Jelenlegi hely

118. Legfelsőbb és Végleges – idő és tér

 

Az evolúciós világegyetemekben az örökkévalóság nem más, mint az örökké tartó MOST. Mi a bennünk lakozó szellemmel való azonosulás révén válunk örökkévalóvá. A bennünk lakozó szellemmel azáltal azonosulunk, hogy úgy döntünk, megcselekedjük az Atya akaratát.

A dolgok az időhöz kötöttek, az igazság viszont időtlen. Minél több igazságot ismertek meg, annál inkább magatok is igazzá váltok, annál többet megérthettek a múltból és annál többet felfoghattok a jövőből. Az igazság sugárzóan eleven. Amikor az igazsághoz tény párosul, az idő és a tér korlátozni fogja a jelentéstartalmát. Az ilyen igazság-tények viszonylagos valósággá válnak. A Teremtő abszolút igazsága, párosulva a véges teremtmény tényszerű tapasztalásával, új értékeket lényegít meg a Legfelsőbben.

Az összes nem abszolút dolog közül a tér kerül a legközelebb ahhoz, hogy abszolút legyen. Az anyagi testek a térben léteznek, de létezik tér az anyagi testekben is. Az anyagi szinteken a minták teret foglalnak, viszont a szellemminták nem foglalnak, szorítanak ki vagy tartalmaznak teret. Az eszmék nem tartalmaznak teret, de nem bölcs dolog feltételezni, hogy az anyagtalan egyúttal mindig tér nélküli is.

Az Istenség mindenhatósága nem vonja maga után a meg nem tehető megtételét; az Isten nem képes négyszögesíteni a kört vagy rosszat teremteni abból, ami eredendően jó. Az Isten nem képes nem istenszerű dolgot cselekedni. Az Isten nem is mindentevő – nem személyesen ő tesz meg mindent, amit megcselekszenek.

Kizárólag az Atya-VAGYOK rendelkezik végleges rendű akarattal; a világegyetemben csak egyetlen okozatlan Ok van. E tény nem érvényteleníti az Isten milliárdnyi gyermekének szabad akaratát, akik a világegyetem legkülönbözőbb részeiben élnek. A halandói szabad akarat nem abszolút, azonban viszonylag végleges az adott egyén létének beteljesülése tekintetében. Az Istennél alacsonyabb szintű teremtmények esetében a szabad akaratnak eredendő korlátai vannak; az ember például nem dönthet úgy, hogy valami más legyen mint ember. Az emberi saját akarat a végesre korlátozódik, kivéve, amikor úgy döntünk, hogy keressük Istent és olyanok akarunk lenni mint ő.

Az Isten és az ember társulásának nincsenek korlátai. Az, hogy az Istennek előre tudomása van a dolgokról – teljes szabadságot enged minden véges választásnak – semmilyen tekintetben nem érvényteleníti az ember szabad akaratát.

Bűn akkor jelenik meg, amikor az éretlen teremtmények elfogadják a saját akarat szabadságát s közben nem veszik tudomásul a kozmikus (mindenségrendi) létpolgársággal járó kötelességeket és megkötéseket. Ha egy személy rendelkezik azzal az előjoggal, hogy döntsön a saját létéről, és ha ez a döntése igaz és szabad döntés, akkor ennek a fejlődő személynek szükségképpen megadatik az a választási lehetőség is, hogy elpusztítsa magát. A kozmikus önpusztítás lehetősége nem vehető el senkitől, ha az illetőnek igazi szabadság adatott az ő véges saját akaratával való rendelkezésre.

A gyökereink a fizikai világban vannak. Az emberi lények gépek – élő mechanizmusok. De sokkal többek is vagyunk, mint gépek. Elmével ruháztak fel minket és szellem lakozik bennünk. Az anyagi lét alatt a halandók nem tudják kivonni magukat a létezésük vegyi és elektromos működési mechanizmusai alól, viszont egyre jobban megtanulhatjuk, hogy miként vonjuk ellenőrzésünk alá a fizikai működési rendünket azáltal, hogy elménket a bennünk lakozó Igazító szellemi útmutatásához igazítjuk.

A gondviselés nem azt jelenti, hogy Isten minden dolgot az érdekünkben és előre eldöntött. Isten túlságosan is szeret bennünket ahhoz, hogy ilyet tegyen, mert ez nem lenne más, mint mindenségrendi zsarnokság. Az ember viszonylagos döntési szabadsággal rendelkezik. Az isteni szeretet olyan vaksi ragaszkodásnak sem tekinthető, mellyel az Isten ember-gyermekeit babusgatná és kényeztetné. A világegyetemben működik a gondviselés, de csak akkor fedezhető fel, ha a halandó szert tett arra a képességre, hogy észlelje a világegyetemek rendeltetési célját. A legtöbb dolog, amit a halandó gondviselésnek tartana, valójában nem az; amit jó szerencsének tartunk, az többnyire valójában balszerencse. A ki nem érdemelt gondtalanságot és vagyont biztosító javak a legnagyobb emberi szenvedést hozhatják magukkal. Hasonlóképp, a látszólag kegyetlen hányattatás lehet annak eszköze is, hogy az éretlen személy igaz jellemre tegyen szert.

Való igaz, hogy az Atya szeretete közvetlenül az egyes emberek szívében munkál, de az Istenség személytelen jelenléte inkább az egész teremtést szolgálja, mintsem annak bármely részét. A Legfelsőbb felügyelete alatt a gondviselés egyre nyilvánvalóbbá válik, amint a világegyetem egyes részei továbbfejlődnek. A gondviselés egyre jobban észlelhetővé válik, amint a felemelkedők az anyagitól a szellemi felé haladtukban egyre magasabbra jutnak. Noha a fejlődő világon zajló történések nagy részét nehéz megérteni, az emberi nézőpontot átalakíthatja a dolgok megértése, a rálátás, a fizikai környezet teljesebb mértékű szabályozása, valamint a paradicsomi Háromsággal és a Legfelsőbb Lénnyel való harmonikus viszony.

Amikor az ember az életkörülményeibe való gondviselői beavatkozásért imádkozik, akkor az imájára érkező válasz sok esetben az ő saját megváltozott viszonulása az élethez. A gondviselés azonban nem szeszélyes, és nem is valószínűtlen vagy varázslatos dolog. A gondviselés a véges világegyetemek nemes fenségének lassú, de biztos megjelenése, amelyeknek fenséges jelenlétét a fejlődő teremtmények alkalmanként érzékelhetik a saját világegyetemi fejlődésükben is. A gondviselés a tér galaxisainak és az idő személyiségeinek határozott és magabiztos menetelése az örökkévalósági célok felé, először a Legfelsőbben, majd a Véglegesben és végül talán az Abszolútban.

* * *

I. A 118. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei.

LEGFELSŐBB ÉS VÉGLEGES – IDŐ ÉS TÉR

1. Idő és örökkévalóság
118:1.10 Isten mint abszolút számára egy felemelkedő halandó, aki az örökkévaló döntést meghozta, már a paradicsomi végleges rendű lénynek minősül.

2. Tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság és tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság

3. Tér-idő viszonyok
A) 118:3.2 A dolgok az időhöz kötöttek, az igazság viszont időtlen.

B) 118:3.7 …kockázatos dolog lenne leszögezni, hogy az anyagtalan sohasem térszerű.

4. Elsődleges és másodlagos okozati viszony

5. Mindenhatóság és összeférhetőség
A) 118:5.1 Az Istenség mindenhatósága nem jelent egyúttal hatalmat a meg-nem-tehető megtételére.

B) 118:5.1 Isten nem képes nem-istenszerű dolgot tenni.

C) 118:5.1 …a mindenhatóság nem csak saját természettel rendelkező dolgokat teremt, hanem minden dolog és lény természetének is ez a forrása.

D) 118:5.3 „Mindig az Istenségnek kell biztosítania a világegyetemi mintát, a tökéletes személyiségeket, az eredeti igazságot, szépséget és jóságot, amelyet minden, istenségit el nem érő teremtésrész magáévá tenni igyekszik. Mindig Istennek kell először megtalálnia az embert annak érdekében, hogy az ember később megtalálhassa Istent. Mindig lennie kell egy Egyetemes Atyának, mielőtt még egyetemes fiúi állapot és azt követően egyetemes testvériség lehetne.”

6. Mindenhatóság és mindentevőség
118:6.5 „Az ember nem választhatja, hogy például más legyen mint emberi lény, attól eltekintve, hogy választhatja azt, hogy többé váljon mint egy ember; vállalkozhat a világegyetemi felemelkedéssel járó utazásra, de ez azért van így, mert az emberi választás és az isteni választás e ponton éppen egybeesik. És amit egy fiú kíván és amit az Atya akar, az kétségtelenül megtörténik.”

7. Mindentudás és eleve elrendelés
118:7.5 A teremtmény csak akkor lesz igazán valóssá a világegyetemekben, ha már Isten-azonosulttá vált.

8. Szabályozás és felügyelet
118:8.6 …ha az anyagi előrehaladás üteme meghaladja az istenimádat-bölcsesség fejlődési ütemét, akkor a polgárosultság magában hordozza a visszafejlődés magvait;

9. Világegyetemi működési rendek

10. A Gondviselés rendeltetési céljai
A) 118:10.5 A teremtmény rendeltetésének fontossága váltja ki a gondviselési beavatkozást, nem pedig a teremtménynek mint személynek a fontossága.

B) 118:10.6 …az Atya mint személy bármikor megváltoztathatja a mindenségrendi események sodrát az Isten akaratának megfelelően, az Isten bölcsességével összhangban és az Isten szeretetétől hajtva.


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Mondj példákat „az átmeneti célok elérésekor a személyiséget megörvendeztető pillanatokra” (118:0.10).
  2. Vajon őszintén hisszük és komolyan gondoljuk, hogy „[a]z ember mindenségrendi tájékozódását segíti, ha a lehető legnagyobb mértékben megérti az Istenségnek a mindenségrendhez fűződő viszonyát” (118:1.1)?
  3. Mondj példákat a tapasztalatok különböző időegységek szerint való értelmezésére (118:1).
  4. A 118:3.4 bekezdésben bemutatott, az igazság és a tény egyesített felfogása tükrében vitassátok meg a jelentőségét az evangélium bemutatásának úgy, mint (1) „az Isten atyasága igazságának és az emberek közötti testvériség kölcsönösen összefüggő tényének kettős fogalm[a]” (170:2.1) és mint (2) „az Isten atyaságának ténye, mellyel párosul az emberek közötti fiúság-testvériség eredő igazsága” (194:0.4).
  5. Milyen társas viszony lehetséges egy véges teremtmény és egy mindenható, mindentudó Isten között (118:5)?
  6. Miért tekinthető a panteizmus [minden-isten tan] (és a mindentevőség hozzá kapcsolódó tantétele) hatalmas tévedésnek (118:6), és miként írják le a szerzők a végtelen valóságot anélkül, hogy a panteizmusra kellene támaszkodniuk?
  7. Miképpen hozhatók összhangba a 118:8.3 és a 23:3.8 bekezdésben közöltek?
  8. Foglald össze a gondviselés működéséről szóló tanítást (118:10). A legtöbb ember azt szeretné, ha a gondviselésből egyre több és több jutna neki. Mit kellene tenniük?
  9. Mi történik, ha a civilizáció visszasüllyed a „bölcsességbeli folytonossághiány »sötét korszakaiba«” (118:8.6)? Milyen tanulságot vonhatunk le ebből már most? Vajon a materiális haladás megelőzi az istenimádat-bölcsességet? Miképpen segíthetjük elő „az élményelvi bölcsesség gyors növekedés[ét]”? Ösztönösen azt válaszolhatnánk, „ismertessük meg a világgal az Urantia könyvet”. Valóban ez a megoldás? Mi más jöhet szóba? Vajon „nekünk” kellene többet tennünk? Hogyan tehetünk szert több élményelvi bölcsességre mi magunk (117:5.13)? Tehetsz-e szert élményelvi bölcsességre egy könyv olvasásából? Hogyan tudnál felkészülni egy esetleges civilizációs összeomlás idején való fellépésre, működésre? Biztosan nem esnél kétségbe? Vajon most ilyen rossz irányba tartunk? Melyek a legrátermettebb, legfejlődőképesebb erők, egyének és csoportok a mai korban?
  10. Készen állunk-e nyomatékot adni a döntéseink „erejének és következetességének” az Atya akaratának megcselekedésében (118:8.11)?
  11. Mi az értelme a megpróbáltatásnak (118:10.9)? Mi segít megértenünk, hogy a dolgok menete végső soron a hasznunkra lesz (118:10.12-10.19)?
  12. Ha a gondviselési beavatkozást a teremtmény rendeltetésének fontossága és nem a teremtmény személyének fontossága váltja ki, akkor milyen értelemben lehet beszélni „kiválasztott egyénről” (118:10.5)? Vö. 93:5.1.
  13. [A 104-118. írás az ötödik korszak fogalmi alapjait közli, ezen belül a 118. írás a jelen megítéltetési időszak hátralévő részében elérhető fogalmi fejlődés irányának kijelöléséhez szükséges mindenségtani alapokat rakja le. A jelen megítéltetési időszak célja felismerni szerte a világon az „országnak”, a megjelenő Legfelsőbb valóságának a természetét. A világszerte elterjedő fogalmi alap alkotja majd azt az összefüggésrendszert, amelyet a Tanító Fiú is felhasználhat a következő megítéltetési korszak megnyitásához. Ez az írás azzal, ahogyan a fogalmakat közli, egyúttal modellt alkot a fogalmi összhang megőrzéséhez az Urantia könyv összeállításának korára jellemző tudományos, bölcseleti és istentani ismeretek szintjének meghaladása során is. Ennek alapját a 19. írás 1. rész 6. bekezdésének megközelítése szolgáltatja: „Bármely valós probléma – legyen az emberi vagy isteni, földi vagy mindenségrendi – helyes megközelítése kizárólag a világegyetemi valóság három szakasza közötti összefüggések teljes körű és elfogulatlan tanulmányozásával lehetséges: e szakaszok pedig az eredet, a történelem és a beteljesülés. E három élményelvi valóság helyes megértése szolgáltat alapot a jelen helyzet bölcs értékeléséhez.” ]

 

Istentani összefoglaló

Az Isten tantétele

  • Az Istenség hét szakaszban nyilvánul meg. 118:0.1
  • Az evolúciós Istenség nélkülözhetetlen a végzet beteljesüléséhez – összeköti a minden alkotó növekedés kezdetét és kiteljesedését. 118:0.9
  • A Végtelenre és az Abszolútra vonatkozó VAGYOK kitétel meghalad minden időt – múltat, jelent és jövőt. 118:1.9
  • A tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságot nem szabad összekeverni a tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalósággal. Az Isten akarata szerint van az, hogy a Legfelsőbbnek, a Véglegesnek és az Abszolútnak egyesítenie kell az ő tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát az ő időtlen és téren kívüli abszolút jelenlétével. 118:2.1
  • A Legfelsőbb Isten talán nem tér-időbeli mindenütt-jelenvaló, azonban isteni mindenütt-jelenlévővé váló. 118:2.3
  • Amikor a Legfelsőbb Isten fogja irányítani a tér-idő világegyetemeket, akkor ez a Végleges Isten – a tapasztalás-meghaladó Mindenható – felügyelete alatt fog folyni. 118:2.4
  • A Legfelsőbb fogalma alapvető fontosságú az isteni és nem változó túlvilágnak a véges és folyton változó innenvilággal való összehangolásában. 118:3.4
  • A mindenhatóság nem jelent egyúttal hatalmat a meg-nem-tehető megtételére. Isten nem képes a kör négyszögesítésére. 118:5.1
  • Isten mindenható, de nem mindenben tevékeny: nem ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek. 118:6.1
  • Az elsődleges Istenség mindentevősége feleslegessé tenné az Istennel együtt alkotó munkát végző milliónyi segédet és társat. 118:6.2
  • Az Istenség mindenhatósága a mindenségrendi létpolgárságnak biztonságot kölcsönöz, a mindentevőség tévedéséből azonban a panteizmus téveszméje következik. 118:6.8
  • A Legfelsőbben és a Véglegesben személytelen valóságok egyesülnek az akarati ellenpárjukkal – ez új kapcsolat a minta és a személy között. 118:9.7
  • A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése. 118:9.9
  • A Legfelsőbb Isten a véges sokféleséget élményelvi egésszé fogja össze. 118:9.9
  • A gondviselés nem jelenti azt, hogy Isten előre eldöntött volna mindent – hogy mindenségrendi zsarnokság állna fenn. Az ember viszonylagos döntési szabadsággal rendelkezik. 118:10.1
  • A Mindenható Legfelsőbb rendeltetési céljai a Háromság rendeltetési céljaival hozhatók összefüggésbe. 118:10.2
  • A jelen világegyetemi korszakban a kifejlődő Legfelsőbbet tekinthetjük úgy, mint a paradicsomi Háromság részleges képmását. 118:10.3
  • A Legfelsőbb úgy fejlődik a személyiségi szinten mint magasabb egységbe foglalt véges anyag, elme és szellem. 118:10.3
  • Amikor az Isten országa minden ember szívében ténylegesen megjelenik, akkor valósul meg a Legfelsőbb Lény főhatalma az adott bolygón. 118:10.17

Mindenségtan

  • Az Istenség a tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság révén mutat tér-idő jelenségeket a véges teremtmények számára. Az idő nem más, mint pillanatok sorozata, a tér pedig összetartozó pontok rendszere. 118:3.1
  • Az összes nem abszolút dolog közül a tér kerül a legközelebb ahhoz, hogy abszolúttá váljon. A tér értelmezése azért nehéz, mert míg anyagi testek léteznek a térben, addig maga a tér is létezik ezekben az anyagi testekben. 118:3.5
  • A valóságminták teret foglalnak, de szellem-minták kizárólag a térrel összefüggésben léteznek – ezek teret nem foglalnak el és nem is foglalnak magukba. Nem tudjuk, hogy az eszme valóságmintája foglal-e teret. 118:3.7
  • Az idő és a tér a világmindenség együttes működési rendje, mely a véges teremtményeket elválasztja a Végtelen abszolút szintjeitől. 118:9.1

Evolúció

  • Az ember egy gép – de sokkal több is, mint egy gép. Az ember rendelkezik elmével és szellem lakozik benne. Az anyagi gépet alá lehet rendelni a bölcs tapasztalatnak és a Gondolatigazító szellemi késztetéseinek. 118:8.2
  • A korai evolúciós embernek gyenge volt az önkorlátozó képessége – innen ered az éhség és a félelem jelentősége. Később a bölcsesség jelenti az igazodáshoz igénybe vehető segítséget. 118:8.5
  • Az ember nagy világegyetemi kalandja abban áll, hogy a halandói elme a gépies állandóságból a szellemi lendület területére lép – folyamatos döntések sorozata révén – „ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg”. 118:8.11
  • A természeti törvények látszólag nincsenek tekintettel az eszményképeinkre és a szellemi rálátásunkra, de ez a nézőpont módosul a mindenségrendi értelem terén és a magasabb szellemi szinteken elért fejlődésünk során. 118:10.12

A Teremtő Fiak

  • A Teremtő Fiak mindenségrendi értelemben átalakító teremtők. Ők viszik véghez a potenciálisak ténylegesekké alakulását. 118:4.7
  • A Teremtő Fiak és a teljesen megszemélyesült Alkotó Szellemek újfajta főkormányzói rend megteremtésére egyesülhetnek a külső térben. 118:9.8

Bűn

  • A bűn létezése bizonyítja a véges szabad akarat valóságát. A bűn az akarat szabadságától elvakított személyiség éretlenségét mutatja, mely képtelen felfogni a mindenségrendi létpolgársággal járó legfelsőbb rendű kötelezettségeket. 118:7.4
  • A gonoszság az Istennel-nem-azonosult átmeneti valóságot láttatja. 118:7.5
  • Lucifer bizonyos szabadságok túl korai elérését megakadályozó idő-szabályozók kiiktatására törekedett. 118:8.09

Üdvözülési terv

  • A korlátok előre meghatározott volta és a szabad döntés előzetes ismerete semmiképpen nem csorbítja a véges akarat függetlenségét. 118:7.1
  • Az Isteneknek sajátosságaik vannak, a Háromságnak azonban rendeltetési céljai. A gondviselés maga is egy rendeltetés, mégpedig a világegyetemek mindensége személyestől-különböző felügyeletének működése. 118:10.4
  • Az Isten az egyént szereti; a gondviselés a teljesség viszonylatában működik. 118:10.5
  • Az Isten bármikor atyaian beavatkozhat a kozmikus események menetébe. 118:10.6
  • Az élettel járó váratlan körülmények egy része a Legfelsőbb fokozatosan kiemelkedő jelenlétének köszönhető. 118:10.9
  • A látszólag kegyetlen végzet a valóságban az éretlen személyiség lágy vasát az igazi jellem edzett acéljává nemesítő tűzként viselkedhet. 118:10.9
  • A Felsőség felügyeleti gondviselése egyre nyilvánvalóbbá válik, amint a világegyetem a fejlődés során a véges végzeteket egyre jobban megközelíti. 118:10.11
  • A gondviselés a tökéletlen Legfelsőbbnek a részleges felügyelete, s ezért mindig részlegesnek és kiszámíthatatlannak kell lennie. 118:10.20
  • A gondviselés a Háromság azon működése, mely a kozmikus menetet az időn keresztül az örökkévalósági célok felé hajtja. 118:10.23

A Mennyország

  • Mindig Istennek kell először megtalálnia az embert annak érdekében, hogy az ember később megtalálhassa Istent. 118:5.3
  • Az Isten keresésének választásával az ember végest meghaladó döntést hoz. 118:6.7