Jelenlegi hely

118. Legfelsőbb és Végleges – idő és tér

 

Az evolúciós világegyetemekben az örökkévalóság nem más, mint az örökké tartó MOST. Mi a bennünk lakozó szellemmel való azonosulás révén válunk örökkévalóvá. A bennünk lakozó szellemmel azáltal azonosulunk, hogy úgy döntünk, megcselekedjük az Atya akaratát.

A dolgok az időhöz kötöttek, az igazság viszont időtlen. Minél több igazságot ismertek meg, annál inkább magatok is igazzá váltok, annál többet megérthettek a múltból és annál többet felfoghattok a jövőből. Az igazság sugárzóan eleven. Amikor az igazsághoz tény párosul, az idő és a tér korlátozni fogja a jelentéstartalmát. Az ilyen igazság-tények viszonylagos valósággá válnak. A Teremtő abszolút igazsága, párosulva a véges teremtmény tényszerű tapasztalásával, új értékeket lényegít meg a Legfelsőbben.

Az összes nem abszolút dolog közül a tér kerül a legközelebb ahhoz, hogy abszolút legyen. Az anyagi testek a térben léteznek, de létezik tér az anyagi testekben is. Az anyagi szinteken a minták teret foglalnak, viszont a szellemminták nem foglalnak, szorítanak ki vagy tartalmaznak teret. Az eszmék nem tartalmaznak teret, de nem bölcs dolog feltételezni, hogy az anyagtalan egyúttal mindig tér nélküli is.

Az Istenség mindenhatósága nem vonja maga után a meg nem tehető megtételét; az Isten nem képes négyszögesíteni a kört vagy rosszat teremteni abból, ami eredendően jó. Az Isten nem képes nem istenszerű dolgot cselekedni. Az Isten nem is mindentevő – nem személyesen ő tesz meg mindent, amit megcselekszenek.

Kizárólag az Atya-VAGYOK rendelkezik végleges rendű akarattal; a világegyetemben csak egyetlen okozatlan Ok van. E tény nem érvényteleníti az Isten milliárdnyi gyermekének szabad akaratát, akik a világegyetem legkülönbözőbb részeiben élnek. A halandói szabad akarat nem abszolút, azonban viszonylag végleges az adott egyén létének beteljesülése tekintetében. Az Istennél alacsonyabb szintű teremtmények esetében a szabad akaratnak eredendő korlátai vannak; az ember például nem dönthet úgy, hogy valami más legyen mint ember. Az emberi saját akarat a végesre korlátozódik, kivéve, amikor úgy döntünk, hogy keressük Istent és olyanok akarunk lenni mint ő.

Az Isten és az ember társulásának nincsenek korlátai. Az, hogy az Istennek előre tudomása van a dolgokról – teljes szabadságot enged minden véges választásnak – semmilyen tekintetben nem érvényteleníti az ember szabad akaratát.

Bűn akkor jelenik meg, amikor az éretlen teremtmények elfogadják a saját akarat szabadságát s közben nem veszik tudomásul a kozmikus (mindenségrendi) létpolgársággal járó kötelességeket és megkötéseket. Ha egy személy rendelkezik azzal az előjoggal, hogy döntsön a saját létéről, és ha ez a döntése igaz és szabad döntés, akkor ennek a fejlődő személynek szükségképpen megadatik az a választási lehetőség is, hogy elpusztítsa magát. A kozmikus önpusztítás lehetősége nem vehető el senkitől, ha az illetőnek igazi szabadság adatott az ő véges saját akaratával való rendelkezésre.

A gyökereink a fizikai világban vannak. Az emberi lények gépek – élő mechanizmusok. De sokkal többek is vagyunk, mint gépek. Elmével ruháztak fel minket és szellem lakozik bennünk. Az anyagi lét alatt a halandók nem tudják kivonni magukat a létezésük vegyi és elektromos működési mechanizmusai alól, viszont egyre jobban megtanulhatjuk, hogy miként vonjuk ellenőrzésünk alá a fizikai működési rendünket azáltal, hogy elménket a bennünk lakozó Igazító szellemi útmutatásához igazítjuk.

A gondviselés nem azt jelenti, hogy Isten minden dolgot az érdekünkben és előre eldöntött. Isten túlságosan is szeret bennünket ahhoz, hogy ilyet tegyen, mert ez nem lenne más, mint mindenségrendi zsarnokság. Az ember viszonylagos döntési szabadsággal rendelkezik. Az isteni szeretet olyan vaksi ragaszkodásnak sem tekinthető, mellyel az Isten ember-gyermekeit babusgatná és kényeztetné. A világegyetemben működik a gondviselés, de csak akkor fedezhető fel, ha a halandó szert tett arra a képességre, hogy észlelje a világegyetemek rendeltetési célját. A legtöbb dolog, amit a halandó gondviselésnek tartana, valójában nem az; amit jó szerencsének tartunk, az többnyire valójában balszerencse. A ki nem érdemelt gondtalanságot és vagyont biztosító javak a legnagyobb emberi szenvedést hozhatják magukkal. Hasonlóképp, a látszólag kegyetlen hányattatás lehet annak eszköze is, hogy az éretlen személy igaz jellemre tegyen szert.

