Az Urantia mozgalom: egy könyvről szóló vallás

A kereszténység a Jézusról szóló vallás. (Jézus vallását komolyan még nem próbáltuk ki.)

Az Urantia mozgalom pedig egy könyvről szóló vallás.

[Larry Mullins írása annak veszélyére hívja fel a figyelmet, hogy az Urantia mozgalom követői hasonló hibát fognak véteni, mint a korai keresztények, akik a Jézusról szóló vallást állították Jézus vallása helyébe. – a fordító]

(…)

Jézus vallása

Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha mindenre tudnám a választ, sem azt, hogy a különböző felfogásokat képviselő csoportok bármelyike is tévedne abban, amiben hisz. Fogalmam sincs arról, hogy amiben hisznek, az igaz vagy sem. Nem igazán számít, hogy miben hiszünk. Ezt tényleg leírtam? Igen.

Nem igazán számít, hogy miben hiszünk.

Régen csaknem mindenki hitt abban, hogy a világ lapos. Ez nem változtatott semmin. Az számít, hogy miként élünk. Mert Jézus vallása – az Urantia könyv szerint – nem valami olyasmi, amiben hinni kellene. Nem olyasmi, amiről vitatkozni és olvasni kellene, vagy amelyet magasabb, mennyei szinten értelmezve kellene pontosítani. Jézus vallása valami olyasmi, amelyet csak megélni lehet. Gondoljunk csak Teréz anyára. Meggyőződésem szerint az ő teológiájának számos eleme teljesen téves, és véleményem szerint az én felfogásom jobb az övénél. Viszont Teréz anya messze jobban megélte Jézus Vallását annál, mint ahogy arról én valaha is álmodhatnék. Mindig is kedveltem az ő csodálatos kijelentését, miszerint „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.” Úgy tartják, hogy egyszer egy üzletember azt mondta neki: „Nekem nem tudna annyi pénzt fizetni, hogy azt tegyem a szegényekért, amit maga tesz.” Erre Teréz anya így felelt: „Nekem se.”

Nagyon fontos ez a fajta különbségtétel aközött, amiről elmondásunk szerint hiszünk, és aközött, hogy miként élünk. Ha ugyanis Jézus vallása valami olyasmi lenne, amit el kellene hinni, illetve amelyről olvasni vagy beszélni kellene, akkor az nem lenne olyan nehéz dolog. Ha viszont Jézus vallása valami olyasmi, amit meg kell élni, akkor a feladat egészen más. Ha ténylegesen fel szeretnénk venni a saját keresztünket és követni szeretnénk a Mestert, akkor egy nagyon eltérő kérdéssel találjuk szemben magunkat. De miként lehetséges, hogy oly sok urantiai alakított ki magának valamilyen kellemes kis vallást ezzel a bámulatos Könyvvel kapcsolatban? És hogy lehetséges vallást gyártani egy Könyvről, amely pedig maga is kijelenti, hogy Jézus vallása a személyes tapasztalás vallása, s azt csak megélni lehet, tanítani nem? Egy olyan könyvről van szó, melyet nem csak olvasni kell és beszélni róla.

„E világ sohasem próbálta ki komolyan, őszintén vagy nyíltan a mennyországról szóló jézusi tantétel lendületes eszméit és isteni eszményképeit. (…)” (170:4.14)

Forrás: