Igazság, szépség, jóság – Szépség és az Isten | Az Urantia könyv magyar olvasóinak honlapja

Szépség és az Isten

„Az egyetemes szépség a Paradicsom-Sziget tükröződésének felismerése az anyagi teremtésben (…)” [647.8]

És te a szépség tükörképe vagy itt, az Urantián. Legalábbis a lényegi valód, az isteni részed az. Lehet-e egy olyan nagyszerű és dicsőséges egyetemes személyiség, mint a paradicsomi Atya, aki eme szilánk adományozója, valaha is kevesebb, mint szép, igaz és jó? Ezek az isteni tulajdonságok szellemi kifejezésmódban a benned lakozó paradicsomi Társat tükrözik, aki támogatja és ösztönzi benned a szépség megnyilvánulását.

Ez a lényed középpontjában lakozó örök szikra eredendően, nagyszerűen és abszolút módon szép. Az isteniség benned lakozó darabja minden szépség forrásának tökéletes tükröződése. Isten szépség, és szép is abszolút értelemben. Hasonlóképpen vonzóak az Atya szelleme által vezetett urantiai gyermekek, függetlenül a fizikai megjelenésüktől.

Isten, vagyis az Atya számára a legszebb részedet a szellemértékeid alkotják, ahogyan azok a testvériségben megnyilvánulnak. A szellemértékkel bíró gyümölcsök az egyetemes családon belül akkor növekednek, amikor úgy döntesz, hogy Atyád jó dolgait teszed meg másoknak, egyre nagyobb és nagyobb igazságokat fedezel fel, és önkéntelenül is új szépséget teremtesz, egyszerűen azzal, hogy hű vagy a személyiséged adottságához és ahhoz az Istenhez, aki azt adta neked.

Ha egyszer hozzászoksz a szellemi élethez, a Szalvington [a helyi világegyetemi központ] és végül a Paradicsom [a nagy világegyetemi központ] felé vezető úton sokszor, sokféle és változatos formában fogsz szépséget tükrözni az Atya felé. De hogyan használhatod legjobban az isteni alkotókészség ingyenajándékát, hogy kifejezd azt a belső szépséget, amit érzel, ha már egyszer a Paradicsom felé vezető utat választottad – itt, az Urantián?

Bármilyen kifejezési módot is választasz a szépség megteremtésére (és a választási lehetőségek köre határtalan), alkotásaid a növekvő tehetségednek megfelelően egyediek lesznek, és egyre tökéletesebbek a szépség szellemi megértésére való képességednek megfelelően. A szépség Isten természetének és lényének egyik vetülete, a valódi szépség megismerése a valódi Isten megismerését jelenti. Szépséget teremteni annyi, mint az Istenhez hasonlatossá válásra törekedni.

A szépség kinyilvánítása a szellem szintjén a legigazibb szépség. És minden szellemi valóság eredendően vonzó ama teremtmények számára, akik rendelkeznek szellemesszenciával, az elmében lakozó Isten-résszel. Erre a szépséget, jóságot és igazságot alkotó, benned lakozó entitásra való ráhangolódás a kulcs a valóság szellemi szintjéhez, és az egyetlen út az örök élethez.

A szépségbeli tökéletesség elérése az örökkévalóságban, annak minden szellemi vetületét illetően alkotja a végeredményt a hozzád hasonló paradicsomi zarándokok számára, akik egy olyan fizikai világban kelnek útra, amely még mindig szenved a csúfság foltjaitól. De a Központi Világegyetemben nincsenek csúf dolgok:

„Az Atya örömét leli az isteni szépségnek a Havonában való tükröződésében. Megelégedéssel tölti el az isteni elmét, hogy az minden fejlődő világegyetem számára a csodás összhang tökéletes mintáját nyújtja.” [160.9]

A közted és a központi világegyetem között kialakuló, több milliárd évnyi tanulási és tapasztalási kapcsolat során a szépség egyes alkotásai, amelyekért fáradozol, bizonyára csapatmunka eredményei lesznek. A jövőbeli pályafutásod során testvéreid billióival állhatsz össze ideiglenesen, hogy Atyátok valamelyik távlatos mindenségrendi teremtési projektjén munkálkodjatok (mint a kifejlődő Legfelsőbb Lény esetében).

A személyes közreműködésedre, felvilágosult cselekvésedre és bölcs erőfeszítésedre a mindenségrendi kalandtúra minden lépésénél szükség lesz. A kozmosz [mindenségrend] az Isten nagyszerű projektje. Ez az Atya Isten mindent felölelő szépségének, a szépség Első Forrásának panorámaszerű kibontakozása, sőt még azé is, aki benned lakozik. Az egyik legszebb tény, a benned lakozót leszámítva, az, hogy az Atya szerepet szán neked ebben az isteni vállalkozásban, az ő jó céljainak ezen örökké tartó megvalósításában.

Hát nem csodálatos, hogy az Isten bensőséges teremtő társaságra vágyik veled? Úgy tűnik, minden léleknek megvan a helye, hogy legyen és szolgáljon, sőt, hogy együtt teremtsen az Istennel szépségét, és mindig segítse az Atya családjának gyarapodását számtalan körben és nagy változatosságban. Ahogy haladsz előre a fejlődésben, egyre jobb és jobb megjelenítőjévé válsz majd az Atya kegyelmének, együttérzésének és szellemillatának. Valójában és tettekben is az ő szépségének nagykövete leszel! Részese vagy az utazásnak, és szükség is van rád mindvégig, egészen a hazáig, a Paradicsomig vezető úton. Utána pedig tovább szolgálod majd a világegyetemi családot az isteni szépségű minták, lehetőségek és valóságok örök körén haladva.

Az Isten székhelye központi és örökkévaló, dicsőséges és eszményi. Az ő otthona minden világegyetemi központi világ számára a szépséges minta; és az ő közvetlen lakásának központi világegyeteme minden világegyetem számára a mintát jelenti az eszményképek, a szerveződés és a végleges beteljesülés terén. [127.4]

Bármi történjék is a világegyetemek mindenségével az örökkévalóságban, biztos lehetsz abban, hogy minden valódi szépség az Atya elképzelhetetlenül fenséges Valójának és paradicsomi lakhelyének mintájára fog történni. Mire eléred a Paradicsomot, a személyiséged egy új, egyedülálló, a szépség új kifejeződéseivel tarkított utat tudhat maga mögött, amelyet a megmaradó igazság tart fenn, és amelyen mindig az Isten hibátlan jósága mutatja az irányt.

A szépség minden őszinte megnyilvánulása isteni eredetű és örökkévaló következményekkel jár. A Legfelsőbb Lény, a „tapasztalás által fejlődő” Isten részévé válnak, aki a téridőben felhalmozott összes szellemértéket egyetlen nagy személyben fogja össze, a 7 felsőbb-világegyetem „fényben és életben” való megállapodásával egyidejűleg. Ezen keresztül a felsőbb-világegyetemek összes teremtménye a paradicsomi és havonai teremtésrészek szerinti szépség mintáit fogja követni.

A Paradicsom/Havona a világegyetemeket ékesítő csodálatos mindenségrendi szépség minden mintájának eredete és megmutatója. A szépség kiterjed a Havona milliárdnyi világegyetemi világán keresztül egészen a mi felsőbb-világegyetemi szintünkig – a Legfelsőbb területére – az idő és a tér szintjére.

Egy napon a szépség valamilyen mértékben a te tevőleges közreműködésed által is áthatja majd az összes lakott világot a „375 millió galaxisban”, amelyek most a külső tér szintjein – az időn és téren túl – formálódnak. A Legfelsőbbön túl egy olyan szépség rejtőzik, amely végleges, sőt abszolút! Léteznek-e szavak, melyekkel a végleges vagy abszolút szépség leírását megkísérelhetnénk? Még nincsenek, de attól még tanulságos dolog megismerni valamennyit a szépség értelmezési tartományából és mértékéből a lehető legnagyobb léptékben – az örökkévalóságban és a végtelenségben.

A Végleges és az Abszolút személyes megjelenése előtt, de számunkra a távoli jövőben sor kerül majd a Legfelsőbb Lény megszemélyesülésére. A Legfelsőbb Lény a Teremtő és a teremtmény gyönyörű mesterműve, amely korszakok óta készül. A szépség tekintetében jelentőséggel bír, mert te is és minden téridőbeli, Isten-tudatos teremtmény segít az Atyának megteremteni ezt az evolúciós tapasztalás által fejlődő Istent. A Legfelsőbb Lény megjelenése része az Isten minden érzéken túli szépségű és örökkévaló célja megvalósulásának.

Lényegében egy nagymértékben személyes, élő szépségű lény vagy, aki végül a Felsőségben fog örökkévalóvá válni. De ennél több is vagy – az Isten gyermeke is vagy, aki a Felsőségtől a Véglegesig, sőt az Abszolút felé haladva fejlődik. Benne vagy az örökkévalóság terveiben, része vagy a felfoghatatlan arányokkal és hihetetlen hatásterülettel jellemezhető isteni szépségbeli kibontakozás folyamatának.

A mindenségrendi időskálát most félretéve, minden valódi szépség, amit itt és most megalkotsz, valódi, tartós értékkel bír – örök értékkel, amely a felsőségben és azon túl is halmozódik. A szépség minősége és mindenségrendi jelentősége az isteni tartalomtól függ. Az isteni tartalmat pedig a szellemi megértésre és cselekvésre való képességed határozza meg.

A tőled származó szépség mennyisége és minősége egyenes arányban áll az isteni szépségnek és annak Istenségből eredő társrendszereinek – a jóságnak és az igazságnak – a megértésével és megtapasztalásával. Minél jobban megismered és megteremted a szépséget, annál jobban érzékeled, közeledsz hozzá és rendeződsz egységbe vele. Az igazságnak és a jóságnak azonban szerves egységbe kell rendeződnie a szépséggel, méghozzá a megfelelő arányban, hogy a valóság egyre újabb és újabb, zavarba ejtő szintjein is megőrizhesd a kiegyensúlyozott jellemedet és a harmonikus személyiségedet.

„A legfelsőbb szépség érzékelése nem más, mint a valóság felfedezése és egységbe rendezése (…)” [43.1]

Az Atya a szép élmények lehetőségének tengerét tartogatja neked, arra hív, hogy sétálj végig annak számos fövenyén, vesd bele magad a szelíd hullámokba, sőt, még a mélységeit is felfedezd – de csak akkor, ha önként vállalkozol rá és megfelelően felkészült vagy. A világegyetem tapasztalati lehetőségeinek e fokozatos és alkotó jellegű felfedezése mindig az atyai szeretet és a mindenségrendi öröm csodálatos szellemében történik, soha nem erőszakkal vagy kényszerrel.

A mindenségrendnek ebben a szegletében a Szépség Mestere Jézus. Az élő szépség páratlan bemutatásával 2100 évvel ezelőtt az Urantián egyetlen emberi élet során felállította a nebadoni [helyi világegyetemi] mércét:

„Jézus életében a legjobban az ember tükröződik. Az ember azért válik oly csodálatosan valóssá, mert Jézus az életében oly sok mindenben volt Isten-szerű (…)” [196.2]

Isten szépsége nélkül az élet dísztelen, és hiányzik belőle a személyes megelégedés alapvető eleme. A szellemi életet élve vágysz a szépségre és meg is alkotod azt, ez természetes és elkerülhetetlen dolog. Ez azért van így, mert az Atya esztétikai érzékenysége beléd van tervezve – mindez része annak, amit az alatt értünk, hogy a tudatos jelenlét diszkrét, egyénre szabott, személyes pontja vagy –, képes vagy a szépséget választani, azzal kapcsolatba lépni, érzékelni, sőt közösségben szépséget alkotni is. Az általad eddig megteremtett szépség azért volt lehetséges, mert az örök, előzetesen létezett szépség életre kelt benned úgy, mint a te paradicsomi Vezetőd, a „Titkos Nevelőd”. A szépség e benned lakozó Isten-rész vezetése által válik a lelked részévé, mint ahogy minden isteni érték esetében is ez a helyzet. Az értékek alkotják a lélek valódi lényegét. De mi a szép az Atya számára, aki minden lélek, minden szépség és szellemérték forrása?

„A legfelsőbb szépség, a véges művészet csúcsa nem más, mint a Teremtő és a teremtmény mindenségrendi szélsőségei roppant nagy voltának egyesítését mutató színmű.” [646.4]

A vallási tárgyú festészetben talán nincs is ismertebb módja a nagy kontraszt alkalmazásának, mint amit Michelangelo falfestményén láthatunk a római Sixtus-kápolna mennyezetén. Ádámot ábrázolja, amint meztelenül fekszik, és kissé bizonytalannak tűnik. Kíváncsisága azonban halványan felcsillan, és tekintete az Atyára szegeződik. Kezét tétován az Atya felé nyújtja, mivel ez a mindentudó, mindenkit szerető Isten határozottan nyújtja a kezét, és azonnal válaszol a kíváncsi embernek, felajánlva a barátság, sőt a fiúság lehetőségét.

„Amikor az ember megtalálja Istent és az Isten megtalálja az embert – a teremtmény olyan tökéletessé válik, mint a Teremtő – az a legfelsőbb szintű szépség fenséges elérése, a mindenségrendi művészet csúcsára való eljutás.” [646.4]

Az ember és az Isten egyazon képbe állításának eredményeként a szabad akaratra épülő tudat legteljesebb szétválásának kontrasztját szemlélhetjük. A kép azt a nagy szakadékot ábrázolja, amely az Isten tökéletes, végtelen, örökkévaló tudata és az ember tökéletlen, időhöz kötött, térben korlátozott tudata között tátong. Az, hogy az Atya tökéletesen és tudatosan foglalkozik a személyiségeddel, mégpedig állandóan, sőt vágyik a barátságodra is, az a puszta szavakon túlmutató jóság és igazság, nemdebár?

Ahol az Atya uralkodik, ott a legfőbb szépség a forma, az értelem és a szellem harmóniájaként nyilvánul meg. Az anyagi, az értelmi és a szellemi szépség ékesíti és gazdagítja utadat az Urantiától a Paradicsomig, mégpedig egyre növekvő arányokban, amíg az örökkévalóságban el nem éred az abszolút szépség valamilyen formáját. Ez a szépség rendeltetése, végső kifejeződése, ami a személyes teremtményeket illeti. A szépség átível korszakokon, és minden fejlődési szakaszban jelentéstartalommal tölt meg és értékkel ruház fel mindent.

A benned lakozó Isten tökéletes alászállással és isteni élénkséggel hidalja át az emberiség/isteniség szakadékát. Mindaz, ami közted és a paradicsomi Atyával való találkozásod között áll, nem más, mint a mindenségrendi tudás hatalmas tárházainak megismerése az Isten szépségének kifejezése, az isteni jóság kiárasztása, az igazság megtanulása és megtanítása során eltöltött számtalan év alatt – egészen magának a tökéletességnek az eléréséig.

A mennyei szépség kifejezése attól függ, hogy bizonyos erős ellentéteket vonzó módon egyesítsünk. Egy üres tabló nem vonzó, és egy szögletes márványtömb sem vonzza a szemet. Egy néma zongora pedig nem tudja megpendíteni a szép érzések és reakciók magasztos húrjait.

Egy Fenséges Hírvivő kijelenti:

„A szépség, a művészet nagyrészt az éles ellentétek egyesítésének kérdése. A változatosság alapvető a szépség fogalmában.” [646.4]

A legszebb ’dolgok’ az Atya szemében mindig azok, amikor azt látja, hogy az értékhordozó gyermekei együtt dolgoznak és játszanak, mint szerető testvérek. Hogy a lányait és a fiait ékesítse, az Atya isteni értékeket növeszt és épít a testvériség, az igazság, a hűség, a jóság, a szeretet, a jellem köré, valamint a szolgálat iránti odaadás köré. A testvéri kapcsolataidban a legmagasabb fokú szépségtől a legalacsonyabb szintű rútságig hatalmas változatosságú és szélsőséges ellentéteket mutató választási lehetőségekkel élsz. Ez a folyamat lehetővé teszi számodra, hogy idővel egyre magasabb fokú és nemesebb – vagyis szebb – értékeket válassz, és a térben haladj előre, az Isten lakóhelye felé.

A szép értékek egy óriási, elképesztően sokféle tapasztalattal és személyes kapcsolatteremtéssel teli dráma során épülnek be a lelkedbe, mely dráma a Paradicsom felé vezető utadon bontakozik ki. A vágy, hogy kifejezd ezt a sokféleséget, természetes módon jelentkezik, ahogy a lélek egyre jobban felfogja az isteni szépség és szeretet közösségben való teremtésének határtalan lehetőségét.

Istennek megvan a képessége arra, hogy felismerje és megelevenítse a szeretet és a szépség megteremtésére irányuló elvi lehetőségeket, tekintettel a végső rendeltetésedre az örökkévalóságban. Az Atya teljes mértékben ismeri a meg nem nyilvánult lehetőségeket, valamint a benned rejlő szépséget. Istenünknek van egy nagyszerű terve, amely szépségében, belső arányosságában és értékében egyszerűen leírhatatlan. A róla való olvasás csak szegényes helyettesítője a szépség megtapasztalásának, megteremtésének és fenntartásának.

„A szép dolgokat leíró szavak nem képesek kiváltani a dolgok látványa okozta megindultságot (…)” [2083.4]

Mint született urantiai teremtményben, az Atya a szépséget látja benned, mint a világegyetem új gyermekében, az ő gyermekében. Isten szeretete mindig szép és mindig atyai. Valóban, az Atya isteni szeme, amikor meglátja a Paradicsom körül egyre nagyobb és nagyobb egyközepű körökben szétszórt, óriási nagy, egyetemes családját, bizonyára elégedett a mindenségrendi szépséggel. Végül is Istent nem kényszerítette senki, hogy létrehozza, fenntartsa és bővítse ezt a szép és teljes egyetemes családot, Ő bizony szereti ezt a családot, mint ahogy téged is!

„Azt a régi felfogást, amelyben Isten egy uralkodó erkölcsiségét mutató Istenség volt, Jézus leváltotta egy olyanra, melynek lényegét a szülő-gyermek viszony bensőséges, családias erkölcsiségének szeretetteljesen megható szintje alkotja, melynél gyöngédebb és szebb a halandói tapasztalásban nincsen.” [40.6]

Az Atya nyilvánvalóan azt szeretné, ha őt és a család többi tagját napról napra egyre tökéletesebben szeresd, mert az élő szereteted és a más személyiségekkel való kapcsolataid a jellemed legszebb szerzeményeit alkothatják – a szellemi értékek megszerzését. A szép értékek és a testvériség nemes eszményeinek megjelenését az Atya szívesen ösztönzi és észleli a személyiségek nagy világegyetemi családjában. A valódi művészet ebbe az irányba tereli a lelket. A szépség tárgyú művészet, a nevéhez méltó művészet mindig valami örök, szellemi értéket mutat meg.

„Az anyagelvűség, az istent nem ismerés így a visszataszító dolgok csúcsa, a szép véges ellentételének kiteljesedése. A legmagasabb rangú szépség az előbb-létezett összarányos valóságban megszületett változatok egyesülésének látképét alkotja.” [646.5]

A fenti idézetben az „előbb-létezett” kifejezés Isten eredeti és ősi valóságára, abszolút tökéletes szépségére utal. A kibontakozó mindenségrendi család létrehozása, magáénak tudása és megtartása nyilvánvalóan isteni megelégedést nyújt az Atyának, különben ez soha nem vált volna lehetővé.

Még az emberek is élvezik a szép családok létrehozását és azt, hogy az Isten jó fénye alatt virágoznak. De honnan származik ez a Lény, aki ilyen hatalmas mértékben képes szépséget, meghittséget és fényt teremteni, aki élő szépséget alkot a teljességben, örökkévalón és végtelenül? Atyám – hogyan lehetsz ilyen szép, és miklnt vagy képes szépséget teremteni még bennem, rajtam keresztül és velem is?

„A szépség élteti a művészetet, a zenét és a teljes emberi tapasztalásban jelentőséggel bíró szabályos ismétlődéseket.” [647.1]

A szépségnek bizonyára szerepe van a fény és az élet beteljesülő „korszakában” itt, az Urantián. A szép zene az Istentől elragadtatottak közös nyelve és összegyűjtő hívása mindenütt. Az Istennel való egyre mélyülő szeretetkapcsolatuk felfedezésére válaszolva a hívők minden csoportja folyamatosan valami jót, igazat és esztétikailag vonzót alkot, a nagyszerű zenétől a képzőművészeten át a transzcendens szintet elérő istenimádatig.

Az emberben lakozó Isten felfedezése által felszabaduló energiának kifejezésre kell jutnia. És minden egyes valódi szépséget teremtő alkotás egy lépéssel közelebb viszi az urantiai kultúrát a dicsőséges szépség e régóta várt korszakához, a szellemi fény korához, az Isten-szerű élet nyílt és hathatós keresésének korszakához.

A valódi művészi szépség mindig valami egyedit tár fel, legyen az akár egy vonzó tárgy, egy nagyszerű történet vagy egy olyan nemes eszménykép, amelyet még soha nem fogalmaztak meg abban a formában. A valódi művészet számtalan formát ölthet, a szépség megteremtésének nincs határa, de mindig az isteni valóság érzékelésének valamilyen egyedi módját, az isteni valósággal való integrálódás új módját mutatja be. A valódi szépség akkor nyilvánul meg benned és rajtad keresztül, amikor a benned lakozó Isten-részhez folyamodsz, hogy vezessen téged a mind magasabb rendű szépségek birodalmaiba.

„A szépség létezése éppúgy maga után vonja az értékeket elismerő teremtmény-elme jelenlétét, mint amilyen bizonyosan a fokozatos fejlődés ténye a Legfelsőbb Elme fölérendeltségét jelzi. A szépség nem más, mint a jelenségszintű valóság kiterjedt széttagozódásában értelmileg felismert összarányos tér-idő egységbe rendeződés, melynek egésze az előbb-létezett és örök egyetlenségből származik.” [647.2]

Milyen magasztosan szép ez az „örök egy-ség”, mely révén az ember képes a művészet, a szobrászat és a zene ilyen nagyszerű kifejeződéseit felfogni, létrehozni és támogatni! Isten a mi Teremtő Atyánk, aki nemcsak a mindenségrendi élet nagy színpadát, hanem a szelíd és a hősies szereplőket, valamint a hangszerelést is előrevetíti. Még a közönséget is olyan szemmel és füllel ellátva tervezte Atyánk, hogy képesek legyenek megragadni az isteni szépség, igazság és jóság mindenségrendi, harmonikus szinkópáit. Vajon várod-e már lelkesen a lakóvilágok mennyei látványát és hangjait, az örök pályafutásod következő állomását? Mostantól egészen odáig az életed olyan lehet, mint egy szép dal, ugye?

Az alexandriai Rodan úgy gondolta, hogy a szépséget és a jóságot fel lehet halmozni, hogy később esetleg felhasználhassuk. Ezt javasolta neked:

„Így építsd fel magad számára és magadban a szépség, a jóság és a művészi nagyság tárcsarnokait.” [1779.4]

A szépségnek legalább három általános kifejezési szintje van: fizikai, értelmi és szellemi. Fizikai szinten a szépséget a látást, a hallást, a szaglást, stb. szolgáló érzékszerveinken keresztül ismerjük meg. Értelmi szinten a szépséget a nagyszerű gondolkodásban, írásban és szónoklatban érzékelhetjük. Szellemi szinten a szépség olyan szellemértékekben nyilvánul meg, mint a szeretet, a hűség, a jóság, a bölcsesség, az igazság, valamint az Istenhez hasonlóvá válás eszményei. Minden valamirevaló vallásos ember ismeri és teremti is a szépséget, néha önkéntelenül, „ahogy arra jár”, néha pedig tervezetten. Ez olyan boldogságban gyümölcsözik, amely egyensúlyt hoz az elmének, és segít összehangolni a testi és a szellemi valónkat.

„A mai korszak nem lesz hajlandó elfogadni egy olyan vallást, mely nem következetes a tényekkel és nincs összhangban az igazságra, a szépségre és a jóságra vonatkozó legfelsőbb rendű saját felfogásaival.” [2083.1]

Mennyire nemesek a szépségről alkotott fogalmaid? A szépség, a művészet, a ritmus, a változatosság, a harmónia és a szimmetria mélyebb jelentéstartalmainak és felhasználási módjainak megértését és kifejezését a te egyéni tehetséged, képzelőerőd és alkotókészséged segíti. A tartós szépség létrehozásához szükséges fogalmi keretek és művészi készségek kifejlesztése azonban időt és energiát igényel, noha mindenki rendelkezik a szépség létrehozására való képességgel, vagy legalább valamilyen fokú képességgel annak értékelésére.

A szépség magasrendű fogalma az, amit az igaz vallás tanít az igazság és a jóság mellett. A méltó anyagi, bölcseleti vagy szellemi szépség létrehozása nagyfokú hozzáértést igényelhet, viszont hétköznapi, mindennapi szépséget még egy csecsemő is tud alkotni – egyszerűen azáltal, hogy él. Egy erdő vagy egy völgy pusztán attól szép, hogy van.

„A szépség akkor a leginkább vallási, ha az a legegyszerűbb és a természethez hasonló.” [1840.5]

A szépségnek megvannak a maga vallási vonatkozásai és képzettársításai. A vallás képes túlhangsúlyozni a szépséget a díszítéssel, de a természet soha nem képes rá. A természeti környezet eredendő mindenségrendi vonzereje segíthet a teremtménynek ráhangolódni a Teremtőre. Isten embereknek való bemutatásához megfelelő természeti helyszínt találhatunk egy parkban vagy a csodásan szikrázó éjszakai égbolt alatt. Különösen igaz ez a gyermekek esetében, akik szinte mindig vonzódnak a szabadban – a „természet katedrálisában” – való tartózkodáshoz.

Amikor az ember és az Atya kéz a kézben jár a természeti környezet közös megteremtésében – mint pl. a kertgondozás esetében –, a kert látogatóiban olyan érzések ébrednek, melyek megihletik a szépséget kereső lelket, és lecsendesítik az elmét, hogy az imádkozásra, az igazság felismerésére és az istenimádatra összpontosíthasson. Az istenimádat pedig a legszebb és legkellemesebb emberi tapasztalás lehet. A szépség, még akkor is, ha világi céllal jött létre – mint például egy golfpálya –, az Istennel való bensőséges közösség keresésére ösztönözhet. A természeti szépség, a hála érzése és az őszinte istenimádat könnyen ösztönözhető és kapcsolható össze az Isten-tudatos lényekben.

„A bölcseletet valamennyire már értitek, és az isteniséget már az istenimádatban, a mások szolgálatában és a személyes szellemi tapasztalásban fogjátok fel, de a szépség keresését – a mindenségtant – túl gyakran az ember puszta művészi törekvéseinek tanulmányozására korlátozzátok.” [646.4]

A nyers művészeti alkotás a nagyobb művek szülőanyja lehet. A számítógép, az internet és az emberiség egyre bővülő szabadsága révén a nagyszerű műalkotások gyorsan szaporodnak az Urantián, különösen ennek az új kinyilatkoztatásnak a hatására, amely a szépség, a művészet és a mindenségrend értelméről, céljáról és értékéről egy valóban elképesztően új látásmódot kínál. Az igazság, a szépség és a jóság az urantiaiak új, kialakulóban lévő életfilozófiájának örök alapjait alkotja, mely alapok éppoly szilárdak és világosságot hordozók, mint maga az istenség.

„A szépség, az ütem és az összhang értelmileg összetartozó és szellemileg rokon dolog. Az igazság, a tény és a kapcsolat értelmileg elválaszthatatlan és összetartozik a szépség bölcseleti fogalmaival.” [507.3]

Az igazi szépség az isteni egységet tükrözi, mert az Isten szép és az Isten Egy. A felvilágosult bölcselet nem más, mint kísérlet a mindenségrend Istenben való egyesítésére. A kegyelem és az isteni szeretet hétköznapi csodája, hogy te és az Isten egyesíthetitek erőiteket ama cél elérésében, hogy tartós szépséget hordozó, a gyakorlatban is működőképes és élő bölcseletet teremtsetek a hétköznapi élettapasztalataidból, továbbá, hogy értelmes, örökkévaló szerepet tölthess be a magad és a környezeted mindenségrendi megszépítésében. Feltéve persze, hogy élni fogsz az Atya által felkínált végső, szép választás lehetőségével, az örökkévalóságban való továbbélés melletti döntés révén. Ez kiterjed a szeretet és az élet olyan bölcseletének választására is, amelyet az Atya természetének és jellemének eme három egyszerű szóból álló fogalmi megjelölése – igazság, szépség, jóság – foglal magába.

Megnyugtató, hogy nem kell messzire tekintened, hogy érzékeld a szépséget, függetlenül attól, hogy éppen hol vagy a térben és időben. A te saját elméd is szép annyiban, hogy eredendő alkotókészséggel bír, képes korlátokat meghaladóan gondolkodni, határtalan képzelőerővel rendelkezik, képes azonnal reagálni és teljes mértékben alkalmazkodásképes. Valójában a benső élet lehet a legszebb mind közül. Ott szabadon, korlátok nélkül, az Elme Istenével közösségben teremtheted meg a szépséget.

Az elme az isteni segédkezés szépségének tökéletességét bizonyítja azzal, hogy az elme olyan szépen tud reagálni minden szeszélyedre. Az elme szűrési folyamatán keresztül tapasztalod meg a szépséget. Az elméd szűrői egyedi mértékkel vizsgálják a szépet. De joggal kérdezheted: „Mit jelent a szép gondolkodás? Mi volna, ha minden gondolatom szép lenne? Mit jelent Isten számára a gondolkodás szépsége?”

A szépség kifejezése lehet statikus, mint egy tetszetős szobor, vagy élő, mint te, az Isten gyermeke. Az élő szépség olyan pazar fényesség, amely az általad felismert szellemi jelentéstartalomnak és az általad megszerzett isteni értéknek a különféle árnyalatait tükrözi. A szépség mindig élvezhető és értékelhető a személyes, érző lények számára, ha megvan bennük az értelmi/érzelmi képesség a felismerésre és a méltánylásra. A szépség mindig felismerhető és kifejezhető lesz a szellem szeretetéhez közelítő lények számára, márpedig a szeretet mindig személyes.

A szeretet és a szépség nem ugyanaz, de örök kísérői egymásnak. Isten képmására vagy teremtve, mivel olyan személyre szabott, egyedi, szellem-energia lény vagy, akit az Atya bőséges, jó, igaz és szép szeretete vezérel. Ennek a meghökkentő ténynek a mélyebb felismerése szépséges választ vált ki mindazokból, akik elkötelezettek az Isten jellemének és személyének megismerése iránt. Az ilyen személyes reakcióknak mindig van valamiféle kegyelmi eleme is, akár egy műtárgyra, akár valakinek a benső szeretetére irányulnak. A hozzád hasonló, személyes lényekben ez a fajta a jóindulat-elem nemes kegyelemmé fejlődhet – ez pedig a szépségnek az a lenyűgöző sajátsága, amely mindig a „szeretet által átjárt lélekből” nő ki.

„Az igazság következetes, a szépség megkapó, a jóság állhatatossá tevő. És amint a valós dolgok ezen értékei a személyiség tapasztalásában összehangolódnak, az eredmény olyan magasabb rendű szeretet lesz, melyet bölcsesség határol és hűség korlátoz.” [43.5]

Az eredeti mű: