A Gondolatigazító és az ember kapcsolatáról
Mottó: „A tudatlanság egyedül sohasem akadályozhatja meg a továbbélést; ugyanígy az összezavarodott gondolatok és a félelemteli bizonytalanság sem. Csak az Igazító vezetésének való tudatos ellenállás akadályozhatja meg a kifejlődő halhatatlan lélek továbbélését.” (110:3.5)
A Gondolatigazító a mennyei Atyából származó eredeti valóságrész, mely minden fejlődésképes értelmes lénybe beköltözik az evolúciós bolygókon. Ezek a szellemi Isten-részek folyamatos, az emberi érzékelés fölött működő kapcsolatban vannak egymással és a közös Forrásukkal is.
A Gondolatigazító az Isten olyan ajándéka az állati fejlődés rendjéből kiemelkedett halandó ember számára, mely képes a megszülető emberi lelket felnöveszteni és túlélővé tenni. A Gondolatigazító hangja nem keverendő össze a lelkiismeret hangjával. „A lelkiismeret, nagyon helyesen, jócselekedetre int benneteket; az Igazító viszont ezen felül még arra is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó” (110:5.1).
A hatodik életéve előtt a Gondolatigazító nem igazán talál partnerre a jelenkor emberében az örök tartalmak személyes értékekké alakításához.
Az emberi elmébe való beköltözéskor a Gondolatigazítók „magukkal hozzák azokat az életpálya-mintákat” (110:2.1), eszményi életterveket, melyek a fejlődés legjobb, egyéni útjait jelentik a védenceik számára.
Ennek érdekében „minden lehetséges adatot megismernek az adott jelöltről” (108:1.2). Megismerkednek még a védencük szüleinek életútjával is. Az ember személyes isteni Barátja ezek alapján lesz képes megbecsülni azt „is, hogy a jelölt valószínűsíthetően milyen értelmi adottsággal és szellemi képességgel rendelkezik. Így vállalkoznak önként az Igazítók arra, hogy beköltözzenek annak a lénynek az elméjébe, akinek legbenső természetét teljes mértékben felmérték” (108:1.2). „Nem szabad úgy tekinteni az Igazítótokkal való együttműködést, mint valami különösen tudatos folyamatot, mivel nem az; de a késztetéseitek és a döntéseitek, a hűséges elhatározásaitok és a felsőbbrendű vágyaitok valódi és eredményes együttműködéshez vezetnek.” (110:3.6)
Az emberi értelem által az ébrenlét időszakában vágyott szellemi értékű fogalomtartalmakat a Gondolatigazítók az alvás időszakában igyekeznek átültetni és elmélyíteni az emberi elmében. Tekintettel erre is, nem szabad összekeverni a közönséges álomélményt az Igazító által bejegyzett fogalmakkal. Az álomban az ember érzelmekből eredő feszültségei jelennek meg, az egyéni szenvedélyei, késztetései és hajlamai alakulnak érzelem gazdag képekké, míg az Igazító által átadott tartalmak szellemi örömöt okozó felismerések formájában jelennek meg a tudat számára.
Az Isteni Tanító bennünk való léte a mennyei Atya személyes jelenlétével ér fel. Ezen Isten-rész révén szerezhetjük az első tapasztalatunkat arról, hogy az Isten nem kényszer, hanem lehetőség a szabad akaratú ember számára.
„Noha a bennetek lakozó isteni Nevelők főleg a soha véget nem érő létezés következő szakaszára való szellemi felkészítésetekkel foglalkoznak, emellett komolyan érdekeltek az ideigvaló jólétetekben és a tényleges földi előrejutásokban is. Örömöt szerez nekik, ha hozzájárulhatnak az egészségetekhez, a boldogságotokhoz és az igaz jólétetekhez. Nem közömbösek a bolygón elért bármilyen sikeretek iránt, amelyek nem hátráltatják az örök-fejlődésű jövőbeli életeteket.” (110:1.3)
De nem árt tisztában lenni azzal is, hogy „[m]inden fizikai méreg nagymértékben akadályozza az Igazítónak az anyagi elme fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseit, míg a félelem, a harag, az irigység, a féltékenység, a gyanakvás és a türelmetlenség elmemérgei hasonlóképpen nagyon komolyan hátráltatják a kifejlődő lélek szellemi előrelépését.” (110:1.5)
Az Isteni Nevelő és az emberi személyiség majdani eggyé válása „oly tökéletes és végleges, hogy még a legtapasztaltabb személyiségek sem képesek soha részeire bontani vagy külön lényegi valókként megkülönböztetni az eggyé kapcsolódott társakat – a halandó embert és az isteni Igazítót.” (110:1.6)
Mit érdemes értelemmel belátni az Istennel való őszinte emberi együttműködés érdekében?
1) A tapasztalható világ és így az ember is azért létezik, mert az Isten biztosítja a létezésük feltételeit. – Belátható, hogy a semmiből nem lesz valami, még kevésbé valaki.
2) A világban tapasztalható rossz nem az Isten, hanem a szabad akaratú, de nem tökéletes teremtményei működésének a következménye. – Az Isten csak szabad akaratot adományoz és kész az ember mellé állva jóra vezetni őt.
3) A jobb és boldogabb életet célzó emberi küzdelem vágyott gyümölcsei egybe esnek az Isten által mutatott jó akaratú fejlődés gyümölcseivel.
4) Mivel az ember az érték, ezért a lényeges változások belülről kifelé irányulóan történnek. A külső értékek részben szükségesek, azonban múlandók. A belső értékek nélkülözhetetlenek és folyamatosan növekvők.
Hozzászólások