Ne bántsátok a prófétákat!
Mottó:
„Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” Jn. 14:5,6
„Tamás szavait meghallván Jézus azt felelte: »Tamás, én vagyok az út, az igazság és az élet. Az Atyához csak rajtam keresztül lehet eljutni. Mindenki, aki megtalálja az Atyát, előbb engem talál meg.«” (180:3.7)
Fontosnak tartom megjegyezni itt az elején, hogy a XX. század közepén kiadott Urantia könyv megjelenése hasonló problémákat vet fel, mint amelyeket Jézus 2000 évvel ezelőtti palesztinai színrelépése is felvetett. Viszonylag békésnek mondható, évszázados múlttal rendelkező héber vallási hitrendszerbe egyszer csak belecsöppen valaki, aki elkezdi ezt a hagyományokra épülő hit és hiedelemrendszert finoman bírálni és egy új irány felé terelni miközben kijelenti: aki látott engem, az látta az Atyát; ezzel komoly kihívás elé állítva a korabeli vallási vezetőséget.
Mielőtt azonban továbbmennénk, nézzük meg nagyon röviden, mi is tulajdonképpen az Urantia könyv. A könyv egy 1955-ben angol nyelven megjelent isteni kinyilatkoztatás, mely Isten és az általa teremtett világmindenség bemutatásán túlmenően részletes beszámolót ad a földünk (világegyetemi elnevezésén Urantia) keletkezéséről, a főbb történelmi eseményeiről, valamint jövőjéről, miközben mindvégig a fókuszban az ember áll. Külön kiemelendő, hogy több mint 700 oldalon mutatja be részleteiben a világegyetemünk Teremtőjének, a názáreti ácsnak, Jézus Krisztusnak az életét és tanításait.
Hasonlóképpen tehát, a viszonylag békésnek mondható, évszázados múlttal rendelkező keresztény vallási hitrendszerünkbe (a többi vallási irányzatot most szándékosan nem említem) egyszer csak belecsöppen egy könyv, amely azt állítja magáról, hogy az isteni igazság egy magasabb szintű, teljesebb kinyilatkoztatását hordozza magában. Eszerint, korunk embere ugyanazzal a komoly kihívással találja magát szembe, mint a Jézus korabeliek. Valamit kezdenünk kell vele. Egyet biztosan nem tehetünk, nem feszíthetjük keresztre. Mondhatjuk például, hogy nem lehet Istentől, mert Istentől a Biblia van.
Rendben, de ha tudjuk, hogy Jézus maga az igazság – hiszen Ő mondta, akkor az olyan nehezen elképzelhető, hogy az általa birtokolt igazságot egy bővebb formában, magasabb szinten tárja elénk? Hiszen a következőt is Ő mondta: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” Jn. 8:32
Vagyis ez számomra azt jelenti: kevés igazság – kis szabadság; sok igazság – nagy szabadság.
Feltételezem, minden keresztény testvérem egyetért velem abban, hogy Jézusnak igenis célja az ember minél teljesebb értelmi és szellemi felszabadítása.
Egy kimutatás szerint Jézus Földön töltött 36 évéből a Biblia összevetve 28 napot tartalmaz.
Ez a kis szám pedig döbbenetesen igazolja a Mester kijelentését, miszerint Ő nemcsak az út és az igazság, hanem az élet is, hiszen az azóta eltelt közel 2000 év során emberek milliárdjai tudták, tudják Őt szeretni és imádni az életének mindössze 28 napnyi ismerete eredményeként. Ez aligha lenne lehetséges, ha Ő ne volna valóban az élet maga.
Miközben a kereszténység a hívő sereg látványos elragadtatásában esetleg a Mester második eljövetelében várja a teljesebb szabadság megtapasztalását, Ő csendben, szinte az ajtó alatt, becsúsztat egy könyvet, amely azt a hőn áhított szabadságot elképzelhetetlen formában képes nyújtani azoknak, akik igazán keresik és vágynak az igazságra.
Jó, jó – kérdezheti valaki – de honnan lehet biztosan tudni, hogy valóban isteni kinyilatkoztatásról van szó? Ennek a kérdésnek a megválaszolására egy dolgot kell igazán tudni: olvasni. Miként Jézus is minden kétséget kizáróan bizonyította isteni természetét, a könyv olvasása során minden igazságkereső megbizonyosodhat annak (…) [emberfeletti] eredetéről.
Az emberek alapvetően fenntartásokkal közelítenek az Urantia könyvhöz, ami természetes is. Ez egyrészt annak tudható be, hogy számos új fogalommal, kifejezéssel találkozunk szinte bárhol lapozunk is bele, másrészt az emberi alaptermészet erősen törekszik magát állandósult rendszerekkel, mintákkal körülvenni. Vagyis, akkor érezzük komfortosan magunkat, ha ismerjük a minket körülvevő jól megszokott világot és ezt az állapotot törekszünk is megtartani.
A probléma ezzel az, hogy ellenkezik Jézus bennünket felszabadítani kívánó terveivel. Ha nagyobb szabadságot akarunk megtapasztalni, az igazság magasabb szintjeit kell befogadnunk, ami nyilvánvalóan új fogalmak elsajátításával, hitrendszerünk, meggyőződéseink bizonyos fokú átalakításával jár. Bármennyire is nehezére esik ez az elménknek, a továbblépéshez rá kell bírnunk a kényelmi zóna elhagyására. Ez eleinte nem olyan könnyű, de mihelyt kezd megbarátkozni az új jelentéstartalmakkal, kezdi felfedezni az azok közötti összefüggéseket, örömmel adja fel az újtól való félelemből fakadó ellenállását, hiszen azt tapasztalja, hogy világosabban lát, jobban ért, mint korábban.
Mindezek (…) [tükrében] láthatjuk, hogy mennyire primitív, állatias megoldást választott a korabeli zsidó vallási vezetőség, amikor a komfortzónájuk megtartása érdekében inkább úgy határoztak, megszabadulnak a szabadságot, megújulást és üdvösséget hozó Ember és Isten Fiától.
Meggyőződésem, hogy nekünk tanulnunk kell az ő példájukból! Legyünk bölcsebbek, ne kövessük el ugyanazokat a hibákat csak azért, hogy nekünk ne keljen változnunk!
Aki igazán szeretné Jézust követni, meg kell tanulnia, hogy az Ő útján állandóság helyett állandó növekedés van. Isten országában a növekedés hiánya magát a halált jelenti, annak kifejezését, hogy az egyén nem kíván részt venni az Ő rá vonatkozó felemelési tervében.
Ne legyünk hát olyan oktondiak, akik az Urantia kinyilatkoztatás elutasítását pusztán csak-kal vagy úgy érzem-mel magyarázzák. Ennél sokkal komolyabb, összetettebb dologról van szó.
„Az Istent ismerő egyén nem olyan, aki nem látja a nehézségeket vagy figyelmen kívül hagyja az akadályokat, melyek az Isten megtalálásának útjában állnak a babonaság, a hagyomány és a legújabb idők anyagelvű irányzatainak zavarában. Ő már szembekerült mindezen elrettentő dolgokkal és legyőzte azokat, fölébük kerekedett élő hit révén, és ellenükben is eljutott a szellemi lét felföldjeire. (…) A hibák bírálgatásához, a kérdezgetéshez vagy az akadékoskodáshoz nem kell nagy ész. Viszont igenis kiváló elme kell e kérdések megválaszolásához és e nehézségek megoldásához (…).” (102:7.6)
A közel öt éves tüzetes tanulmányozási múltammal bátran kijelenthetem, hogy aki őszintén szereti a Mestert és valóban vágyik az Ő igazságára, annak ez a könyv a továbblépés útja a Biblia vagy bármely más Írás maximális tiszteletben tartása mellett.
[A számmal jelölt idézetek forrása az Urantia könyv.]
Hozzászólások