Való igaz, hogy az Atya szeretete közvetlenül az egyes emberek szívében munkál, de az Istenség személytelen jelenléte inkább az egész teremtést szolgálja, mintsem annak bármely részét. A Legfelsőbb felügyelete alatt a gondviselés egyre nyilvánvalóbbá válik, amint a világegyetem egyes részei továbbfejlődnek. A gondviselés egyre jobban észlelhetővé válik, amint a felemelkedők az anyagitól a szellemi felé haladtukban egyre magasabbra jutnak. Noha a fejlődő világon zajló történések nagy részét nehéz megérteni, az emberi nézőpontot átalakíthatja a dolgok megértése, a rálátás, a fizikai környezet teljesebb mértékű szabályozása, valamint a paradicsomi Háromsággal és a Legfelsőbb Lénnyel való harmonikus viszony.

Amikor az ember az életkörülményeibe való gondviselői beavatkozásért imádkozik, akkor az imájára érkező válasz sok esetben az ő saját megváltozott viszonulása az élethez. A gondviselés azonban nem szeszélyes, és nem is valószínűtlen vagy varázslatos dolog. A gondviselés a véges világegyetemek nemes fenségének lassú, de biztos megjelenése, amelyeknek fenséges jelenlétét a fejlődő teremtmények alkalmanként érzékelhetik a saját világegyetemi fejlődésükben is. A gondviselés a tér galaxisainak és az idő személyiségeinek határozott és magabiztos menetelése az örökkévalósági célok felé, először a Legfelsőbben, majd a Véglegesben és végül talán az Abszolútban.

* * *

I. A 118. írás címe, alcímei és legjobban tetsző részei.

LEGFELSŐBB ÉS VÉGLEGES – IDŐ ÉS TÉR

1. Idő és örökkévalóság
118:1.10 Isten mint abszolút számára egy felemelkedő halandó, aki az örökkévaló döntést meghozta, már a paradicsomi végleges rendű lénynek minősül.

2. Tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság és tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság

3. Tér-idő viszonyok
A) 118:3.2 A dolgok az időhöz kötöttek, az igazság viszont időtlen.

B) 118:3.7 …kockázatos dolog lenne leszögezni, hogy az anyagtalan sohasem térszerű.

4. Elsődleges és másodlagos okozati viszony

5. Mindenhatóság és összeférhetőség
A) 118:5.1 Az Istenség mindenhatósága nem jelent egyúttal hatalmat a meg-nem-tehető megtételére.

B) 118:5.1 Isten nem képes nem-istenszerű dolgot tenni.

C) 118:5.1 …a mindenhatóság nem csak saját természettel rendelkező dolgokat teremt, hanem minden dolog és lény természetének is ez a forrása.

D) 118:5.3 „Mindig az Istenségnek kell biztosítania a világegyetemi mintát, a tökéletes személyiségeket, az eredeti igazságot, szépséget és jóságot, amelyet minden, istenségit el nem érő teremtésrész magáévá tenni igyekszik. Mindig Istennek kell először megtalálnia az embert annak érdekében, hogy az ember később megtalálhassa Istent. Mindig lennie kell egy Egyetemes Atyának, mielőtt még egyetemes fiúi állapot és azt követően egyetemes testvériség lehetne.”

6. Mindenhatóság és mindentevőség
118:6.5 „Az ember nem választhatja, hogy például más legyen mint emberi lény, attól eltekintve, hogy választhatja azt, hogy többé váljon mint egy ember; vállalkozhat a világegyetemi felemelkedéssel járó utazásra, de ez azért van így, mert az emberi választás és az isteni választás e ponton éppen egybeesik. És amit egy fiú kíván és amit az Atya akar, az kétségtelenül megtörténik.”

7. Mindentudás és eleve elrendelés
118:7.5 A teremtmény csak akkor lesz igazán valóssá a világegyetemekben, ha már Isten-azonosulttá vált.

8. Szabályozás és felügyelet
118:8.6 …ha az anyagi előrehaladás üteme meghaladja az istenimádat-bölcsesség fejlődési ütemét, akkor a polgárosultság magában hordozza a visszafejlődés magvait;

9. Világegyetemi működési rendek

10. A Gondviselés rendeltetési céljai
A) 118:10.5 A teremtmény rendeltetésének fontossága váltja ki a gondviselési beavatkozást, nem pedig a teremtménynek mint személynek a fontossága.

B) 118:10.6 …az Atya mint személy bármikor megváltoztathatja a mindenségrendi események sodrát az Isten akaratának megfelelően, az Isten bölcsességével összhangban és az Isten szeretetétől hajtva.