.
2. De mi a fejlődés szabályos menete egy olyan evolúciós bolygón, melynek a Bolygóhercege nem lázad fel az Isten ellen, és a bolygó Anyagi Fia és Leánya nem követ el téves helyzetértékelésen alapuló vétket?
Az Anyagi Fiú és Leány küldetése nem jár különösebb nehézséggel egy olyan evolúciós bolygón, melynek régebb óta jól működő vezetője van. Ám „(…) egy lázadó bolygón, egy olyan teremtésrészen, melynek nincs szellemi vezetője és ahol nem működik a bolygóközi közléscsere sem, e küldetés komoly veszélyeket rejt magában.” (51:0.2)
Egy lázadásmentes világon a második korszakos kinyilatkoztató érkezését komoly várakozás és munka előzi meg. „A kert helyét rendszerint a Bolygóherceg jelöli ki, és a testtel bíró törzskara sok előzetes előkészítő munkát végez a honos emberfajták számos nemesebb képviselőjének segítségével.” (51:3.1)
Továbbá, a Bolygóherceg és a törzskara előkészíti azokat a fajnemesítési terveket is, melyeket aztán Ádám és Éva irányításával a leszármazóik fognak végrehajtani.
Az Ádámok és Évák leszármazottai minden evolúciós bolygón egy új emberfajtát képviselnek, melyet nálunk ibolyaszín emberfajtának neveztek el. Ez a bőrszín, a keveredés következtében mára teljesen „feloldódott” a világunk embereinek bőrszínei között.
„Az ibolyaszín emberfajtához tartozók rendszerint nem kezdik meg az összeolvadást a bolygó honosaival addig, amíg a csoportlétszámuk el nem éri az egymilliót. De ezalatt a Bolygóherceg törzskara bejelenti, hogy az Istenek gyermekei leszálltak a földre, hogy mondhatni eggyé váljanak az emberfajtákkal; és az emberek türelmetlenül várják a napot, amikor elhangzik a bejelentés, hogy a faj fejlettebb fajtáihoz tartozók beléphetnek az Édenkertbe és ott Ádám fiai és leányai kiválasztják őket, hogy az emberiség új és kevert rendjének evolúciós atyjai és anyjai legyenek.” (51:5.2)
Ádám és Éva leszármazottainak megnevezésére a kinyilatkoztatók az ádámfi jelölést használják.
A szabályszerűen fejlődő világokon „(…) az ádámfiak nem mennek a fajok közé; a herceg törzskara hozza az Édenkertbe azokat a nemesebb férfiakat és nőket, akik önként vállalják az ádámi leszármazottakkal való párosodást. A legtöbb világon a legnagyobb megtiszteltetésnek minősül, ha valakit bevesznek a kert fiaival és leányaival való párosodásra pályázók közé.” (51:5.3)
„Ilyenkor először szűnnek meg a faji háborúk és az egyéb törzsi küzdelmek, s a világ emberfajtái egyre inkább arra törekednek, hogy nemesebbnek minősítsék őket és bebocsátást nyerjenek a kertbe. A legjobb esetben is csak halvány fogalmat alkothattok arról, hogy e versengő küzdelem miként kerül minden tevékenység középpontjába egy szokványos bolygón.” (51:5.4)
Az eredeti terv mindig az, hogy az ádámfiakkal való „(…) egyesülésekből származó gyermekeket a Bolygóherceg tanodáiban oktatják és képezik ki, és ezután megengedik, hogy visszatérjenek az evolúciós szüleik fajtájához, s ott a nemesebb halandók kiválasztott csoportjaiból válasszanak párt maguknak.” (51:5.5)
„A bolygó Ádámjának és Évájának, valamint az ibolyaszín emberfajta egyenes ági magjának továbbélése olyan növekedési egyensúlyt biztosít az édeni műveltségnek, amely a hagyomány kényszerítő ereje révén hatást fejt ki a világ polgárosodott társadalmára.” (51:6.5) Ugyanis a jó „(…) szokások ereje az, ami végül az egész világon elterjeszti az Édenről szóló eszményképeket.” (51:6.3) Azt a békés, földművelő, kertgazdálkodó, ipart és kereskedést folytató életet, melyet az Anyagi Fiú és Leány, valamint az ő leszármazottaik ajándékoznak egy bolygó társadalmának.
„Az átlagos világokon az ibolyaszín emberfajta kertközpontja a világműveltség második központjává válik, és a Bolygóherceg székhelyvárosával együtt szabja meg a polgárosodott társadalom fejlődési ütemét.” (51:6.2)
„A Bolygóherceg tanodái elsődlegesen bölcselettel, vallással és erkölccsel, valamint a felsőbb értelmi és művészi teljesítményekkel foglalkoznak. Ádám és Éva kertbeli tanodáit rendszerint a gyakorlati mesterségeknek, az alapvető értelmi felkészítésnek, a társadalmi műveltségnek, a gazdasági fejlődésnek, a kereskedelmi kapcsolatoknak, a testedzésnek és a polgári kormányzásnak szentelik. Végül e világközpontok összeolvadnak (…)”. (51:6.4)
„A behozott képességek és a felsőbb szintű evolúciós sajátságok nemzési úton való elterjedését követően gyors és nagy lépések sorozata jellemzi a polgárosodást és faji fejlődést (…)”. (51:5.6)
Azonban nálunk nem teljesen így történt. Míg a Bolygóherceg testtel bíró törzskara megérkezésének távoli napjaitól fogva egészen Ádám és Éva szabályos működéséig, a világegyetemi kormányzat fizikai képviselői a bolygónkon állomásoztak, addig „(…) az ádámi vétséggel ennek a több mint négyszázötvenezer éven át működött rendszernek vége szakadt.” (76:5.6)
Az evolúciós emberekben mindig is létezett és létezik egy beléjük tervezett lelki adottság. Ez „(…) egyfajta ösztönös vágy a fentről és kívülről érkező segítség iránt. E vágy rendeltetése, hogy az emberek számítsanak a Bolygóherceg és a későbbi Anyagi Fiak földi megjelenésére. Az Urantián az ember megfosztatott ezen emberfeletti vezetőktől és uraktól, és ezért szüntelenül törekszik a veszteség pótlására azáltal, hogy az emberi vezetőit a természetfeletti eredet és a csodás létpálya mondáival övezi.” (92:5.5) Ez még ma is tapasztalható, különösen az ázsiai népek esetében.
3. De mi volt Éva és Ádám vétke?
A lázadó Bolygóherceg nem csak a negyedik korszakos kinyilatkoztatónkat, Jézust igyekezett megkísérteni, pontosabban eltéríteni a törvényes működés útjáról, hanem igyekezett ezt már Ádám és Éva esetében is megtenni.
Számomra ez azt mutatja, hogy az Isten ellenében munkálkodó kísértő olyan emberi szereplőket keresett és keres, akik a küldetésük, a társadalmi helyzetük vagy a vagyonuk révén nagy befolyással bírnak a bolygónk sorsának alakítására.
A kísértő kihasználta Éva azon törekvését, hogy nagyon szeretett volna segíteni Ádámnak abban, hogy minél előbb behozhassák az előző korszakos kinyilatkoztató lázadása miatti hátrányokat a bolygón.
Ádám és Éva „(…) olyan sürgető kérdésekkel álltak szemben, mint például a vadak, a barbárok és a félig polgárosodott emberi lények világában a törvény és a rend kiépítése. A Kertben összegyűlt földi népesség színe-javától eltekintve, itt-ott csak néhány csoport volt valamennyire kész az ádámi műveltség befogadására.” (74:5.4)
„Ádám és Éva egy olyan szférán találta magát, mely teljes mértékben felkészületlen volt az emberek közötti testvériség hirdetésére, egy olyan világon, mely siralmas szellemi sötétség állapotában leledzett és amelyet zűrzavar átka sújtott, mely zűrzavart még inkább fokozott az előző igazgatási szervezet küldetésének sikertelensége. Az értelmi és az erkölcsi színvonal alacsony volt, és ahelyett, hogy nekiláthatnának a vallási egység kialakításához, teljesen elölről kell kezdeniük a munkát, hogy a föld lakosait a legegyszerűbb vallási hitre térítsék át. Ahelyett, hogy egy mindenki által elfogadható nyelv állna rendelkezésükre, a száz és száz helyi nyelvjárás létéből eredő világméretű zűrzavarral szembesültek.” (75:1.3)
Mivel Ádám és Éva ezen helyzettel és annak okával tisztában volt, ezért a bolygónk főlázadója, bár többször is felkereste őket, közvetlenül nem volt képes az édeni párt, de még a gyermekeiket sem megtéveszteni. Ezért ravasz cselhez folyamodott és embereken keresztül tette ezt meg.
A lázadó – befolyásolt emberek útján – arra vette rá Évát, hogy ne várja meg azt az időt, amíg a leszármazottai létszámban is készen állnak a bolygó embereivel való keveredésre, hanem ezt már jóval előbb, személyesen kezdje meg, egyfajta mintaadás céljából (75:3.5-3.9). Ebből a jó szándékú, egyszeri, de téves kapcsolatból született Káin. Éva vétkét növelte, hogy a külön kezdett fajnemesítési tervéről Ádám csak utólag szerzett tudomást. Aztán, mivel Ádám nem akart az Éváétól eltérő sorsban osztozni, követte társát a vétekben egy nodfi asszonnyal.
Helyes célok rossz módon nem érhetők el. Ádám és Éva megszegte azt az egyezséget, hogy az isteni fejlesztési terv szerint fognak eljárni.
De miért okozott volna problémát Éva külön fejlesztési terve? Az Isten ilyen szívtelen lenne, hogy nem engedi meg a jó szándékú egyéni kezdeményezést? Természetesen megengedi, ha egy ilyen tett megfelelő bölcsességgel párosul, és nem okoz több kárt, mint amennyi hasznot eredményez. Éva több dolgot nem vett számításba, így például nem számolt a meggondolatlan tette emberekre gyakorolt közvetlen hatásával. Az Isten eredeti fejlesztési terve jó volt. Ehhez képest és emellett, Éva utólag alkalmazott „kiegészítő” terve, mellyel szerette volna felgyorsítania a bolygó fejlődését, már az elején katasztrófához vezetett.
A Kertben ugyanis nem csak Ádám, Éva és a leszármazottaik éltek, hanem befogadott emberek is. Annak idején, ha egy arra alkalmas urantiai a Kert lakójává akart válni, akkor „(…) be kellett őt »fogadni«. Kioktatták az ádámi alászállás tervéről és céljáról, majd kinyilvánította szándékát, hogy tiszteletben tartja e küldetést és azután hűségfogadalmat tett Ádám társadalmi rendje és az Egyetemes Atya szellemi fennhatósága mellett.” (74:7.11)
Ezzel, a Kertben élő és dolgozó emberek az életüket tették arra, hogy segíteni fogják az ádámi küldetés sikerét. A befogadás ténye a kiválasztottság tudatával ajándékozta meg ezeket az embereket, akik büszkék voltak, hogy részesei lehetnek a bolygó jobbá tételének. S ők voltak azok is, akik naponta láthatták és tapasztalhatták a sokasodó ádámi leszármazottak testi, értelmi és szellemi nagyszerűségét. Ádám és Éva 117 éve dolgozott a Kertben (74:8.14), amikor vétkeztek. Ekkor a családjuk már négy nemzedékből „(…) állt és 1647 egyenes ági leszármazottat foglalt magába.” (74:6.2)
Amikor tehát a Kertben élő befogadott emberek megtudták, hogy az a fejlesztési terv, melyre ők az életüket tették rá, külső emberi közrehatás révén megváltozott, teljesen irányíthatatlanná váltak. Mikor értesültek arról, hogy a falon túl található település szellemi vezetőjének számító férfi „elcsábította” Évát, „(…) hadat üzentek a közeli nodfi településnek. Kiözönlöttek az Éden kapuin és lerohanták a felkészületlen embereket és mindenestül kiirtották őket – férfi, nő, gyermek, egy sem maradt meg.” (75:5.3) A tettük nyílt hadüzenet volt e település szövetségesei felé, akik komoly haderőt mozgósítottak a Kertben lakók ellen.
A múltunk tényei azt mutatják, hogy nem Isten parancsolta ki a második korszakos kinyilatkoztatókat a Kert fallal védett világából, hanem Ádám döntött így, mivel nem akart háborúzni más emberi csoportokkal. A fentiek következtében Ádám és Éva, a követőikkel együtt arra kényszerült, hogy a mai Mezopotámia vidékére távozzon.
„A hitszegő Bolygóhercegnek sikerült ugyan bajba kevernie Ádámot és Évát, viszont nem sikerült rávennie őket a Lucifer-féle lázadáshoz való csatlakozásra.” (51:3.4) Vagyis a tettük nem szándékos szembenállásból fakadó bűn, hanem téves helyzetértékelésen alapuló vétek volt.
Azt a Biblia is egyértelműen jelzi, hogy az Isten ellenségének cselvetése komoly mértékben befolyásolta Ádám és Éva további földi sorsát.
Felmerülhet a kérdés, hogyha az Isten ellen fordult első korszakos kinyilatkoztató ennyi gondot okozott a bolygónkon, miért nem lett még eltávolítva innen.
Először is, el lesz majd távolítva, amint a lázadást az egész csillagrendszer minden érintett bolygója esetében, vagyis egységesen és véglegesen lezárják. Abban a fokozatosságban pedig, hogy a lázadás erőit lépésenként gyengítik, több irányú bölcsesség nyilvánul meg, melynek én csak egy felkínált lehetőségére térek ki.
Ha a bolygónk főlázadója már nem képes közvetlenül a pusztításra, mások megszállására, viszont képes szervezkedésre a rá hallgató kevés, de nagy befolyású emberrel, akkor ez a helyzet lehetőséget ad az igazságot ismerő, Istenhez hűséges embereknek arra, hogy tapasztalatot szerezzenek és bölcsességet nyerjenek az Istennel és az embertársakkal való összefogás és problémamegoldás terén, valamint az emberi fejlődés új irányának közösen történő megtalálása érdekében. A legyengített kórokozó jelenléte sem öli meg, hanem inkább erősíti egy élő test védekező és életszervező rendszerét.
4. A második korszakos kinyilatkoztatás jelentősége
A Kerten kívül, az „Életfa” gyümölcse nélkül, Ádám és Éva arra kényszerültek, hogy halandókként folytassák a bolygó érdekében kezdett fejlesztési tevékenységüket. Bár a „(…) bukott herceget megfosztották a világ urának tisztségétől, de a bolygóról nem távolították el. Még mindig jelen volt a földön, és bizonyos mértékben képes volt hátráltatni Ádámnak az emberi társadalom talpra állítására irányuló mindenféle tervét. Ádám megpróbálta figyelmeztetni az emberek különböző fajtáit Kaligasztiára, de ez nagyon nehéz feladat volt, mert a főellenségét halandói szem nem láthatta.” (74:5.5) Ez így volt Ádám és Éva vétke előtt, és így maradt azt követően is, hogy az édeni pár Mezopotámia folyóközi területén megkezdte a második Kert kialakítását.
Ádám és Éva nagyot küzdött a második Kertben. Hajtotta őket az, hogy minél többet jóvá alakítsanak a vétkük rossz következményeiből, vagyis a megváltozott körülmények és lehetőségek között mégiscsak fejlesszék az emberi fajt és annak kultúráját. De az is ösztönözte őket, hogy most már nem állt a rendelkezésükre korlátlan idő, mivel a vétek miatt ők is halandókká lettek, bár az adottságaiknál fogva jóval hosszabb ideig éltek a korabeli embereknél.
A Mezopotámiából induló ismétlődő kirajzásaikkal az ádámfiak „(…) folyamatosan kimerítették a szülőföldjük élőlénytani tartalékait, s közben határozottan erősítették a környező népeket. Minden általuk meglátogatott nemzetnek adtak a humorukból, a művészetükből, a kalandvágyukból, a zenéjükből és az iparukból. Szakavatott állattenyésztők és kiváló földművesek voltak. A jelenlétük rendszerint, egy ideig legalábbis, fejlesztőleg hatott a régebbi emberfajták vallási hiedelmeire és erkölcsi szokásaira. Így a mezopotámiai műveltség szép lassan elterjedt Európában, Indiában, Kínában, Észak-Afrikában és a csendes-óceáni szigeteken.” (78:5.8)
A fentiek tükrében tudható, hogy a sumér nem az első nagy államalapító népcsoport volt a bolygónkon, akik látszólag hirtelen tűntek fel a fejlett kultúrájukkal, iparukkal, mezőgazdaságukkal és építészetükkel Mezopotámiában, hanem inkább a többszörösen kevert faji és kulturális maradéka voltak egy nagy népnek, amely sok ezer éven át küldte ki a fiait és a leányait a világ faji- és kulturális támogatására.
Mivel „(…) a második Éden polgárosodott társadalma mesterséges szerkezet volt – nem olyan, ami kifejlődött – ezért a leépülése elkerülhetetlenül végbement, s végül elérte a természetes evolúciós szintet.” (78:2.3)
Véleményem szerint, érdemes megkülönböztetett figyelmet fordítanunk a Kert tanhelyein oktatott tantárgyakra, melyek sokféle haszonnal ajándékozhatnának meg bennünket, amennyiben azokat a mai és a jövőbeni általános képzések részévé tennénk. E tárgyak nem csak önmagunk jobb megismerését, hanem a mai népek közötti megértést és együttműködést is szolgálni tudnák.
Az Ádám és Éva által felállított tanhelyeken egyszerre ismerték el és oktatták az egyéni igények és jogok, valamint a közösségi igények és kötelezettségek rendszerét. A képzés irányai a következők voltak:
- tanítás az egészségről és a testápolásról,
- az úgy tégy másokkal, amint szeretnéd, hogy mások veled tegyenek aranyszabályának oktatása,
- az egyéni jogok és a közösségi kötelezettségek viszonyának vizsgálata,
- a bolygón élő emberfajták történelmének és műveltségének megismerése,
- a világkereskedelmet elősegítő módszerek tanulmányozása,
- a kötelezettségek végzését nehezítő egyéni érzelmek kezelése, és az így keletkező feszültségek feloldása,
- a játék, a humor és a testi harc helyettesítőinek művelése (74:7.4-74:7.10).
A fent sorolt tárgyak, a más értelmes evolúciós fajokkal való kapcsolattartás szempontjából is hasznosak lehetnek. Különös tekintettel arra, hogy a lázadás által nem érintett bolygók lakói bizonyosan kaptak és kapnak ilyen jellegű képzést a világukon a saját, velük élő Anyagi Fiuk és Leányuk révén.
Ez egy csillagrendszeri bölcsességet mutató tananyag, amely természetesen kiegészíthető, de mindenképp felhasználható a különböző bolygók értelmes evolúciós lényei közötti érintkezés békéssé és gyümölcsözővé tétele érdekében is.
- Mert ha más értelmes evolúciós fajok képviselőivel akarsz kapcsolatot fenntartani, akkor érdemes ismerned a tiédtől eltérő testi adottságaikat és azok működését, hogy e fajokra – az esetleges biológiai eltéréseik ellenére is – az Isten gyermekeiként és szellemi szempontból veled egyenértékűként tekints,
- hogy tudd, bárhova utazol és bármit is végzel a mindenségben, nem csak egyéni jogaid vannak, hanem az összes közösséged irányában kötelességeid is,
- továbbá, a megértés, a kapcsolattartás és a nem szándékos sértések elkerülése érdekében hasznos, ha ismered azon evolúciós fajok történelmét, műveltségét és szokásait, melyek képviselőivel találkozni fogsz,
- a folyamatos kapcsolatok ápolása érdekében fontos a más fajokkal történő bolygóközi kereskedelmet segítő módszerek tanulmányozása és keresése,
- valamint a fajok bolygóközi kapcsolatai esetében sem feledhetők az értelem által ismert kötelezettségek és az egyéni érzelmek által befolyásolt kedv és akarat összhangba hozására való törekvés,
- s szintén kapcsolatépítő a közös játék, valamint az egyetemes humor lehetőségeinek tanulmányozása, művelése.
Ha a bolygónk szabályosan fejlődik, akkor az első korszakos kinyilatkoztató látható törzskarának száz, köztünk élő emberfeletti tagja, együtt azon emberi segítőikkel, akiket szintén alkalmassá tettek az „Életfa” gyümölcsének hasznosítására, továbbá a második korszakos kinyilatkoztatás Anyagi Fia és Leánya, korszakokon át az emberek számára is látható személyek maradtak volna. Olyanok, akik az Isten nekünk szánt fejlesztő ajándékainak megtestesülései és tapasztalható igazolásai lennének.
Bár személyes keresés által az Istennel való kapcsolat ugyanúgy közvetlenül tapasztalható a lázadásban érintett bolygók és a szabályosan fejlődő világok polgárai számára, de azért sok útkereső földi ember javára lehetne eligazító, ha az első két korszakos kinyilatkoztató csoport emberi tagjai még ma is közöttünk élnének. Sajnos, ezen Istentől jött emberi adományok látható jelenlétét a bűn, illetve a vétek meghiúsította. Mi, azért is kaptuk meg Jézust, a helyi világegyetemünk Teremtő Fiát negyedik korszakos kinyilatkoztatóként, hogy az első két korszakos kinyilatkoztatásunk idején elszenvedett hiányokért valamelyest ellentételezésben részesüljünk. De ilyen ellentételezésnek tekintem az utólag már elferdíthetetlen tanítások írásos gyűjteményét, az ötödik korszakos kinyilatkoztatást is. Hasonló korszakos kinyilatkoztatásokat a szabályosan fejlődő bolygók emberi társadalmai nem szoktak kapni.
A bolygónk esetében kimondható, hogy a harmadik, a negyedik és az ötödik korszakos kinyilatkoztatás egyedi, melyek a törvényes fejlődési út helyreállítását szolgálják. Az utóbbi három korszakos kinyilatkoztatás azért is tér el a szabályosan fejlődő bolygóknak adott korszakos kinyilatkoztatásoktól, mert ezeknek az ellenoldal által nehezített körülmények között kellett és kell betölteniük a küldetésüket.
5. Miért fontos az emberi faj adottságainak fejlesztése?
A polgárosodott társadalmak további fejlődéséhez és virágzásához megfelelő agyi teljesítőképességű emberek szükségesek (81:5.1). Az ádámfiakkal való tervszerű keveredésnek e célból kellett volna megvalósulnia.
Sajnos, Ádám és Éva fő küldetése, a fajunk élőlénytani nemesítése csak felemás módon sikerült. Ha az ibolyaszín fajtával való keveredés előzetes tervezés alapján történt volna meg, akkor ez széleskörűen biztosította volna az emberi faj szellemi igazságokra érzékeny, fejlett értelmű egyedeinek megjelenését, akik ezek mellett jobb testi adottságokkal is bírtak volna. Például olyan emberi testekkel, amelyek határozottan ellenállóbbak a kórokozó vírusoknak és baktériumoknak. „A betegségekkel szemben sokkal ellenállóbbak lennétek, ha a fajtáitok több ádámi élet-sejtanyagot hordoznának.” (76:4.7)
Azonban a fajfejlesztés tervszerű megvalósítása helyett, Ádám és Éva leszármazottai úgy keveredtek az akkori, fejlettebb emberfajták általuk választott egyedeivel, hogy közben az emberi faj fejlődése szempontjából nem kívánatos, terhelt, leépülés irányába mutató vérvonalak a további szaporodásban nem lettek korlátozva és keretek közé terelve. A különböző embercsoportok ösztönös önvédelme eddig, úgy ahogy akadályozta a szempontok nélküli, nagy létszámú fajtakeveredést. De mivel az Isten elleni lázadáshoz köthető erők nem érdekeltek a bolygón élő emberi faj értelmi és szellemi felemelésében, ezért ők ma, az emberfajták fejlesztési szempontok nélküli gyors összekeverését erőltetik.
Amíg „(…) a bolygói Édenkert egyenes ági gyermekei képesek magukból adományozni az evolúciós emberfajták nemesebb tagjainak és ezáltal képesek emelni az emberiség élőlénytani fejlettségi szintjét, addig nincs jótékony hatása annak, ha az urantiai halandók fejlettebb fajtái párosodnak a fejletlenebb fajtákkal; az ilyen botor eljárás a világotok összes polgárosodott társadalmát veszélybe sodorná. Mivel az ádámi módszer nem volt képes faji összhangot elérni, ezért most nektek kell rendeznetek a fajnemesítés terén kialakult bolygó helyzetet az alkalmazkodás és a szabályozás egyéb, főként emberi módszerei révén.” (51:5.7)
Ádám és Éva második Kertet elhagyó ibolyaszín emberfajtájának egyedei, legszívesebben az első korszakos kinyilatkoztató emberi törzskarától származó, jobb értelmi és testi adottságokkal rendelkező kései utódokkal keveredtek, vagyis a nodfiakkal. Káin is náluk választott magának feleséget. Ekkorra a nodfi leszármazottak között már sokan voltak olyanok, akik nem értettek egyet a népük névadójának, Nodnak az áruló tettével, aki annak idején, a rá hallgatókkal együtt követte a Luciferhez csatlakozó első korszakos kinyilatkoztatót.
Azáltal, hogy az ádámfiak és a nodfiak egymással és a bolygónk színes bőrű emberfajtáinak legkiválóbb képviselővel keveredtek, egy új fajtaváltozatot hoztak létre, akiket a kinyilatkoztatók anditáknak neveznek.
„Az anditák esetében általában igaz, hogy messze nagyobb arányban volt meg bennük az ádámi vér, mint a mai emberfajtákban. Az andita megjelöléssel általában azokra a népekre utalunk, melyek faji örökségében az ibolyaszín fajta aránya az egynyolcad és az egyhatod között volt. A mai urantiaiak, még az északi fehér fajták is, ennél sokkal kisebb arányban rendelkeznek az ádámi vérrel.” (78:4.1)
„Ádámnak és utódainak kék szemük volt, és az ibolyaszín fajtához tartozó népeknél a világos bőrszín és a világos – az aranyszőke, a vörös és a barna – hajszín volt a jellemző.” (76:4.1)
Az ádámi fajtától származó feljavító hatás határozottan ösztönözte a kalandvágyat és felfedezőhajlamot (81:3.8). Továbbá, az „(…) ibolyaszín emberfajta új és csak tökéletlenül kivitelezett sajátsággal gyarapította az emberiség tapasztalását – a humorérzékkel társuló játékösztönnel (…)” (84:8.3). Ez korábban csak kezdetleges formában volt meg az ősi emberfajtákban. „Az ősember alkalmanként elmosolyodott ugyan, de szívből sohasem nevetett fel. A humor a későbbi ádámi emberfajta öröksége.” (63:4.2)
Aztán, az ádámi fajtával való keveredést követően változás volt megfigyelhető az emberi agy képzelőerejének gazdagodásában is. „A nemi érdeklődés és vágy az ősi népek körében nem tartozott a meghatározó szenvedélyek közé; ezt ők egyszerűen magától értetődőnek vették. Az egész szaporodási tapasztalás mentes volt a képzeletbeli megszépítéstől. A magasabb fokon polgárosodott népek mindent elemésztő nemi szenvedélye főként a fajkeveredések eredménye (…)” (82:1.2). Azonban, az első két korszakos kinyilatkoztatás révén megjelent fejlettebb emberfajtákkal való keveredés részleges volta miatt, ezt az „(…) örökséget az evolúciós fajták olyan korlátozott mértékben fogadták be, hogy nem sikerült elégséges önuralomra szert tenniük az állati szenvedélyek felett, melyeket a megszerzett fejlettebb nemi öntudat és az erősebb párzási vágyak meggyorsítottak és felfokoztak.” (82:1.2)
Ma nem divat az emberi faj fejlesztéséről beszélni, azonban ennek az emberi felfogásnak változnia kell. Nem csak azért, mert az emberi fajnak egyetemes elhívása van az értelmi és a szellemi fejlődésre, hanem azért is, hogy ne maradjunk alul a szabályosan fejlődő bolygók emberfajtáihoz képest.
A jelen emberi faj kilenc emberfajta keveredéséből áll.
a) A bolygónk első emberfajtája az andonfi volt, mely a természetes evolúció csúcsaként jelent meg a bolygón egymillió éve. A szintén andoni eredetű heidelbergi és neandervölgyi fajtaváltozatokat a kinyilatkoztatók nem tekintik főfajtának. A neandervölgyiekkel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy e fajtaváltozat eredete nyolcszázötvenezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, s bár az elnevezésüket egy német folyó völgyéről kapták, a megjelenésük és az elszármazásuk helye a mai India északnyugati hegyei. „Csaknem félmillió évig uralták a világot, amikor is megkezdődött az evolúciós színes emberfajták vándorlása.” (64:4.1)
b) A következő hat emberfajta az eredeti színes bőrű emberek fajtái, akiket arról a családról neveznek gyűjtőnéven szangik fajtáknak, melyből a színes bőrű őseik mindannyian leszármaztak. A bolygónk összes színes fajtájának ősei egy fejlett andonfi család gyermekeiként jelentek meg a földön ötszázezer évvel ezelőtt. Vagyis a színes emberfajták tényleges testvéri eredettel bírnak.
A mai Afganisztánhoz tartozó hegyvidéken „(…) váltak el a szangik népek az andoni törzstől, és Ázsia volt az első hazájuk, az első vadászterületük, az első csatamezőjük.” (79:0.1)
A leszármazottaik révén elszaporodó, majd elvándorló színes bőrű fajták a következők. A vörös emberek, akiknek a mai leszármazottait indiánoknak nevezzük. A narancsszín és a zöld emberfajtákat a történelem során részben kiirtották, részben elkeveredtek más emberfajtákkal. E fajták kevert utódai ma jelentősebb mértékben a világosabb bőrű afrikaiak és Dél-India népei között lelhetők fel. Krisztus előtt 10000-re a „(…) zöld és a narancsszín emberfajta, mint olyan, tulajdonképpen kipusztult.” (78:3.7) A sárga emberek Ázsiában vetették meg a lábukat, miközben a harcias vörös ember törzseit Észak-Amerikába szorították át.
Az eredeti szangik család leszármazottainak utolsó színes bőrű tagjai a kék és a fekete bőrű emberek voltak. A kék emberek, különösen a későbbi nodfi és ádámfi fajták keverékével való további keveredéseik révén fehér bőrű fajtává alakultak. A fekete emberek utolsóként hagyták el az ázsiai otthonukat és fokozatosan Afrika középső vidékeire húzódtak.
„A világon ma már nincsenek tisztavérű emberfajták. A korai, eredeti evolúciós színes fajtákat a világon ma már csupán két fennmaradt fajta képviseli, a sárga ember és a fekete ember; és még e két emberfajta is erősen keveredett a már kihalt színes népekkel.” (82:6.1)
A korszakos kinyilatkoztatók az emberi faj fejlesztése szempontjából javasolják a fehér, a sárga és a vörös emberek legjobb változatainak egymással való keveredését.
„A fehér, a vörös és a sárga emberfajta legmagasabb rangú fajtaváltozatainak vegyítése azonnal számos új és élőlénytanilag hatékony sajátságot hozna létre.” (82:6.9)
c) Időrendben, a már említett hét emberfajta mellett, a bolygó nyolcadik emberfajtája az első korszakos kinyilatkoztató látható törzskara és e törzskar feljavított testi adottságokkal bíró emberi segítőinek ivaros szaporodása révén jelent meg. Ők a nodfiak. „A nodfiak a hercegi törzskar lázadó tagjainak leszármazottai voltak, elnevezésük pedig az első vezetőjük, Nod nevéből származik, aki egykor a dalamatiai ipari és kereskedelmi bizottság elnöke volt.” (73:1.3)
d) „Ádám és Éva volt az ibolyaszín emberfajta, vagyis az Urantián kilencedikként megjelent emberfajta megalapítója.” (76:4.1)
A többször is említett andita megnevezés nem egy újabb, fő emberfajtát takar, hanem egy fejlett emberi fajtaváltozatot jelöl, mely keveredések révén jelent meg. Az andita megnevezés nem tévesztendő össze az eredeti andonfi emberfajta nevével, mely Andonról, az első emberpár férfi tagjáról kapta a nevét.
„Az ádámi vérből az emberfajták többsége részesült, de némelyek a többinél nagyobb mennyiségben jutottak hozzá. India kevert emberfajtái és Afrika sötétbőrű népei nem voltak vonzók az ádámfiak számára. Szívesen keveredtek volna a vörös emberrel, ha azok nem lettek volna tőlük túl messze, a két Amerika területén, és szívesen fordultak volna a sárga ember felé is, de őket szintén nehéz volt elérni a messzi Ázsiában. Ezért, amikor a kalandvágy vagy a felebaráti szeretet sarkallta őket, vagy amikor kiszorultak az Eufrátesz-völgyből, természetes dolog volt, hogy az európai kék fajtákkal való egyesülés mellett döntöttek.” (80:1.5)
„Az Éden kivándorolt fiai lassan egyesültek a kék emberfajta nemesebb népeivel, felpezsdítették a hagyományos műveltségüket, közben pedig irgalmatlanul irtották a neandervölgyi állomány még megmaradt fajtáit. A visszamaradott fajták irtásával társult fajkeveredési eljárás a fejlettebb kék emberek életerősebb és fejlődésképesebb csoportjainak tizenkét vagy még több közösségét hozta létre, melyek egyikét ti cro-magnoni fajtának neveztétek el.” (80:1.7)
„Az ádámi adomány javította az emberfajták agyi teljesítőképességét, s ezáltal nagymértékben gyorsította a természetes evolúciós folyamatokat.” (81:5.1)
„A fajkeveredés mindig előnyös annyiban, hogy kedvez a kulturális változatosságnak és hasznára van a haladó polgárosodott társadalom létrejöttének, de ha a faji állományok között a fejletlen elemek túlsúlya érvényesül, akkor az ilyen eredmények csak rövidéletűek lesznek. Egy többnyelvű műveltség csak akkor maradhat fenn, ha a fejlett törzsek biztonságos túlsúlyban szaporodnak a fejletlenebbekhez képest. A visszamaradottak korlátozatlan sokasodása, mely a nemesebbek folyamatosan csökkenő mértékű szaporodásával jár együtt, biztosan a művelt és polgárosodott társadalom öngyilkosságához vezet.” (79:2.7)
„A fajkeveredés nagymértékben hozzájárul az új sajátságok hirtelen megjelenéséhez, és ha az ilyen kereszteződés a legfejlettebb fajták egyesülését jelenti, akkor ezek az új sajátságok egyúttal felsőbbrendű vonások is lesznek.” (82:6.6)
„Végül is az emberi fajra leselkedő valódi veszély az, hogy olyan helyzetben találja magát, hogy a különféle polgárosodott népek visszamaradott és elfajzott fajtaváltozatai korlátlanul sokasodnak, és nem az, hogy a faji keveredés folytán bármiféle veszély fenyegetné.” (82:6.11)
A fehér bőrű emberfajta a második korszakos kinyilatkoztatók fajfejlesztésének legnyilvánvalóbb eredménye (80:0.1). Így ma, az ötödik korszakos kinyilatkoztatás tanításainak terjedése idején, a sátánista lázadók, a háttérhatalmi rendszerük irányításával és jó adag megtévesztő eszme elterjesztése révén, az emberi társadalom további fajfejlesztésének egyik fontos emberi alapját igyekeznek gyengíteni, kiiktatni.
A lélekgyógyász szerint, egy ember esetében komoly problémák forrása lehet az, ha egy meghatározó, de rossz emlékű életélményével nem akar szembenézni, azt feldolgozni, hanem inkább igyekszik azt lehasítani, menekülni előle, mintha az nem is lett volna, és nem befolyásolná őt a jelene megélésében. Társadalmi szinten ma több olyan történés feltárását szándékosan nehezítik, melyek révén eligazító válaszokhoz juthatnánk sok nyomasztó egyéni és közösségi kérdésünkre.
Például, ha nyilvános lenne a távolabbi múltunk egy-két fontos történése, akkor tudhatnánk, hogy
- manapság kik és miért akarják az európai társadalmakat azok megkérdezése nélkül erőszakosan átalakítani?
- kik és miért törekszenek elhallgatni azt a tényt, hogy a mindenségben számtalan evolúciós bolygó létezik, melyeknek fejlettebb lakói régóta látogatják egymást?
- kik és miért hallgatnak arról, hogy a legfejlettebb evolúciós bolygók társadalmai egyöntetűen vallják az Egyetemes Atya létezését és az ő evolúciós gyermekeinek világegyetemi testvériségét a faji és fejlettségi különbözőségekre való tekintet nélkül?
- kik és miért akarják újra és újra gazdasági káoszban látni a bolygónk társadalmát, ahelyett hogy engednék a meglevő, életkönnyítő találmányok bevezetését?
- kiknek érdeke a fogyasztói társadalom erőltetése a gondolkodó társadalom megerősítése helyett?
Kezdetben a korszakos kinyilatkoztatások a helyes életmód bemutatására és a közösségileg hasznos magatartások erősítésére tettek hangsúlyt. Az Isten először arra segíti az embereket, hogy megtanuljanak a földön békében élni és munka által fejlődni. Az első két korszakos kinyilatkoztatás határozottan erre irányult. Melkizedek, harmadik korszakos kinyilatkoztatóként már arra tette a hangsúlyt, hogy az ember hit által tartozhat a legközvetlenebb módon Istenhez. Jézus, a negyedik korszakos kinyilatkoztató nyilvánvalóvá tette, hogy az Isten minden ember szerető Atyja, és azt tanítja, hogy a földi nemzetek polgárai miként válhatnak a mennyország polgáraivá is. Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás pedig már a teremtés egyetemességéről, a szellemi felemelkedés állomásairól és a mennyországban való életről is tudósít.
6. „Ádám és Éva már száztizenhét éve tevékenykedett a Kertben, amikor (…)” (74:8.14) eltértek a fejlesztési tervtől.
A fajunk értelmi, szellemi és testi adottságainak javítása mellett, Ádám és Éva többirányú fejlesztési tervvel érkezett a bolygónkra.
a) „Az ádámi rendszer elsődleges célja, hogy a fejlődő embert a polgárosodott társadalom vadászó és pásztorkodó szakaszából a mezőgazdasággal és kertészkedéssel foglalkozó szakaszába terelje, melyet később kiegészítenek a polgárosodott társadalom városi és ipari velejárói.” (52:3.3)
b) A kézművesség és a kereskedelem támogatása: „Ádám támogatni kezdte a kézművességet, mert úgy gondolta, hogy kereskedelmi kapcsolatokat alakíthatnak ki a külvilággal. Az Éden felbomlásakor több mint száz kezdetleges kézműipari üzem működött, és kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn a közeli törzsekkel.” (74:5.3)
c) Az emberi erkölcsök fejlesztése (73:7.4).
d) A nemek egyenjogúvá válásának elősegítése: „Meghökkentő újdonság volt Évát, egy nőt látni, amint egy férfival osztozik a világ ügyeinek vitelével kapcsolatos megtiszteltetésben és felelősségben.” (74:3.5)
e) Egyeduralmi irányítás helyett a képviseleti kormányzás fokozatos megteremtése: „Ádám és Éva azért jött, hogy az egyeduralmi kormányzás helyébe a képviseleti kormányzást állítsa, de az egész föld színén nem találtak ehhez méltóan működő vezetést. Ádám egy időre felhagyott minden, a képviseleti kormányzás létrehozására irányuló erőfeszítéssel, és még az édeni rendszer összeomlása előtt képes volt felállítani csaknem száz olyan kereskedelmi és társadalmi központot, ahol erős személyiségek az ő nevében uralkodtak.” (74:5.7)
f) Egy világkormány létrehozása: „Ádám hősies és elszánt küzdelmet folytatott a világkormány létrehozásáért, azonban mindenütt makacs ellenállásba ütközött.” (74:5.5)
Feltételezem, hogy az akkori törzsek irányítóinak hozzáállása Ádám tervéhez az alábbi lehetett:
- ’Ha nem leszek vezető a világkormányban, akkor ellenzem!’
- ’Ha a mostani ellenségeimmel kell együttműködnöm, akkor is ellenzem!’
g) Teljesebb kinyilatkoztatás átadása az Istenről.
Ádám és Éva kinyilatkoztatásának vallási és kulturális hatásai a következőkben összegezhetők:
A) A Háromságról először az első korszakos kinyilatkoztató idejében adtak közre alapszintű tanítást, mely a bolygólakók számára elveszett a lázadás következtében.
A Háromságról másodszor Ádám és Éva tanított. E tanítás fokozatosan módosult, de például Indiában „(…) sokáig fennmaradt Agniban, a védikus háromfejű tűzistenben.” (104:1.2)
Ádám folyamatosan arra törekedett, „(…) hogy lebeszélje az embereket az előre összeállított imákról, s azt tanította, hogy egy hatékony imának teljes mértékben egyedinek kell lennie, hogy az imának a »lélek vágyából« kell fakadnia; de az édeniek továbbra is használták a dalamatiai időkből fennmaradt imákat és tételeket. Ádám megpróbálkozott azzal is, hogy a vallási szertartásokon alkalmazott véráldozatot a föld gyümölcseinek áldozatával váltsa fel, de a Kert összeomlása előttig csak kismértékű előrehaladást tudott elérni.” (74:7.21)
Ádám ezen szándéka hasonlít Jézus azon korabeli törekvéséhez, hogy a páska ünnepet véráldozat nélkülivé, vagyis húsmentessé tegye, melyhez elég a kenyér és a bor. Vagyis mindketten törekedtek a koruk vallási viszonyainak szellemibbé tételére.
Miután Ádám és Éva megtudta, hogy a szellemi feljebbvalóik véteknek minősítették a kisiklásukat, egy személyes üzenetet is kaptak a helyi világegyetem teremtőjétől és legfőbb vezetőjétől, a későbbi negyedik korszakos kinyilatkoztatótól, akit mi Jézusként ismerünk. Ebben Jézus nem csak megnyugtatta és bátorította őket a hátralevő földi küzdelmeikre nézve, de jelezte azt is, hogy valamikor a jövőben el fog jönni az Urantiára (76:5.3).
Éppen ezért, Ádám és Éva „(…) a szeretteikkel azon hitüket, legalábbis dédelgetett reményüket, osztották meg, hogy a botlásaik és szomorúságaik világa talán olyan teremtésrésszé válik, melyen ennek a világegyetemnek a feje paradicsomi alászálló Fiúként fog működni. Ez túl jól hangzott ahhoz, hogy igaz legyen, de Ádám úgy gondolta, hogy a viszállyal sújtott Urantia végül a Satania csillagrendszer legszerencsésebb világává, az egész Nebadon (világegyetem) irigyelt bolygójává válik.” (76:5.4)
Megjegyzendő, hogy mi is bírjuk az időközben itt járt Jézus azon ígéretét, hogy másodszor is vissza fog térni a bolygónkra.
Az első, a második és a harmadik korszakos kinyilatkoztató is hét alapvető vallási és társadalmi szabályt hirdetett, melyek közel egyezőek voltak. Ez jelzi, hogy hasonló életviszonyok és erkölcsök uralkodtak a bolygón mindhárom időszakban. E parancsolat jellegű vallási előírások az egyetlen Istenhez való hűség fontosságára vonatkoztak, valamint a hamis tanúskodás, az ölés, a lopás, a házasságtörés tiltása és az idősek tisztelete érdekében fogalmazódtak meg.
Ádám és a követői által hirdetett vallási előírások „(…) felszabadító jellegűek voltak annyiban, hogy elfoglalták ezernyi, már korábban létező tabu helyét.” (89:1.4)
Még a vétkezés előtt, Ádám és Éva elkezdte bemutatni „(…) a mindenek Atyjának fogalmát az evolúciós népeknek.” (92:4.6) Véleményem szerint, a vétkük tanulságainak levonása után a második korszakos kinyilatkoztatók továbbra is arra törekedtek, hogy a személyes magatartásuk által minél teljesebben mutassák be azt az Atyaképet, amely a tudatukban élt. Úgy gondolom, hogy ezt kellett tenniük ahhoz, hogy a megnehezült körülmények között is a küldetésükön tudjanak dolgozni. Számomra nyilvánvaló, hogyha Ádám és Éva nem igyekezett volna a bennük élő Atya képet a lehető legjobb módon megjeleníteni a hétköznapi munkájuk során, akkor nem lettek volna képesek a folyóközi új hazájukban megalapozni egy olyan nemzetet, amely Kr.e. 19.000-re már négy és fél milliós létszámmal bírt (78:2.5).
Ádám és Éva egyik gyermeke – Szet – olyan papságot szervezett meg, amely sokáig méltó módon szolgálta a földön Istent és az embereket. „A szetfi papság hármas vállalkozás volt, mert vallási, egészségügyi és oktatási feladatai is voltak. E rend papjait kiképezték vallási szertartások levezetésére, gyógyításra és egészségőri tevékenységekre, valamint a kertben működő tanodákban való oktatásra.” (76:3.5)
Kr.e. 15.000-ben az ádámfiak jelentős mértékben keveredtek a nodfiakkal és a szangik fajtákkal. „Kr.e. 2500-ra az emberiség nagyobbrészt elveszítette az Éden napjaiban közreadott kinyilatkoztatást.” (92:4.6)
Az ádámi vallási hatás – megváltozott formában – „(…) a görögök, a sumérok és a hinduk körében maradt fenn a legtovább.” (92:5.9)
B) „Az ádámfiak a kulturális eredményeiket és az értelmi fejlettségüket tekintve magasan a környező népek felett álltak. Megalkották a harmadik ábécéjüket és egyéb módon is megteremtették az alapokat sok olyasmihez, ami a mai művészet, tudomány és irodalom előfutára lett. Itt, a Tigris és az Eufrátesz közötti területen olyan színvonalú írástudományt, fémművességet, fazekasságot és szövőmesterséget tartottak fenn és olyan építészetet hoztak létre, melyet e világ évezredekig nem tudott meghaladni.” (76:3.8)
C) Mivel a földművelés a fejlődés szükségszerű lépcsőfoka volt, ezért az ádámi hatás e téren jobban érvényesült. „Ádám leszármazottai évezredeken át termesztették az eredetileg a Kertben nemesített búzát és árpát szerte a Mezopotámia felső folyószakaszi határterületeihez tartozó magasabb fekvésű területeken.” (81:1.7) „Ádám és Éva tartós hatást gyakorolt az egész emberiségre; a világ történelme során ekkor lehetett először látni férfiakat és nőket egymás mellett dolgozni a Kertben. Az édeni eszménykép, az egész család, mint kertészek, új gondolat volt az Urantián.” (84:7.8)
„Az ibolyaszín emberfajtához tartozó népek családi élete a korukhoz képest eszményi volt. A gyermekeket mezőgazdasági, kézműves és állattenyésztési képzésben részesítették, vagy a szetfiek hármas feladatának ellátására képezték ki: a papi, a gyógyítói és tanítói feladatra.” (76:3.9)
D) Külön említést érdemel Ádám és Éva első fiú gyermeke Ádámszon. Ő, miután a második Kert elkezdett elfogadhatóan működni, egy kisebb csapattal északra vándorolt, és a turkesztáni előhegység pereme közelében, a Káspi-tenger déli végétől keletre eső térségben, a Kopet-daghoz közel, egy új kulturális központot hozott létre, egy egyenesági leszármazással bíró nodfi nő, Ratta társaként. „Az ádámszonfiak magas műveltséget tartottak fenn csaknem hétezer évig Ádámszon és Ratta korától számítva. Később keveredtek a szomszédos nodfiakkal és andonfiakkal, és őket is az »eleitől fogva hatalmasok« között tartották számon. Az akkori korszak vívmányai közül rejtett formában több minden is fennmaradt abban a műveltség-kibontakoztatási képességben, mely később európai polgárosodásként virágzott ki.” (77:5.9)
Miként Egyiptom esetében is, úgy „(…) az égei-tengeri világnak gyakorlatilag az egész művészete és tudománya Mezopotámiából származott, kivéve a görögök ádámszonfi előfutárainak műveltségét. Ez utóbbi nép minden művészetének és tehetségének alapját két személy leszármazottainak közvetlen öröksége képezte, nevezetesen Ádámszonnak, vagyis Ádám és Éva első fiának, és Ádámszon rendkívüli második feleségének, aki pedig Kaligasztia herceg nodfi törzskarának tisztavérű, egyenes ági leszármazottja volt. Nem csoda, hogy a görögök olyan mitológiai hagyományokat őriztek, miszerint ők közvetlenül az istenektől származnak és ők maguk is emberfeletti lények.” (80:7.5)
E) Adamszon egyik leszármazottja fedezte fel a réz és az ón vegyítésének módját is, ami lehetővé tette a jobb minőségű réz eszközök elterjedését, vagyis a bronzkorszak megjelenését. „Az ember az arany után kezdett először kutatni; e fémet könnyű volt megmunkálni, s először csak díszítőelemként használták. Utána a rezet kezdték használni, de ez nem volt általános egészen addig, míg ónnal nem ötvözték, s ezzel létrehozták a keményebb barnarezet. A réz és az ón vegyítésének módját a turkesztáni ádámszonfiak egyike fedezte fel, akiknek a rézbányája történetesen egy ónlelőhely mellett helyezkedett el.” (81:3.5)
F) „Ádám megkísérelte megtanítani az emberfajtákat a nemek közötti egyenlőség eszméjére. Az, ahogy Éva a férje mellett dolgozott, mély benyomást tett a kertlakókra. Ádám egyértelműen azt tanította, hogy a nő a férfival egyenlő mértékben járul hozzá azokhoz az élettényezőkhöz, melyek egy új lény megalkotására egyesülnek.” (74:7.22) „Az ádámfiak és a nodfiak fokozott elismerésben részesítették a nőket, és a vándorló anditák hatására egyes csoportok hajlottak arra, hogy érvényesítsék a nők társadalomban elfoglalt helyére vonatkozó édeni tanításokat.” (84:5.5) Azonban e kulturális törekvések az evolúciós népekkel való keveredések következtében fokozatosan elerőtlenedtek, és sem tartósan, sem pedig általánosan nem tudtak érvényesülni.
G) „A házasság előtti udvarlásban megnyilvánuló erősödő szerelmet, kalandot és személyes választást az anditák adták a világ emberfajtáinak (…)” (83:2.5), akik az ádámfiak, a nodfiak és a színes emberfajták legjobbjainak faji és kulturális keverékét alkották.
H) Ádámfi hatásra az anditák komolyan vették a családi kormányzást, mely nem a tekintélyen alapult. „Igen testvériesek és társulók voltak, szabadon és őszintén megvitattak minden, családi természetű javaslatot és szabályt.” (84:7.29) E működés szintén nem vált általánossá. Kijelenthető, hogy az emberi társadalom komoly mértékben fejlődne, ha az emberek újból alkalmaznák a családi tanácskozások gyakorlatát.
I) A korábban már említett játékos humor képessége, a gazdagabb képzelőerő és a felfedezésekre való nyitottság szintén az ádámi emberfajta révén vált általánossá az emberi faj egyedeiben.
J) „A nagykövetek egyik törzstől a másikhoz való kiküldésének gyakorlata Ádám idejéből származik. Ez nagy előrelépés volt a kormányzat kialakítása terén.” (74:5.8)
K) Az ibolyaszín emberfajta és az anditák voltak az elsők, akik a matematika magasabb szintjével is foglalkoztak (103:6.10), nem csak a darabszám, a súlymérték és a hosszúság egységeivel.
L) Sajnos, az ádámi küldetés részleges kudarca jelenleg is késlelteti a zenei fejlődésünket. „Bár összegyűjtöttetek néhány csodálatos dallamot az Urantián, nem fejlődtetek még csak a közelébe sem annak a szintnek, melyre számos sataniabeli szomszédbolygótok eljutott. Ha Ádám és Éva továbbélő lett volna, akkor valóságos zenével rendelkeznétek; de az összehangzás értékelésének képességét jellegében oly nagy mértékben felhígították a zeneietlen készségek, hogy csupán minden ezredik halandó életében mutatkozik meg az igazán jó összhang-érzékelésképesség.” (44:1.15)
M) Nem képezte részét a második korszakos kinyilatkoztatásnak, azonban tény, hogy „Ádám és Éva, valamint az első gyereknemzedék nem folyamodott az állatok húsához. Teljes mértékben »a fák gyümölcsein« éltek. Az első nemzedék után Ádám minden leszármazottja áttért a tejtermékeket is tartalmazó étrendre, de sokuk továbbra is megmaradt a húsmentes étkezésénél. Sok olyan törzs sem evett húst, melyekkel később egyesültek. Utóbb pedig e növényfogyasztó törzsek keletre vándoroltak és India népei között elkeveredve maradtak fenn.” (76:4.4)
N) A Kert, mint a szépség egyik eszméje, megőrződött egyes ázsiai népek és nemzetek kertek iránti szenvedélyében is.
Ádám és Éva kulturális öröksége elsősorban ráhatás által maradt fenn. Ez azt jelenti, hogy az általuk képviselt kultúrából az, és olyan módon élte túl az évezredeket, amit és ahogyan az evolúciós úton fejlődő embercsoportok abból átvettek és a saját kultúrájuk részévé tettek.
Hozzászólások